Bevezetõ

A Kritika rovat célja az új albumok és egyéb produkciók (pl. koncertek) elemzõ bemutatása. Fonográfia saját "szerkesztõi" kritikája mellett a nyomtatott sajtóból vagy az internetes médiából származó cikkek is megjelenhetnek itt - de természetesen a rovat nyitott az olvasói kritikára is. Cikkedet, észrevételedet a Fórum-on keresztül juttathatod el ebbe a rovatba.

És láss csodát: hét röpke év elteltével valóban megszülettek az elsõ írások, melyeket nem jómagam követtem el. Fogadják szeretettel Paksa Balázs visszatekintõ elemzéseit a Kõmûves Kelemen és Fehér Anna c. Szörényi-Bródy rockballadákról, valamint Ritzl Tamás beszámolóját Bródy János születésnapi estjérõl!

 

Koncz Zsuzsa
Egyszerû ez...

"Nevetségesen ismerõs minden mit mondtam, s mondok" - tolmácsolja Koncz Zsuzsa Kányádi Sándor sorait, Bródy János zenéjére, legújabb verslemezén. A háttérben felragyog a több szólamú vokál, a zenei szövetben ott virul a steelgitár és a szájharmonika. Mint ha a Fonográf zenekart hallanánk! Nyelvöltögetõ meglepetés, édes összekacsintás a szövegben és a zenében: nagyszerû gesztus, egy nagyszerûen szerkesztett album méltó befejezése ez.

Zsuzsa negyedik verslemezét az a tudatos szerzõi és rendezõi munka teszi kiválóvá, amelyhez foghatót bizony régen élvezhettünk már Koncz-albumon. Ennek az ihletett erõfeszítésnek köszönhetõ, hogy az eklektikus alkotói háttérbõl ezúttal egységes mûsor emelkedik ki; olyan program, melyben hatvan perces egésszé formálódnak a jelzésszerû zenei kísérettel ellátott szövegek (ilyen a Bródy János által megzenésített versek többsége), a popzenei hagyományok szerint a muzsika elsõdlegességére épülõ dalok (például Lerch István szerzeménye), és azok a nóták, melyek az összetett, kiegyensúlyozott zene-szöveg viszony jegyében fogantak meg (jellemzõen Tolcsvay László versfeldolgozásai).

Vajon minek köszönhetjük, hogy az alkotóknak sikerült üvegbe zárniuk a szivárványt? A kulcs alighanem maga Koncz Zsuzsa, akinek bevallottan rendkívül fontos volt ez a vállalkozás, és a szövegek összeválogatójaként a szokásosnál komolyabb befolyása volt a kreatív alkotómunkára, annak kezdeteitõl fogva. (Zsuzsa mint a lemez producere is szerepel a kísérõfüzetben, Závodi Gábor mellett.) Minden bizonnyal az elõadó tudatosságának köszönhetõ, hogy a tizenhét nóta között egyetlen sincs a lemezen, melyet tõle idegennek érezhetnénk. Sõt: a legtöbb szerzemény esetében egészen nyilvánvaló az énekesnõ kötõdése a szöveghez, legyen szó akár a "már-nem-szeretem város"-ról (ahol egy lány valaha Könnyû kiskabátban járt), "az idõ párás útjai"-ról (melyeken annak idején Kis Virág új útra indult) vagy a "mint tükröd vagyok leghûbb barátod" jelenség felismerésérõl (amit egy Õszinte bohóc lassan harminc éve osztott meg elõször a közönséggel.)

A szövegek találóak a zenéhez való alkalmazkodás szempontjából is. Dalokról van szó, a kifejezés verstani értelmében: rövid, ritmusos, könnyen énekelhetõ költeményekrõl, melyek tartalmi bonyolultsága sem haladja meg a két-három percben befogadható mértéket. (Legalábbis elsõ hallásra: az egyszerû képek mögött gyakran megkapó mélységek bújnak, például Weöres Sándor verseiben.) Aztán megcsodálható az a ráhangolódás, mellyel a zeneszerzõk közelítenek a versekhez - és bizony kellemes meglepetés, hogy ez a fogékonyság mind a hat szerzõ minden egyes nótájára jellemzõ.

A produkció egyetlen gyengébb pontjaként a zenekari teljesítményt, illetve annak hiányát említhetjük. Ez az alkotóelem azonban éppenséggel ugyanannyira számonkérhetetlen, mint amennyire pótolhatatlan egy szólóénekes esetében. Az Egyszerû ez… albumon megfigyelhetjük Fekete Kovács Kornél szárnykürtjét, Tolcsvay László és Lerch István billentyûit, de nem tudjuk meg - és talán soha nem is fogjuk megtudni -, milyen alkotások születnének, ha Koncz Zsuzsát valódi zenekar kísérné pályafutásának jelen szakaszában is. Igaz, Zsuzsa alkotókedvének és mûvészi elhivatottságának újabb, verslemezzé formálódótt lenyomata így is sok örömöt szerezhet minden hallgatójának.

Porosz Péter - Fonográfia, 2006. május 2.

 

Fonográf
Koncert 2004
DVD

Itt van hát a tûnékeny élmény sokszorosított, kézbe fogható változata. Levente setlistjébõl faragott menüvel, a koncert teljes mûsorával, kisfilmmel az elõkészületekrõl, fényképalbummal a fõpróbáról és az elõadásról. 5.1-re kevert hangzással, itt-ott javított énekkel és hangszerszólamokkal. Csodálatos emlék azoknak, akik ott voltak a koncerten, és meggyõzõ dokumentum a többieknek, akik nem juthattak el a Kisstadionba.

Porosz Péter - Fonográfia, 2006. október 8.

 

Bródy 60
Gálakoncert a Madách Színházban
2006. április 16.

Nagyon jól sikerült, óriási hangulatú este volt húsvét vasárnapján a Madáchban!

Délután fél 5-kor is volt egy elõadás és este 8-kor is. Az estire vettem jegyet remélve a nagyobb csinnadrattát...

A bejáratnál Kuncze és Hiller beszégetett, kicsit odébb Levente, Szabolcs, Rosta Mari, Örs és Oszkár, az elõtérban nagy kirakodóvásár: könyv, kotta, dalosfüzet, CD, DVD - érdekes módon, a bevett szokásokkal ellentétben, itt helyszínen minden termék párszáz forinttal drágább volt, mint másutt...

Bent a nézõtéren további celebrity-k érkezésének tanúi lehettünk: Kováts Kriszta és Fábri Péter, Várkonyi Mátyás, Victor Máté, Bozóky, Schiffer, Bethlen István, Tolcsvay és Péreli, Gittinger. Misit kifelé menet vettem észre. Halász Jutkát is, aki nem sokkal elõbb érkezhetett, mert párhuzamosan játszott a Vígben.

A Madách Színház zenekarát Kocsák Tibor vezette, õ állította ösze a mûsort és hihetetlen ötletességgel, jó érzékkel és alázattal hangszerelte újra a dalokat. Volt ami egy az egyben az eredeti zenei hangzást hozta, és volt ami teljesen más lett, de mégsem lógott ki a sorból, teljesen hû maradt az eredetihez. (Ilyenkor még jobban elszomorodom a Závodi-feldolgozásokra gondolva...)

A Volt egyszer egy csapat hármas szereposztásából összesen 10 fiatal színész, énekelte a dalokat, volt, amit együtt, szólóban és duettben. Egy instumentális egyveleggel kezdõdött az elõadás, majd együtt tízen a Nem történt semmi sem-et adták elõ. A 10 fiatal: Miller Zoltán, Krassy Renáta, Feke Pál, Mahó Andrea, Nagy Sándor, Polyák Lilla, Baráth Attila, Vágó Zsuzsi, Serbán Attila, Gallusz Nikolett. A mûsorvezetõ-konferáló, a nem titkoltan Bródy-kedvelõ Nagy György volt, segítõtársa ki más, mint a kislánya. (A TV is vette elég sok kamerával, gondolom a királyi.)

Nagy egy nyílt levelet írt Bródyhoz köszötésképpen, melynek kb. minden második félmondataként egy-egy Bródy dalcím hangzott el, elég hosszú volt és viszonylag ötletes. Mikor a dalcímhez ért, azt mindig a leányzó olvasta fel, így a hangsúlyok néha igencsak komikusan megtörtek.

A konferálás is kicsit furcsának tûnt, mert négyes-ötös blokkokban következtek a dalok, és az ismertetésnél fordítva jelentették be a sorrendet. "A most következõ négyes blokk utolsó száma ez és ez, harmadik ez és ez stb". Azt elmondták, hogy 24 dal fog elhangozni. (Sajnos nem sikerült maradéktalanul felidézni õket, így a pontos sorrend a legnagyobb igyekezetem ellenére sem jött össze.)

Jöttek a szólószámok:
Filléres emlékeim - Gallusz
Hungarian blues - Feke
Mama kérlek - Polyák
Maszkabál - Miller

Itt újabb konferálás elõtt Nagy Gy. felolvasta Szirtes Tamás levelét, aki megköszönte a lehetõséget, hogy Madáchban rendezik ezt az estét, és BJ a Volt egyszer egy csapat létrejöttében vállalt szerepét. (Viszont meg sem lett említve sem a Herz, sem a Shakespeare, nagy bánatomra nem is énekeltek belõlük... ) Ezt öt újabb feldolgozás követte, (amelyek sorrendjében sajnos már nem vagyok teljesen biztos):

Légy hû magadhoz - Vágó
Santa Monica - Nagy
Bordódi Kristóf - Mahó
Haggyá má békibe - Serbán
Engedd, hogy szabad legyek - Feke, Gallusz

Ekkor Székely Nagy Kati Halász Jutka köszöntõjét olvasta fel, aki megköszönte a sok-sok dalt a Csiribiri-tõl a Nagymamá-ig, hogy Bródy megtanította lemezt készíteni, meg hogy egy új mûfajt hoztak létre. Néhány dalt cím szerint is kiemelt, a végén Jutka csodálkova beleírta, hogy nem érti, Bródy hogy lehet egy 26 hónapos kisfiú apukája, míg HJ nagymama lett, a következõ 60 évben erre tanítsa meg...! Ezután 2 szám következett, de ezekben sem vagyok 100%-ig biztos:

Mûvészbejáró - Baráth
Meg kéne kapaszkodni - Serbán, Polyák

Ezt követõen Koncz Zsuzsa jókívánságait ismerhettük meg, aki nem volt jelen, a messzi északról küldte köszöntõjét. E bejelentésre meglehetõsen nagy csalódott moraj futott végig a nézõtéren. Zsuzsa kimentette magát, hogy bár nagyon sajnálja, de nem tud a bulin ott lenni, köszönte a sok évtizedes barátságot, a rengeteg dalt, de hogy õ a kerek évfordulókról inkább nem..., és még néhány közös dalt kívánt maguknak... (Személy szerint nagyon megorrontottam a mûvésznõre emiatt, de kit érdekel...) Itt egy hosszabb blokk következett:

Szabadnak születtél - Nagy, Mahó
Kockázatok - Krassy, Miller
Személyi igazolvány - kórus
Hová tûntek - Baráth, Vágó
Hej, tulipán - mindenki
Mindannyian mások vagyunk - mindenki

Jött Webber levele, amit a leányzó angolul, Nagy Gy. magyarul olvasott fel. Õ is a Volt egyszer egy csapatbéli közös munkát köszönte meg.

Más lesz a holnap (a musical-bõl) - Krassy
Boldog születésnapot - mindenki

Itt már nagy "standing ovation", mire az ünnepelt a színpadon termett, mindenkinek megköszönte az estét, a lányoknak sárga rózsát vitt, majd néhány szót szólt, ami szinte nem lehetett érteni. Ezután Mahó behozta Bródy gitárját, õ egyedül eljátszotta a Ha én rózsa volnék-ot és a Csak egy nap az élet-et.... Kiment-bejött, nagy üdvrivalgás ahogy az ilyenkor kell.

A zenekarral: Földvár felé, Az utcán majd végül legutoljára közösen mindenkivel a Micimackó, mert úgy érezte, hogy a fiatal generációval talán ez a dal köti össze leginkább. Pl. ezt is teljesen áthangszerelte Kocsák, de nagyon passzolt. A Hungarian blues a magyarnóta-résznél teljesen átváltott, mintha tényleg egy népi mûsorban lettünk volna, a Szabad legyek rokisra lett véve, Bordódi is más lett, a Haggyá' má' is, a Személyi ig. kész kórusmûre alakult át. A Hej, tulipán is egészen máshogy szólt, ott is nagy szerepet kapott a kórus.

Szóval nagyon tetszett, ilyenkor bánom, hogy nincs diktafonom, pedig mostmár olyan picit digitálisak is vannak... Nem tudom mikor és mennyire átszerkesztve tervezi a TV leadni, adná Isten, ha valami hordozóra (is) gondolnának.

Ritzl Tamás, 2006. április 25.

 

Szörényi Levente-Bródy János
Fehér Anna

Érvényes-e még a ballada?

"Rút világ ez, édesem! Rosszkor születtünk, áldozattá lettünk.
Nincs e földön igazság! Csak játszanak vélünk, s hazugságban élünk."

Minden életmûnek vannak folyamatos és abszolút közönségsikert produkáló darabjai. Függetlenül attól, hogy ez a siker megérdemelt-e vagy sem: óhatatlanul eltereli a figyelmet az alkotók egyéb mûveitõl. Hogy ez igazságos-e vagy sem, szintén fölvethetjük. Szörényi Levente és Bródy János 1988-ban bemutatott mûvének, a Fehér Annának esetében óhatatlanul felmerül mindez, mivel a Hungaroton jóvoltából 17 év után, 2005-ben újra kezünkbe vehetjük, immár CD-lemez formájában.

A darab mûfaji megjelölésében és elfeledettségében is osztozik párjával, a Kõmûves Kelemennel, tehát rockballadával van dolgunk (még egybe is fûzi a két történetet a Fehér Anna egy rövid tétele). Míg azonban a korábban keletkezett - egyébként szintén figyelemre méltó - darab magán viseli egy ambiciózus kezdés minden jellemzõjét, a Fehér Anna jóval kiforrottabb alkotás. Az szerzõk ugyan már túl vannak az István, a király átütõ sikerén, mégsem tûnnek izzadságszagúnak a dallamok, újra elõtérbe kerül az alkotópáros régi törekvése: a magyar népzene és a rock ötvözésének kísérlete. Ezt most erõsíti az alaptörténet bõ kibontása, a Kõmûves Kelemenhez képest tekintélyes (mintegy 73 percnyi) zenei anyag és a formai beosztás is. Bródy a szûk skálán mozgó balladatörténetet kiegészíti egy sor fiktív elemmel, a történet mégsem válik didaktikussá, számos részlet izgalmas homályban marad. Szövegei néhol az István, a király színvonalát idézik, és - mint már megszokhattuk tõle - többszörös áthallással, sokféle értelmezési lehetõséggel bírnak. A darabban nem túl rejtetten benne van az akkori (igaz: már erõsen bomló) pártállami rendszer állapotainak bírálata is a személyes tragédia elevensége és a közösségi, társadalmi problémák mellett. Drámája nem olyan "sûrû", mint a Kõmûves Kelemené, ám a katartikusan felizzó pillanatok nem maradnak el. A zene kerüli a nagyzenekari bombasztikusság elemeit, inkább titokzatosságot, feszültséget teremt, a dallamok legtöbbje erõsen népzenei ihletésû. Az egyszerû témák egymásra helyezése, a mûvön belüli idézgetése jó alkalmat ad további párhuzamok és értelmezések felfedezésére, valamint a rockballada öt részének címéül választott népi ünnepkörök is sokatmondóak. Nehéz kiemelni egy-egy tételt, annyira egységes az egész mû folyamata, s szinte végig érezhetõ az a termékeny egymásra-hatás, ami a Kõmûves Kelemen és az István, a király varázsát is megadja.

De kérdésünk még mindig adott: érvényes-e még a ballada? Érvényes-e még a modern mondanivaló a népi kultúra köntösébe öltöztetve? Sikerült-e a népzene és a rock ötvözete? Az egyébként friss, eleven hangzású (és az innen-onnan elõbányászott, teljesen fölösleges bónusz-felvételektõl mentes) albumot végighallgatva azt kell mondanunk: a törekvés csak félig ért célba. Bizonyítja ezt a Fehér Anna viszonylagos sikertelensége, és ha távolabbra nézünk, láthatjuk, maguk az szerzõk is így gondolták: Szörényi ma már egészen más célokat keres újabb színpadi mûveivel, Bródy pedig csöndesen belenyugszik a "vereségbe", s az egyszerû dalnál marad. Tényleg, vereség ez? Szerintem nem. A Fehér Anna ma is érdemes a figyelmünkre: többek között épp azért, mert az egyik utolsó hiteles - és valóban jól sikerült - dokumentuma annak, amikor e két páratlanul tehetséges ember még valóban tudta inspirálni egymást.

Paksa Balázs, 2006. március 2.

 

Szörényi Levente-Bródy János
Kõmûves Kelemen

"Nem lehet, nem lehet! Értsétek meg, nem lehet! Hit nélkül sem alkotni, sem élni nem lehet!"

Szörényi Levente és Bródy János neve közismert a hazai rockzenében. Szándékosan nem írtam "könnyûzenét", mert a már-már legendás szerzõpáros legtöbb oratorikus mûve nem könnyû zene: fajsúlyosabb témákat érint és elgondolkoztat. Ahogyan a most vélemény tárgyává tett Kõmûves Kelemen is, amelynek felújított újrakiadása 2001-ben jelent meg CD-n és kazettán.

A mû 1981-ben íródott, s elsõ pillantásra a hatalmas sikerû István, a király c. rockopera elõtti "ujjgyakorlatnak" tûnik a szerzõk részérõl: Sarkadi Imre a Kõmûves-legendát feldolgozó (egyébként befejezetlen) drámájához írtak betétdalokat, ám valójában ennél sokkal többrõl van szó. Szörényi zenéje erõteljesen táplálkozik az autentikus magyar népzene elemeibõl, különleges hangulatot adva az ismert történetnek. Emellett kipróbálja, hogyan lehet egy nagyobb lélegzetû darabot zenei ismétlõdésekkel, utalásokkal egységessé, izgalmassá tenni. Bródy szövegei ügyesen építik be az archaikus nyelvi fordulatokat és a szívenütõ frappáns megfogalmazásokat a cselekménybe, mégis egységesek az egész mûben. A darabból mindenképp kiemelkednek a Ballada a rossz asszonyról, A hitetlenség átka és a Szabad-e ölni? c. dalok. Szólni kell még néhány szót az albumon található bónusz-felvételekrõl: a mû néhány dalának Szörényi Levente "egyszálgitáros-éneklõs" (valószínûleg a zenészek számára készült) verzióját halljuk, melyek közül a legérdekesebb talán a Márványtábla címû, amely végül nem került be a végleges darabba.

A "hivatalos" mûfajmegjelölés "rockballada", ennek megfelelõen a zenei rész összessége csupán kb. 37 percnyi. Szûkszavúsága csakugyan balladai: ez a darab tényleg azt mondja el, amit elhallgat. A néhány elejtett szó mögötti tépelõdéseket, az emberi lét nagy kérdéseit, a rejtett tragikumot, a pár ütembe sûrített hihetetlen drámaiságot. A mû egy homályos idõkbõl származó népi hiedelem történetének leple alatt boncolgatja a Paradicsomból kiûzetett ember életének kínjait, kétségeit, a munkával járó áldozatot, és az emberi alkotás (mint teremtés) nemesítõ erejét. A Kõmûves Kelemen történet szomorú aktualitása, hogy ha továbbra is felelõtlenül építjük civilizációnk "magos Déva várát", a természet kegyetlenül bosszút áll, és egész emberiségünk halálát lelheti a leomló kövek alatt.

