FONOGRÁFIA - Interjúk

Megjelent: Bakos István: Gitárhõsök - nimbusz nélkül, kiadó: Füge Egyesület, 1990.

A Sakál-Vokál, a Tolcsvay, a Fonográf és Koncz Zsuzsa gitárosa. Bár váltig tagadja, játékában sok a folk és a country-rock elem.

Amikor a családról kérdezõsködtem, nagyon szûkszavúvá váltál.

Tizennyolc éve vagyok nõs, eddig az évig… Hadd ne mondjak errõl többet. Mindezek ellenére hiszek a szerelemben. Bár negyvenhárom évesen új életet kezdeni… Az egész egzisztenciám a pici lakásból, egy lassan nagykorú Zsiguliból áll, nem számítva a Fender Stratocasterem és az erõsítõm. Lehet, hogy én olyan típusú ember vagyok, aki alkalmatlan a felhalmozásra, vagy gyûjtögetni, többre vinni. Elég sok ismerõsöm van. Kevés közülük az olyan, aki elmondhatja magáról, hogy van valamije.

Hogyan emlékszel az indulásra?

Arra emlékszem, hogy amikor tizennégy-tizenöt éves középiskolás voltam, besodródtak az elsõ jelek külföldrõl, hogy valami borzasztó nagy átalakulás folyik a világban. Addig is hallottuk a Luxemburgon, vagy a Szabad Európán az aktuális zenéket, de egyszercsak megjelent valami új. Ez a korszakos valami természetesen a Beatles volt. Látni persze csak annyit láttunk belõle, amit itthon direkt megjelentettek - négy mocskos hajú liverpooli gyerek a gitárját és egymást csépeli. Teljesen negatív figuráknak állították be õket. Persze, mindenkit megérintett a dolog. Néhányan hozzájutottak a lemezekhez. Egy barátunknak volt egy Mambó magnója, így mindig felvettük az újdonságokat. Hasonló okokból feljártunk egy másik fiúhoz is, akinek volt egy héthúros orosz gitárja. Ma már tudok egy- két dolgot, nézd már egy kicsit õszülök is, de eddig a pillanatig nem tudtam rájönni, hogy mire volt jó a hetedik húr? Mint majdnem mindenki, persze én is veszettül pengettem rajta, de kifejezésre jutottam abbéli véleményemet, hogy ez hülyeség és ezen a hangszeren sohasem lehet megtanulni játszani. Aztán mégis… Ezer forintért jutottam hozzá a Szegedi Ládagyár egyik kimagasló termékéhez, amit gitárnak csúfoltak egy hangszerboltban. Erre a befektetésre rögtön alapítottunk egy amatõr együttest, Triton volt a neve. Arra még emlékszem, hogy az elsõ bulink a Bem rakparton volt, de arra, hogy aztán hol, kinek és mennyiért játszottunk, már nem. Talán, néha még mi is fizettünk, hogy játszhassunk. Ez volt az én autodidakta indulásom. Az elsõ komoly állomás a Sakál-Vokál nevû banda volt. Emlékszem, Szentendrén volt egy klubunk, hetente egyszer. Aztán még itt, ott, amott, ahová hívtak bennünket. 1969-ben a Csilibe kellett egy állandó zenekar. Nagyon félve mentünk oda. Nem alaptalanul, mert az elõzõ banda törzsközönsége ott várt már minket a bejáratnál… Nem is tudom, hogyan úsztuk meg a verést. Egy évig bírtuk, minden szombaton este nyolctól hajnali négyig, télen-nyáron. Az utolsó nótáknál szétnyitották a ház tetejét, már pitymallott, a madarak csicseregtek, mi meg nyomtuk a Creedence-eket. Hát mit mondjak? Nem voltam rossz alvó akkoriban.

Hogy bírtad a tanulást?

Állandó nehézségeim voltak. A gépipari technikum után jelentkeztem a Mûszaki Egyetemre és mit ad isten, fel is vettek. Az elsõ év elõtt viszont le kellett nyomnom tizenegy hónapot Szolnokon, mint elõfelvételis katona. Persze, mindenki haver volt. Ha nehezebb idõszak következett - gyakorlat, vagy ellenõrzés -, rögtön kitaláltuk, hogy nekünk próbálni kell, mert a Hadsereg Fesztiválra készülünk és azt csak lelkiismeretesen lehet. Ha messze jártunk és késõn érkeztünk vissza, akkor nem kellett lemennünk reggelizni, hanem ágyba jött a kakaó és valamivel sûrûbb volt, mint a többieknek.

Ez kijár egy sikeres szólógitárosnak.

Aztán, ha a tiszti klubban játszottunk, civil ruhát is húzhattunk, ami igen nagy szó volt még akkoriban.

Mi történt a leszerelés után?

