Lónya ma

·        Lakosság száma: 928 fő

·        Belterület: 466 ha

·        Külterület: 5731 ha

Benkről visszafordulunk keletre és átkelve a Tiszai kompon, vagy az 1997. augusztusban átadott pontonhídon, elérjük az ukrán határ mellett, az észak-beregi lankák között megülő Lónyát. Apró házak, hagyománytisztelő szorgos emberek és verses temetői kopjafák fogadnak minket. Már meghalt a halottdícsérő, rigmusos verseket faragó mester, vele együtt sajnos kihalt ez a néphagyomány is. Mivel a Beregi-Tiszaháton fekvő község Kis-, és Nagylónya egyesítéséből keletkezett 1934-ben, az újabb településrészek e két falu közé épültek. Egykor a falu közelebb feküdt a Tiszához, de a gyakori nagy áradások miatt feljebb, a mai helyére települt. A soros elrendezésű, keresztcsűrös szalagtelkeken általában a Lónyay-uradalom zsellérei éltek. Sajnos a falu legnagyobbrészt átépült, viszont megmaradt a rá jellemző torkos csűrökből néhány. Ezek jellegzetessége, hogy a keskeny telkek egész szélességét elfoglalják és az udvarokon végighúzódva, mintegy falszerű csűrsort alkotnak. 1865-ben Kislónyán 4, Nagylónyán 10 csűr volt, ugyanebben az évben Kislónyán egy, és Nagylónyán négy szárazmalmot is feljegyeztek. A népi építészet emlékeit a Kossuth utcán, illetve az Árpád vezér útján láthatjuk. Ma a főutca mellé települt község 429 lakásában 916 lakos él; a 3549 hektárnyi területen jellemzően búzát, kukoricát, napraforgót, almát, diót, nemtudom szilvát termelnek. A községben általános iskola és napköziotthonos óvoda is működik.

Történelme

Neve szláv eredetű szó, az ősszláv lovü (halász, vadász), illetve lovity (halászik, vadászik) családjába tartozik. A Lónya szó őseinknél keresztnév lehetett, mert egy 1245. évi adománylevélben azt olvashatjuk, hogy IV. Béla király Lónyának és fiának, Györgynek, valamint az ő fiának, Lászlónak birtokot adományozott. 1270-ben, amikor először említették “Lonya“-t, sok szláv eredetű határnév volt a vidéken. A néphit szerint a települést pásztorok és fafaragók alapították. A XII. században a Beth vagy Betke család bírta, tőlük vette meg 1205-ben Bánk bán nádor veje, Simon. A Gertrúd királyné ellen elkövetett merénylet miatt azonban Lónya helység is a koronáé lett. 1285-ben királyi adományképpen a Szatmár megyei Berence helységből eredt birtokos (Berenczei) család Lónyára költözött, az utódok a faluról vették fel a Lónyay családnevet. A település a XIV. század vége felé Kis- és Nagylónyára vált szét. 1418-ban Lónyay István fia, András, az összes nagy- és kislónyai részbirtokait a kislónyai vámrésszel együtt a testvérének zálogosította el. Ettől fogva a település lényegében az egymással szüntelen pereskedő Lónyayaké volt, akik Nagylónyán várnak, illetve földvárnak mondott kastélyban laktak. Egyes feljegyzések szerint 1556-ban Lónyay Péter Zaberdino Mátyás váradi püspök felhívására égette fel a nagylónyai kastélyt, nehogy a pártoskodók elfoglalják; mások úgy tartják, hogy 1567-ben tatárok pusztították el. Az bizonyos, hogy 1884-ben még látszott a nyoma Nagylónya keleti végében. 1593-ban Rudolf király jogot adott Lónyay Istvánnak, Györgynek, Jánosnak, Ferencnek és Gergelynek Nagylónya és (Tisza)Mogyorós területén Tiszai rév tartására. 1660-ban Lónyay Anna révén Kemény János fejedelemé is volt, az ő halála után pedig a kincstárra szállt a birtok.

