1995/96-évi TDK dolgozatok összefoglalói


Fázisátalakulások egy két dimenziós közlekedési modellben

Készítette: Török János, V. fizikus hallgató
Témavezető: Kertész János, BME

Biham et al. által definiált közlekedési modell szekvenciális változatát vizsgáltam. Ennek a ,,zöldhullám'' modellnek sokkal jobb konvergencia tulajdonságai vannak, mint az eredetinek. Végtelen rendszerben a sűrűség függvényében van egy jól definiált fázisátalakulás a szabadon mozgó és a blokkolt állapotok között. A korrelációs függvény szimmetriájának hirtelen változással ellentétben, a véges méret és relaxációs idő skálázás érvényes az átalakulási pontban. Van egy másik fázisátalakulás nagyobb sűrűségnél, amikor is az addig lineáris szerkezetű dugó elágazóvá válik. Csak ebben az átalakulási pontban fraktál a dugó alakja 1.58-as dimenzióval.


Hogyan módosul a fénypolarizáció a madarak tájékozódását vizsgáló tükrös/ fóliás kísérletekben?

Készítette: Pomozi István, IV. fizikus hallgató
Témavezető: Horváth Gábor, ELTE Atomfizikai Tanszék

Az állatok polarizáció-látását gyakran vizsgálják olyan kísérletekkel, ahol az égboltfény síktükörről vagy üveglapról verődik vissza. Dolgozatomban kiszámolom, hogyan változik a tiszta égbolt polarizációs mintázata síktükörről illetve üveglapról való visszaverodést követően a Nap zenittávolságának függvényében. Az eredmények ismeretében rövid kritikát adok az ide vonatkozó kísérletekről, valamint néhány tanácsot adok a jövőbeli kísérletekhez. Dolgozatom második részében a madarak vízfelismerését vizsgáló szárazföldi kísérletekben alkalmazott, különböző, földre terített műanyag- és fémfóliák tükröződési polarizációs sajátságaival foglalkozom polarizálatlan beeső fény esetén.


Koaleszcencia kvarkanyagban

Készítette: Csizmadia Péter, V. fizikus hallgató
Témavezető: Lévai Péter, KFKI RMKI

A nehézionütközésekben keletkező kvarkanyag rehadronizációját vizsgáltam egy fenomenológikus kvark-koaleszcencia modell keretében. Egy energiafüggő kvark koaleszcencia hatáskeresztmetszet bevezetése után levezettem a differenciális kétrészecske koaleszcencencia ráta kiszámolásához szükséges kifejezéseket. Példaképpen kiszámoltam a mezon produkciójára jellemző differenciális rátákat. Eredményül azt kaptam, hogy T=200 MeV hőmérsékletű kvarkanyag esetén a keletkező mezon impulzuseloszlását T=220-250 MeV slope paraméter jellemzi.


Önszervező mozgások statisztikus fizikai leírása

Készítette: Czirók András, V. fizikus hallgató
Témavezető: Vicsek Tamás, ELTE Atomfizikai Tanszék

Dolgozatomban egy biológiailag motivált, folytonos rotációs szimmetriával rendelkező nemegyensúlyi modellt tanulmányozunk. A modell önhajtott részecskékböl áll, amelyek között lokális, ``ferromágneses'' jellegű kölcsönhatás működik. Ellentétben a hasonló egyensúlyi mágneses rendszerekkel, itt egy illetve két dimenzióban is rendezett fázist találunk, amely egy kritikus zajamplitúdó alatt, spontán szimmetriasértéssel jelenik meg. Monte-Carlo szimulációk segítségével meghatározható a modell fázisdiagrammja a kontrollparaméterek (zaj és sűrűség) függvényében; továbbá a fázisátalakulást leíró, a klasszikus kritikus exponensekkel analóg exponensek. Bevezetünk egy, a modell univerzalitási osztályát leíró Langevin-egyenletrentrendszert is, amely segítségével a rendszer analitikus eszközökkel is vizsgálhatóvá válik. A dolgozat befejező részében kitekintést adunk komplexebb biológiai modellek felé.