Visszamentem a Sakál-Vokálba. GYES, meg egyéb ügyek miatt trióra szorult vissza a létszám. Késõbb sikerült megcsípnünk Dunaharasztin egy munkakönyves vendéglátós szerzõdést. A Németh Oszkár dobolt, én basszusoztam és volt még egy zongoristánk, a "Cúg", vagyis Szél András. Õ egy nagy zenész volt kis termettel megáldva. Nevének matematikai levezetése a következõ: Kis Szél = "Cúg". Közben jártam a Mûszakira. Vizsgáim is voltak rendesen. Béreltünk Harasztin egy kis házat a Németh Oszival. Aztán hol ment a tanulás, hol nem. Hogy is mondjam… Szóval adódtak barátnõk is rendesen. A történethez tartozik az is, hogy nem végeztem el az egyetemet. Végül azt sem tudom megindokolni, hogyan kerültem a a gépészkarra. Egy évet halasztottam. A mai napig az egyik rémálmom, hogy ülök a CH-max elõadóban a Gellért téren és valaki engem oktat. A következõ pillanatban már egy vizsgán vagyok és gõzöm sincs arról, amit a tanár kérdez tõlem… Ilyenkor felébredek, a pizsamám átizzadva… Rengeteget kellett rajzolni. A végén már csak úgy bírtam, hogy bérmunkában megrajzoltattam másokkal.

Nem volt elvesztegetett idõ?

Sokszor eltöprengtem ezen én is. Igaz, szerettem bütykölni - otthon is minden bútort én csináltam -, de azért jó, hogy nem lett belõlem gépész, mert az lett volna a biztos tévút.

Milyen ember voltál fiatalon?

Bohó! Borzasztóan sokáig tágranyitott szemmel néztem a világra, mert ez a zenész élet teljesen más volt, mint az addigi. Azt hiszem, elõbb kellett volna eszmélnem. Azért is lehettem ilyen naiv, mert én nem tudatosan készültem a zenész pályára, hanem belecsöppentem. Soha nem akartam szólista lenni. Mindig az volt az elvem, hogy kell egy csapat. Borzasztóan kötõdöm társaságokhoz. Olyanokhoz, ahol az ember mindig kivehette a részét valamibõl. A Fonográfban például én voltam a pénzügyminiszter. Kezeltem a gázsikat, írtam a kiadásokat. Mai fejjel már sajnálom, hogy nem a szervezési, menedzselési dolgokba kóstoltam bele annak idején. Ennek a mai napig nyögöm a hátrányait.

A Tolcsvay zenekar volt a mélyvíz számodra. Hogy emlékszel vissza arra az idõszakra?

Óriási váltás volt! A debütálásom pont a Kisstadionban volt 1970-ben, nyolc-tízezer ember elõtt. Aznap még vissza kellett mennem Dunaharasztiba, mert a szerzõdés kötött. A Tolcsvay-val megváltozott minden. Véget ért az a fajta másolós stílus, hogy külföldi zenekarok munkái az irányadók mindenben. Itt a Béla és a Laci szerzeményeit játszottuk és mindig születtek újak. Én a legelsõ nótámat itt írtam.

Még egy kispéldányszámú LP is lett belõle.

Igen. Életemben velük jártam elõször stúdióban, külföldön. Gitároztam, mandolinoztam és énekeltem. Végre hozzájutottam saját erõsítõhöz, aztán a Bródy-féle kölcsön gitár után megvehettem a saját hangszereimet is. Az elsõ szerelem egy George Harrison-féle piros Rickenbacker volt. Aztán elcseréltem "õt" egy Telecasterre. Egyszer itt vendégeskedett a Fairport Convention nevû angol folk-rock együttes, valami ORI ügylet kapcsán. Odafenn elgondolkodhattak, vajon ki játszhat itthon valami folkszerûséget, így velünk párosították össze õket a turnéra. Emlékszem, hogy a hegedûs David Swarbick felvett egy vörös pólót, "AGRESSOR" felirattal. Az ORI-ügyelõ, amint szóhoz jutott az elsõ szívpanaszok után, rögtön lekönyörögte róla. Négy éve játszottak egy bécsi folkfesztiválon. A Béláék elmentek meghallgatni, mert a Dave Peggel, aki mellesleg a Jethro Tull basszusgitárosa -, a mai napig tart a kapcsolat. Délután játszottak a Dubliners-sel együtt. Azért délután, mert a whiskey sûrû emelgetése miatt a késõbbi idõpontokban bizonytalanná válik a zenekar.

A Béla is rokon lélek ilyesmiben.

Óriási barátságba keveredtünk ezzel a bandával. Már azt is megkérdezték, hogy milyen színû gitárt szeretnénk. Közös lemezfelvétel Angliában, meg minden… Aztán ez is egy jellegzetesen magyar dolgon "siklott" meg. Szóba került valami közeli idõpont és valaki azt mondta: "Gyerekek! Nekem még nincs meg az útlevelem!" Na ez egy angol embernek sok volt. Egy csomó gáncsoskodás, hozzá nem értés miatt nem jutottunk el Albionba, de a haverság megmaradt.

Sok mindent tudunk a Fonográfról. Azt, hogy az Illés terhével a vállán alakult, hogy stílust teremtett, hogy rettentõ népszerû volt. Hogy kerültél Te bele?

Ez tényleg érdekes. Én voltam a legbizonytalanabb pont az egész zenekarban. Azt már sokan megírták, hogy '73 és '74 közti szilveszter éjszakán született a terv, de az biztos, hogy akkor rám még nem gondoltak. Az Illés feloszlása után a Levente elkészítette az elsõ szólólemezét, amin én is közremûködtem. A Szörényi testvérpár és a Bródy adott volt. A Szabolcs nagyon jó barátságban volt a Tolcsvay Lacival. Amikor õk már összejártak, elõször a Tolcsvay Bélát szerették volna megnyerni az ügynek, de õ nem állt kötélnek, féltvén a saját zenei világát. Aztán a billentyûs Papp Gyula is szóba került és csak ezután én. Nem emlékszem arra, hogy mikor és hol közölték velem, de eufórikus pillanat lehetett! Mivel a bandában valamennyien énekeltünk, az volt a jelszavunk, hogy "a vokál most már jó!". Egy rettentõen kemény próbálós idõszak következett. Aztán jöttek sorba a lemezek. A "piros", ami sokak szerint a legeklektikusabb és a legjobb is egyben. Aztán a "Wágner úr", az "Edison album", az "FG-4", az "Útközben", a "Jelenkor" és végül a "Búcsú". Jelentek meg külföldön is lemezeink. Az angol nyelvû "Greyhound", ez még Svédországban és Dániában is kijött.