Paksa Balázs, 2006. március 2.

 

Kováts Kriszta
Kovátsmûhely
Album Bródy János, Tolcsvay László és mások dalaival

Kováts Kriszta jó öt éve kezdte el beszélgetéseit a magyar popzene jeles szerzõivel és elõadóival, a Komédium Színház kávézójában. Krisztánál azóta több tucatnyi vendég fordult meg, a szakmai beszélgetések és a hozzájuk tartozó együttzenélés unikummá tették a Kovátsmûhelyt. Ebben az az alkotómûhelyben született meg az azonos címû album is, melyen Kováts Kriszta és zenekara a vendégektõl "ajándékba kapott" nótákat adja elõ - helyenként a szerzõk közremûködésével.

A Kovátsmûhely vendégeinek többsége a magyar popzene immár klasszicizálódott képviselõi közül került ki, és ezek a tinédzserkorból már régen kinõtt mûvészek írták a CD nótáinak zömét is. Többségük utóbbi években nyújtott produkcióit ismerve nagy kérdés lehet, mennyi ihlet szorulhat egy-egy új nótájukba, melyet ráadásul nem is hellyel-közzel még mûködõ zenekaraik vagy szólópályájuk számára írtak, hanem egy olyan énekesnõnek készítettek, akihez korábban nem fûzte õket szorosabb munkakapcsolat. És természetesen az is izgalmas kérdés, hogyan férnek meg egy albumon Dabasi Péter, Gerendás Péter és Várkonyi Mátyás dalai, hogy csak három nevet említsünk a népes szerzõi gárdából, melyet a Fonográf tagjai közül Bródy János és Tolcsvay László is gyarapít. (A Kovátsmûhelyt Szörényi Levente is megjárta, de õ dallal nem készült a lemezre.)

A Kovátsmûhely CD nem oszlatja, nem is oszlathatja el maradéktalanul a közönség kétségeit, amelyek a popzene "nagy öregjeiben" maradt szusszal kapcsolatosak, de minden esetre meglepõen egységes és kellemes zenei élménnyel ajándékozza meg a hallgatót. Mindez elsõsorban Kováts Kriszta zenekarának (neve mi is lehetne más: Kovátsmûhely), és a lemezt zenei rendezõként jegyzõ Dabasi Péternek köszönhetõ. A Kovátsmûhely kiváló muzsikusai gondoskodnak arról, hogy valamennyi lemezre került nóta átéléssel, ízléssel szólaljon meg. Motivációban gazdag, ugyanakkor visszafogott elõadásmódjuk jól illeszkedik Kriszta hasonló jegyeket hordozó énekstílusához; azok a pillanatok pedig, amikor a zenekar tagjai illetve a helyenként beszálló vendégzenészek, például Szakcsi Lakatos Béla vagy Dabasi Péter egy-egy domináns hangszerszólót illesztenek a dalba, a lemez legjobbjai közül valók.

Kováts Krisztán és zenekarán túl elsõsorban a dalok többségének szövegét szerzõ Fábri Péter a lemez meghatározója. Fábri szövegei mellett két-két dalszöveget jegyez Bornai Tibor és Bródy János. Tolcsvay László nótájához Müller Péter Sziámi írt verset. A dalszövegek általában különösebb feltûnés nélkül simulnak a zenéhez - összességében a nóták a popzene hétköznapjait adják vissza, sem többre, sem kevesebbre nem vállalkoznak. Néhány dalból, például Dabasi Naplójából, vagy a Szakcsi Lakatos-Fábri jegyzett által És semmi más címû szerzeménybõl azonban olyasvalami sugárzik, ami a lemez egészét beragyogja. Lehet, hogy a színek már bágyadtabbak, mint egykor voltak, de a Kovátsmûhelyben még ott virul a magyar popzene Aranykorának fénye.

Porosz Péter - Fonográfia, 2005. május 5.

 

Koncz Zsuzsa
Ki nevet a végén
DVD - koncert az Erkel Színházban

Egy-egy új Koncz Zsuzsa produkció mindig megdobogtatja az ember szívét. Az utóbbi években a kellemes izgalomba némi szorongás is vegyül: sikerül-e Zsuzsának olyan alkotást jegyeznie, amellyel nem csak a régi közönség megszokott elvárásait elégíti ki, hanem útmutató mûvészetként olyasmit közvetít, ami a befogadók számára a változás lehetõségét hordozza.

A változás ígérete megvan Koncz Zsuzsa elsõ DVD-jén, mely a mûvésznõ 2003-as Erkel Színház-beli koncertjét dolgozza fel - ha másért nem, hát azért, mert a koncert mûsora nagyrészt a 2002-es "új" lemezrõl való. A produkció ezzel együtt óvatos: Zsuzsa elõadásmódja szép, ám visszafogott; a kísérõ muzsikusok is messzemenõen konszolidáltak. A közönség a koncert nagy részében hamisítatlanul "színházi". Maga a kiadvány a koncert felvételén kívül szinte semmilyen izgalmat nem rejteget: Zsuzsa interjú-szösszenetei a dalok között nem haladják meg a mezei tévéközvetítéstõl megszokott színvonalat.

Amit látunk és hallunk, nem a "nagy produkció", de még csak nem is a "kis dal". Konzervatív, ha úgy tetszik, konzervált mûvészet - annak minden korlátjával és értékével. Abban a mûfajban, mely a világban és Magyarországon is egymás után termelte ki az önpusztító tehetségeket, Koncz Zsuzsa pályafutása, életútja, de akár színpadi jelenléte is irígylésre méltóan összeszedett, értelmes, mértékletes. "Normális" - akár csak ez a kiadvány.

Porosz Péter - Fonográfia, 2004. december 23.

 

Tolcsvay László
Rákóczi fantázia
kortárs oratorikus eredetzene

Szöveg: Müller Péter Sziámi

Magyarországi õsbemutató, KOGART koncertpódium, 2004. október 24.

Elõadják: Tolcsvay László (billentyúk, ének), Sebestyén Márta (ének), Sipos (hegdû), Anti Tamás (gitár, ének, próza), Móricz Mihály (gitár, ének), id. Födõ Sándor (basszusgitár) és ifj. Födõ Sándor (ütõhangszerek)

"Párizs után, Róma elõtt"-szólt az invitáló meghívó, és valóban: Tolcsvay legújabb darabját elsõ alkalommal ez év tavaszán Párizsban mutatta be a szerzõ és kamarazenekara, hamarosan pedig a római közönség találkozhat ezzel az ízig-vérig európai mûvel.

"Kortárs oratorikus eredetzene"? Hát igen, ha mindenáron fel akarjuk címkézni Tolcsvay alkotását, akár ezt a címkét is aggathatjuk rá. De lehetne mondjuk "európai szívek muzsikája" vagy "a lélek felfedezésének zenei útinaplója" is. Lényegében semmi másról nincs szó, mint amivel Laci jó harmincöt éve foglalkozik - ezt a zenei stílust és szellemi tartalmat pedig be kell-e mutatni bárkinek is Fonográfia látogatói közül? A Rákóczi fantázia annak a szerzõnek és elõadónak a mûve, aki megírta és elénekelte a Boldogtalan vándor, az Élsz valahol, a Rám vár az élet, a Csillagfelhõ, a Szõttes és az Egy lovag két fele címû dalokat. Azé az lélekben fiatal mesteré, aki földi élete elõre haladtával mind otthonosabban mozog a mindannyiunk számára elérhetõ, sokunk elõtt mégis rejte maradó szellemi tartományokban.

A Rákóczi fantázia a keresés és a rátalálás mûve, melyben a történelmi múlt és saját jelenünk, egy magyar és egy francia ember - II. Rákóczi Ferenc és az évtizedekkel késõbb élt francia Saint Germain gróf - sorsa, a magyar, a francia és a latin nyelv, az autentikus népzene és rockmuzsika, a szerzõi és az elõadói mûfaj nyújt egymásnak kezet. Hét tételben, mintegy háromnegyed órában lassan kibontakozó, a dal mûfajához a prózai betétek ellenére is közel maradó produkció, melyet hét, egymással egyenrangú elõadó szólaltat meg.

A Rákóczi fantázia magyarországi õsbemutató lelkes fogadtatásra talált a KOGART koncertpódiumon, igazolva azt, hogy zajos divatok jönnek és mennek, de a lélek muzsikája mindig vonzó marad a közönség számára. Talán bízhatunk abban, hogy a jelen lévõ néhány száz fõs közönség nem egyszeri élményben részesült, hanem rajtuk kívül még sokan mások is meghallgathatják a mûvet és a zenekart, például a mostanság oly népszerû mûvészeti fesztiválok mûsorában. Akárhogy is lesz azonban, egyben biztosak lehetünk: a Rákóczi fantázia korántsem a végállomás azon az belsõ úton, melyen Tolcsvay László és alkotótársai járnak, és amelyre páratlan önzetlenséggel invitáják meg közönségüket is.

Porosz Péter - Fonográfia, 2004. október 31.

A fényképért Romanyuk Zsófiát illeti köszönet.

Megjegyzés: a Duna Televízió november 10. és 16. között Rákóczi emlékhetet tartott, melynek során sugározta a Rákóczi fantázia párizsi õsbemutatójának felvételét is.

Fonográf
Koncert a Kisstadionban
2004. június 4.

Színpadon: Bródy János, Móricz Mihály, Németh Oszkár, Szörényi Levente, Szörényi Szabolcs, Tolcsvay László. Színpadon: a Fonográf!

Talán.

Talán tényleg színpadon a Fonográf együttes. Talán tényleg színpadon az a természeti tüneményhez hasonlatos zenekar, amely valaha úgy tudott muzsikálni, ahogyan a patak tud csörgedezni, az erdõ tud zúgni, és a faág tud roppanni.

Talán pedig csak hat idõsödõ muzsikus dolgozik a színpadon. Muzsikusok, akik valaha egy zenekart alkottak, aztán évekig szóba sem álltak egymással. Muzsikusok, akik most ismét kipróbálják, mire képesek együtt.

Van, aki boldogan és ihletetten játszik hangszerén, csak úgy szaladnak ki keze alól a dallamok. És van, aki fáradtan koncentrál szólamaira. Van, aki sugárzóan tisztán énekli a dalokat. És van, aki megküzd minden egyes hangért, néha talán nem is dalol, hanem zokog a mikrofonba. Van, aki lubickol a csapatban. És van, aki magányosnak tûnik még legközelebbi társai körében is.

A Fonográf talán színpadon van, talán nincs - különös módon a csoda mégis jelen van Kisstadionban. Olyannyira nyilvánvalóan jelen van, hogy meglehet, a közönség észre sem veszi: nem biztos, hogy a színpadon kell keresnie. Vagy legalábbis nem csak a színpadon.

Levente viszont tudja, hol keresse a csodát. A koncert kezdetén még csak érzi, késõbb már pontosan megérti. Az utolsó számok idején vissza-visszatérõen ajánlja fel tizenötezer fõs, a csapattal együtt rezdülõ közönségének: "beveszünk benneteket a zenekarba".

Ez több, mint elõadói frázis, gesztus, trükk. Ez a valóság felismerése. Annak a felismerése, hogy Fonográf, ez a valaha állítólag "légüres térbe" került zenekar a valóságban a legtöbbet adta közönségének, és a legtöbbet kapta közönségétõl, ami elképzelhetõ. Magot vetettek, és az kikelt. Míg oda sem figyeltek, terebélyes fa nõtt belõle. És ezen a napon ez a fa, a közönség fája ad jótékony árnyat a muzsikusoknak, akik még egyszer vállalták, hogy a színpad hasító reflektorfényébe lépnek.

---

"Jó lenne, ha érezném, hogy túlél engem néhány dal" - fohászkodott Szörényi és Bródy egyik legerõsebb közös nótájában, még 1978-ban. Amikor a 2004-es koncert második órájában az Útközben újra megszólal a Kisstadionban, már régen világos, hogy a dalok valóban túlélték elõadóikat.

Nem minden egyes dal, és nem minden egyes zenekari tagot, persze. Móricz Mihály például kortalanul száguld nótáról nótára. Ragyogóan énekel, és lenyûgözõ gitárjátékával betölti a stadiont. Misinél a kérdés csak annyi lehet: mennyivel tud jobb lenni ötvenhat évesen, mint huszonhat évesen. Miközben tudjuk, hogy huszonhat évesen is a legjobb volt. Aztán persze megérdezhetnénk: hogyan tud ennyivel jobb lenni? De minek kérdeznénk, amikor ismerjük rá a nagyon egyszerû választ.

Miközben a zenekar feláll, és meghatottan meghajláshoz készülõdik, Misi szökdécsel a sorban.

Tolcsvay László most aztán tényleg megmutathatja, milyen büszke a Fonográfra. Meg is mutatja, végre-végre méltó körülmények között. Lacinak minden összejön ezen az estén. Színpadi jelenléte utánozhatatlan, muzsikusi produkciója páratlan. A hangja szárnyal. Ki tudja, lehet, hogy ma este olyan nótákat is neki kellene énekelnie, melyeket annak idején Levente vitt sikerre. Hiszen stúdióban õ is felvette már a Húnyd le a szemedet. Most, hogy hatan állnak színnpadon, persze lemond róla. Ahogyan lemondott arról is, hogy szólókoncertjeinek sikernótája, A show folytatódik bekerüljön a Fonográf-koncert mûsorába. Laci pontosan ennyivel, ezekkel a lemondásokkal lett még nagyobb.

Miközben a közönség a koncert után oszladozik, Tolcsvay legutóbbi szólemezének instrumentális opusza, a Csak zene szûrõdik halkan a hangfalakból.

Bródy János is elemében van. Húsz éve nem fogta kézbe a hangszert, mégis szépen, mívesen steelgitározik, valószínûleg õ maga is elégedett a játékával. Mosolyog, és örül, hogy színpadon lehet a Fonográffal. Sehol az a napszemüveg, ami mögé az Illés-koncerteken húzódott 1996-ban és 2001-ben. A Fonográf Bródy zenekara volt, és az is maradt - még akkor is, ha egykori megalakulása valószínûleg éppen Tini számára volt a legnehezebb döntés.

A számok között Bródy szinte folyamatosan biztatja azokat a zenekari tagokat, akikrõl tudja, hogy jól esik nekik a biztatás.

Németh Oszkárt, például. Németh Oszkárt, akinek nem ez a koncert nehéz. Ez a koncert valószínûleg kisebb megpróbáltatás sok mindennél, amit Oszkár a zenekar 1984-es búcsúzása óta kiállt. Oszi játéka rendben van - Szörényi Örsre mégis fontos szerep hárul, ami nem merül ki a fergeteges roto-ritmusokban. Örs most kell, hogy viszonozza Oszkár régi kedvességét, most kell, hogy segítsen felidzéni, hogyan tudott élni és virulni Oszi a dobok mögött.

Oszkár és Örs együtt énekelnek - énekmikrofonja persze egyiküknek sincs.

Szabolcs megdolgozik a produkcióért. Pontosan, tudatosan megdolgozik érte. Azt teljesíti, amit ma is tud - és ez szinte hangra pontosan ugyanaz, mint amire annak idején képes volt. Húsz év múlva valószínûleg még mindig tudni fogja ugyanezt. A Vén vagyok, akár a föld mint ha csak lemezrõl szólna. A Lökd ide a sört! kocsmai rikoltozásai úgyszintén. A Ha felépül végül a házunk basszusa is a régi. Szabolcs nélkül nincs Fonográf, és ha csak az õ tudásán múlna, ez a zenekar "örökké" létezne.

Szabolcs a meghajláshoz készülõdve a derekát tapogatja. A többiek talán még visszajönnének egy utolsó utáni ráadásra, de õ már nem fog. Mindent megtett, ami elvárható volt tõle.

Szörényi Levente végül vállalta. Vállalta, hogy legjobb zenekarával mutatkozik meg a közönség elõtt. Vállalta, hogy olyan mûsort állít össze, amiben nem lesz alibi. Vállalta, hogy újra elénekli a Zazi, a Hét évig tart, a Visszatérés, és a Gondolj néha rám címû dalait. Vállalta, hogy újra szólót gitározik a Dal az ártatlanságról címû nótában. És a Kisstadionban teljesíti a vállalását.

Megküzd a dalokkal, saját régi dalaival. Embertelen erõvel, jól láthatóan a fizikai fájdalom határáig feszülve küzd meg velük. Küzdelmében megkísérli lerobbantani magáról mindazt a megkövesedett törmeléket, ami a felszabadult képzelettõl túlságosan távol, a korlátolt képzetekhez túlságosan közel töltött hosszú évek során rakódott reá.

Levente küzdelme hõsies. A kívülálló számára technikailag nehéznek tûnõ nótákat teljesít szinte tökéletesen, és jóval könnyebben énekelhetõnek tûnõ dalokba fúlik belé szinte reménytelenül. Nem sikerül a koncert legelején a Mondd, hogy nem haragszol rám, pár nótával késõbb viszont tökéletes a Zazi. Fantasztikus a Gondolj néha rám, és alig élvezhetõ a Húnyd le a szemed.

Levente énekének minõsége nem technikai kérdések körül forog. A hõs nem fizikai, hanem szellemi harcot vív. Fölébe tud-e kerekedni az élõ a megkövültnek? A valóságos a hamisnak? A szerénység a gõgnek? A küzdelem drámai és lenyûgözõ. Az Illés egymást követõ fellépésein mind több rutinnal és manírral éneklõ Szörényi Levente most újra úgy "hal meg" a színpadon, ahogyan csak a daliás idõkben tudott.

Levente egyetlenegyszer vét apró szöveghibát. A transzállapotban elõadott Visszatérés második verzéjében is az elsõ strófa szövegét ismétli meg: "lehet, hogy szégyen".

Igen, az elmúlt húsz évben lehet, hogy van szégyen is.

De ezen az estén Leventének nem kell szégyenkeznie.

Most vezekel.

---

Ellátogatott hozzánk a Fonográf.

Ellátogattak, ahogyan az elmúlt pár évben itt, ugyanebben a stadionban járt a Supertramp, ahogyan fellépett Budapesten Bob Dylan és a King Crimson. Ahogyan eljöhetne talán Crosby, Stills, Nash és Young vagy az Eagles együttes.

A Fonográf produkciója, ami egykor fej-fej mellett futott a legnagyobbakéval, ma sem gyengébb azokénál. Puszta színpadi megjelenésük ugyanolyan ellenállhatatlanul vonzó, a megszólaltatott hangok ugyanolyan hátborzongatóan nagyszerûek, az élmény ugyanolyan felemelõ.

Nem hívtak szakmai mesternek számító vendégzenészeket. Nem volt fúvós vagy vokálos stáb a háttérben. Mindenki a saját régi hangszerén játszott. Mindenki a saját régi szólamát énekelte. Mindenki hozzátett annyit, amennyit az elmúlt húsz évben képes volt összegyûjteni.

Így volt hiteles minden hang. Még a hamisak, a rossz helyen megpengetettek és a rosszul erõsítettek is.

Õk nem búcsúztak el soha, és most sem elköszönni jöttek.

Mégis meglehet, utoljára találkoztunk velük.