Felületek simítása ionbombázással nanométeres skálán

Készítette: Farkas Zénó, III. fizikus hallgató
Témavezető: Vicsek Tamás, ELTE Atomfizikai Tanszék

Fizikai alkalmazások során előfordulhatnak olyan esetek, amikor nagyon fontos tudni, hogy egy anyag felülete sima-e vagy rücskös. Azt vizsgáltuk, hogy szilíciumra párologtatott nikkel felülete hogyan változik meg 1 keV energiájú argon ionokkal való bombázás során, speciális kísérleti paramétereket alkalmazva. STM mikroszkóppal mérték le a mintákat, melyek lineáris mérete 50 Ĺ és 7500 Ĺ között változott. A felület statisztikai jellemzésére a magasság-magasság korrelációs függvényt használtam. Azt találtam, hogy a bombázási folyamat eredményeképpen nagy skálán (r > 300 Å) a felület simábbá vált, viszont kis skálán (r < 10 Å) feldurvult. A saját eredmények bemutatása előtt bevezetés található az önaffin fraktálfelületek leírásának elméletébe, és röviden ismertetem az ionbombázáshoz kapcsolódó elméleti hátteret és kísérleti motivációkat.


Polimer gélek spinodális bomlásának fényszórásos vizsgálata

Készítette: Falus Péter, IV. fizikus hallgató
Témavezető: Dr. Rama Bansil, Boston, USA

A fázisátalakulások ezen belül a spinodális bomlás dinamikáját az utóbbi időben igen sokan vizsgálták mind elméleti mind kísérleti módszerekkel, azonban az eddigi vizsgálatok tárgya nagyrészt a folyadékok, oldatok fáziszétválása volt. Méréseim során a mesterséges izmok készítésére is használt N-Izopropil Akrilamid (NIPA) gélek spinodális bomlását elemeztem.
Dolgozatomban ismertetem az általam készített berendezést, amellyel mind fényszórás mind átlátszatlanság mérés végezhető, és így a gél dinamikus szerkezeti faktora meghatározható. Méréseink szerint a spinodális bomlás korai szakaszában a gélek szerkezeti faktora ugyanúgy illeszthető a Cahn-Hilliard-Cook elmélet eredményeihez, mint ahogy az a folyadékok esetén tehető. Ezzel szemben az átmeneti és késői szakasz jelentősen eltér, a gélek szerkezeti faktora más skálatulajdonságokkal rendelkezik mint a folyadékoké. Ennek az eltérésnek az elsődleges oka az, hogy a gél térhálója megakadályozza a teljes fázisszétválás bekövetkezését.


Réz és cirkónium hatása AlMgZn-ötvözetekben lezajló kiválásos folyamatokra és az ötvözet mechanikai tulajdonságaira

Készítette: Székely Ferenc, Reich Lajos, Kovács Zsolt, IV. fizikus hallgató
Témavezető: Nguyen Quang Chinh, ELTE, Általános Fizikai Tanszék

Diákköri munkánk során a Cu és Zr adalékoknak az AlMgZn ötvözetekben lejátszódó kiválásos folyamatokra és az ötvözetek mechanikai tulajdonságaira való hatását vizsgáltuk mechanikai, kaloriméteres és elektronmikroszkópos mérésekkel. A kisérleti eredmények azt mutatják, hogy a Cu jelenléte igen nagy mértékben növeli az anyag szilárdságát. Az 1.4% Cu mennyiség bevitelével a GP zónák képződésének felső hőmérséklethatára 120 C-ról 160 C-ra növekszik. Az AlMgZnCu ötvözetben képződő zónák stabilabbak, mint az AlMgZn ötvözetbeliek, ez a réz hatásának tulajdonítható. Ugyanakkor ez a hatás "kettősen" jelentkezik a rézen kívül cirkóniumot is tartalmazó finomszemcsés szerkezetű anyagban. Részben ennek magyarázatára alkottuk meg a kétféle zónát feltételező modellünket, mely szerint az AlMgZn-beli, réz nélküli és az AlMgZnCu-beli, rezet is tartalmazó zónák hatása az AlMgZnCuZr-ban összemérhető egymással, és ezek eltérő stabilitása szabja meg az anyag viselkedését. Kimutattuk továbbá, hogy az előzetes deformáció hatására az átmeneti és stabil fázisok kiválása alacsonyabb hőmérsékleteken következik be, és ez befolyásolja az anyag mechanikai tulajdonságát. A 120C-os nemesitő hőkezelést megelőző 15 %-os deformáció például csak a tiszta AlMgZn minták folyáshatárát növeli, a finomszemcsés AlMgZnCuZr minták esetén pedig a szemcsehatárokban keletkező durva kiválások miatt csökken a folyáshatár.