Mindenki másért szerette a Fonográfot. Szerinted mitõl volt úttörõ, mitõl volt jó?

Egy biztos. Nem country-rock zenekarnak indult. Akkor a bandák vagy rockzenekarok volt, mint az LGT, az Omega, vagy valami egyéb popos vonalat vittek. A Fonográf mind a két dologból átmentett valamit. Rendkívül nyitottak voltunk egymás kedvenc zenéire. Ha stúdióban dolgoztunk, elég volt egy hang, egy mozdulat és tudtuk, hogy mit szeretne odahallani a másik. Mindig is használtunk akusztikus gitárokat. A Bródynak pedig volt már pedál-steel gitárja, ami egy jellegzetes country hangszer. Így arra gondoltunk, hogy azt a zenei keretet, ami egyre jobban a miénk, és mellesleg egyre népszerûbb, jobban kihasználjuk. Így született meg a mi country-nk, ami keletrõl jön, a Country & Eastern. Megpróbáltunk külföldön is befutni, de a pénzhiányon kívül még az is ellenünk dolgozott, hogy a megfelelõ szinten már egyáltalán nem volt olyan népszerû az együttes, mint a magyar közönség körében. Emlékszem, amikor kijött a "Greyhound", az elõzõ napi Melody Maker közepén volt egyetlen-egy hirdetésünk. A "Stones" új kislemezét - aminek pedig igazán nem kellett reklám - több héten keresztül hirdették. Szóval nem sikerült a világhír.

Az "Útközben" után jött egy hosszabb szünet, amikor minden tag magával volt elfoglalva.

Aztán eltelt egy-két év és erõs a gyanúm, hogy a nosztalgiákon kívül a "Jelenkor" megszületését egy fel nem bontott exkluzív szerzõdésünk is indokolta. Szerintem a legértékesebb, legelmélyültebb munkánk. A Tolcsvay Laci oroszlánrészt vállalt belõle.

Hogy lett mégis az utolsó - a koncertlemezt nem számítva?

Elhatároztuk, hogy ezt a munkát élõben is bemutatjuk. Azon a helyen, ahol Budapesten még nem léptünk fel, a Sportcsarnokban. Szóval úgy indult az egész, mint egy nagy buli. Éljen a visszatérés! Végre egy koncert díszlettel, normális körülmények között. Elindítottuk a szervezést és azt hiszem, érezhetõ volt a Fonográf GMK (három tag gazdasági társulása - a szerzõ) részérõl az aggodalom, hogy vajon megtelik-e a BS? A Leventében meg ott motoszkált az elhatározás, hogy abbahagyja, mert nem tizenéves már. Ezenkívül ott vannak a színházi zenék, az "István", a klub, a stúdió… És mint gyakorló zenekari tag elmondom, már akkor teli volt mindenkinek mindene az adminisztratív nehézségekkel. Aztán a sajtótájékoztatón megtette a nagy bejelentést, hogy ez az õ utolsó bulija - amibõl három lett. A kezdeti aggodalom nem bizonyult jogosnak. Én személy szerint nem hiszem, hogy három Sportcsarnokot az a tény töltött meg, hogy a Szörényi Levente utoljára lép a világot jelentõ deszkákra. Az egész dologban az volt a legkeserûbb, hogy mi is a sajtótájékoztatón tudtunk meg mindent. Köpni-nyelni nem tudtam. Emlékszem, a Szilágyi Jancsi kérdezgetett ott errõl-arról, de nem hiszem, hogy értelmes dolgokat mondtam. Nem volt sportszerû, kollegális húzás.

Létezik-e szerinted egyenlõ képességû zenészek demokratikusan mûködõ zenekara?

A világban gyakran alakulnak szupergruppok és általában kiderül, hogy nem túl hosszú életûek. Az egyenlõk közül mindig egyenlõbb akar lenni valamelyik.

Van errõl egy mondás. A király elsõ az egyenlõk között. Csakhogy a nemesek az egyenlõt vették komolyan, a király pedig az elsõt.

Lehet, hogy egy másik zenekarban többet meg tudtam volna mutatni önmagamból, viszont kevesebb emberhez jutottam volna el a Fonográf nélkül.

Itt volt a Leventéék mostani nagy visszatérése. Te mit szóltál az Illés-bulihoz?

Én is a tévében néztem meg. Kaptam ugyan egy stencilezett papírt, hogy ha jegyet szeretnék, akkor melyik titkárnõnek telefonáljak, de ennél azért többet vártam. Úgy érzem, hogy nagy kár volt politikát vinni ebbe a dologba. Hozzá kell tennem, hogy '81-ben, a Körcsarnokban lejátszott "koncertjüket" teljesen megmagyarázhatónak találtam. Volt egy olyan korosztály, aki annak ellenére, hogy tíz éve nem volt Illés, a szívében õrizte a dalaikat. Akkor is a Koltay Gábor ötlete volt, hogy jöjjünk össze és lesz belõle film, lemez, buli. Itt még mindenki együtt szerepelt, a Fonográf, a Zsuzsa és a Tolcsvay is. Ezen a lemezen jelent meg elõször a Nemzeti dal.

