Csikor Ferenc, IV. fizikus hallgató
Témavezető: Nguyen Quang Chinh, ELTE Altalános Fizika Tanszék
Különböző ötvöző-koncentrációjú Al-Cu, Al-Mg és Al-Si ötvözetekben fellépő plasztikus instabilitásokat vizsgáltunk dinamikus mikro-keménységmérő berendezés segítségével. A sztatikus és dinamikus keménységméréseket két nagyságrendű ( ) terhelési sebességtartományban végeztük. A szilárdoldat állapotú Al-Cu, Al-Mg és Al-Si ötvözetekre kapott erő-benyomódási görbék bizonyos terhelési tartományokban nem simák, hanem jellegzetes lépcsőket tartalmaznak, melynek következményeként a dinamikus keménység periodikusan változik. A dinamikus keménység periodikus változása a benyomódás során a plasztikus deformáció olyan instabilitását jelzi, amely az egytengelyű nyújtáskor gyakran tapasztalt, Portevin - Le Chčtelier effektus néven ismert fűrész-folyásnak felel meg. Megmutatuk, hogy a lépcsők keletkezése csak a szilárdoldat állapotra jellemző. Az Al-3%Cu ötvözet esetében például a lépcsők időben eltűnnek, ahogy az ún. Guinier-Preston (GP) zónák képződnek a mintában. Megállapítottuk továbbá, hogy a lépcsőknek mind a keletkezése, mind a fejlődése függ a terhelési sebességtől és az ötvöző-koncentrációtól. Végül rövid kinematikai jellemzést adtunk a dinamikus keménység változását jelentő lépcsők leírására.
Farkas Illés III. fizikus hallgató
Témavezető: Vincze Imre, MTA KFKI, SZFKI
A dolgozat lágymágneses anyagok, nanokristályos FeZrBCu ötvözetek és Fe valamint Ni porok mágnesezési folyamatait vizsgálja 57Fe Mössbauer-spektroszkópiai és mágnesezettség mérések segítségével. A nanokristályos ötvözetek kb. 10 nm átmérojű, tércentrált köbös kristályszerkezetű ferromágneses precipitátumokból és a visszamaradó amorf mátrixból álló inhomogén rendszerek, amelyeknek kezdeti mágneses permeabilitása a legnagyobb megfigyelt értékekhez tartozik. Az ennek megfelelő nagyméretű mágneses domének kialakulási oka jelenleg nem ismert, gyakran tulajdonítják a ferromágneses szemcsék visszamaradó amorf mátrixon keresztül történő mágneses csatolásának. A visszamaradó amorf fázis Curie-hőmérséklete feletti részletes Mössbauer-vizsgálatok segítségével megmutattuk, hogy nincs kísérleti bizonyíték a visszamaradó amorf mátrix feltételezett kicserélődési polarizációjára és kimutattuk, hogy a két fázis közötti - mintegy két atomi rétegnyi vastagságú - határréteg okozza a ferromágneses szemcsék csatolását. Megfigyeltük, hogy a vizsgált lágymágneses minták demágnesezési terét meghaladó külső mágneses terekben a mágnesezettség elmarad az elméletileg várt telítési értéktől. Fe és Ni porok mágneses vizsgálatával kimutattuk, hogy az eltérés a külső mágneses tér inverz négyzetét követi és a mágneses domének akadályozott forgásából származik, melynek valószínű oka a dipól-dipól kölcsönhatásban keresendő.
Veres Gábor, V. fizikus hallgató
Témavezető: Vesztergombi György KFKI RMKI
Ebben a dolgozatban röviden megismerkedünk a CERN NA49 jelű együttműködésében használt detektorainak működésével. Ezután a kísérletben alkalmazott részecske-azonosítási eljárás porblémáiról lesz szó, és az ok elképzelhető megoldásáról. Nem utolsó sorban pedig megvizsgáljuk azokat a lehetőségeket, amelyeket a proton-proton ütközések fizikájának, a proton szerkezetének vizsgálatában ez a kísérlet - a világon először - a kezünkbe adhat. Végül kitekintést olvashatunk a fenti detektor nehézion-fizikában betöltött szerepéről, és ennek kapcsolatáról a protonfizikával.