Nagy energiájú ionnyalábbal besugárzott grafit felületének vizsgálata pásztázó alagút mikroszkóppal

Készítette: Székely Ferenc, Reich Lajos, Nemes Norbert Marcel, IV. fizikus hallgató
Témavezetők: Havancsák Károly, ELTE Szilárdtestfizikai Tanszék, Bíró László Péter, MTA ATKI

A dolgozat célja bemutatni a pásztázó alagút mikroszkópiát és az MTA ATKI STM berendezésén végzett kutatás néhány eredményét, mely során kis dózisban nagy energiájú Ne ionokkal besugárzott HOPG (Highly Oriented Pirolythic Graphite) felületét vizsgáltam pásztázó alagút mikroszkóppal. A nagy energiájú ionok és a szilárd testek kölcsönhatását nagy energián az elektronikus fékezés , míg kis energián a nukleáris fékezés dominálja. A két folyamat megkülönböztethető nyomokat hoz létre a felületen. A dolgozatban mindezek mellett bemutatásra kerül néhány olyan, a grafit felületéről készült zavarba ejtő felvétel, amelyek célja érzékeltetni az STM képek értelmezésekor felmerülő nehézségeket.


Akusztikus energia adaptív felszinalatti fókuszálása

Készítette: Fazekas Sándor, IV. fizikus hallgató
Témavezető: Lőrincz; András, MTA IKI

Adaptív kísérleti zárt-húrkú eljárásként lézerimpulzusok segítségével folyadékban keltett akusztikus hullámok energiafókuszálása kerül tárgyalásra. A javasolt zárt-húrkú eljárás modellezésére számítógépes szimulációt alkalmazunk. A megfelelő fókuszálás, optimalizációs feladatként fogalmazódik meg, előírt térfogatba juttatott energiamennyíség maximalizálásával, valamint a fókusztérfogaton kivüli részek és a felszín minél kisebb perturbációival számolva. Az optimalizációs feladat megoldására Genetikus Algoritmus kerül használatra. Bemutatásra kerül a problémához tartozó fizikai jelenség elméleti tárgyalása, a számítások elvégzése, valamint a következtetések levonása. Indokok hangzanak el a Genetikus Algoritmus használata mellett. Az algoritmus számítógépes megvalósításával kiszámításra kerül egy lehetséges kísérletben használandó lézerimpulzusok optimális időzitése, valamint tesztelésre kerül a Genetikus Algoritmus hatékonysága.


Szimmetriák a spinor Chern-Simons elméletben

Készítette: Balázs L. Kristóf, Zala Gábor, IV. fizikus hallgató
Témavezető: Palla László, ELTE Elméleti Fizikai Tanszék

Jackiw és Pi néhány éve közreadott egy publikációt, melyben felhívták a figyelmet a 2+1 dimenziós Chern-Simons egyenlettel csatolt nemlineáris Schrödinger-egyenlet esetén felmerülő bizonyos nemrelativisztikus konform szimmetriákra. Az ezek által generált megmaradó mennyiségek fontos szerepet játszanak az elmélet szolitonjainak vizsgálatában. Ezt követően Duval, Horváthy és Palla ugyanezen megmaradó mennyiségeket egy 3+1 dimenziós elmélet szimmetriáinak segítségével, fényszerű redukcióval állította elő; ezek teljes egyezést mutattak a Jackiw és Pi által megadottakkal. Később a 2+1 dimenziós skalárelmélet általánosításaként a Lévy-Leblond-egyenlet felhasználásával spinorelméletet vizsgáltak, cikkükben a skaláresettel analóg módon fényszerű redukció segítségével állították elő az elmélet szimmetriáit. Dolgozatunkban az előzmények és a tárgyalt módszerek bemutatását követően kiszámítjuk a spinorelmélet szimmetriáinak hatását a 2+1 dimenziós téren, és a Noether-tétel segítségével megadjuk az általuk generált megmaradó mennyiségeket, majd ezeket összevetjük a redukció során kapottakkal.