Itt volt a borítón Bródy János, mint a Nemzeti dal szövegírója feltüntetve - Petõfi helyett?

Igen. Szóval borzasztó jó hangulatú dolog volt az. Láttam a szemekben, hogy valami nagy hiányt pótolnak a zenészek. És most néztem ezt a Népstadionbelit. Ne érts félre! Nem a szõlõ savanyú! De valahogy egészen más hangulata volt az egésznek. A közönség itt is nagyon lelkes volt, sõt a fiatalabb korosztály is eljött, de mégsem tudtam örülni igazán. Nem éreztem kellõ indokot, miért csinálják?

Elképzelhetõnek tartod, hogy valahol, valaha is összejöjjön a Fonográf még egyszer?

Végül is sehol nincs deklarálva, hogy az együttes végleg megszûnt. Igaz, a Levente visszavonult, de azóta már megszegte a szavát. Hátha akkor is megteszi majd, ha a Fonográfot hívják.

Azt mondtad a múltkor, hogy ha pár hete kérdezlek a terveidrõl, nem sok mindent tudtál volna mesélni.

Ez így igaz.

Milyen munkák indultak be azóta?

Dolgozom egy gyereklemezen, a Tündérkaszinó II-n, a fél Bikinivel. Indul a Koncz Zsuzsa turné és hamarosan aktuális lesz az új lemeze. Erre írtam már néhány dalt. Decemberben kezdõdik a Tolcsvay Laci új Miséjének stúdiófelvétele.

És mi a legfontosabb?
A legfontosabb az, hogy elszántam magamat egy tárgyalásra saját magammal… Érlelõdik bennem az elhatározás, hogy az évek alatt megírt dalaimból összeállítsak egy produkciót, mûsort, lemezt. Meg akarom vizsgálni, hogy mire vagyok képes, hogyan állja ez meg ma a helyét a szakmában és mennyire eladható. És ha minden akadályt leküzdök, kilépek vele az emberek elé.

Köszönettel Nádasdi Editnek és Hermann Zsoltnak.

Úgy tíz évvel ezelõtt sokat lehetett hallani rólad, két friss szólólemezed kapcsán. Az utóbbi idõben viszont nem szerzõként és elõadóként, hanem a Zikkurat-produkciók háttérembereként találkozhat a neveddel az, aki végigböngészi a plakátok apró betûs részét. Mi változott?

Valahol sajnálom, hogy így alakult, mert tényleg elég jól sikerült az a bizonyos két lemez. Egész pontosan húsz évvel ezelõtt startoltam, 1984-ben a Fater búcsúkoncertjén, ahol is a Little Richardban én dobolhattam a koncert végén. Késõbb viszont a Fater már ellenezte a zenélést: azt mondta, legyek inkább szakács. Dolgoztam is szakácsként, de a zene sokkal jobban érdekelt. Volt egy saját kis félprofi zenekarunk, a Jam, amivel a Bikini elõzenekaraként sok helyen felléptünk. Ez '88-89-ben volt, '90-ben pedig bekerültem az Elsõ Emeletbe. Ez már az Elsõ Emelet életének utolsó szakasza volt, az utolsó lemez és turné. Miután vége lett, katonának mentem (szakácsként, természetesen!), és elkezdtem írni az elsõ nagylemezemet, amely '94-ben jelent meg Ez az életem címmel. '95-ben hozzákezdtem a második lemez megírásáshoz. Ez nagyon lassan indult, nem igazán jött össze semmi. Aztán Adamis Anna segítségével készült el, az õ szövegeinek hatására született meg a zene. A Percemberek nem volt rossz lemez, de a közönség köreiben nem aratott túl nagy sikert. Akkor már jól lehetett érezni, hogy az én pályám szólistaként nem elég biztos.

Még a Szörényi névvel sem?

A név persze számított, abban az értelemben, hogy ennek köszönthetõen rögtön ki tudtam adni egy nagylemezt. Ezt Kovács Lajosként nyilván nem tehettem volna meg. Ha viszont Kovács Lajos vagyok, és adok magamnak három-négy év felkészülést, biztosabb lehetett volna a jövõm a szakmában. Így nem volt elegendõ hátterem, és népszerûségem sem. A kiadó kiadta a lemezeimet, de annyiban is maradt a dolog.

Nem is koncerteztetek a lemezekkel?

De igen, fõleg az elsõvel. A csúcs '94 õszén volt, amikor a Budai Parkszínpadon egy nagyon jó koncertet tartottunk. A második nagylemezzel viszont már fellépni sem igen tudtunk. '96 nyár elején jelent meg a Percemberek, összesen két-három fellépés volt, aztán mint ha elvágták volna.

És könnyû volt átköltözni a civil életbe?