Porosz Péter - Fonográfia, 2004. június 5.

A koncertrõl további izgalmas beszámolók olvashatók az index.hu fórumának Fonográf együttes topikjában

Fonográf
A búcsú
Az 1984-es koncertfelvétel dupla CD-s bõvített kiadása,
Galla Miklós szerkesztésében

Kezdjük azzal, hogy A búcsú kötelezõ hallgatnivaló mindenki számára, aki érdeklõdik a Fonográf együttes, illetve bármelyik zenekari tag pályája iránt. Ez a kiadvány ugyanis az együttes egyetlen hivatalosan is fennmaradt koncertfelvétele, reprezentatív válogatás abból az életmûbõl, amit a színpadtól 39 évesen búcsúzó Szörényi Levente szerzõként és elõadóként háta mögött tudhatott. A koncertfelvételen mindazonáltal nem csak Levente produkciójában gyönyörködhetünk: Szörényivel duettet ad elõ Koncz Zsuzsa, valamint szólót énekel Tolcsvay László és Bródy János is - utóbbi ráadásul egy igen ritkán hallott dalt (Egy nap az élet), ami csak kilenc évvel késõbb került stúdiófelvételre. Szintén a kihagyhatatlan pillanatok közé tartoznak Tolcsvay és Móricz Mihály hangszeres szólói, és akkor még nem szóltunk arról a népes zenészgárdáról (köztük a KFT együttes tagjairól), akik elsõsorban a búcsúzás pillanatában aktuális Jelenkor nagylemez nótáinak megszólaltatásában mûködnek közre.

Kötelezõ hallgatnivalóról van tehát szó - ez azonban nem jelenti azt, hogy A búcsú tökéletes kiadvány lenne. Távolról sem az, fõleg nem abban a változatban, amelyben 2004-ben jelent meg. Elõször is az eltelt húsz év nem tett jót a felvételnek: a maga idejében talán elfogadható hangminõség a mostani kor követelményeinek alig-alig felel meg, helyenként szinte amatõrnek hat. Ez azonban a kisebbik gond. A nagyobbik az, hogy az eredetileg is hézagos szerkesztésû mûsort - melynek csúcspontját a Jelenkor nótái képezik, a többi felvétel megszólalása jóval kevésbé tartalmas - egészen furcsa módon sikerült a két CD-re szabni.

Egészen pontosan a '84-es koncert hangfelvételének háromnegyede került az elsõ korongra. A "ráadásblokk" kezdete még erre, az elsõ lemezre esik, aztán a búcsúkoncert öt utolsó dalával indul a második CD. Amint a koncert véget ér, minden átvezetés nélkül egy újabb kezdõdik: a híres 1983-as KEK-buli, melynek nem hivatalos hangfelvételei már régóta elterjedtek. A döbbenetes az, hogy ezt az izgalmas 1983-as felvételt sem élvezhetjük teljes egészében: a tíz fennmaradt nóta közül csak nyolc került a kiadványra. A kilencedik meghallgatható Levente Végtelen úton c. lemezének CD-változatán, a tizedik (Edison Magyarországon) viszont továbbra is kiadatlan. Hogy miért? Ezt még talán maga a szerkesztõ Galla Miklós sem tudná megmondani, aki - biztos, ami biztos - mintegy nyolc perc erejéig még a korongra csempész két angol nyelvû stúdiófelvételt a Country&Eastern LP-rõl.

A búcsú, mint koncertfelvétel, tehát továbbra is kötelezõ hallgatnivaló. A búcsú, mint kiadvány viszont csak egy dologra alkalmas: tovább keverni a Fonográf kiadatlan felvételei körüli katyvaszt.

Porosz Péter - Fonográfia, 2003. május 27.

Tolcsvay László
A Szent Lõrinc folyó lazacai
Filmzene András Ferenc filmjéhez

Tocsvay László évek óta folytatja "partizánakcióját", melynek célja: a hatvanas és hetvenes évek "forradalmi" muzsikájában gyökerezõ, ám immár huszonegyedik századi produkciók létrehozása. Laci azon kevesek közé tartozik, akik nem vonultak vissza, és nem is a régi nótát fújják: minden egyes új vállalkozása az õsz fejjel is fejlõdõ, változó mûvész keze nyomát viseli magán. Ilyen produkció ez a filmzene is.

Tolcsvay zenéje, melyet az Enzo Lauretta azonos címû regényébõl készült Ádám Ferenc filmhez írt, bizonyos értelemben egyenes folytatása az utóbbi évek fontos produkcióinak: a Tamagocsi c. albumnak és az ÖrökKörök balettnek. A film fõcímdalában Sebestyén Márta énekli Bródy János szövegét; a többi dallam instrumentális, illetve részben vokális, ámde verset nem tartalmazó szerzemény.

A filmzene önmagában, a mozitól függetlenül is érvényes és erõs alkotás. Befelé forduló, meditatív mû, mely nem hangerejének vagy virtuozitásának, hanem éppen formai visszafogottságának köszönhetõen érvényesül. Az életre kelõ zenei témák és az alkalmazott hangszerelési megoldások olyan szerzõrõl és elõadókról árulkodnak, akik a szenvedélyt nem csak felidézni, hanem kézben tartani is képesek.

A Szent Lõrinc folyó lazacai film zenéje nem poplemez, és talán nem is könnyed hallgatni való. Szerzõi kiadásban jelent meg, példányait aligha fogják ezerszám vásárolni az üzletekben. Azoknak azonban, akik tudatos figyelemmel fordulnak Tolcsvay László zeneszerzõi munkássága felé, csak ajánlani lehet az albumot.

Porosz Péter - Fonográfia, 2003. október 12.

 

Szörényi Levente
Elég volt!
Kóruskantáta Wass Albert Adjátok vissza hegyeimet! c. mûvére
2003. augusztus 20.

Nemzeti ünnepen, az esztergomi bazilika tõszomszédságában - a Zikkurat-premierek patinás színhelyén - került sor arra az eseményre, melyre csaknem tizenkilenc évet várhatott a a Szörényi Levente pályafutását figyelemmel kísérõ közönség. Ennyi idõ telt el ugyanis azóta, hogy Szörényi elõadóként, új produkcióval állt színpadra. És kétségtelen, hogy az a néhány perc, amit Levente a színpadon töltött, hogy szólót énekeljen a Wass Albert mûvére írt kóruskantátájában, esszenciáját adta annak a mûvészi útnak, amit a zeneszerzõ-elõadó a Fonográf 1984-es búcsúja óta bejárt.

Szörényi Levente az évek során fokról-fokra távolodott el a rockzenétõl, majd - kis túlzással - a melodikus muzsikától is. Az Elég volt! megalkotásával minden korábbinál messzebbre tért el fiatalkorának zenei eszményeitõl. Szólója, melyet erõs recitativo jelleggel, helyenként már-már olvasott prózaként (vagyis eredeti mûfajához hûen) adott elõ, legalább annyira gyökerezik sajátos konzervatív közírói munkájában, mint popzenészi múltjában. Mindez, kiegészítve a jelzésszerûen mûködõ szimfonikus zenekarral és a dallamosabb szólamokkal megajándékozott vegyeskórussal ugyanakkor végeredményben sikeres fúziót teremt, és, ha csak egy egy pillantás erejéig is, de betekintést enged egy összetett alkotói személyiség bensõ mûhelyébe.

Az Adjátok vissza hegyeimet! emblematikus darabja a Wass Albert-i életmûnek. Wass tragikus hõse a magyar irodalomnak: pályáját Trianon diktálta. Egyes szellemi irányzatok a nemzeti helytállás és szókimondás mintaképeként tekintenek rá. Mások egy rögeszme reménytelen rabját vélik felfedezni benne, aki munkásságában Trianon után is pontosan azt a tarthatatlan gondolkodást képviselte, aminek nem csekély része volt a nemzeti tragédia bekövetkeztében. Ha valóban vannak ilyen táborok, akkor Szörényi Levente minden bizonnyal az elsõhöz, jelen sorok írója pedig a másodikhoz tartozik. De ahogyan a közönség egyetlen tagja sem konfrontálódni ment Esztergomba, hiszem, hogy Levente sem ilyen céllal alkotta meg és adta elõ mûvét. (Vagy talán mégis? Lásd a Magyar Nemzet cikkének elsõ mondatát...)

Mi vezérelhette Szörényit a témaválasztásban? A történelmi távlatok soha nem voltak idegenek az Illés és a Fonográf vezetõ egyéniségeitõl, de az talán meglepõnek tûnhet, hogy Szörényi, Bródy, Tolcsvay László és társaik a történelmi Magyarország feldarabolását is több dalban örökítették meg legtermékenyebb évtizdeik során. Az elsõ Fonográf-albumra készült, de csak jó két és fél évtizeddel késõbb kiadott Feltámadt a szél, a Bródy bemutatkozó szólólemezén szereplõ Vásárhely, a Halász Judit által elõadott Felhõ (ez utóbbi Szép Ernõ versének feldolgozása) a legjelentõsebb nóták, melyeket nyilvánvalóan és teljes egészükben Trianon ihletett, de ezeken kívül még több olyan szerzemény született, melyek részben, egy-egy gondolat erejéig, foglalkoznak a témával (pl. Álmodom). Ezen túl pedig csak értelmezés kérdése, hogy számos múltat, veszteséget idézõ dal (Miért hagytuk, hogy így legyen, Amíg emlékezünk, Az én világom, Különvonatok, Gyönyörû szép álom - és a sor még hosszan folytatható lenne) megalkotását mennyiben befolyásolta a magyarság huszadik századát nyomasztó kollektív trauma.

Wass Albert mûve mindazonáltal lényegileg különbözik bármely tematikus elõzményétõl Szörényi pályáján. Wass kizárólag a gyõztesek és vesztesek, a hatalmukkal visszaélõk és a nekik kiszolgáltatottak fogalomrendszerében képes értelmezni a történelmet, és midezeket a leegyszerûsített szerepeket saját igényeinek megfelelõen osztja a körülötte állókra. Látás- és írásmódjából hiányzik a viszonylagosság és az árnyaltság, híján van az önelemzésnek és az empátiának. Olyan fontos erények ezek, melyek a Bródy János-féle nótákból sohasem hiányoztak. "Gyökér, lomb és száraz ág / Háromféle valóság / Ki háromból csak egyet lát / Nem látja a fát magát"-figyelmeztetett Bródy a már idézett Vásárhely c. dalában. Akkor még kevesen sejtettük, hogy ez a figyelmeztetés alkotótársának is szól.

Elfogadható persze, hogy Wass Albert a maga keresetlen módján olyasmit képvisel, ami nélkül szegényebb lenne a huszadik század magyar irodalma. Wass a hagyományoktól eltérõ módon dolgozta fel témáját, és ily módon adott hozzá valamit a nemzeti irodalomhoz. A Szörényi-féle interpretáció hasonló értelemben kísérletként is felfogható - bár maga az alkotó minden bizonnyal berzekedne az ilyen értelmezéstõl. Ki kell azonban mondanunk, hogy az õsbemutató alapján a kísérlet nem sikerült. A közönség, mely nagyrészt az István, a király jubileumi elõadására gyûlt össze, felkészületlenül és méltatlanul fogadta az új mûvet. A nemzeti és árpádsávos lobogók alatt dohányzó, csevegõ, türelmetlenkedõ had a visszatapsolásra sem méltatta idolját. Szörényi Levente a gyér taps közepette azért mégiscsak visszanyargalt a színpadra, majd gyorsan távozott is onnan. Lendületes, fegyelmezett léptei olyan embert tükröztek, aki ötvennyolc évesen nincs híján az alkotói és színpadi ambícióknak, aki saját mûvészi képességeinek teljes birtokában van. Továbbra is csak rajta áll, mire használja ezeket a képességeket.

Porosz Péter - Fonográfia, 2003. augusztus 29.

 

Bródy János
Koncz Zsuzsa, Halász Judit, Pitti Katalin
Koncert a Kongresszusi Központban
2002. december 7.

Hogy milyen mûsorra is gyûlt össze a Budapesti Kongresszusi Központ telt házas közönsége december 7-én este, azt valószínûleg a sorokból csak kevesen tudták volna pontosan megfogalmazni. A koncertet hírdetõ plakátokon szereplõ Filléres emlékeim Földvár felé félúton - Kockázatok és Mellékhatások az Utca másik oldalán fantázianév, megspékelve a 25. jubileummal, illetve Pitti Katalin nevével kellõen talányosnak tûnhetett mindazoknak, aki esetleg többre vágytak a Bródy-legendárium kissé céltalan lapozgatásánál... Bizony, maga az elõadás is pontosan tükrözte ezt a zavarodottságot - és mégis, ennek ellenére is, Bródy János jó hangulatú, élményekben (mitöbb: zenei élményekben) gazdag estével ajándékozta meg azokat, akik kiváncsiak voltak rá.

Elõször is abból a Bródyból kapott a közönség egy kis ízelítõt, aki a magyarországi mûvelõdési házakat és klubokat látogatja, immár huszonöt éve. Filléres emlékeim, Mama, kérlek, Személyi igazolvány, K. Kata balladája, Egy hétig tart - pontosan úgy szólaltak meg ezek a dalok, ahogyan mindenki ismeri õket, aki találkozott már a kis színpadon álló "csapzott trubadúrral". A gitárjáték vagy az ének ezúttal is a szokásosan fésületlenre sikerült, de talán az lett volna a disszonáns, ha véletlenül mégis pontosabban alakul...

"Tinibá'" persze képes összeszedettebb gitárkíséretet is adni, mint amire önmagát szokta méltatni, de úgy látszik, ez tõle ezen az estén csak a hölgyvendégeknek járt ki: Pitti Katalinnak, aki elsõ vendégként a Mûvészbejárót adta elõ, Halász Jutkának, aki - többek között - a Micimackót és Mit tehetnék értedet énekelte, illetve - és mindenek elõtt - Koncz Zsuzsának, aki (más dalok társaságában) úgy vezette elõ az Egy lány sétál a domboldalont, hogy azt inkább lehet átszellemült kifejezéssel "színpadi varázslatnak", mint üres szóval "produkciónak" nevezni. Zsuzsa most mutatta be élõben elõször a Talán még túl fiatal c. nótát is új lemezérõl, és ezzel ékesen bizonyította, hogy ha stúdióban nehezebben is talál magára mostanság, színpadon pontosan olyan ellenállhatatlan, mint a "daliás idõkben". Talán illenék is gyakrabban megcsillantania ezeket a nem mindennapi képességeket.

A hölgyekhez hasonlóan sokat tettek hozzá az estéhez azok a fiatal muzsikusok, akik Bródy legutóbbi lemezén játszottak, és most élõben is vállalkoztak a kíséretre: Éry Balázs (billentyûk), Gyenge Lajos (dobok), Studniczky "Zsatyi" László (basszus), és Kormos János (villanygitár). Nekik köszönhetõ. hogy a Kockázatok és mellékhatások c. lemezen szereplõ tizenegy nóta közül nem kevesebb, mint kilenc megszólalt a Kongresszusi Központban - így a koncert lemezbemutatóvá is avanzsált, talán még nem túl késõn. Még ha itt-ott egyértelmûen álmosítóan hatott is a fiatalok számára Bródy tempója, a kísérõzenekar összességében mindent megtett, hogy sikerre vigye a koncertet.

És hogy minek szólt a jó két és fél órás elõadás végén a taps? Bródynak, a legendának, Bródynak, az új lemezzel megifjodó elõadónak, vagy Bródynak, a szimpatikuspárt-szimpatizánsnak? Biztos, hogy "mindhármuknak", "akik" persze egyvalakit jelentenek: azt a hivatására nézve popzenész Bródy Jánost, aki ötvenes évei derekán is képes több ezer embert igényes produkcióval, élõben szórakoztatni.

Porosz Péter - Fonográfia, 2002. december 18.

Koncz Zsuzsa
Ki nevet a végén

Koncz Zsuzsa új sorlemezének bemutatását Friderikusz Sándor méltatásával kezdjük, mely a lemezbemutató sajtótájékoztatón hangzott el. Az írást eredeti formában adjuk közre. Fonográfia saját recenziója Friderikuszét követõen olvasható.

---

---

Itt van egy album, amivel nem könnyû elfogulatlannak lenni. Hogyan is lenne könnyû az elfogulatlanság, amikor immár öt év telt el azóta, hogy Koncz Zsuzsa nevével fémjelezve igazi, új "sorlemezt" vehettünk a kezünkbe? Hogyan is lenne könnyû a tárgyilagosság, amikor még közönségként is jól láttuk, milyen nehézségekkel kellett Zsuzsának megküzdenie ahhoz, hogy újra olyan produkciót adjon ki, amely méltó folytatása lehet az Illéssel, Fonográffal, Bornai Tiborral készített felejthetetlen lemezeknek?

Legfõképpen azonban azért nehéz elfogulatlanul hallgatni a Ki nevet a végént, mert nem lehet nem észrevenni azt az óriási elszántságot, amivel Zsuzsa az új produkció megformálásán fáradozott. Két évig dolgozott rajta. Hét zeneszerzõt és öt szövegírót nyert meg hozzá. Új zenei fõnököt hívott a munkához. Ahhoz a munkához, ami ennyi alkotótárssal együtt sem ment könnyen - mint arról a lemez szinte az elsõ hangtól az utolsóig árulkodik.

Pedig mindenki letett az asztalra valamit. Závodi Gábor sok év együttmûködés után után saját dalt írt Zsuzsának, a zene mellé szöveget is szerzett. Tolcsvay László és Müller Péter Sziámi olyan nótát alkottak, ami Laci fantasztikus "T-Monográf-ciklusának" egyenes folytatása. Dorozsmai Péter sajátos színeket hozott, olyanokat, melyek Zsuzsa legkorábbi, a maga korában nagyon népszerû, és azóta talán méltatlanul elfeledett énekesi korszakát idézik. Bródy János, Gerendás Péter és Bódi László tõlük klasszikusnak számító szerzõi és elõadói vonások továbbéltetésével segítették az új vállalkozást. A zenei vezetõ Lerch István és szerzõtársa, Horváth Attila pedig sikeres és igényes mûvészi világukban kerestek helyet Koncz Zsuzsa számára.

Az imént leírt szavak ígéretes alkotás lehetõségét hordozzák magukban - de sajnos csak elsõ pillantásra. Merthogy Zsuzsa legjobb lemezei éppen hogy nem az ilyesfajta sokszínûség, hanem az egységes, ihletett alkotás jegyében születtek - a kezdetektõl egészen mostanáig! Koncz legjobb pillanatai - melyekbõl a hosszú pályán bõségesen kijutott a közönségnek - mindig is a bensõséges alkotói együttmûködésnek voltak köszönhetõk. Így ívelt Zsuzsa pályája a hetvenes évek legelején megjelent Szerelemtõl az évtized közepét jellemzõ Jelbeszéden és a verslemezeken át egészen a nyolcvanas évek nyitányát jelentõ Valahol és Menetrend, majd az 1985-ös Újhold nagylemezig, és ez a lendület érzõdött még a késõbbi alkotásokon is, ez élt tovább az 1997-es Ég és föld között albumon. Zsuzsa olyan rendületlenséggel, olyan mûvészi magabiztossággal dolgozott, hogy szinte el is felejtettük: a produkció mindig törékeny, a nívó sohasem garantált, és Koncz Zsuzsa sokat csodált története fordulatot is vehet.