Farkas Szilárd, Simon Kornél II. fizikus hallgatók
Témavezető: Dr. Ungár Tamás, ELTE Általános Fizika Tanszék
Kisérletileg kimutatott tény, hogy a kristályokban található diszlokációk hatására a röntgendiffrakciós intenzitásprofilok kiszélesednek. Jelenlegi munkánkban először röviden áttekintjük az ezen profilszélesedéssel foglalkozó elméleteket. Számítógéppel modellezett réz egykristályról az egzakt szórásformula segítségével intenzitáseloszlásokat számolunk. A szimulált kristályban csavardiszlokációkat helyezünk el, meghatározva a kialakuló elmozdulásteret. Összefüggéseket próbálunk teremteni a modellben kialakított diszlokációszerkezet és a róla készült intenzitásprofil között.
Nógrádi Dániel, Varga Dezső, Wágner Ferenc III. fizikus hallgatók
Témavezető: Bajnok Zoltán (ELTE Elméleti Fizika Tanszék)
Egy szabad tömegpont Lie-csoporton való mozgásának redukciójával gazdag dinamikát kapunk. A redukált fázistér topológiája nem triviálisnak adódik, ezért kvantálásához geometriai módszereket kell alkalmazni. Konkrétan az SL(2,R) Liouville-redukciójából származó klasszikus rendszer kvantumos megfelelőjét vizsgáltuk a geometriai kvantálás keretében. A fázistér nem egyszeresen összefüggő volta miatt inekvivalens kvantálások jelennek meg, melyeket egy valós paraméter indexel. Minden egyes paraméter értékre - az korábbi megközelítésekkel ellentétben - önadjungált Hamilton-operátort kapunk, melynek spektruma expliciten tartalmazza a fenti paramétert.
Mizera Ferenc, III. fizikus hallgató
Témavezetők: Horváth Gábor, ELTE Atomfizikai Tanszék
Az utóbbi néhány év biofizikai kutatásai szerint egyes állatok képesek
érzékelni a fény polarizációs tulajdonságait. A kísérletek szerint ezt
a képességüket tájékozódásra ill. táplálékszerzés céljából hasznosítják
(pl. vizirovarok). Ezért az állatok viselkedésének vizsgálatához
szükség van olyan mérőberendezésre, ami képes az emberi szem számára
érzékelhetetlen polarizációfokot és irányt minél élethűbben
megjeleníteni. Erre hivatott a sztereo-videopolarimetria. Ez a módszer
a videopolarimetria három dimenziós továbbfejlesztése, úgy a
videokamerával felvett biotópot már három dimenzióban tudjuk látni. A
polarizációs viszonyok hamisszines kódolással tehetők láthatóvá.
A dolgozathoz tartozik egy rövid sztereo atlasz is, amely különféle
tárgyak és élőhelyek sztereo képpárjait tartalmazza. A sztereo képek
legegyszerűbben egy prizmás szemüveggel láthatóak.
Mészáros Attila, V. fizikus hallgató
Témavezető: Ungár Tamás, ELTE
Általános Fizikai Tanszék
A nanokristályos anyagok különleges mechanikai
tulajdonságai, kiemelkedően magas
folyáshatárai a deformáció
mechanizmusára irányították a figyelmet. A
dolgozat központi kérdése, miszerint a
deformáció diszlokáció keletkezéssel
és mozgással, vagy szemcsehatár
eltolódással megy végbe, még nem
eldöntött. Megválaszolására
nemesgáz légkörben kondenzált és
tömörített Cu minták diffrakciós vonalait
rögzítettük nagyfelbontású,
rendkívül kis műszerhibájú
kétkristályos röntgen-diffraktométerrel. A
kiértékelés során a vonalprofilokból
a módosított Williamson-Hall és Warren-Averbach
módszerekkel a rétegződési hibák
és az ikerhatárok figyelembe vételével
meghatároztuk a szemcseméretet, a
diszlokációsűrűséget és a
jelenlevő diszlokációk típusát
deformálatlan valamint összenyomott és húzott
minták esetén.
Eredményeink szerint minden
mintában a csavardiszlokációk dominálnak
és mindkét deformációtípus
jelentősen csökkentette mind a szemcseméretet, mind a
diszlokációsűrűséget, így arra
következtetünk, hogy a vizsgált típusú
mintában a fő deformációmechanizmus a
szemcsék aprózódása és a
szemcsehatárok mozgása, a diszlokációk
pedig éppen az aprózódás miatt a
szemcsehatárokhoz közelebb kerülve nagyobb
eséllyel érhetik el a felszínt, ahol
megszűnnek.