(Nevet.) Inkább azt kellett volna kérdezned, mennyire volt nehéz. Nagyon nehéz volt. Egy mûvészi beállítottságú ember teremteni tud dolgokat. Zenéket, szövegeket írni, alkotni... Nehéz volt hétköznapivá válni, és nem azt csinálni, amiért az ember úgy gondolja, hogy itt van ezen a Földön. Évekig kerestem, mit lehetne csinálni. Kénytelen voltam váltani, mert nem akartam elmenni pubokba, ahol a közönség két hamburger között és három üveg sör mögül hallgatja a zenét. Ez már visszatetszõ lett volna. Ráadásul már korábban megtapasztaltam, hogy az én zeném nem volt háttérként hallgatandó, szórakoztató zene.

Szerintem elég változatos nótákat írtál: volt köztük ütemes popmuzsika, jazzbe hajló szám, sõt, még a Fonográfra emlékeztetõ zenei világ is megjelent.

Igen, nem tagadom, hogy például a Ragyogj rám!, ez a "álkoncert"-szám abszolút fonográfos jellegû. Ugyanúgy az elsõ lemez utolsó nótája, a Kérlek, felejts el! De nem direkt! Öszöntösen így jött ki. Megtehetném, hogy azt mondom: kérem szépen, a Faterra való tekintettel írtam egy olyasmi nótát, mint amilyeneket a Fonográf játszott. És nem is lenne szégyen. Mégis azt mondom, nem szándékosan készültek ezek a nóták, hanem egyszerûen hasonlóak lettek. A jazz és vidéke pedig abból fakad, hogy a zenészeim mind konzervatóriumba jártak, õk ezt tanulták, én pedig tõlük.

A Zikkuratnál különbözõ produkciók mûvészeti vezetõjeként dolgozol. Ez lenne a kompromisszum a mûvészi alkotás és a civil szféra között?

Igen, valószínûleg tényleg ez a kompromisszum az életemben. Én vagyok az a menedzser, aki szervezi és egyben tartja a produkciók mûvészeti részét. Vegyük azt, hogy van a Faternak egy új darabja! Õ azt megírja, egy hangszerelõvel meghangszereli. Eddig rendben van. De ha már lemez lesz belõle, és színpadra kerül, akkor annak van egy arculata, és annak szervezése már az én munkám. Vagy évente megcsináljuk az Esztergomi Nyári Játékokat, 10-12 elõadással. Gyakorlatilag minden évben fel kell húzni egy komplett szabadtéri színházat, ami óriási munka. És milyen darabok legyenek a mûsoron? Ha jön egy olyan, háromszáz fõs új elõadás, mint tavaly a Carmen volt, azt teljes egészében a helyszínen kell létrehozni. Az ezzel járó szervezés az én felelõsségem is.

A Zikkurat végül is családi vállalkozás, több olyan szereplõvel, akik ismertek a közönség számára. Elmeséled, ki mivel foglalkozik?

Igen, valóban mindenki belead valamit. A Fater írja a darabokat. Általában Szabolcs a zenei rendezõ: 2000-ben is õ volt ott a Veled, Uram!-nál. Szabolcs felesége, Rosta Mária a producer, õ a fõnöke az egésznek, õ látja át a dolgokat, legfõképpen gazdasági szempontból. És aztán van egy irodánk, nagyon jó csapattal.

Évekkel ezelõtt mondta Tolcsvay Laci, hogy a Fonográf-koncertet egy ember tudná összehozni: Rosta Mária. Valóban õ hozta össze a készülõben lévõ bulit?

Úgy gondolom, Marinak elég sok köze van hozzá. Õ az a típusú ember, aki, ha valamit egyszer a fejébe vesz, azt nem hagyja annyiban. Ilyen szempontból a legnagyobb munkája van a Fonográf-koncertben is. Már vagy tíz éve húzódik ez a dolog. Annak idején, 1997-ben Szegeden készültek egy country-találkozóval, ahol lett volna apropó a Fonográf összeállására is.

Úgy tudom, azt nem minden zenekari tag érezte méltó fellépési lehetõségnek.

Nem is jött össze. Most viszont, talán a kerek évfordulókra való tekintettel, sikerült.

És ti, akik Zikkuratként az új Fonográf-produkciót összehozzátok, elsõsorban üzletet láttok benne, vagy vannak érzelmi szálak is?

Nyilvánvaló, hogy az üzleti része sem elhanyagolandó, de én nem mondhatom, hogy az lenne számomra a fontos. Nekem olyannyira gyerekkori élmény a Fonográf... Õk már húsz éve nem voltak, és valószínû, hogy többet nem is lesznek együtt. Ha valaki egy kicsit elfogult tud lenni ezekkel a dolgokkal, akkor ez a tény már önmagában.... Szabolcs egyik lányát, Rékát tudom mondani, aki legalább annyira fel van fûtve mint én, pedig a szervezésben hivatalosan nem vesz részt.

Te és az unokatestvéreid közvetlen öszekötõ kapcsot is jelenthettek az egykori Fonográf-tagok, vagyis a mai hatvan évesek generációja, és azok között a fiatalok között, akik biztos ott lesznek ezen a koncerten is, mint ahogyan ott voltak az Illés fellépésein. Mit gondolsz errõl?

Hát persze, a kontinuitás már genetikailag is adott. Ha tényleg lesznek fiatalok a közönségben, nyilvánvalóan örülni fogok neki. Igazi kapocsnak egyébként azt tartanám, ha egyszer a zenészeimmel Fonográf-számokat dolgoznánk fel, és kiadnánk egy ilyen lemezt.

No de az, hogy a koncerten ott zenélsz a zenekarban, szintén felfogható kapocsnak, nemde?