Pedig most fordulatot vett. Az új albumot Lerch István jegyzi zenei vezetõként. Õ egyben a legtermékenyebb szerzõ is: öt dalt írt Zsuzsának. Ezek közül viszont csak egybe tudott Konczcal együtt igazán belefeledkezni. Az Eladó ház korábban Harminc év zene címen jelent meg Lerch koncertalbumának bónuszaként, de ez semmit sem von le értékébõl, élvezhetõségébõl, abból, hogy itt a szerzõk, az énekes, és a többi hangszeres elõadó valóban egymásra talált. A többi Lerch-szerzemény bizony fakóbb és bátortalanabb, még akkor is, ha nagyívû himnuszként, vagy sodró indulóként igyekszik szólni.

Sajnos, ami ennél is fájóbb, Lerch István zenei vezetõi funkcióját sem tölti be maradéktalanul. A Ki nevet a végén bizony olyan lemez, melyen muzsikusok helyett leggyakrabban "programok" nevû hangszereik játszanak. És ez nem egyszerûen "más", mint ha valódi zenekar szólalna meg a dalban. Ez gyengébb annál. Hogy mennyivel gyengébb, az akkor válik igazán nyilvánvalóvá, amikor a sok "program" között megjelenik egy-egy igazi hangszer: Ferenczi György herflije, Solti János dobja. Õk azok, akik jól alkalmazkodnak, nem úgy, mint az a kiváló muzsikuskollégájuk, aki nagy igyekezettel küzd, de nem tud belesimulni a "félplayback" szerepbe arcának elvesztése nélkül: Sipeki Zoltán.

Sipeki "Pipi" esete rávilágít arra, hogy emlékezetes nótái és pályafutása ellenére Lerch sajnos nem az az integratív mûvészegyéniség, aki a zenei rendezõi munkát sikerre tudná vinni Koncz Zsuzsa számára. Lehet, hogy nem méltányos, mégis leírom: Lerch nem tudja betölteni Bornai Tibor helyét. Akkor sem - akkor különösen nem! - ha õ mást, jóval többet gondol magáról, és ezt a közönség számára is lépten-nyomon nagy elõszeretettel teszi nyilvánvalóvá.

Így hosszú vajúdás után sem született olyan lemez, amely sokkal többet nyújtana, mint azt, hogy emlékeztetni tud Zsuzsa legszebb pillanataira. Néhány régrõl ismert, szerzõjétõl tipikus zenei és nyelvi szimbólum, melyek elkoptathatatlanságával talán jobb lenne nem visszaélni... Egy évszámcímet viselõ szerzemény, egy franciául elénekelt strófa, egy bátorító hangsúllyal elõadott sor, egy sor végén felzendülõ "igen"... Zsuzsa ott is van ezekben a dalokban, meg nincs is. Harmincvalahány év tudásával természetesen képes elénekelni õket, de alig hihetõ, hogy ne lennének további ambíciói. Azonban a lemez itt-ott felbukkanó üdébb arcában, ami például Tolcsvay László egy-két kiváló dalában mutatkozik meg, mintha szintén nehezen ismerne magára az énekesnõ. Így van ez a Túl nagy címû nótában, és az Északi fényben is, amelynek néhány hónap leforgása alatt immár második felénekelt verzióját ismerhetjük meg - és ez a második verzió furcsa módon nem ér fel az eredeti kiadáshoz.

Bár a Ki nevet a végén albumként nem jósolható maradandó értéknek, ez nem jelenti azt, hogy a lemez ne lenne élvezhetõ. Sokszínûségében alighanem mindenki megtalálhatja azt a néhány számot, amit szívesen hallgat. A zenei és (ami a lemezborítót illeti) grafikai változatosság viszont nem gyönyörködtet úgy, ahogyan Zsuzsa mûvészete korábban már gyönyörködtetni tudott, sõt, még fájóbbá teszi a programadó elképzelések hiányát, még nyilvánvalóbbá, hogy Koncz mellett sokan állnak ugyan, de jelenleg senki sem nyújtja számára azt a támogatást, ami egy elõadónak nélkülözhetetlen lenne. Mint ha egy teljes, óriási ívû kört írtunk volna le 1969 óta, amikor is megjelent Zsuzsa elsõ önálló nagylemeze, a Volt egyszer egy lány..., vegyes szerzõi karral, stiláris egyenetlenségekkel. Mint az jól ismert, kevéssel késõbb, amikor Koncz második lemezét kezdte tervezni, megkérte Bródy Jánost, Szörényivel együtt írnának-e arra is néhány dalt. Bródy szelíden, de határozottan válaszolt: akkor vállalják, ha az egész lemez velük együtt készül.

Hogy hol vannak ma a Bródy Jánosok Koncz Zsuzsa számára, azt a Ki nevet a végén kiadása után még kevésbé lehet tudni, mint annak elõtte.

Porosz Péter - Fonográfia, 2002. december 5.

Koncz Zsuzsa
"Ultradigitalizált masterek"

A Hungaroton kiadónál évekkel ezelõtt megjelent 3x5 CD-s "Koncz Zsuzsa összes" az idei év során új kiadásban is a közönség elé került. Az új lemezek "ultradigitalizált master" jeligével, felújított hangzással, és a korábbinál jóval gazdagabb borítófüzetekkel kerültek forgalomba. Egy némileg szokatlan kritikai cikk keretében Fonográfiában alaposabban elemezzük a kiadványt. A vizsgálódás tárgya az elsõ doboz prominens képviselõje: a Jelbeszéd album. Az írás szerzõje Vágány Csákó névvel jegyzi nem éppen hízelgõ véleményét.

Az a helyzet, hogy borzasztó háklis vagyok. Az pedig kifejezetten elszomorít, ha egy értékes mû méltatalan körítéssel jelenik meg. Többek között azért, mert emögött a kiadó nemtörõdémségét vagy éppen igénytelenségét érzem, a „jó lesz az úgy, vidékre parasztnak, ing alá” mentalitást, vagyis a vásárló lesajnálását. Persze „veszi, nem veszi, nem kap mást” alapon akkor is kénytelen vagyok megvenni egyes lemezeket, ha vacak a körítés – és éppen ezt tudják kihasználni a kiadók: az én csalódottságom aztán nem fog megjelenni az éves mérlegben.

Így jártam a Jelbeszéd 1994-es kiadásával is: elvártam volna, hogy benne lesznek a szövegek, esetleg archív fotók – de semmi ilyesmire nem futotta. Viszont a borító belsõ, a dalcímeket és szerzõket tartalmazó oldalán olyan fincsi hibákkal örvendeztetnek meg, mint például „költö” vagy „Tolcsvai”. Ha lelkiismeretes korrektorként nézném végig, csak ezen az oldalon 18-szor villanna meg a kezemben a piros toll – ez ugyan még nem a Hungaroton-rekord, de sok.

Szóval volt mit helyrehozni a 2002-es újrakiadással. És a borítót illetõen jórészt sikerült is. Mert mit lát az ember, ahogy találomra kinyitja: nagykötõjelet a szerzõk neve között! Ahogy az szabályos, és minden magára valamit adó kiadványban elvárható, ám a CD-borítókon manapság korántsem megszokott. (Jó-jó, nem mindig sikerült eltalálni, de tízbõl hatszor igen – bizony már ennek is örülni kell ezekben a nehéz idõkben.) Aztán ott van mindjárt az eredeti LP hátsó borítója, vannak szép, archív fotók, felkerültek a dalszövegek is, a design pedig decens és elegáns. A borító nem mentes persze a hibáktól (szembeszökõ például, hogy a hátsó borító szerint a felvétel 1973-ban készült, míg a füzetben 1972 áll), de csak az nem vét, aki nem dolgozik. Mindazonáltal összességében kellemes, jó élmény lapozgatni.

Valamint bele van írva, hogy „MaxVolume, ultra digitalizált master változat”. Ez ugye magyarul annyit tesz, hogy újracsinálták, és marha jól szól. Biztosíték vagy legalábbis bíztató elõjel erre a remasterelést végzõ Závodi Gábor neve, aki korábbi fenntartásaim ellenére tudott nekem kellemes meglepetéseket okozni az elmúlt években: az LGT 424 lemezének megszólalása például az egyik etalon számomra.

Lássuk akkor, hogy lehet remasterelni egy régi felvételt. Azt ugyan nem tudom, hogyan kell, csak azt, hogy én hogy csinálnám.

Vegyük elõször is az eredeti soksávos (a „sok” ez esetben 4-et jelent) szalagokat. Na, ezek persze nincsenek meg, elégtek, széthámlottak, elvitte a cica, sose nem is léteztek – hát jó, akkor keserû szájízzel mondjunk le róluk, és elégedjünk meg az összekevert sztereó mesterszalaggal: kicsit zajos, kicsit torz, de a miénk!

Tényleg, miért nem jó nekünk a nyolc évvel ezelõtt digitalizált változat? Azért nem jó, mert a technika, az eszközök és a hangmérnökök tudása is rengeteget fejlõdött azóta, finomodtak a módszerek – szóval nem vagyunk túlságosan nagyképûek, ha elhisszük magunkról, hogy 2002-ben jó eséllyel szebbet csinálunk, mint 1994-ben valaki más.

Hát akkor digizzük be a szalagokat, figyeljünk a sebességre (ha egy mód van rá, ne csináljunk hamis CD-t) meg hogy ne legyen DC offset. Ez utóbbit ugyan a kutya se hallaná meg, de mi csak legyünk annyira igényesek, hogy nem hagyunk benne ilyesmit. Meg persze tudjuk azt is, hogy mennyi minden múlik ezen az elsõ lépésen, az A/D konverzión: ha ez el van rontva, akkor már nehéz jót kihozni az anyagból.

Szûrjünk zajt, aztán pislogjunk nagyokat, mennyi finomságot fedezhetünk fel most, hogy ezek már nem tudnak belesimulni a zajfüggönybe.

Szedjük szét dalokra az anyagot már most, úgyis külön akarunk majd dolgozni az egyes tételekkel.

EQ-zgassuk meg a felvételt – vagyis tologassuk fel s alá a magasakat, mélyeket és közepeket –, ha szükségesnek érezzük, akár dalonként más-más értékekkel. Nyugodtan áltassuk magunkat azzal, hogy tizeddecibelnyi állításokat is meghallunk, és a denevér hozzánk képest süket, mint egy obsitos tüzér. Még ha ez nem is igaz, a felvétel megérzi a törõdést, és majd meghálálja az alaposságot.

Dinamikakompreszió következne – de ezzel csínján bánjunk, ha konzervatívak vagyunk. Ugyanis alaposan megbolondíthatja a hangzást egy többsávos dinamikakompresszió, esetleg egy szikár eleganciájú régi felvétel túlságosan trendire sikerül. (Bár ha ultrakonzervatívak vagyunk, úgyse foglalkozunk ilyen digitális vackokkal – hiszen tudjuk jól, hogy a CD a Sátán mûve –, hanem csöves erõsítõn keresztül hallgatunk recsegõ vynileket. Ha pedig valamelyik tapintatlan családtagunktól netán ezüstös korongot kapunk karácsonyra, úgyis nagy ívben kihajítjuk még szilveszter elõtt, csak elõbb sugárban lehányjuk.) Viszont ha mégis CD-t akarunk csinálni, akkor kompresszáljunk, limitáljunk csak, de körültekintõen. Matassunk addig a paraméterekkel, míg el nem ájulunk a hangzástól, amit kicsikartunk az alapanyagból. És ha még másnap is meg vagyunk elégedve vele, akkor mehetünk tovább.

Ha óvatosak voltunk a dinamikakompressziónal, és nem hajtottuk ki csontig a hangerõt, akkor most tegyük meg: nyomjuk fel az RMS powert egészséges mértékben, hadd szóljon, mint az álgyú.

A régi, kiszáradt szalagok gyakran pattognak lejátszásnál, így bekerülhetett néhány nemkívánatos pattanás az anyagunkba. Ha vynilre dolgoznánk, ez fel sem tûnne, de nem azért van a digitális technika (meg a célprogramokban a ceruza ikon), hogy randa mitesszereket hagyjunk a CD-n, amiktõl szétszakad a fejhallgató meg a dobhártyánk. Rajzolgassunk, simítgassunk hát gondosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen.

Na, lassan kész is vagyunk, írjuk ki a CD-t, grebbeljük vissza, komparáljunk byte-ról byte-ra (a kezdeti nullákat ignorálva). Ha azonos a kiírt és a vinyón lévõ anyag, akkor rakjuk be az asztali lejátszóba, dõljünk hátra a fotelben, és örüljünk magunknak, milyen pipec kis CD-t tudtunk varázsolni.

Hát igen, elmolyol az ember pár napig, de meg is lesz az eredménye. Ezt az eredményt vártam, ahogy beraktam az új változatot a lejátszóba. Sajnos-sajnos csalódnom kellett. Mi több, elkezdtem gyanakodni. Beleméregettem az 1994-es kiadásba és a mostaniba, és a gyanúm beigazolódott. Akkor most elmondom, hogyan lehet ilyen ultra digit mastert csinálni.

Fogja az ember a 94-es CD-t(!), begrebbeli, rányom valami szimpla, egysávos dinamikakompressziót, vagy csak egyszerûen feljebb tolja az RMS-t, kiírja, és már mehet is a gyárba. Közepes teljesítményû PC-vel szûk két óra. Ebbõl úgy fél órát kell taszigálni az egeret meg nyomkodni a klavit, a maradék idõben a gép grebbel, matekozik, süti a CD-t (esetleg újragrebbel és komparál), mi pedig békésen kávézgathatunk, csak fél szemmel kell odasandítani néha, tekernek-e rendesen a mókusok.

A „MaxVolume” rendben van, viszont ezek szerint az „ultra digitalizált master” azt jelenti, hogy száraz kenyérbõl kétszersült. Hát...

Nem feltételezek persze szándékos átverést senki részérõl. El tudom képzelni, hogy tényleg megsemmisültek az eredeti mesterszalagok, a Rádiótól meg cikis és macerás elkérni a kópiákat, ráadásul pénzbe is kerül – fõzzünk hát azzal, amink van. Vagy az is lehet, hogy olyan low volt a budget, hogy csak ennyi fért bele. Tulajdonképpen még az is jó, hogy ráírták ezt az ultra digit izét, a vásárló így azt hiheti, kapott valami extrát a pénzéért. És tényleg: kétségtelenül hangosabb, mint a régebbi, meg aztán olyan frankón villognak a music centeren a ledek, meg addig se kell beszélgetni az asszonnyal, meg úgyis csak jelbeszéd az életünk. Szóval mindenki boldog, az olyan háklis szörnyetegek, mint én meg húzzák le magukat a vécén. Vagy legalább lássák be egyszer és mindenkorra, hogy nem róluk szól a fagyasztói társadalom.

Vágány Csákó

 

Tolcsvay László
12 nõ

Tolcsvay László új, szerzõi lemeze olyan ötlet jegyében fogant, amelyhez hasonlóra még nem volt példa a magyar popzene történetében: tizenkét különbözõ énekesnõ adja elõ a zeneszerzõ dalait. A lemez minden bizonnyal sokak figyelmét fogja újra felhívni Tolcsvayra, aki minden mûvészi érdeme mellett hajlamos visszahúzódni, akár évekre is eltûnni a közönség érdeklõdése elõl. A kérdés persze az, hogy a figyelemfelkeltõ ötlettel és a nemkülönben egyéni lemezborítóval kivívott érdeklõdésnek vajon meg tud-e felelni a zenei produkció. Mert talán nem véletlen, hogy ezzel a kézzelfekvõnek tûnõ ötlettel még senki más nem állt elõ - nagyon is elképzelhetõ ugyanis, hogy egy ilyen gyûjtemény színvonalas elkészítése óriási feladat. Nem szokásom dalról dalra elemezni egy albumot, de ebben az esetben, azt hiszem, ez a leginkább célravezetõ út a lemez bemutatásához.

Czerovszky Henriett nyitja meg a dalok sorát, az Éltek vizek c. nóta feldolgozásával. Tolcsvay két és fél éve kiadott, eleget nem dicsérhetõ Tamagocsi c. albumának egyik kulcsfontosságú számáról van szó, melyet Hrutka Róbert hangszerelt át "javastechno" jellegûre. A suttogó háttérszólammal elvarázsolt ének ihletett, a muzsika izgalmas, Winand Gábor kántáló vokálja teljesen egyedi - bár mindezek az izgalmak az öt és fél perces nóta végéig azért nem tartanak ki. A dalból mindenesetre rádióváltozat is készült: én személy szerint kissé szkeptikus vagyok azzal kapcsolatban, hogy "az újraosztó igazság fénye" hány zenei szerkesztõ rostáján fog fennakadni.

Másodikként Koncz Zsuzsa énekel új dalt, Északi fény címmel. A nóta igen jól sikerült, különösen, ha a mûvésznõ utóbbi éveinek termésével hasonlítjuk össze. Az Északi fény jellegzetes Koncz-motívumokból építkezik, a szerzõknek (Tolcsvay zenéjére természetesen Bródy János írt szöveget) és az elõadónak mégis sikerül elkerülniük az önismétlést. A dalban feltáruló meditatív gondolatok rendkívüli erõvel hatnak, és a magánélet mellett sok mindent sugallnak a közéletrõl is. Fátyolosan, de mégis bizakodóan, érvényesen, hitelesen szólal meg a nóta - remélhetjük, hogy Zsuzsa készülõ új lemezének is megadja az alaphangját.

Az örökzöld Az elsõ villamost Edina énekli a lemezen. Hrutka Róbert az eredeti Fonográf-motívumoktól eltérõen "öltöztette fel" a dalt - ám a muzsika és a szöveg összhangja az eredeti változathoz hasonlóan remek. Tudatosság érzõdik Edina és a hegedûn közremûködõ Lantos Zoltán produkciójában is - vagyis összességében figyelemre méltó feldolgozás született.

Kozma Orsi, aki Czerovszky Heni mellett vokálozik a Tolcsvay-koncerteken, szintén saját dalt kapott a albumon: új Tolcsvay-Bródy szerzeményt, Ártatlan bûnök címmel. Errõl a nótáról - az elõzõektõl eltérõen - nehéz bármi jót írni. Nem tudom, vajon a vokálban szépen éneklõ Orsi egyéni elõadói képességei múlják alul Bródy dalszövegét, vagy fordított a helyzet. Esetleg Laci felszínes dallamai képezik a leggyengébb összetevõt? Vagy talán ilyen eredmény születik, amikor egy dalban senki sem inspirál senki mást? A nótának szentelt figyelmet sajnos jól mutatta az a csacska köszönet is, amit Orsi a lemezbemutató sajtótájékoztatón rögtönzött a dal általa feltételezett szövegírójának - Müller Péter Sziáminak.

Ha azt hinnénk, a gödörbõl felfelé ível az album, csalódnunk kell. A megmagyarázhatatlan, elfogadhatatlan mélypontot Katona Klári száma (Hol késnek az angyalok) jelenti a lemezen. És itt nem kétséges, min bukik el a produkció. Tolcsvay zenéje ezúttal fantasztikus, a hangszerelõ Babos Gyula és a Katona Klárit hagyományosan kísérõ muzsikusok is jó munkát végeztek. Lárika saját szövege, ha nem is egyenletes színvonalú, de több izgalmas pillanatot tartogat. Az énekesi produkció viszont egyszerûen dermesztõ.