Fekete Attila, Németh Gábor, IV. fizikus hallgatók
Témavezető: Nguyen Quang Chinh, ELTE Altalános Fizika Tanszék
A közepes szilárdságú Al-4.6%Zn-1.2%Mg-0.14%Zr és nagy szilárdságú Al-6%Zn-2%Mg-(1.4%Cu,0.14%Zr) ötvözetekben képződő Guinier-Preston (GP) zónák képződését, visszaoldódását, a mechanikai tulajdonságra való hatását, valamint a Cu és Zr adalékok szerepét vizsgáltuk összenyomással, dinamikus keménység- és kaloriméteres (DSC) mérésekkel. A GP zónáknak igen fontos szerepük van különböző anyagok szilárdságának növelésében, az anyagok nemesítésében. A mérési eredmények azt mutatták, hogy a természetes nemesítés (szobahőmérsékleten való hevertetés) korai szakaszában a GP zónák képződése mellett a szilárdoldat állapotra jellemző plasztikus instabilitások lépnek fel a vizsgált mintákban, így az anyagban kvázi szilárdoldat állapot alakul ki. Az Al-Zn-Mg-Cu ötvözetben ez a kvázi szilárdoldat állapot hosszabb ideig tart, és ezzel együtt mikro-keménységének növekedése is lassabb, mint a három komponensű Al-Zn-Mg ötvözetben. Ez a viselkedés azt mutatja, hogy a Cu adalék bár növeli a túltelítettséget, de lassítja a zónák kezdeti képződését. A Zr adalék hatására szemcsefinomított Al-Zn-Mg-Cu-Zr ötvözet kvázi szilárdoldat állapotának és a keménység-eloszlásának az elemzése megerősíti a korábbi feltételezést, miszerint a szemcshatárban levő GP zóna-szerkezet eltér a szemcsén belülitől. Megállapítottuk továbbá, hogy a GP zónák nagy mértékben befolyásolják a metastabil fázisú részecskék képződését, illetve eloszlását, ezáltal a zónák nemcsak direktben, hanem közvetve is jelentősen javítják az anyagok szilárdságát. A zónák visszaoldódási folyamatának leírására, a termikusan aktivált folyamatokra jellemző és a DSC mérések során gyakran alkalmazott exponenciális kifejezés helyett alkalmasabb formulát találtunk ki.
Barnaföldi Gergely, Hernáth Szabolcs IV. fizikus hallgatók
Témavezető: Lévai Péter, KFKI RMKI
A jól ismert hadronok (mezonok, barionok, antibarionok) mellett létezhetnek olyan egzotikus állapotok is, amelyekben több kvark, esetleg gluon is található. Ezek közül a legegyszerűbb szerkezete a tetrakvarknak van, amely két kvark és két antikvark kötött vagy rezonanciaszerű állapota. Dolgozatunkban részletesen megvizsgáljuk, hogy egy nehéz és három könnyű kvark esetén létezik-e kötött állapot, és ha igen, akkor azt miként lehetne detektálni. Megvizsgáljuk továbbá, hogy konstituens kvarktömegeket véve hogyan írhatjuk le a ritka kvarkokat is tartalmazó tetrakvark állapotokat.
Bíró Tamás V. fizikus hallgató
Témavezető: Vicsek Tamás, ELTE Atomfizikai Tanszék
Jelen dolgozat célja az, hogy összefoglalja azokat a statisztikus fizikai és sztochasztikus módszereket, melyek jelsorozatok (szövegek természetes nyelveken, DNS-kód, ...) elemzéséhez használhatóak. Beketintést fogok adni azokba a kutatásokba, melyek segítségével az 1990-es évek első felében hosszútávú korrelációkat fedeztek fel a legkülönbözőbb jelsorozatokban. Ezt követően, megvizsgálom, vajon az ezeket a jelsorozatokat létrehozó folyamatok miként modellezhetőek, ha összhangban kívánunk maradni a fentebb ismertetett megfigyeléseinkkel. E célból ismertetem a formális nyelvek elméletének alapjait, majd kibővítem sztochasztikus eszközökkel. Végezetül, az így kapott eredményeket vetem össze DNS-szekvenciákon és természetes nyelvi szövegeken végzett számításaim eredményeivel: a különböző típusú jelsorozatok, például a nem-kódoló szakaszokat tartalmazó ill. nem tartalmazó gének, alapján gyártott vektorok tulajdonságai miképpen magyarázhatóak a sztochasztikus reguláris nyelvek, illetve a Markov-láncok segítségével.