Természetesen, ez világos. Addig is nagyon örültem a koncertnek, amíg csak a háttérben voltam, így viszont, hogy közremûködõ zenészként is bekerültem, egészen izgalmassá vált számomra a produkció. Az a döntés, hogy szálljak be, spontán született meg: a próbák közben kiderült, hogy érdemes még egy kis virgát vinni a dobba. És hogy miért éppen én? Az apropó az volt, hogy húsz évvel ezelõtt is játszottam, és mellesleg családtag is vagyok. Egyébként most nem játszunk olyan számokat, ahol igazán indokoltak lennének a vendégzenészek. Nem úgy, mint húsz évvel ezelõtt, a búcsúkoncerten. Ott egészen más volt a helyzet: a Jelenkort, hangszerelését tekintve, nehéz lett volna eljátszani hatan, ezért sok vendégzenészt hívtak: Laárt, Bornait, Gerendást, Dést, Berkest....

Mi lesz a feladatod a dobok mögött?

Én technikailag percussionös vagyok, díszítem a dobhangzást. Például meg kellett oldanunk a lemezeken szereplõ kiegészítõ ütõhangszerek pótlását. Emellett a már adott dobszólamok mellett kitaláltunk pár olyan új megoldást, poént is, amitõl "zakatolósabb" lesz a hangzás.

Mennyire vagy gyakorlatban dobosként?

Nyolc éve nem fogtam dobverõt, de minden szinte azonnal visszajött. Egyes részmegoldásokat persze gyakorolni kell, de az alapok mindenképpen adottak. Nagyon jól haladunk egyébként a próbákkal, ezért van idõnk új megoldásokat is kitalálni.

Ezt örömmel hallom, mert amikor kiderült, hogy mindössze egy hónapos a próbaidõszak, a Fonográf régi rajongói közül sokan szívbajt kaptak.

Nézd, hát azért itt elég tehetséges zenészekrõl van szó. A Fonográf zeneileg egészen más történet, mint az Illés. A Fonográf speciális zenei mûhely volt. Lehet, hogy rövid az idõ, de mindenki tudja a saját dolgát. Játsszuk a számokat, és egyszer csak: "hopp, ide be kellene játszani valamit". És már megy is.

Jó a próbákon a hangulat?

Hál' istennek nagyon jó. Mindenki komolyan veszi a dolgát, de emellett sokat nevetünk, amikor eõkerül egy csomó régi sztori, amikben én általában mint kisgyerek szerepelek...

Az "öregek" elmondták, hogy ésszel fogják összeállítani a mûsort, mert nyilván nem cél olyan nótákat elõvenni, amiket hatan, húsz év után nem igazán lehet megszólaltatni. Immár belülrõl hogyan látod: leszenek azért olyan dalok, amikben egy nagyot zenélhet a társasaság?

Természetesen. Nem is lehet egy két órás mûsort úgy összeállítani, hogy csak a country-nótákat nyomják el. Jó, maradjunk abban, hogy a Fonográf legnagyobb slágerei a countryk voltak, de mégsem lehet csak azt játszani. Annak nagyon örülök, hogy olyan ismert nóták is szerepelnek a koncerten, amelyek ritkábban hallhatók.

Végül is, ha jól számolom, személyedben és Németh Oszkár személyében két dobos és két szakács lesz a színpadon.

Igen, ez így van. (Nevet.) Én Németh Oszitól kaptam az elsõ dobverõimet, még kisgyerekként. Aztán évekkel késõbb Pásztory Zoltántól és Pálmai Zoltántól kezdtem dobolni tanulni, de a búcsúkoncertre már Oszkár készített fel. Most, húsz évvel késõbb együtt nyomjuk, úgy, hogy már mögöttem is van szakmai múlt. És tudod mi az érdekes? Zenészi pályámon mindvégig olyan típusú dobverõket használtam, amilyeneket annak idején Oszitól kaptam. Nekem nem volt kisebb vagy nagyobb, vékonyabb vagy vastagabb dobverõm. Ugyanolyannal játszottam a búcsúkoncerten, 13 éves koromban, mint amilyenekkel most is fogok. A Németh Oszkár-féle dobverõkkel.

Köszönöm szépen a beszélgetést!

Eljött annak az ideje, hogy büszkék legyünk a Fonográfra is

Interjúsorozat Bródy Jánossal
4/4. rész, 2004. február-május

A befejezõ részben Bródy János a Fonográf "sodródását" és búcsúját idézi fel, beszél az elmúlt húsz évrõl, a küszöbön álló koncertrõl, és arról, mi maradhat fent a Fonográf mûvészetébõl.

Miután '81-ben az Illés egy pillanatra feltámadt hamvaiból, mit tudtatok kezdeni másik zenekarotokkal, a Fonográffal?

A Fonográffal valóban nehéz helyzetbe kerültünk Valahogy mindenkinek más volt az elképzelése arról, hogy mit kezdjünk a zenekarral. Nem oszlottunk föl, hiszen volt munkánk elég, csak éppen egy új nagylemez anyaga nagyon nem akart létre jönni. Elkezdtük a színpadi kísérleteket, bár ezek eleinte nem tûntek jelentõsnek. A Kõmûves Kelemen volt az elsõ olyan színpadi produkció, amit Leventével együtt csináltunk. Meglévõ irodalmi alapot igyekeztem átformálni, megtölteni zenével. Táncjáték volt, koreografált dráma, ehhez írtunk zenét és szöveget. Végül nagy sikerû elõadás született, és kiderült, hogy elfogad a színház bennünket, mint színpadi alkotókat.