Fényes Elek Geographiai szótárában ezt olvashatjuk róla: Kis- és Nagylónya két, egymáshoz negyedórányira fekvő falu Bereg vármegyében, közel a Tiszához. Kislónyának 345, Nagylónyának 358 lakosa van, földjeik jók, rétjük, legelőjük, fáik elég, gyümölcseik szépek. A lakosok gabona-és fakereskedésből is pénzelnek. Szabolcs vármegye monográfiájában (1939) már nagyközségként szerepel a Tiszai járásban. A trianoni szerződésig Bereg megyéhez tartozott, 1924. január 1-től Kis- és Nagylónyát Szabolcs vármegyéhez csatolták, e két település az 1934-ben történt egyesülése után kapta a Lónya nevet. Legnagyobb birtokosai a Lónyayak voltak, a község 6172 holdnyi területéhez a Longtanyát is hozzászámították; 2019 lakója főként őstermelő volt, egy nagybirtokon kívül főként törpe- és kisbirtokokon gazdálkodtak. (Lónya közelében volt Bátyu falu is, amelyet Lehoczky Tivadar a Bereg vármegyei monográfiában /1881–82/ régi magyar helységnek nevez 107 lakóházzal, 846 lélekkel. Fényes Elek Geographiai szótára szerint 496-an lakták, református szentegyháza volt. Róna földje fekete és termékeny, erdeje szép, rétjei vizenyősek voltak, a lakók fában, halban, csíkban bővelkedvén ezekkel kereskedtek. Sziget Kislónya és Eszeny között terült el a Tisza jobb partján. A XV. században a Lónyay családon kívül Keresztúri Helele, majd a Csarnavodai (1492), a Naményi (1503), a Drágffi (1520), valamint a Bozzási család (1559) birtokolták. 1566-ban a tatárok pusztították el. Később a Tisza áradásai miatt a falu lakosai a XVIII. században tömegesen átköltöztek Kislónyára, templomuk harangját is magukkal vitték oda. Régi településük helye a Tisza-szabályozás alkalmával a töltések emelésekor bukkant elő Kislónya végében.)

Helytörténeti érdekességek

1822-ben született Nagylónyán Lónyay Menyhért jogász-politikus. A világosi fegyverletétel után külföldre menekült, 1850-ben tért haza. A Tisza szabályozásában mint a Felsőszabolcsi Társulat elnöke nagy szerepet játszott 1867-ben pénzügyminiszter, 1871-ben miniszterelnök, 1858-tól a Magyar Tudományos Akadémia tagja, 1871-től az elnöke volt. Itt született Babus Jolán néprajzkutató, akinek kötete jelent meg a sajátos sírfeliratokról, és a ma Nyíregyházán élő Sebestyén Sándor szobrászművész.

Nevezetességei

Kicsi a község, de egy város is megirigyelhetné a látnivalóit. Nagylónya keleti végén a XVI. században épült földvár volt, melynek a nyomai még a XIX. század végén is látszottak Lónyai Gábor kertjében. A Kossuth u. 91. sz. alatt áll a XIII. században emelt román stílusú, festett famennyezetű református templom. Az egyhajós, torony nélküli, keletelt szentélyű templom alatti kripta a Lónyayak egyik temetkezési helye volt. A szentélyében levő, feltételezhetően a XIV. században készült freskókat lemeszelték, az északi, ablaktalan falon lévő freskók nyomai 1881-ben még láthatók voltak. A román stílusú templom a tető kivételével megőrizte az eredeti kialakítását, erre utalnak a templom déli és keleti oldalán lévő ablakok. Festett famennyezete XVIII. századi; a hatszögletű, csipkeszerűen áttört, többszintes fa szószékkorona kígyós-galambos díszítésű hangvetője a tákosi és a csetfalvai református templomok berendezését is készítő Lándor Ferenc asztalos szép munkája 1776-ból. (A Péter és Pálnak szentelt templomot már 1332-ben feljegyezték. Kislónya 1762-ben külön fatemplomot építtetett, Lónyának így most két református temploma van a katolikus templomon kívül.)

A templomkertben talpgerendákon álló, négy fiatornyos református népi fa harangtorony műemlék. A bejárattal szemközti gerendára vésett felirat szerint "Kakuk Imre áts mester tsinálta Bán Péter legényével 1781". A 26,5 méter magas torony törzsének vázát 9 oszlop alkotja, a szoknyát további 16 rövidebb oszlop tartja. A tető és a törzs fazsindelyes, a szoknya és az árkádos galéria mellvédje pallóból készült. Ez a harangtorony az egyik legjelentősebb emlék, karcsú, arányos, a sisakja a szokásosnál magasabb. Azért is figyelemre méltó, mert ácskötéseit facsapokkal erősítették, nincsen benne vasszög. A harangláb két harangja közül a régebbi 1666-ban Eperjesen, az újabb 1794-ben készült. A néphagyomány úgy tartja, hogy az 1647. évben betört lengyelek elől a lakosok egy szép nagy harangot rejtettek a Tisza mocsarába, amely árvízkor belesüllyedt az iszapba, és soha többé nem lelték meg. A híres Lónyay fejfás temetőben látható a vastag tölgyfából készült fejfák között a Lónyay család sírkápolnája. A műemlék jellegű sírkápolnát a XIX. század második felében neogótikus stílusban emelték a grófi család itt nyugvó tagjainak. Sajnos, a Lónyay kastély 1965-ben leégett, és a gőzhenger-malom is elpusztult. 1992-ben adták át a községben az I. és II. világháborús emlékművet..