Jómagam nem kísérem közeli figyelemmel Katona Klári pályáját, így nem volt lehetõségem megszokni, mire képes ma az az elõadó, akit egykor a legnagyszerûbb magyar popénekesnõként tiszteltünk. Döbbenetes számomra Lárikát hallgatni Tolcsvay lemezén, és még ennél is döbbenetesebb abba belegondolni, hogy nem volt, aki a kiadás elõtt józanul tudta volna értékelni a felvételt. Ennek a dalnak ilyen formában egyszerûen nem lett volna szabad közönség elé kerülnie.

Eszményi Viktória adja elõ a Mosolyod vígasztal c. csodálatos Fonográf-nóta átdolgozását. A hangszerelõ Tolcsvaynak sikerült megtalálnia a Viki stílusához illõ megoldásokat, bár ezek az eredeti elõadáshoz képest valamelyes színvonaleséssel jártak. A valódi gond a nótával azonban az, hogy nõi elõadóval sehogyan sem akar megszólalni! Mindez annál is érdekesebb, mert a hírek szerint a dalok válogatásakor szinte verseny alakult ki ezért a nótáért a lemezen közremûködõ énekesnõk között. Talán a szövegíró Bródy János elõzetes tanácsát kellett volna kérni...

A csalódások után végre egy olyan nóta, amit az embernek meghallgatás után azonnal visszatekerni támad kedve! Keresztes Ildikó elõadásában az Élsz valahol kétségtelenül a legjobb feldolgozás az albumon. Az elõdásban nyoma sincs a Fehér zaj c. lemezen szereplõ adaptáció lírai stílusának, sokkal inkább az eredeti, 1974-es felvétel nyers modora köszönt benne vissza. A tökéletes dinamikájú énekprodukciót Tolcsvay ihletett hangszeres kísérete egészíti ki: összességében az eredeti nótával felérõ feldolgozás született. Ez pedig, azt hiszem, a legnagyobb elismerés ezeken a hasábokon.

Hrutka Róbert formálta át a Jöjj kedvesemet, Hernádi Judit részére. Nem tudom, érdemes volt-e egyáltalán ezt a számtalan adaptációt megért dalt felvenni a lemezre - de ha igen, akkor talán a hangszerelést (mely a hírek szerint sok-sok szellemes lehetõség végigpróbálgatását jelentette) jobban is meg lehetett volna oldani. Így olyan dal született, mely jópofa és Hernádinak jól áll ugyan, de maradandó értéket nemigen képvisel.

A Zúg az óceán c. dal Tolcsvay mintegy három éve rögzített, máig kiadatlan ÖrökKörök c. balettjébõl való. Bár a dal valószínûleg a teljes, összefüggõ mûben tudna igazán érvényesülni, Sebestyén Márta és a kísérõ népzenészek elõadása önmagában is a legjobbak közé emeli a lemezen. Bródy János szövege távol áll a tõle megszokott, néha már túlságosan is ismerõs világtól - összességében igen izgalmas nótát hallhatunk, és remélhetjük, hogy hamarosan megismerhetjük a teljes mûvet.

Egy színész-énekesnõ és egy operaénekesnõ produkciójával a lemez már a véghez közeledik Sáfár Mónika és Rost Andrea ad elõ egy-egy dalt a Mária Evangéliumából. Úgy gondolom, Sáfár darabja (Szerelem... - Mária a kútnál) a hálásabb, és a mûvésznõ szépen él is a lehetõséggel. A Rostnak választott ária (Mária áriája) meghallgatásakor meglepõnek tûnik, hogy a két dal librettóját ugyanaz a Müller Péter Sziámi írta. Rost elõadásmódja sajnos tökéletesen illik az ária látszólag mély érzelmektõl fûtött, valójában szenvtelenül arrogáns szövegéhez.

A 12 nõ zárószámaként Carol Nokies énekli a Doctor Heart (Doktor Herz) kedvelt betétdalát, Sally szerepében, angol nyelven, 1990-es felvételen. A számot hallgatva magyarázatot kaphatunk arra, mitõl volt ez a produkció külföldön is sikeres: a nagyon jó angol szöveg értõ elõadásmóddal párosul. A befejezõ dal kellemes emlékekkel ajándékozza meg a hallgatót - kellemesebbekkel, mint amit az ötletében izgalmas, hangulatában általában kellemes, de színvonalában nagyon is egyenetlen album összességében nyújtani tud.

Porosz Péter - Fonográfia, 2002. március 23.

 

 

NO coMMent
Titkolt hangok

A NO coMMent zenekar múlt év végén ünnepelte tizedik születésnapját. Tíz folyamatos munkával (vagy talán inkább játékkal) eltöltött év: ez több, mint ami akár a Fonográf, akár a Tolcsvayék és a Trió együttesnek megadatott. Az összehasonlítás alapja természetesen az, hogy az említett zenekarokban szereztek maguknak hírnevet a NO coMMent rangidõs, névadó tagjai: Németh Oszkár és Móricz Mihály. A születésnapra megjelent Titkolt hangok címû lemez pedig bizonyítja: az, hogy a NO coMMent sikere, ismertsége sajnos nem említhetõ egy lapon az elõdzenekarokéval, legkevésbé sem az idõközben esetleg megkopott mûvészi teljesítménynek tulajdonítható.

A Titkolt hangok dalai nem újak: a kiadvány a zenekar pályafutásának legjavát összegzi. Három nagylemezrõl akadt válogatnivaló, összesen tizennégy nóta. A válogatás szempontja egyszerû volt: a zenekar tagjainak legkedvesebb számok kerültek a közönség elé, némileg felújított hangzással, esetenként az eredeti felvételre történt rájátszással dúsítva. Így, egymás mellé rendezve ezek a "titkolt hangok" sok mindenrõl mesélnek. Elmondják, hogyan bontakozott ki Móricz Mihály szerzõként a zenekarban. Bemutatják, mit adott a NO coMMentnek Anti Tamás, aki olyan dalokat jegyez, melyek a magyar rockzene bármely korszakában, bármely zenekar repertoárjában megállnák a helyüket. Kiderül belõlük, milyen muzikalitással rendelkezik Födõ Sándor és Bartha Tibor, akik a hangszeres játék mellett a négyszólamú vokált teljesítik ki. És mindezek után persze az sem titok, mi inspirálhatta Tolcsvay Lászlót és Bródy Jánost arra, hogy külsõ szerzõként nagyszerû nótákat ajándékozzanak a zenekarnak.

Van azonban egy olyan kérdés is, amely jóval nehezebben válaszolható meg. Hogyan sikerülhetett megõrizi tíz, elismerésben sokszor szûkölködõ év során is azt a derût, szellemességet és érzelmi tartást, ami a lemezen lévõ dalokból árad? Jorge Luis Borges, a világhírû argentin szerzõ írta: "minden valódi érték mélyén valami titok lappang."

Porosz Péter - Fonográfia, 2002. február 16.

 

Tolcsvay László
Amit mondtam néktek, azt higgyétek el
Koncert a Millenárison
2001. december 17.

Tolcsvay Lászlóval, mint koncertezõ muzsikussal sajnos csak nagyritkán találkozhat a közönség. Laci több interjújában, köztük a Fonográfiában megjelentben is panaszos hangot üt meg a koncertekkel kapcsolatban: a profi szervezést hiányolja, a lebonyolítás nehézségeit említi. Mi tagadás, a Millenárison szervezett koncert sem volt mentes ezektõl a "gyötrelmektõl", mégis maradandó élménnyel gazdagodhattak mindazok, akik ellátogattak Laci csaknem négy év óta elsõ önálló budapesti estjére.

A jó másfél órás koncert mûsora a teljes Tolcsvay-életútból ízelítõt nyújtott. Mutatóba megszólalt néhány nóta az egykori Tolcsvay együttestõl, fõszerepet kaptak a Fonográf dalai, és szép számmal szerepeltek a programban a legutóbbi évtized szólólemezein hallható nóták is. Az ismert számok mellett néhány ritkán hallott dal is felcsendült, illetve korábban soha nem hallott módon, Laci egy személyes, gitáros tolmácsolásában szólalt meg több, eredetileg a Fonográf zenekar hangszerelésében ismertté vált nóta.

A fõszerep természetesen Tolcsvayé volt. Ki tudja miért (talán Laci elõadói spontaneitása miatt?) az ember szinte természetesnek veszi azt a nagyszerû teljesítményt, amit Tolcsvay elõadói, gitárosi-billentyûsi-énekesi, sõt, zenekarvezetõi minõségében nyújt, a koncertek ritkasága ellenére is. Ugyanakkor a kísérõzenekar tagjainak: a fiatal Pénz együttesnek, mellettük a régi ismerõs gitáros Jamie Winchesternek és vokálos Czerovszky Heni-Kozma Orsi duónak is meghatározó szerepe volt az estén. A Laci által egyedül eljátszott nóták különös varázsa mellé teljes értékben zárkóztak fel a zenekari kísérettel elõadott számok. A régi lemezekrõl ismerõs hangszeres megoldásokat izgalmasan megújító gitárjáték (Hrutka Róbert), basszuskíséret (Giret Gábor) és dobprodukció (Gyenge Lajos) még a vájtfülûeket (például a nézõtéren lelkesedõ Németh Oszkárt) is minden bizonnyal elkényeztette. A fiatal muzsikusok különösen elemükben voltak a lendületes, "zajos" nóták, elsõsorban a Kapcsolj át! albumról vett dalok elõadásában. A közönség persze hálásabban fogadta a finomabb húrokat pengetõ, ismerõsebb számokat. A legnagyobb élményt ugyanakkor talán a éppen a különbözõ karakterû dalok mûsoron belüli összjátéka, a zene által kifeszített érzelmi skála jelentette.

A koncertre összeválogatott nóták közül a közönség minden tagja magának szemezgethette ki a legfontosabbakat, legizgalmasabbakat. Maga Tolcsvay László legutóbbi nagylemeze, a Tamagocsi dalait konferálta fel különösen fontosként. Sajnos azonban éppen ezeknél, a koncert közepe felé tûnt úgy, hogy a technikán és a fellépõ mûvészeken kisebb fáradtsághullám söpör végig... A Tamagocsi c. nóta megszólalása (a gerjedés határáig túlerõsített énekhang, az itt-ott eltévedõ szöveg, Éry Balázs üresen kongó billentyûs kísérete) igencsak megnehezítette a dalból áradó varázslat átélését.

Szerencsére ezeket a hibákat hamar sikerült feledtetni, és a koncert végén ritka pillanatokat élhettek át a közönség tagjai, és talán a muzsikusok is. Az énekkari kísérettel elõadott Békét és reménységet után a közönség egyszerûen nem hagyta Tolcsvayt hazamenni! A zenekarnak viszont nem volt több nóta a tarsolyában, így Laci egy szál gitárral folytatta a mûsort, vagy méginkább: kívánságmûsort folytatott. Az eredetileg Szörényi Levente nótaként jegyzett, a valóságban minden bizonnyal közösen írt Levél a távolból szóló-elõadása, azután pedig az egykor Szörényi Szabolcs neve alatt megjelent, az évtizedek távlatából már inkább Tolcsvay-dalnak tekintett Ha felépül végül a házunk énekkvartettes elõvezetése egyszerûen elragadó volt. Ezekben az ihletett pillanatokban mintha tényleg csoda történt volna: a színpad mögé függesztett "Álmok álmodói - Világraszóló magyarok" plakát felirata kultúrpolitikai klisébõl egyszer csak valósággá vált.

A koncert mûsora:

Õszinte dal*
'68
Sajnálom, hogy így esett
Mosolyod vígasztal
Valahol vár
A show folytatódik
Kapcsolj át
Angyal
Tamagocsi
Tibeti hajnal
Éltek vizek
Köszönöm Doktor úr
Az elsõ villamos*
Jöjj kedvesem
Húnyd le a szemed
Békét és reménységet
--
Levél a távolból*
Lá-di-dá-di-dá*
Egy kékszínû virág*
--
Bizony mondom néktek...*
--
Ha felépül végül a házunk
--
Karácsonyi dal*

A *-gal jelölt dalok Tolcsvay László egy személyes tolmácsolásában szólaltak meg

Porosz Péter - Fonográfia, 2001. december 18.

 

 

Halász Judit
A varázsfuvola

Karácsony közeledtén talán a Diótörõ számít az operairodalom klasszikusának, ám az ünnep bûvös hangulatától a Hungaroton új sorozatában frissen megjelent Varázsfuvola sem áll távol. Mozart mestermûve, melyet megszületésekor a közönség hangosan ünnepelt, egyaránt szól gyermekekhez és felnõttekhez, és talán nem hallgatható meg olyan sokszor, hogy ne tárna fel újabb varázslatokat a történet és a muzsika megformálásában.

Az örök rácsodálkozást most Halász Jutka segíti: az õ mesemondása magyarázza az opera születését, tartalmát, történetét. A Hungaroton archívumában található operafelvételek, melyek többek között Gregor József, Melis György és mások hangját õrzik, Judit gyermeki befogadást segítõ tolmácsolásának köszönhetõen új életre kelnek, és talán egy újabb generációt indíthatnak el az opera "szupermûfajának" megismerésében.

Porosz Péter - Fonográfia, 2001. december 21.

Bródy János
Kockázatok és mellékhatások

Hét szûk esztendõ után vehetünk kezünkbe új Bródy-lemezt. Ez a tény, azt hiszem, önmagában is megdobogtatja mindenki szívét, aki szereti és érti Bródy János mûveit. Legalábbis kíváncsisággal, de inkább izgatott figyelemmel fordulhat Tini felé a "jelbeszédet" ismerõ régi közönség, aki megszokta, hogy a Bródy-dalok ritkán perdítenek táncra, de annál gyakrabban késztetnek dúdolásra és ujjdobolásra, ritkán derítenek széles jókedvre vagy fakasztanak könnyekre, de általában mosolyt csalnak az arcra vagy érzelmeket lopnak a szívbe, ritkán doppingolnak, de szinte mindig serkentenek. Ilyen dúdolhatók, ujjal eldobolhatók, mosolygó-érzelmesek, serkentõk a Kockázatok és mellékhatások helyenként ismerõs, helyenként új motívumokból építkezõ nótái is.

Amilyen tagadhatatlanul ötletes maga a cím, olyan eredeti a nóták többsége - még akkor is, ha ez az eredetiség néha nem jelent sokkal többet egy-egy jól elkapott zenei, szövegbeli, vagy hangulati ötletnél. Azt, hogy a dal mûfaja megengedi, sõt díjazza ezt a lezserséget, ékesen példázzák az olyan háromperces remekek, mint az Akit annyira vártunk vagy a Fogjuk fel lazán. Persze a Bródyval együtt muzsikáló fiatal zenészek teljesítménye nélkülözhetetlen az ötletek felöltözetéséhez, zenei mûsorrá fejlesztéséhez, ám a zenekar összehozása is tehetséget tükröz: azét a különcségében is közösségteremtõ emberét, aki egykoron évekig stablilizálta az Illés zenekart, késõbb összehozta a KITT Egyletet, és a pályán tartotta Koncz Zsuzsát.

Néhány szellemes ötlet megléte és a közösség öröme azoban aligha késztetette volna Bródy Jánost lemezkészítésre. A Kockázatok és mellékhatások vélhetõen legfontosabb dalai (a régebbrõl ismert Ne veszítsd el a fejed és Hej, tulipán, illetve az újak közül a címadó, az érzelmeket és gondolatokat ébresztõ Meg kéne kapaszkodni, valamint a minden szempontból kiemelkedõ, Koncz Zsuzsa énekével díszített Szabadnak születtél) nemes értékek melletti mai állásfoglalást tükröznek. Hogy ezek az értékek rászorulnak-e a Bródy-féle állásfoglalásra, talán vitatható, ám a mûvészi jog és szabadság az alkotó támogatásra vitathatatlan. Szeretném ugyanakkor remélni, hogy azok a kevésbé sarkos, ám helyenként a közéletieknél is fontosabbá váló, megható utalások, melyek szintén helyet kaptak a lemezen - még ha néhol csak egy-egy kicserélt verssor formájában is - ugyanúgy el fognak jutni a közönség szívéhez.

Porosz Péter - Fonográfia, 2001. november 18.

Szörényi Levente
Végtelen úton...

Hogyan tekintsünk erre az albumra? Én magam arra a megközelítésre hajlanék, hogy a Végtelen úton... lezárja Szörényi Levente pályafutásának legizgalmasabb, leginkább termékeny, és maradandó mûvekben leggazdagabb idõszakát. Maga a szerzõ és elõadó is "vízválasztóként" néz vissza a lemezre, azonban az utána született alkotásokat mintha jelentõsebbnek tekintené, mint a Végtelen úton...-nal lezáruló korszak produkcióit.

Akárhányszor hallgatom meg a lemezt - korábban LP, most már CD formájában is - mindig felmerülnek bennem ezek a gondolatok, és szomorú érzés jár a nyomukban. A Végtelen úton ... az utolsó pillanat, amikor megcsodálhatom azt a Szörényi Leventét, aki a Fonográf együttessel pályájának zenitjére érkezvén megosztja a közönséggel az elé táruló nagyszerû panorámát. Ugyanakkor itt sejlik fel elõször annak a Szörényi Leventének az arca is, aki olyan utakra indul, ahová már nem kívánom követni õt.

A lemezt Levente a Fonográf együttessel készítette. De ez a stúdiózenekar nem azonos még csak a két évvel korábban búcsúzóval sem, a hetvenes évek Fonográfjára pedig alig-alig emlékeztet. A legfeltûnõbb az énekszólamok hiánya. Ezt nem magyarázza az a tény, hogy szólóénekes szólólemezérõl van szó, hiszen a Levente neve alatt megjelent két korábbi album, az 1973-as Utazás és az 1981-es Hazatérés bõvelkedett Tolcsvay László, Móricz Mihály és Szörényi Szabolcs közös énekében. A vokál elvesztése, vagy legalábbis visszaszorulása, azt hiszem, pontosan tükrözi a muzsikusok közötti kapcsolatok megromlását, meglazulását. És ugyanez, természetesen, megjelenik a közös szerzõi ötletek megritkulásában, a hangszeres játék megfakulásában is. Olyasmi vész el, olyasmi hiányzik az albumról, ami a korábbi alkotások lényegét adta.

A Végtelen úton... azonban még ezzel együtt is figyelemre méltó. Levente új ötletei továbbra is érdekesek és jól kidolgozottak, énekesi teljesítménye továbbra is lenyûgözõ. A szövegek eredetiek, elgondolkodtatók, felkavarók. Néhány nóta, köztük a Ne kérdezd tõlem, hogy mit tettem volna, A múzsa csókja és a Vágyaim napja vitathatatlanul kiemelkedõ alkotás. Ezeknél sajnálhatjuk csak igazán hogy a Végtelen úton... stúdióalbumnak készült, dalai soha nem hangzottak el, és talán soha nem is fognak elhangzani koncertszínpadon.

A lemez új kiadásához tartozó kísérõfüzet, melyben Galla Miklós beszélgetése olvasható Szörényivel, teljesen nyilvánvalóvá teszi azt változást és vívódást, ami a dalokból is tükrözõdik. Fontosak Levente gondolatai, bár sokszor a szándékkal, kimondott szóval ellenkezõ hatást sikerült velük kiváltania az olvasóból. Az olyan kitételek, mint például "ha az ember elég intelligens, és lélekben a helyén van", illetve a kozmikus világ alakulásáról szóló "komputerprogram" talán nem csak bennem keltenek visszatetszést.