A Koncert film sikere után nyitva állt elõttünk a lehetõség egy újabb zenés film elkészítésére. Ekkor elõvettük a már majdnem tíz éve dédelgetett régi elképzelésünket: legyen ez a film az István királyról szóló rockopera!

Lehet, hogy furcsán hangzik a kérdés, de mi az a rockopera?

Olyan drámai elõadás, ami teljes egészében a zenére és énekelt szövegre épül, nincs benne semmilyen prózai elem. A Jézus Krisztus Szupersztár volt ebben a minta számunkra. Ilyen terveink régóta voltak, és a Filmgyár stúdiója, nevezetesen Nemeskürty tanár úr, meg is rendelte tõlünk a zenét és a szöveget. Az István, a király hihetetlen sikert aratott - és ez a siker még inkább háttérbe szorította azt a lehetõséget, hogy új Fonográf-produkcióval jelenjünk meg. Bár hozzátenném azt a kevéssé ismert tényt, hogy a rockopera zenei alapjait a Fonográf együttes játszotta fel! Tehát a Fonográf, mint alkotói mûhely mûködött tovább, készültek lemezek Koncz Zsuzsinak, Halász Jucinak. És azért voltak Fonográf-koncertek is. De Levente alkotói energiáit és az én energiáimat lefoglalta a színház, lefoglalta a rockopera - nem azzal foglalkoztunk, hogy mi legyen a Fonográf új repertoárja.

Azért még egyszer megpróbálkoztunk. Az István után egy évvel kijött a Fonográffal az új lemez, a Jelenkor. Úgy gondoltuk, hogy most aztán egészen más arcát mutatja föl ez a társaság. Lényegesen keményebb hangzásra törekedtünk. Elfogadtuk azt, hogy az akusztikus countryzene hangzásvilága nem elég erõs ahhoz, hogy a progresszív rockban megálljuk a helyünket, és változtattunk.

A Jelenkor megítélése máig ellentmondásos. Vannak, akik ezt a lemezt az egyik legjobb munkátoknak tartják, mások szerint viszont meg sem közelíti a nyolc-tíz évvel korábbi Fonográf-nívót. Te mit gondolsz?

Én azt gondolom, hogy a Jelenkor nagyon komoly, nagyon jelentõs és izgalmas anyag volt. De már nem a Fonográfra figyeltek akkor az emberek. Nem a Fonográfra.... És a Jelenkor lemeznek a fogadtatása elég gyenge volt. Nem azt mondom, hogy senkinek nem kellett, de most egy olyan szerzõpárnak, aki az István, a királyt megírta... Szóval azután a Jelenkor sikere nagyon gyengének tûnt. Nagyon gyengének, és azt hiszem, hogy ez vezette Leventét arra a belsõ elhatározásra, hogy nem lép többet színpadra. Hiszen neki, mint zeneszerzõnek sokkal magasabb lett a credója, hitele; és a Fonográfot már nem érezte fontosnak.

Amikor folytak a Jelenkor színpadi bemutatójának az elõkészületei, éppen Koncz Zsuzsival turnéztam Amerikában. Felhívott Rosta Mari - akkor már õ volt a zenekar menedzsmentjének a fõvezére - és elmondta, hogy Levente búcsúzni fog, és ezt be is jelentik.

Te mit szóltál?

Az elsõ pillanatban teljesen ledöbbentem. Számomra nagyon hirtelen jött ez a fordulat. Én azt képzeltem, hogy a zenekar bármeddig mûködõképes maradhat, majd csak kitalálunk valamit, ami újból felhozza. De aztán megértettem, mert ismertem Leventét, és tudtam, hogy benne hihetetlen maximalizmus mûködik. Nagy szabású dolgokat akar létrehozni, nagy jelentõségû szerepet akar játszani, nem csak éppen megélni egy zenekarból. Ez mindig is becsültem benne.

Magunk között szólva reklámfogás is volt a búcsú bejelentése, tudtuk, hogy ez képes lesz felhúzni a lanyhuló érdeklõdést. Így is történt, három teltházas sportcsarnok lett belõle. És a koncertrõl megjelent nagylemez, aminek több mint a fele a Jelenkor számait tartalmazza, nagyobb siker lett, mint maga a Jelenkor lemez! Szép, nagy ívû produkció lett - és utólagosan azt mondom, igazolta Leventét. Ha valaki tényleg el akar búcsúzni a színpadtól, akkor így érdemes. Kár, hogy A búcsú eredeti képi felvétele valahol eltûnt az idõk homályában.

Ennek csaknem húsz éve...

Igen, lassan húsz éve. A Fonográf körülbelül tíz évet élt meg: az elsõ öt évet ereje teljében, nagy sikerrel, a második ötöt már sodródva, keresve az érvényes megszólalás lehetõségét - amit végül is nem talált meg.

Húsz év borzasztó hosszú idõ. Arra gondolok, hogy a '81-es Illés-koncert körülbelül nyolc évvel az Illés feloszlása után jött létre, és abból a nyolc éves távlatból az Illés története szinte már népmesének tûnt. A mostani Fonográf-koncerten pedig nem nyolc, hanem húsz évet kell "bepótolni".