Természeti értékei

A Lónyay kastély a hozzá tartozó 6,3 hektár területű parkkal a Lónyay család birtoka volt. A kastély parkjában még látható a megyében egyedülállónak tekintett, védett, híres vadgesztenye-sétány. Öt piramistölgy áll itt, 26 méter magasak, kb. 120 évesek. A korai juhar és a tatárjuhar fák is megélték már a száz esztendőt, de igen szép a magaskőris, a rezgőnyár és a gyertyán is. A Long-legelőn 309 cm kerületű 25 m magas egészséges mezei szilfa látható. A Kis-Tisza holtága mellett 1050 cm-es törzsű, 29 méter magas fehér nyárfa áll, amelynek törzse 3 m magasban két ágra bomlik. A csatorna partján található a 22 méter magas, 545 cm kerületű "Lónyay határfa".

A Lónyay erdő a Szatmár-Bereg Tájvédelmi körzet része, északról az országhatár és a Csaronda patak határolja, a keletről és nyugatról szántóföldek. A 407 hektár területű, Mátyusig és Tiszakerecsenyig érő, összefüggő tölgy-, kőris-, és szil ligeterdő idősebb elegyei 70–80 évesek, de a fiatalabbak is megérték már a fél évszázadot. Annyira zárt, hogy a beregi erdőkben egyedül itt telepedett meg mintegy 50 gímszarvas, némelyiknek kapitális agancsa van. Gyakran látni errefelé vaddisznót, és őzet, és sok vipera él itt, emiatt javasoljuk, hogy gumicsizmában induljanak felfedezni a gyönyörű erdőt

Szociológiai jellemzők, infrastruktúra, gazdaság

A településre az elöregedés jellemző. A népességszám fokozatosan csökken, a lakosság csaknem 30 %-át az idős korúak, a 60 éven felüliek adják. Kevés a fiatal, a születések és halálozások aránya nem jelentős. A megyei átlagnál a felnőtt korú lakosság aránya 3 - 4 százalékponttal magasabb. A lakosság egészségügyi, háziorvosi ellátása megfelelő keretek között folyik. A település rendelkezik oktatási intézményekkel, óvodával és általános iskolával. A 25 férőhelyes óvoda maximális kihasználtságú. A tornatermes általános iskolában 73 diák tanul 10 pedagógus közreműködésével. A könyvtár 4100 nyomtatvánnyal várja az olvasni vágyókat. Az idősek klubja 33 fővel működik.

A község vasútállomással nem rendelkezik, megközelítése autóbusz-járattal lehetséges, rögzített rádió-telefonrendszeren keresztül hivató. A szilárd hulladék elszállítását az önkormányzat végzi, heti rendszerességgel. A 2000 m3-es szeméttelep már elavult. A folyékony hulladékot tartálykocsikkal gyűjtik össze. A helyi vízmű tulajdonosa az önkormányzat. A településen egyetlen kft. működik. A 13 kiskereskedelmi bolt közül 5 élelmiszert árusit. A vendéglátó egységek száma 6. A munkanélküliség igen magas; az állástalan 80 fő nagy része férfi és szakmunkás végzettségű, illetve szakképzetlen. . A településen bevezették az idegenforgalmi adót, melynek mértéke 100 Ft vendégéjszakánként.

Önkormányzati fejlesztések

1997-ben indították az általános iskola, illetve a pontonhíd megépítését, amely meg is valósult. A 2000-ig tervezett beruházások között szerepel az úthálózat burkolása, járdaépítés és a szennyvízcsatorna-hálózat megvalósítása. 2001-ben az úthálózat újraburkolása az árvíz súlytotta településeknek juttatott támogatásból Lónyán is (ahogyan a többi környező faluban) megvalósult. Ugyanígy a közvilágítás felújítása pályázati pénzből az egész faluban megtörtént.

Az önkormányzat és tisztségviselői

Lónya Község Önkormányzata a Lónya, Kossuth út 39.(4836) szám alatt található. A telefonszáma: 06-45-443-001

Polgármester: Szabó Árpád

Alpolgármester: Rácz Ferenc

Jegyző: Joó Sándor

A képviselőtestület tagjai:

·        ifj.Bartha Tibor

·        Bíró János

·        Farkas Sándorné

·        Király Edit

·        Laczkó Árpád

·        Rácz Ferenc

·        Rácz Lajos

Az önkormányzat mellett működő bizottságok: ügyrendi bizottság

Vissza a tartalomhoz