Jelzés az is, amit Levente a Ballada c. záródalról mond. Ez a szimbolikus Juhász Gyula vers számára felemelõ érzelmeket hordoz: egy fiatal hõs beavatását az idõs lovagok titkaiba. Számomra keserûség lengi át: egy fiatal ember feláldozza érzelmi és erkölcsi autonómiáját a "lóhalálba rohanó" lovagok kényszerességének oltárán.

Mindenestre az albumot ma is érdemes meghallgatni.

Porosz Péter - Fonográfia, 2001. július 22.

 

Szörényi Levente-Bródy János
Veled, Uram!
rockopera

A frázis üres, patetikus, és könnyen kivívja a blöff ódiumát. Mégsem írok mást: lezárult egy korszak. Lezárult egy korszak, a közönség számára biztosan, de remélhetõleg az alkotók számára is. Lezárult az a korszak, amikor a rockopera mûfaji keretei között érvényes érzelmeket és gondolatokat lehetett közölni, értékes mûvészi formában.

Meglehet, persze, soha nem is volt ilyen korszak, csupán az István, a király egyszeri, megismételhetetlen és elementáris sikere hitette el valamennyiünkkel, hogy létezik a rockopera mûfaja, mitöbb, ez a mûfaj a legmegfelelõbb bizonyos üzenetek közvetítésére. Ha valóban így lett volna, hát itt az idõ leszámolni az illúziókkal. Nézzünk végig az azóta eltelt csaknem húsz éven: akadt-e, akinek volt mersze továbbgondolni az akkori kezdeményeket? Ki az, aki el tudott vonatkoztatni a hisztérikus politikai értelmezéstõl, és vette a fáradságot, hogy az ötlet ingatag szakmai alapjainak megszilárdításával, adaptálásával foglalkozzon? És, ha erre bizonyos szobák mélyén esetleg sor is került, hol vannak azok a mûvek, amelyek a közönség számára is meggyõzõen bizonyítanák: 1983 után is érdemes rockoperát írni és játszani?

Üres kérdések, patetikus kérdések, blöffölõ kérdések. Itt tartok én, a "kritikus", mint ahogy meglátásom szerint itt tartanak a Veled, Uram! szerzõi is. Szörényi Levente, aki a kezdetek óta mit sem kopott muzsikusi tehetségét ilyen vállalkozásokban látja kiteljesedni. Bródy János, akitõl régen idegen már ez a fajta produkció, mégis vállalja a szövegek elkészítését. Szörényi-Bródy, így, együtt, akik úgy gondolják, nyugodtan vállalkozhatnak drámaírói feladatok ellátására is, és ezzel végképp aláássák saját mûvüket, lehetetlen helyzetbe hozván az elképzelést formába öntõ koreográfusokat, a látvány megtervezõit, az elõadás szervezõit. És persze a fellépõ elõadómûvészeket, akik közül sokan - köztük a címszereplõ Homonyik Sándor - vért izzadnak, hogy mégis kihozzanak valamit az egészbõl.

Mert azért volna mit kihozni, volna mit üzenni. Levente láthatóan-hallhatóan el akarja mondani: elfogadhatatlan a Szent István-i magyarság és a koppányi magyarság szétszakadása. Ebben partnerei a Szörényi-zenére dolgozó koreográfusok és táncosok is, akik néhány kétségtelenül emlékezetes percet ajándékoznak az erdõk mélyén rejtezõ koppányi magyaroknak. Bródy János a maga módján szintén ráhangolódik a gondolatra, aminek köszönhetõen az augusztus 20-án bemutatott darabot kétszer is felkavarja az Istvánnak címzett "nem voltál jó magyar király" verssor. És alighanem Bródytól származik az a finoman rejtett üzenet is, ami István király szigorú anya és köteleségtudó feleség közé zárt sorsáról szól, és a darabot záró szakrális gesztusban, a Mária kegyeiért való fohászban teljesedik ki.

Mindez viszont nem menti a darabot és az elõadást. Nem menti az elsõ felvonás királyi udvarban játszódó, elviselhetetlenül nehézkes színeit, a nyögvenyelõs, történelmet magyarázó, párbeszédnek álcázott példabeszédeket, az "Én, Orseolo Péter" kezdetû mórickamonológokat, a rosszul mozgatott szereplõgárda által eljátszott esetlen tragédiát. Nem menti azt a csaknem három órát, amit a közönség végigül, és nem menti azt a csalódást, amivel óhatatlanul távozik.

Igen: a Veled, Uram! csalódás. Vereség, a szó minden értelmében. Vereség, elsõsorban a drámában és a színpadon, vereség a szövegekben, és végsõ soron vereség a zenében is. A szerzõk veresége, a szereplõk veresége, a közönség veresége. A "kritikus" veresége. Egy "hol volt, hol nem volt" álmûfaj nagyon is valóságos, visszavonhatatlan veresége.

Porosz Péter - Fonográfia, 2000. augusztus 27.

A nyomtatott sajtóban megjelent anyagok:

Magyar Narancs: István, az irány (az esztergomi õsmbemutató kritikája, Turcsányi Sándor tollából)

Népszabadság: A darab vállaltan eklektikus (Jávorszky Béla Szilárd beszélgetése Szörényi Leventével)
www.nepszabadsag.hu, azon belül Archív, azon belül 2000. szeptember 4., azon belül Kultúra.

Fonográf
Használat elõtt felrázandó
Ritkaságok, kislemezek, kiadatlan felvételek

A Hungaroton kiadásában megjelent CD-n szereplõ nem kevesebb, mint húsz dal alighanem meglepetés lesz valamennyi vásárlónak. A mûsor, melynek összeállításán évek óta fáradozott a lemezt szerkesztõként jegyzõ Galla Miklós, betiltott, stúdióban maradt szerzeményekbõl, hanghordozón ki nem adott rádiófelvételekbõl, csaknem teljesen elfelejtett kislemezekbõl, angol nyelvû nótákból és hasonló csemegékbõl áll. Ez a régen várt kiadvány nagyszerû lépés afelé, hogy a Fonográf életmûvének teljessége hozzáférhetõ legyen a közönség számára.

Búvópatak. Talán ez a kép jellemzi legjobban a Fonográf együttest az utóbbi húsz évben. Hol itt, hol ott bukkan fel az a forrás, ami még a hetvenes évek végén bújt elõször a föld alá - és az utóbbi idõben mintha gyakrabban lelhetnének rá azok, akik tudják, merre érdemes keresniük. Sõt: a legújabb felbukkanás talán még azoknak is felkelti a figyelmét, akik nem "hivatásos" forráskutatók.

A Használat elõtt felrázandó címû válogatáslemez megjelenése talán a legfontosabb esemény az együttes történetében azóta, hogy 1984 decemberében elcsendesültek a Gondolj néha rám utolsó hangjai, és Levente, zenésztársai kíséretében, háta mögött hagyta a színpadot, no meg a nézõtéren összezsúfolódó rajongókat. Azóta most elõször szólal meg új formában a Fonográf együttes, most elõször hallgathatják megújult érdeklõdéssel a zenekart azok, akik szeretik. És bár a dalok nem maiak, az semmiképpen sem állítható, hogy a zenekar "a régi nótát fújja": a lemez mûsora csupa elfelejtett, elveszett, elhallgatott nótából áll.

Az albummá összeállt program most újra megcsillantja mindazokat az erényeket, amelyek a Fonográfot csodálatos zenekarrá tették. A dalokban újra kezet fog az élénkség és a visszafogottság, a jókedv és a komolyság, a mûvészi kitárulkozás és a befelé fordulás - egy szóval újra feltárul az a világ, aminek megidézésére a Fonográf egyedülálló módon volt képes. Igaz ez még akkor is, ha a sok dal között akadnak olyanok, amelyek az együttes saját mércéjével mérve nem nevezhetõk éppen korszakosnak. A könnyû, hangulatos nóták azonban remekül oldják azt a néhol szorongatóan nagyszerû ívet, mely olyan tartópilléreken nyugszik, mint a Hol az a lány, A kenguru, a Hidd el, ez õ, a Rám vár az élet, vagy az angol nyelvû dalok közül a Silver Dancer (a Hunyd le a szemed feldolgozása).

A Használat elõtt felrázandó a muzikális élményen túl hátborzongató érzéssel ajándékozza meg a hallgatót. Miközben újra felfedezzük a jobbnál jobb ritka kislemezeket, rácsodálkozunk a kiadatlan rádiófelvételekre, megérezzük a betiltott, cenzúrázott nóták máig ható sugárzását, rá kell ébrednünk, hogy ezen a lemezen semmi olyasmit nem hallhatunk, ami ne lett volna megszokott a Fonográf együttestõl. Ez a zenekar képes volt arra, hogy természetesen tolmácsolja a lenyûgözõt, és hétköznapinak láttassa a rendkívülit - aminél nagyobb érdem aligha mutatható fel a popzene mûfajában. Éppen ezért hordoz a most megjelent válogatásalbum ígéretet is: annak ígéretét, hogy a Fonográf búvópatakja egyszer még régi zubogásával mutatkozhat meg a felszínen.

Porosz Péter - Fonográfia, 2000. július 5.

 

Koncz Zsuzsa
Lesznek még szép napjaink

Zsuzsa két rangos életmûdíjban is részesült: március 2-án a Hungaroton saját alapítású életmûdíját, 3-án a MAHASZ-Westel 900 Arany Zsiráf életmûdíját vehette át. Az ünneplés részeként maxi CD látott napvilágot, a Hungaroton kiadásában.

A "kislemezen" három régi nóta áthangszerelt-újrakevert változata kapott helyet. A Bolyongok (Bródy-József Attila) címû dal eredetije 1973-ból származik, de azt a nagyközönség nem ismerhette meg, lévén, hogy letiltották Koncz Jelbeszéd albumáról. Csak 1999 õszén került a nóta lemezre: újrahangszerelt alapokkal, de az eredeti énekkel üde színfoltként virít a Miért hagytuk, hogy így legyen? címû albumon. A hangulatos szerzeménynek ezúttal a rádiók adására szabott, némileg felgyorsított és átritmizált verziójával ismerkedhetünk meg. A Kárpáthyék lánya legújabb változata is az 1999-es albumon szereplõ verzió újrakeverésével született meg, csakúgy, mint a Jöjj, kedvesem rádióra szabott változata.
A feldolgozásokat hallgatva nem tûnik ki világosan: Zsuzsa valóban elkötelezte-e magát a ma divatos, kommersz hangzás mellett, vagy csupán a Závodi Gábor irányítása alatt dolgozó zenészek és stúdiósok ötleteinek vagyunk fültanúi. A kérdést alighanem csak Zsuzsa következõ, valóban új albuma válaszolja meg. Ez a kis, ízlésesen csomagolt maxi CD addig is gondoskodik a habról az ünnepi tortán.

Porosz Péter - Fonográfia, 2000. március 21.

 

Koltay Gábor
Kell még egy szó

Koltay Gábor, aki nagyívû, színpadi és filmes zenés produkciók rendezõjeként vált ismertté, ötven éves. Ebbõl az alkalomból jelent meg a produkciók zenei anyagából szerkesztett album, a Hungaroton gondozásában.

A Koltay által jegyzett mûvekrõl megoszlik a kritika és a közönség véleménye, ez a válogatásalbum azonban vitathatatlanul színvonalasra és izgalmasra sikerült. A szinte zavarbaejtõen sok forrásból származó zenei anyag meglepõen egységes, stílusos, jól szerkesztett mûsorrá áll össze. A mûsorban egyaránt szerepelnek közismert, akár slágernek is nevezhetõ dalok (pl. a címadó Kell még egy szó, a Honfoglalás c. film betétdala, A költõ visszatér az azonos címû musicalbõl, vagy a Gloria, Tolcsvayék Magyar Misé-jébõl), kevésbé ismert kiváló szerzemények (pl. a Majális, Katona Klári elõadásában az Itt élned, halnod kell c. Hõsõk terei produkcióból) és valódi ritkaságnak számító felvétlek. Ezen legutóbbiak közül kiemelkedik A felkelõ nap háza címû ballada, mely az Animals feldolgozásában vált világhírûvé, ezen a lemezen viszont Bródy János magyar versével, Nagy Feró élõ elõadásában hallgathatjuk meg. A csaknem 74 percnyi, vagyis a CD kapacitását a végsõkig kihasználó mûsort Franco Nero olasz nyelvû dala, az Insciallah zárja le.
A felvételeken a hazai musicalszínészek legjobbjai, többek között Vikidál Gyula, Varga Miklós, Nagy Feró, Deák Bill Gyula, Szulák Andrea mûködnek közre, de hallhatók a rockmûfajba kiránduló operaénekesek: Marton Éva és Pitti Katalin is. A sztármezõnybõl és sztármûsorból igazából csak egyetlen dolog hiányzik: a Szörényi Leventével közös produkciók zenéjébõl, vagyis az István, a király-ból és az Atillá-ból vett részletek. Sajnos ismert tény, hogy Koltay Gábor és Szörényi Levente útjai néhány éve élesen elkanyarodtak egymástól... Koltay "életmûlemeze" azonban így is minden musicalrajongó polcára kívánkozik.

Porosz Péter - Fonográfia, 2000. március 21.

 

Fonográf
Jelenkor

Az album eredetileg 1984-ben jelent meg. CD-változata 1999 végén látott napvilágot, az egykor betiltott borítóval és Olvadás címû dallal. Ennek kapcsán két egykori és egy mostani kritikát mutatunk be.

Felmenthetõ a Jelenkor?

Szörényiék újra azzal kísérleteznek, hogy saját helyzetükkel nézzenek szembe. Ez a kísérlet a Jelenkor címû lemezen csak felemás módon sikerült.

Mielõtt bárki rendõrért kiáltana, gyorsan leszögezem: a lemez zenei része tisztes mestermunka. Tolcsvay László, Móricz Mihály és Szörényi Levente a tõlük megszokott dallamos, meglepetésekkel nem szolgáló, hol popos, hol folkos, hol kemény rockos elemeket felhasználó, kellemes zenét készített. Igaz, néhol úgy tûnik, nem tudták elég ötlettel feldúsítani a dalokat; gyanúsan sok az ismétlés, a helykitöltõ betét, de a Fonográf világát azért nem lehet másokéval összekeverni. S ha túl konszolidált is már ez a zene, az Illés-nemzedéket bizonnyal rabul tudja még ejteni. Különben is lehet, hogy a könnyen emészthetõ zene - eredeti szándékuk szerint - csak a szöveg jobb megértését hivatott elõsegíteni.

S itt a gond. A lemez dalai laza történeti láncot alkotnak. Kezdõdik mindez a Tiltott forrás paradicsomi állapotainál és a kiûzetéssel, folytatódik a "földi" stációkkal, ahol az egyik dal az új változásokról számol be, az utána következõ pedig mintegy elemzi az új helyzetet. Rezignált és bizakodó hanok váltják egymást, és lassan közeledünk a jelenhez. Az ilúziókat azonban elsöpri A bengázer. A lemeznek talán ez a legerõteljesebb dala; éles ellentétekre épül, feszes dübörgésével plasztikusan vetíti elénk a fantázianévbe bújtatott irracionális erõt. Minden az utolsó dal, A Jelenkor ítélete felé mutat; itt majd választ kapunk kétségeinkre. Válasz azonban nincs, az addig jól fokozott feszültségnek nincs miben feloldódnia, sõt szinte dühítõ, ahogy egy bombasztikus közhely - "az utókor fel fog menteni", illetve "a jelenkor fel tud menteni" - a megoldás.

Ez a dal önmagában is jelzi az album meghallgatása után fennmaradó kérdõjeleket; tud-e valami újat nyújtani a Fonográf 1984-ben? A hat év (azóta nem jelent meg lemezük) felfokozta a várakozást, a maguk támasztotta követelménynek azonban nem tudtak megfelelni. A Jelenkor olyan, mint egy rutinzenekar akárhanyadik lemeze, amit színvonalasan megcsináltak ugyan, de saját programadásától távol áll. Úgy látszik, elmúltak a "nem akarok állni, ha fordul a Föld" évei, s már mások kezében a fiatalság zászlaja; az idõ nincs tekintettel a korosztályokra. Persze nem akarok túllõni a célon, hiszen csak egy lemezrõl van szó, ahol a rutint nem sikerült korszerûséggel felváltani.

Ennek a lemeznek ott kellene elkezdõdnie, ahol befejezõdik.

Torma Tamás - Polifon, 1985. január 20.

 

Rozi tud valamit?

Jól van, Levente, hát akkor játsszunk! Játsszuk azt, hogy bementem egy lemezboltba, megvettem a Jelenkort, és hazavittem. Feltettem a lemezjátszóra anélkül, hogy valaha is hallottam volna az együttesrõl, a Fonográfról, és rólad, Szörényi Leventérõl, valamint Bródy Jánosról és Tolcsvay Lászlóról. Játsszuk azt, hogy nem én voltam az a hétéves gyerek, aki a 68-as fesztivál döntõje után, éjszaka azt álmodta, hogy õ adta át neked a díjakat. Játsszuk azt, hogy nem a tíz év alatti Illés-rajongók egyike voltam. De hagyjuk az Illés együttest! Hiszen én voltam az is, aki fél óra után kijött a 81-es Illés-koncertrõl, mert elege lett azokból az emberekbõl, akiknek nyolc éven át nem hiányzott az Illés együttes, és csak 1981. március 31-én jutott eszükbe, hogy annak idején létezett egy ilyen zenekar.

Nem, én nem az Illés zenekar és a te huszonéves lelkesedésedet hiányolom a Jelenkor barázdáiról. Én ezen a lemezen a Fonográf együttest keresem. Azokat, akik felfedezték a hatalmas kifejezõ erõvel rendelkezõ folk- (vagy ha akarod country-rock) zenét, és megpróbálták annak formai - hangsúlyozom: nem tartalmi, hanem formai - eszközeit integrálni. De játsszuk azt, hogy nem emlékszem, hogy Te annak idején megírtad A kenguru címû számot, s hogy milyen kitûnõ zene volt az Utazás nagylemez. Játsszuk azt, hogy nem tudok semmit róla.
Játsszuk azt, mert akkor ez egy jó album. Profi stúdiómunka, gyönyörû vokál, és a számok sem rosszak. Minden a helyén van. Mégis, mintha hiányozna valami. Pontosabban: nem is hiányzik, hanem túlságosan szembeszökõ.

Levente! Ez nem több, mint konjunktúra-termék, a kitûnõ munkáid fenti említésébõl kihagyott István, a király sikerének terméke. Bombasztikus szavakat használ, és mégis sokkal kevesebbet mond el a máról, a jelenkorról, mint akár az Edison Fonográf Album vagy az FG-4.

Levente! Ezen a lemezen túlságosan elõtérbe állítva rejettétek el azt, amit tíz éve a Rozi tud valamit címû számban olyan árnyaltan fogalmaztatok meg. Bródy János egyszer azt írta: "A sárga rózsa illatát már elfújta a szél / A kertész benn a városban egy táncosnõvel él". Ezek a rezignáltan megfogalmazott gondolatok tíz évvel ezelõtt megértést és szimpátiát keltettek. Addig kéne azonban valamit tenni, amíg a fent említetteket csak Rozi veszi észre.

Herskovits Iván - Polifon, 1985. január 20.

 

A titokban végbement csoda

A Jelenkor nem hétköznapi lemez. Megjelenésekor keserûen progresszív és provokatív, dörgedelmes hangot ütött meg; nem csoda hát, hogy hasonlóan dörgedelmes ítéleteket szórtak rá azok, akinek a nyolcvanas évek közepén még ügy volt "a zenekar". Igaz, õk voltak kisebbségben. A többség számára a Fonográf 1984-re meghitten elavult kakukkosórának számított, melynek új, súlyos dallamairól legegyszerûbb volt nem tudomást venni. Így vált a Jelenkor egy elfelejtett zenekar életmûvének elveszett darabjává... Igen: a gyászosan puritánra cenzúrázott borítójú, tartalmában is megcsonkított albumot úgy lehetett kihagyni az 1994-ben megjelent A Fonográf összes nagylemeze címû CD-gyûjteménybõl, hogy az szinte a zenekar tagjainak sem tûnt fel.

Mindenesetre a Jelenkor most újra itt van. És lássunk csodát: ez a maga korában elsikkadt album, jó tizenöt évvel a háta (a hátunk) mögött úgy szólal meg a CD-játszóban, hogy azon csak "ámulni és bámulni" lehet. Elsõsorban talán maga a muzsika, az alkotóerejük teljében lévõ, érett zenészek nagyszerû, örvénylõ dalai ragadják el a hallgatót. A pazarul ritmizált alapokra épülõ ízes szólóhangszeres játék és a szenvedélyes énekprodukció egyszerûen lebilincselõ: mindenfajta összehasonlításban megállja a helyét, egészen a mai napig. És ez az elismerés nem csak a "szakma mestereinek" - a stúdióban dolgozó zenészeknek és a hangmérnököknek - jár ki, hanem igenis vonatkozik a szezõkre, a Jelenkor koncepcióját kitaláló és kidolgozó Tolcsvay Lászlóra, Szörényi Leventére, Móricz Mihályra és Bródy Jánosra is.

Ahhoz, hogy a zene és a szöveg által közvetített érzések és gondolatok komorak, kétség sem fér. Ezt a rosszkedvûség, amit alighanem az együttes körüli csömör érzete váltott ki a szerzõkbõl, azonban távolról sem azonos a az alkotói energiák elfogyásával! A Jelenkor éppen azt mutatja meg, hogyan önthetõ szép és okos mûvészi formákba Szörényi Levente önmarcangolása, Tolcsvay László hangulatainak hullámzása, Bródy János fanyarsága, Móricz Mihály befelé fordulása, Szörényi Szabolcs fáradt lustasága és Németh Oszkár dörzsöltsége. Ilyen formán a Jelenkor album semmivel sem kevésbé fontos és színvonalas öntörvényû mûalkotás, mint a korai Illés- és Fonográf-korszak bármely felvétele - sõt, saját korában éppen hogy ez volt az érvényes és hiteles megszólalás.

Tizenöt év elteltével bizony meglepõnek tûnik, hogy "ott és akkor" éppen az önazonosságot és a programadást kérték számon a Jelenkortól a kritikusok. Ma már világosan látszik, hogy a Jelenkor (különösen teljes formájában, az Olvadás-sal kiegészítve) világos "programadó" lemez - úgy zeneileg, mint általában mûvészileg. Az album határozottan mutat egy bizonyos irányba: az érzelmileg intelligens, elmélyülésre képes személyiség jövõjét vázolja fel. A helyzet tragikuma éppen az, hogy ez a kép már nem volt összeegyeztethetõ azokkal a beszûkülõ szerepekkel és lehetõségekkel, melyekre a nyolcvanas évektõl kezdõdõen a rockzenekarokat kárhoztatta a média és a tömegközönség. A Jelenkor programját így csak lassan és óvatosan, a félreértést, a vereséget, és az akár egymással való konfrontációt is folyamatosan vállalva vihették tovább a Fonográf tagjai, elsõsorban Tolcsvay László (Kapcsolj át! és Tamagocsi albumán valamint színpadi mûveiben) és Szörényi Levente (Végtelen úton albumán és színpadi mûveiben). A Jelenkor ilyen formán az az album, amelynek tartalmát a Fonográf tagjai egyformán õrzik útibatyujukban, bármerre ágaztak szét az útjaik. Nem kell hozzá prófétai tehetség, hogy kimondjuk: piaci sikere ma sem lesz nagyobb, mint 1984-ben volt. De hasonlóan kétségtelen az is, hogy az album tartalma ma ugyanolyan aktuális, mint annak idején.

Porosz Péter - Fonográfia, 2000. január 31.

 

 

T-Cool
Technográf

"Muszáj volt? Hát nem rongálták eleget a Fonográf együttes emlékét maguk a zenekari tagok? Tényleg nem érdemel ez a zenekar jobbat az utókortól?" Bizony ilyen, súlyos elõítéletekkel átitatott gondolatok kerítettek hatalmukba, amikor egy zenebolt polcán megpillantottam a sehol sem reklámozott, szinte "titokban" megjelent, de mára mindenhol kapható Technográf címû új CD-t, mely a T-Cool együttes neve alatt látott napvilágot, a Premier Art Records kiadó gondozásában. Mélységes sznobizmusomtól vezérelve csaknem ott is hagytam az albumot a polcon, de annyira csak fúrta az oldalamat a kiváncsiság, hogy egyszer belehallgassak a pultnál. Pár perces ízelítõ után már tudtam: teljesen felesleges a Technográf-ot tovább hallgatnom a boltban. Felesleges, mert hogy én ezt a lemezt most helyben megvásárolom, és részletesen bemutatom Fonográfia-ban. Nehogy mást is megcsaljon a látszat, nehogy más beleessen abba a csapdába, amit én is éppen hogy csak kikerültem. Amit a T-Cool alkotott, az ugyanis nívósabb érdekesebb, figyelemre méltóbb annál, hogy egyszerûen rálegyinthessünk. Ez a lemez nem rossz!

Hogy az eredeti jobb volt? Hát persze, hogy jobb volt, hiszen eredetibb volt. De miért ne lehetnének a magunk nemében színvonalasak azok a feldolgozások is, amelyek jó húsz-husznöt évvel késõbb születnek, akár a pillanatnyilag taroló popirányzat, a techno felfogása szerint? Hogy erre már számtalan rossz példát hallottunk? Így igaz. Annál is örvendetesebb, hogy a 100 Folk Celsius minõsíthetetlen Vidéki kislány átirata, vagy Koncz Zsuzsa önkísértõ régi-új dalai után végre itt van egy lemez, amelyik érzékkel és stílusosan dolgozza fel a Fonográf együttes nótáit.

A T-Cool kétszemélyes zenekar, melynek tagjai, Híres Ákos és Gáncs Lajos nem éppen a technón felnõtt korosztályhoz tartoznak. Sõt: negyvenegynéhány évükkel valószínûleg a saját fiatalságukat meghatározó dallamvilágot alkotják újra a Technográf lemezen. És lehetetlen nem észrevenni, hogy ez az "újraalkotás" az eredeti muzsika szeretete és nagyrabecsülése jegyében történik. Már a mûsor összeállítása is azt sugallja, hogy a T-Cool ismeri és érti a feldolgozott anyagot. Okos, helyenként kifejezetten frappáns, fricskázó ötletekkel tarkított szeánszra hívják a megidézett elõdöket, anélkül, hogy rájuk vagy a közönségre erõltetnék saját ceremóniamesteri nagyszerûségük látszatát. Tíz dal, alig több, mint harmincöt percben - ez éppen elég ahhoz, hogy a lemez teljes menetet fusson a technósított szellem vasútján.

Tudom, a "techno" önmagában is súlyos bélyeg sokak szemében, akik a mai napig szeretik és hallgatják a Fonográf zenéjét. De itt az ideje, hogy felismerjük: a techno olyan gyûjtõfogalom, amelyen belül itt-ott még a Szörényi Levente és Tolcsvay László muzsikáján csiszolódott füleket is érheti kellemes megelepetés. Nem csak az extrém monotonitásával és primitivizmusával lelket roppantó alapritmus és dallamvilág minõsül technónak, hanem a sokkal finomabban szintetizált, adott esetben akusztikus hangszerekre, emberi énekhangra épülõ zsongító-tompító ezredvégi stúdiómuzsika is. A Technográf lemezen pontosan ilyet hallhatunk, Híres, Gáncs, a hangszerelõ-hangmérnök Noszticzius Vilmos, valamint a közremûködõ hét zenésztárs tolmácsolásában.

Az átdolgozott nóták több tekintetben radikálisan egyszerûsítik az eredeti zenei forrásokat, hogy aztán az így keletkezett ûrt saját tartalommal töltsék fel. Elvész a nagyszerû, többszólamú ének, a virtuóz hangszeres játék, az átütõ muzsikusi kreativitás. De mindezen nincsen sok idõnk sopánkodni, mert helyettük belépnek a digitális korszak formái: az ütemzene nem tolakodó, mégis átható lüktetésére észrevétlenül egymásba kúszó énekhangok, akusztikus és elektronikus szólamok kavalkádja. Bár az eredmény nem mindehol egyenletes színvonalú - akadnak erõsen közepesre sikerült opuszok is - több nóta egészen elragadó, szinte kísérteties aktualitást nyer az új köntösben. Feltétlenül ezek közé tartozik a pupillatágítóan elvarázsolt Hunyd le a szemed, a multimédia-korszakra hangszerelt 1911 és a feldogozásában megújultan továbbszálló csillagüzenet, az FG-4, amely egyébként a lemezt zárja - nyilván nem véletlenül.

A T-Cool csapata tehát alapvetõen gondos, profi munkát tett le az asztalra. Éppen ezért nem hallgatható el az sem, hogy helyenként igen bántó gikszerek csúsztak be a Technográf CD-n rögzített anyagba. Önmagában ilyen a az album címválasztása is. Bár a szó szinte adja magát, mégis el kellett volna kerülni, hogy Tolcsvay László szintén új, de teljesen más elképzelések jegyében fogant T-Monográf-jára ennyire hasonlító címet kapjon ez az lemez. Szintén zavaró, hogy a mûsorban Oly jó nékem, ha csókol a szád címen szerepel egy szerzemény - pedig Németh Oszkár egykori nótája annak idején nem ezt a nevet kapta a keresztségben! Hasonlóképpen az énekelt szövegben is elõfordulnak pontok, ahol egyértelmû figyelmetlenségbõl nem sikerül követni a Bródy János által megírt eredeti szöveget. Kár.

Mégis, a felsorolt és más hibák ellenére is, a T-Cool lemeze élvezetes és fontos alkotás. Fontos, mert ismét felhívja a figyelmet a Fonográf rockzenetörténeti jelentõségére, és hitelesen mutatja be, hogyan inspirálhat a régi muzsika egy más korszakban, más stílusban alkotó zenészcsapatot is. Vannak tehát, akiknek fontos ez az örökség… Az õ munkájuk eredménye pedig talán még új közönséget is teremthet a tetszhalott, végtisztességben soha nem részesült Fonográf zenekarnak.

Porosz Péter - Fonográfia, 1999. december 20.

 

A magyar popsztori
A Hungaroton kiadványsorozata

"A lemezgyár". Évtizedeken keresztül csak így emlegették a szocialista eszményeknek megfelelõen tökéletes monopolhelyzetben lévõ, egyetlen magyarországi kiadóvállalatot - és ez az elnevezés mindent kifejezett. A felvételkészítést, gyártást és terjesztést gyakorlatilag egy kézben összefogó, megkerülhetetlen állami cég elsõdleges, kiadói funkcióját szinte elhomályosította az a szempont, hogy a Hungaroton maga volt a rockzene politikai befolyásolásának szimbóluma. Sok, ki tudja miért mellõzött szerzõ, elõadómûvész és rajongó mind a mai napig keserûen gondol ezekre az évekre, de úgy tûnik még a "lemezgyár" által felkarolt alkotókban is jó csomó tüskét hagyott az "Erdõs-Bors-korszak".

Bár az elmúlt tíz évben nagyot pördült az ország kereke, a Hungaroton a megváltozott körülmények között is több maradt, mint pusztán "egy a sok kiadó közül". Természetesen - szerencsére - már nem a korabeli értelemben kivételes a kiadó helyzete. Mégis, az átmenet évei után, amelyeket leginkább a toporgó útkeresés jellemzett, mára úgy tûnik, a letiszult profilú és szerepû vállalat, a szerzõk és elõadómûvészek, no meg a közönség útjai újra találkoznak. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a rendszerváltás környékén a szélrózsa minden irányába kirajzó, új kapcsolatokat, új megjelenési formákat keresõ muzsikusok közül sokan szép lassan visszaszállingóztak a Hungarotonhoz. Hogy csak néhányat említsünk a legismertebbek közül: Tolcsvay László, Koncz Zsuzsa, Lerch István és Fenyõ Miklós legújabb albumait ismét a régi-új kiadó jegyzi. Maga Tolcsvay fogalmazott így egy interjúban Tamagocsi címû, nagyszerû lemeze kapcsán: "[korábbi kiadómnál] azt mondták, nem adják ki. […] A Hungarotonnál viszont örömmel fogadták, és ennek azért is örültem, mert az egész életem munkája náluk van, így végül is hazajöttem." (Rockinform, 1999. október)

Tolcsvay szavai az érzelmi szálak mellett egy nagyon fontos, pragmatikus szempontról is szólnak. Hiszen tudjuk mindannyian: a Hungaroton archívumában egy teljes könnyûzenei korszak, a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas évek felbecsülhetetlen értékû zenei anyagai találhatók meg. És valószínûleg egyre többen gondolják ma már úgy: az örökség eredete feletti huzakodásnál fontosabb, hogy a mûvészek és a kiadó jól sáfárkodjanak a közös "vagyonnal". Minden bizonnyal ennek a gondolkodásnak köszönhetõ, hogy a Hungarotonnál az év derekán égy olyan kiadványsorozat indult útjára, amely minden korábbinál világosabban és hatékonyabban célozza meg a "halhatatlan és hallhatatlan" értékek közkinccsé tételét. Ez: A magyar popsztori, melynek keretében kompaktlemezen élednek fel az egykor bakelitkorongon napvilágot látott kiadványok.

A sorozat tagjai egységes, világoskék gerincû CD-tokokban, de az eredeti nagylemezborítóval virítanak a boltok polcain. Sokaknak minden bizonnyal kellemes élmény lesz egy-egy régrõl ismert albumra új formában rácsodálkozni, de a valódi meglepetés a hátsó borító és a mûsorfüzet végigböngészése után éri az embert. Az egykor nagylemezen megjelent program digitálisan felújított változatán kívül ugyanis több kiadvány szolgál igazi csemegékkel: a CD-n néhány elfelejtett, esetleg hanghordozón soha meg nem jelent, betiltott nóta is helyet kapott. Az élményt a kiadványokhoz mellékelt, a szokásosnál jóval igényesebb, tartalmasabb mûsorfüzet teszi teljessé, melyben maguk az alkotók, illetve szakmabeli kollégák, barátok mutatják be az album tartalmát.

A magyar popsztori sorozat sokszínûsége lenyûgözõ, még akkor is, ha tudjuk, milyen bõ forrásból meríthetnek a szerkesztõk. Már az elsõ néhány kiadvány illusztrálja, hogy a sorozat a populáris zene szinte minden ágát felkarolja. Egyaránt megszólalnak az art rock, a jazz, a rock and roll és a kemény rockzene képviselõi. A popmûfaj valamennyi ágának régi rajongói megtalálhatják tehát a kedvükre való muzsikát, de remélhetõleg a fiatalabb korosztály érdeklõdését is felkeltik a ezek a veretes produkciók. A lemezek egytõl-egyig részletes bemutatást érdemelnének, de talán érthetõ, hogy Fonográfia keretei között csak azokról az albumokról szólhatunk részletesebben, melyeknek közük van a Fonográf alkotómûhelyéhez, vagy legalábbis rokonságban állnak azzal.

Ilyen, távoli rokon a sorozat nyitódarabja, a Non-Stop együttes Üvegcserepek címû válogatás CD-je. (Ez az antológia annál is értékesebb, mert 1969 és 1972 közötti mûködése során a Non-Stop nem jutott el önálló nagylemezig.) A CD-n most évtizedes távlatból hallgathatjuk meg, milyen volt a beatkorszak végének egyik legnagyszerûbb, a saját korában méltatlanul kevés lehetõséhez jutó együttese, milyen volt az a "láthatatlan" konkurrencia, amely az Illés és Fonográf együttesek munkáját is óhatatlanul inspirálta. A Non-Stop egyébként annak idején a fiatal Locomotiv GT elõzenekaraként lépett fel rendszeresen, míg az Illés zenekar utolsó korszakában a Non-Stophoz hasonló elképzeléseket követõ Kex együttessel koncertezett…

Néhány évet elõrelépve eljutunk a hetvenes évek nagy csapataiig, a Bergendy és Generál együttesekig. A fénykorukat élõ zenekarok egymás és a Fonográf komoly riválisai voltak, hiszen mindhárom csapat a populáris, mégis igényes produkciók készítésében jeleskedett, melyeket népszerû frontemberek vezettek elõ. A Demjén Rózsival felálló "nagy" Bergendynek Fagypont fölött miénk a világ címû, bónusz dalokkal megspékelt albuma, a Charlie-t és Tátrai Tibort felvonultató Generálnak pedig Zenegép és Piros bicikli címû nagylemezei látnak most napvilágot A magyar popsztori sorozatban - utóbbi két LP egy közös CD-n.

Art rock, jazz rock és funky után egy kis ízelítõ a kemény rockzenébõl. Ezt az irányzatot egyelõre a Pandora's Box együttes három albuma képviseli a sorozatban. A P.Box elsõ két lemeze közös CD-n, harmadik, Omen címû albuma kislemez- és koncertfelvételek kíséretében önálló kompaktlemezen került újra forgalomba. Az Omen érdekessége, hogy vendégzenészként nem más, mint Tolcsvay László mûködik közre szájharmonikán. Ezek a volt Fonográf-tag pályáján kuriózumnak számító felvételek alighanem megdobogtatják a zenekar rajongóinak szívét…

És végül a bombahír: A magyar popsztori sorozatában elõkészületben van két Fonográf-kiadvány is! Az egyik "természetesen" az 1984-es Jelenkor album, melynek annak idején igen nehéz útja volt a megjelenésig, késõbb pedig a Fonográf összes nagylemeze címû CD-gyûjteménybõl is kimaradt. A CD-vé vált nagylemez most eredeti - betiltott - borítóval, és a dobozban maradt Olvadás címû dallal lát napvilágot hamarosan. Egy másik kompaktlemez pedig a zenekar "elfelejtett" (kiadatlan,. ill. csak kislemezeken vagy válogatáson szereplõ) nótáit köti csokorba. A lemezek megjelenése még 1999-ben, illetve a 2000. év elsõ hónapjaiban várható. A nagy pillanatot természetesen azonnal részletes beszámoló fogja kísérni Fonográfia lapjain…

Addig pedig mindenkinek jó szívvel ajánlhatjuk A magyar popsztori sorozat eddig megjelent és elõkészüetben lévõ darabjait!

Porosz Péter, Fonográfia - 1999. december 13.

A Hungaroton A Magyar popsztori sorozatában eddig megjelent:

Bergendy: Fagypont fölött miénk a világ
Bergendy: Tánciskola
Syrius: Széttört álmok
Non-Stop: Üvegcserepek (antológia)
Color: Color I.
Color: Új színek
Fenyõ Miklós: Miki
Fenyõ Miklós: Jól nézünk Miki
Pandora's Box: P. Box I. / Kõ kövön
Pandora's Box: Omen
Szabó Gábor: Femme Fatale
Kaszakõ: Édenkert
Saturnus: Saturnus I. / Csigaházak

Elõkészületben:

Generál: Zenegép / Piros bicikli
Fonográf: Jelenkor
Fonográf: Használat elõtt felrázandó (antológia)

 

Koncz Zsuzsa
T-Monográf, Gerendás Péter, Bródy János
Koncert a BS-ben
1999. november 20.

Éjjel fél tizenegy felé, amikor a Jöjj, kedvesem második, spontán ráadása után a Budapest Sportcsarnok többezres közönsége táncolva ünnepelte az óriáskoncerten fellépõ mûvészcsapatot, egyforma volt az öröm a színpadon és a nézõtéren egyaránt. A koncertet lezáró remek házibuli-hangulat már-már feledtette azt, hogy a megelõzõ három órában bizony "néha olyan dolgok történtek velünk, csak épp egy hajszál hiányzott, hogy végleg kész legyünk..."

A mûsort Tolcsvay László és a T-Monográf negyven perces elõzenekari játéka nyitotta. Merész vállalkozás volt a slágerekre vágyó nagyközönség elé a Tamagocsi album progresszív muzsikájával kiállni, de Tolcsvayék nagyszerûen oldották meg a feladatot. Mûsorukat A földön túl nyitotta, majd A show folytatódik és a Macska következett. Lassan a hallgatóság is egyre közelebb került a T-Monográf bûvköréhez... A valódi zenemágia a Tamagocsi címû nótával szállta meg a csarnokot, majd a Tibeti hajnal-ban és az Éltek vizek-ben teljesedett ki. A T-Monográf varázslatosan igényes stúdiómuzsikája - kisebb egyszerûsítésekkel - élõben is hatott, nem utolsósorban Hrutka Róbert serkentõen egyéni gitárjátékának köszönhetõen.

Tolcsvayék udvarias vendégenek bizonyultak ugyan, mégis magasra tették a lécet az est valódi sztárja, Koncz Zsuzsa elõtt. Csakhamar kiderült azonban, hogy Zsuzsa - illetve a mûsort vezetõ Szegvári Katalin - meg sem próbálja átugrani az akadályt, hanem elegánsan megkerüli azt, gondosan koreografált mozdulattal huppan egyet, majd bájosan tapicskolni kezd az iszaposgödörben. No és persze minderre meginvitálja a közönséget is...!

Szegvári direktpolitikai motívumok jegyében fogant, hangulatkeltõ konferanszának és az általa bemutatott mûsorszámoknak talán még a kritizálni kívánt politikai irányzat színvonalát is sikerült alulmúlniuk. Ennek ékes bizonyítéka az tömeghatás, amit a közönségbõl váltottak ki a Szóljon a dal Bródy által rendezett, "betiltottként" reklámozott (!) videoklipjének részletei, valamint a Ha én rózsa volnék "emberi és mûvészi példaképeink" által elszavalt strófái. Göncz Árpád alig burkoltan reklámértékû üdvözlõ sorainak felvezetésével érkezett meg maga Koncz Zsuzsa, hogy néhány kedves szóval leszámoljon maradék illúzióinkkal is, ami a mûvészi produkció öntörvényû mértéktartását, szuverenitását illeti.

Mûvészi szempontból egyszerûen értékelhetetlenül kezdõdött tehát a harmincadik Koncz-albumot bemutató egész estés showmûsor. Hosszú perceknek és daloknak kellett leperegnie, mire megérkezett az elsõ vendég, Gerendás Péter, és vele a valódi, felszabadító muzsika. A Kegyeten játék címû duettszám, majd Gerendás szólónótái megtörték a jeget, és megadták az este méltó hangulatát. Zsuzsa és a további vendégek (Bródy János, Menyhárt János és a visszatérõ Tolcsvay László) mind felszabadultabban állították színre a Miért hagytuk...? album nótáit, illetve egy-egy régebbi vagy saját számot. Az énekesnõt kísérõ fiatal csapat élõ produkciója ugyan nemigen mutatott túl az alkalmazott muzsikán, de a lemezen hallhatónál határozottan eredetibben, átütõben játszottak, itt-ott még Závodi Gábor vezéregyénisége is megmutatkozhatott. A hangulat egyre emelkedett - úgy a nézõtéren, mint a színpadon! Az este show-jellegû elemeit a Miért hagytuk, hogy így legyen? lüktetésére lezúduló luftballon-özön tetõzte be, a valódi fesztivált és bulit azonban a közönség produkálta, amely a koncert utolsó trkatusában határtalan lelkedesésének ezer jelével jutalmazta a fellépõket - tegyük hozzá: immár megérdemelten.

Érdemes lenne mérlegelni: vajon szükség volt ehhez a sikerhez a koncertet nyitó közjátékra...

Porosz Péter, Fonográfia - 1999. november 22.
Köszönettel Kis Ervin Egonnak.

 

T-Monográf
Tamagocsi

"Szerintem macska vagyok, maradt még hat életem" - énekli Tolcsvay László Müller Péter Sziámi versét az album nyitódalában. Telitalálat a versssor, ahogyan telitalálat az egész lemez is. Mert amíg sok zenészkollégája arról a bizonyos közmondásbeli rókáról húzza le az újabb és újabb bõröket, addig Tolcsvay a mitologikus, kilencfarkú-kilencéletû teremtménnyel együtt valóban újjászületik a T-Monográf produkció Tamagocsi címû albumán.

A mûvészi metamorfózis 1993-ban kezdõdött, amikor Laci elkészítette elsõ, Sziámival közös rockzenei produkcióját, a Kapcsolj át! címû szólólemezt. Ez az egyéni hangú album azonban csak kevesek által ismert kuriózum, epizód maradt Tolcsvay pályáján, amit újabb, több éves elõadói hallgatás követett. Laci 1997-es Fehér zaj címû lemeze annál sikeresebb volt - igaz, ez az alkotás elsõsorban a koncertezõi, elõadói visszatérés jó hangulatával és a népszerû Fonográf-hangzás felelevenítésével szerzett híveket Tolcsvaynak. Az album címadó dalát - az egyetlen valóban új, Sziámival közös szerzeményt - hallgatva azonban már sejteni lehetett: Tolcsvay és Sziámi közötti szerzõi együttmûködésben fantasztikus lehetõségek rejlenek.

A Tamagocsi album most valóra váltotta a lehetõségeket. Megdöbbentõ erejû alkotás, mely csak az életmû legszínvonalasabb produkcióival mérhetõ össze - ám korántsem vezethetõ le azokból. Éppen azért nagyszerû, mert nem bevált alkotói sémákból építkezik, hanem valóban új, hiteles és érvényes világot teremt ötvenegynéhány percben. A külön-külön is élményszámba menõ nótákból kirajzolódó mûvészi ív "zeneszínházat" idéz - olyan produkciót, ahol a rockmuzsika maga alkotja, a dal maga hordozza a drámát.

Mert a Tamagocsi drámai alkotás, ehhez kétség sem fér. Dráma ez, a szó mitológiai értelmében: a sötétség és a világosság örvénylésének, az emberi élet és halál körforgásának, a bennünket körülvevõ világ lehetõségeinek vagy lehetetlenségének drámája. Ezek a szavak így leírva persze bombasztikusan, banálisan, vagy bugyután hangzanak. Tolcsvay és Sziámi zsenialitása éppen abban mutatkozik meg, ahogyan õk játsszák el mindezt zeneszínházukban: néhol játékos, néhol ironikus, néhol valóban komor hangulatokkal festve meg egy lelki-szellemi kaland összefüggõ képeskönyvét. Kettõjük, illetve a közremûködõ zenészek tolmácsolásában ez a korhoz, korszakhoz nem köthetõ dráma felölti azt a formát, ami csak itt, csak most, csak ránk érvényes. A Tamagocsi többek között ezért remekmû: a rockzenei keretek között újra megtalálja azokat naprakész kifejezési formákat, amelyekrõl már-már úgy hihettük, elsüllyedtek az "új tánczene" hullám- és ütemtengerében.

Tolcsvay a T-Monográf fantázianevet választotta az albumban tükrözödõ alkotási koncepció kifejezésére. A név egyebek mellett azt takarja, hogy a muzsikát Laci szinte teljes egészében egymaga szerzi, az alkotócsapatban dolgozó zenésztársak csak a stúdiófelvételek során kapcsolódnak be a munkába. Nem meglepõ hát, hogy a Tamagocsi albumon Tolcsvay saját zenei világa, a rendezett, áttetszõ, harmóniában és énekszólamokban gazdag muzsika töretlenül bontakozik ki. Az "összhangba" természetesen a versek tartalma, formája és elõadásmódja is beletartozik. Ahogyan annak idején Laci és Bródy János között szövõdött szoros alkotói együttmûködés, úgy most Sziámival sikerült kialakítani azt a megtermékenyítõ kapcsolatot, ami a kívülálló számára nem egyszerûen a zeneszerzõ és a szövegíró egymásra hangolódásának, hanem valóságos összeforrásának tûnik. A közremûködõ zenészkollégák, akik közül a legtöbben szintén régi elõadótársai Tolcsvaynak, kitûnõ egyéni képességeiket nagy szerénységgel állítják a T-Monográf produkció szolgálatába. És, bár a Tamagocsi olyan mû, amely messzemenõen kihasználja a mai számítógépes stúdiótechnológiában rejlõ lehetõségeket, a produkció élõben, koncerten is elõadható marad. Õszintén remélem, hogy erre hamarosan sor is kerül, és a szerzõk-elõadók megtalálják az album tartalmához méltóan nívós bemutatási fórumot.

Porosz Péter, Fonográfia - 1999. szeptember 10.

 

Koncz Zsuzsa
Miért hagytuk, hogy így legyen?

Az elmúlt két évben, mióta Koncz Zsuzsa lemezei ismét a Hungaroton kiadónál jelennek meg, a mûvésznõ két jelentõs és színvonalas albummal ajándékozta meg rajongóit. Az 1997-es Ég és föld között életmûvi mérföldkõnek is beillõ, elõremutató alkotás volt, a tavaly napvilágot látott Csodálatos világ címû duettlemez pedig a hazai rockzene egyedülállóan hangulatos vállalkozásának bizonyult. Zsuzsa újabb mûvészi virágzásának jegyében várhatta tehát a közönség a legújabb, szám szerint harmincadik Koncz-albumot.

A Miért hagytuk, hogy így legyen? azonban kíméletlenül ki fogja ábrándítani mindazokat, akik szeretik és követik Zsuzsa pályáját. Szomorú, hogy éppen Fonográfia szerkesztõjeként, és éppen a jubileumi lemezrõl kell ezt írnom, de a Miért hagytuk... olyan gyenge produkció, amihez hasonlót Zsuzsa egész életmûvében keresve sem találhatunk.

Koncepciózus válogatáslemezrõl van szó, melynek dalai - tizenkét ismert szám újra felvett változata, két egykor betiltott dal feldolgozása és egy új nóta, vagyis összesen tizenöt dal - az évek távlatából szemlélve valamiféleképpen összetartoznak Zsuzsa számára, amint az a belsõ borítón olvasható. Ezzel még önmagában semmi baj nincsen: a dalokat tényleg összefûzi a közéleti ihletettség és a bensõséges érzelmek Koncztól és Bródytól megszokott összjátéka, rádaásul a nóták szinte kivétel nélkül nagyszerûek voltak a maguk idejében, közülük nem egy a "nemzedéki és mûfaji himnusz" kiváltságos címére is pályázhatna. Ahogyan azonban ezen az új lemezen szólalnak meg az opuszok, azt a legnagyobb jóindulattal sem illetheti elismerés.

A lemezt nyitó új szerzemény, a megdöbbentõen klisészerû Szóljon a dal (Menyhárt-Bródy) már elõrevevíti árnyékát az egész produkcióra. És valóban: a nyitószám pontosan elõlegezi meg a rákövetkezõ mûsort. Töredezett ívben, szinte ötletszerûnek ható sorrendben követik egymást a nóták: mind egy-egy régebbi szerzemény, egy valaha erõtõl és érzelmektõl duzzadt dal megkésett, vérszegény feldolgozása. Nem mintha az alkotók különösebben sokat változtattak volna a régi zenei megfogalmazáson - de talán éppen ez a legnagyobb gond. Valódi invenció híján bágyadt manírrá fakulnak az egykor karakteres stílusjegyek (például a Kárpáthyék lánya markáns KFT-s hangszerelése vagy a Ne vágj ki minden fát energikus Fonográf-kísérete), és minden elúszik a sablonosan alkalmazott elektromos szólamok nyúlós kotyvalékában. Zsuzsa énekesként sem tesz hozzá semmit az eredeti felvételeken hallható produkciójához.

Az album mélypontja a Dal az ártatlanságról címû szám feldolgozása. Ez az egykor tökéletesen kidolgozott, szenzációs Szörényi-Bródy nóta, mely Levente elõadásában a magyar rockzene igazi remekmûvei közé tartozik, jó huszonöt év elteltével tényleg megérdemelt volna egy, az eredetihez hasonlóan színvonalas feldolgozást. A Miért hagytuk... album ezt a páratlan lehetõséget elképesztõ dilettantizmussal puskázza el. Más tekintetben - nevezetesen a mûsorválasztás szempontjából -, de hasonlóan érthetetlen a lemez lezárása is. Valóban a Ha én rózsa volnék és a Jöjj, kedvesem megszámlálhatatlanul sokadik átdolgozásával kell búcsúzni a közönségtõl?

Talán csak egyetlen szám árválkodik az albumon, amelyet érdemes újra meghallgatni. A Bolyongok címû dalocska (Bródy-József Attila), mely egykor nem kerülhetett lemezre, üde színfoltja Zsuzsa pályájának, még ennyi év elteltével is. Az a tény viszont, hogy ez az egyszerû kis nóta válik a lemez mûvészi csúcspontjává, megint csak a produkció egészérõl árul el sokat.

Mi lehet az oka a Miért hagytuk... mûvészi kudarcának? Árulkodó jelzés, hogy a lemezt szûk létszámú csapat jegyzi, melyben az alkotótársak közül egyedül Lengyelfi Miklós az, aki hosszú évek óta dolgozik együtt Zsuzsával. A többiek - Menhyárt János, Závodi Gábor, Szentmihályi Gábor, Tóth Edina és Bársony Attila - nemigen hangolódnak Koncz mûvészi világára, többen közülük viszont bõségesen elhintik a produkcióban saját allûrjeiket. Nagyon feltûnõ Bornai Tibor hangszerelõi és rendezõi hiánya, hogy a többi egykori alkotótárs, például Tolcsvay László vagy akár Bódi "Cipõ" László távollétét ne is említsük. Bródy Jánosról - aki a borítón ott látható Zsuzsa társaságában - pedig aligha állítható, hogy tudásának legjavát adta az egyetlen új dal megírása, és - amennyiben egyáltalán részt vett benne - az album megtervezése során.

A legjobb lenne azt feltételezni, hogy a Miért hagytuk... lemezt valamiféle kényszer szülte, például az, hogy Koncz Zsuzsának minden évben új albummal kell jelentkeznie a kiadónál - ha van kiérlelt mondanivalója, ha nincsen, ha van idõ az igényes megvalósításra, ha nincsen. Amennyiben így van, legalább számíthatunk arra, hogy egy éven belül "javítási kísérletnek" is tanúi lehetünk. Kérdés persze, hogy ehhez sikerül-e visszanyerni a kellõ alkotóerõt és megtalálni a megfelelõ alkotótársakat. Jelenleg ezt a félresikerült jubileumi albumot hallgathatja a közönség - ha van rá "érkezése".

Porosz Péter, Fonográfia - 1999. szeptember 29.

 

Halász Judit
Rendkívüli gyereknap

Valóban kortalan volna Halász Judit és az a zenei mûfaj, aminek mûvelésére Jutka jó huszonöt éve szövetkezett Bródy Jánossal és a Fonográf együttessel? Vagy lehetséges és szükséges a megújulás, a változó popkultúrához, az újabb és újabb gyerekgenerációkhoz való igazodás? És vissza kell-e tükrözõdnie az új alkotásokon a szó legszorosabb értelmében vett elõadói újjászületésnek?

Jutka legújabb albuma tizennyolc nótában úgy varázsol "rendkívüli gyereknapot" a kicsik otthonába, hogy közben megválaszolja a "nagyok" imént feltett kérdéseit is. A sokszínû alkotói csapat elsõsorban a Judit pályáján hagyományosnak tekinthetõ értékeket önti új dalokba, de itt-ott újszerû megoldásokkal is a közönségre kacsintanak. A lemez tehát egyaránt tartogat valamit azoknak a szülõknek, akik gyermekeiket a mûvésznõ régrõl kedves világába szeretnék bevezetni, és azoknak a gyerekeknek, akik immár más hangok, más hangulatok között nõnek fel, mint Halász Judit régebbi közönsége. Bár a Rendkívüli gyereknap-ról talán hiányoznak az olyan, sodróan eredeti nóták, amilyenekkel Jutka korábban egész nemzedékeket tudott bûvkörébe vonni, az új lemez minden bizonnyal nagy élménnyel fogja megajándékozni a mai hallgatóságot is.

A legmarkánsabb újító - mint pályafutása során már annyiszor - most is Bródy János, aki a megszokott fülbemászó dallamok közé jó ízléssel csempészi be az ezredvégi "ütemzenék" jellegzetes fordulatait. Meglepõ és elgondolkodtató hallani azt, hogy a techno és a rap vulgáris eszköztárából kiemelt motívumok hogyan nemesednek értékké Bródy zeneszerzõi tolmácsolásában… Ugyanez mondható el a Bódi László (a Republic együttes frontembere) által jegyzett nótákról. Bródy három dala mellett "Cipõ" két száma hat az újdonság erejével az albumon.

"Szégyenkezésre" azonban azoknak a szerzõknek sincs okuk, akik a Jutkától megszokott stílus ápolásában jeleskednek. A jól szerkesztett mûsorban szépen megférnek egymás mellett Vörös Andor country-ízû nótái, Móricz Mihály szelíden rockos ritmusai és Tolcsvay László pasztellszínekkel festett lírai dalai. Szûcs Antal Gábor egy hangulatos, latinos ritmusú nótát ad a közösbe, Anti Tamás pedig valódi gyöngyszemmel, a musicalek világát idézõ "betétdallal" kedveskedik Jutkának. Lám, már a szerzõk felsorolása is valóságos névsorolvasás, és akkor még nem szóltunk a közremûködõ elõadókról… A Jutka köré verbuválódott népes csapat örömzenéjére talán a legszebb példa a Kire ütött ez a gyerek? címû nóta, ahol a népes kórust még Dolák-Saly Róbert kántálása és Szörényi Szabolcs dörmögése is kiegészíti.

Halász Judit lemeze tehát "üggyé" vált - a "nagy visszatérés" ünnepévé minden közremûködõ mûvész számára. Akár a rendkívüli élethelyzetnek köszönhetõ, akár nem, Jutka maga is elõadói kifejezõerejének, színészi-énekesi képességeinek teljében fogja össze a lemezt alkotó közösséget és magát a produkciót. A Rendkívüli gyereknap ismét szép példáját adja annak, hogy Judit hozzáértõ és ihletett tolmácsolásban hogyan tud megszólalni, megelevenedni a magyar gyermekvers-irodalom. A vers és a muzsika "hazavihetõ", újra meg újra lejtászható - friss élményt jelent ma, de érték marad holnap is.

Porosz Péter, Fonográfia - 1999. november 10.