A Fonográf soha nem oszlott fel, megmaradt, mint zenei közösség, és még évekig nagyon sok produkcióban vett részt. A zenekar minden tagja talált munkát, volt, aki Koncz Zsuzsát vagy Halász Jutkát kísérte, Tolcsvay Lacinak saját lemezei is megjelentek. Ezek Fonográf-produkciók voltak - igaz, maga a Fonográf már nem létezett. A Fonográf létrehozója, kulcsembere, zenekari fõnöke Szörényi Levente volt. Miután õ '84-ben elbúcsúzott a koncertektõl, a Fonográf sem jelent meg többé a színpadon. Ezt a nyilatkozatát azóta felfüggesztette egyszer-kétszer, de csak az Illés zenekar kedvéért.

Az fel sem merült, hogy Levente nélkül, vagy Szörényiék nélkül keltsétek életre a Fonográfot?

Nem, nem. Az nem Fonográf. Ezt változatlanul mindenki így gondolja. A Fonográf az a hat ember, aki '74-tõl kezdve ezen a néven játszott. Volt olyan, hogy négyen együtt voltunk, mondtuk is, hogy a kétharmad Fonográf jelen van. Ilyen volt egy-egy Tolcsvay-szólólemez, az én szólólemezem vagy a NO coMMent együttes fellépései, ahol Lacival vendégek voltunk. Ezek Fonográf-közeli hangulatok voltak, de senki nem gondolta azt, hogy ez maga a Fonográf. Tudtuk, hogy Levente nélkül ez nem elképzelhetõ, és ha Levente nincs, akkor Szabolcs se jön.

Az elmúlt tizenöt évben Leventével és Szabolccsal közösen háromszor is feltámasztottátok az Illést, miközben a Fonográf Csipkerózsika álmát aludta.

Itt már az újkori magyar történelemhez érünk. Próbálok nem nagyon politzálni… De a nyolcvanas évek végén megtörtént a társadalmi váltás. És azokban az években mindenki a lázadását, az ellenzéki érdemeit akarta felmutatni, azt próbálta bizonyítani, mennyire ellenállt a korábbi rendszernek. Ez néha igaz volt, néha nem volt igaz - de tény, hogy az Illést, mint lázadó zenekart fel lehetett mutatni. Büszkén és öntudattal, hogy "mi már a hatvanas években"… Míg a Fonográfnak nem volt ilyen társadalmi jelentõsége! A Fonográf magas színvonalon, majdnem világszínvonalon dolgozó együttes volt, de nem kötõdött hozzá a lázadás hangulata. Sõt, a Fonográf mint ha a zenei repertoárjával nemzetközi lett volna. És hát ezért… Na mindegy, mondom: Levente számára, aki egyre inkább a nemzeti-konzervatív politikai szellemiség képviselõjévé vált, a Fonográf nem volt igazán vállalható. Nem lehetett büszkének lenni a Fonográfra. Egy kicsit kozmopolita, egy kicsit nemzetközi, egy kicsit nagyon amerikai jellegû zene volt. Levente abban az idõben az Illést akarta fölmutatni, föl is mutatta többször. A Fonográfról pedig tett néhány nyilatkozatot, ami a többi tagnak nagyon rosszul esett. Nem szívesen emlékezett a Fonográfra, nem szívesen vállalta a vele való közösséget. Ezzel ejtett egy-két sebet... Hiszen a zenekar többi tagja örömmel vett volna részt egy esetleges új Fonográf-produkcióban.

Mi változott?

Úgy tûnik, hogy a lázadás legendája és az arra való hivatkozás lassan már elévül. Ma már remélhetõleg nem azzal lehet érdemeket szerezni, hogy valaki mit nem csinált 1990 elõtt, hanem azzal, hogy mégis, mit hozott létre. És úgy tûnik, hogy eljött annak az ideje, hogy büszkék legyünk a Fonográfra is, mint igazán vállalható mûvészi produkcióra.

Számodra mint ha személyesen is fontosabbá vált volna a Fonográf az elmúlt egy-két évben. Van ebben igazság?

Nem akarlak nagyon kiábrándítani, de senki sem képzeli azt, hogy a Fonográf most újra fel fog támadni. Nem írunk új dalokat, és nem tervezünk új felvételeket sem. És valószínû, hogy a koncert után elbúcsúzunk egymástól és mindenki megy a maga útján tovább. De ha van rá lehetõség, én mindig örömmel játszom majd együtt azokkal a zenészekkel, akik, akárhogy nézzük is, végül is az életem részeivé váltak. És ma már tudom, hogy bizonyos dolgok megismételhetetlenek ezen a világon.

Hogyan készültök a koncertre?

Május elején kezdõdtek el a próbák, már összeállt a végleges program. De már hónapokkal ezelõtt összeültünk, és átnéztük a régi lemezeinket. Végigvettük, melyek azok a nóták, amiket el szeretnénk, és el is tudunk játszani. Harminc-harmincöt számot írtunk fel a listára, ebbõl került ki az körülbelül harminc, amivel fellépünk. Minden lemezrõl került nóta a kalapba. Nyilván vannak olyan dalok, amiket nem lehet kihagyni, de törekedtünk arra, hogy a Fonográf valamennyi korszakát és stílusát bemutassuk. Még olyan, szinte elfelejtett számot is is - ez az én javaslatom volt - mint a Hol az a lány?, amivel a pályánk elején a Tessék választani! címû tévémûsorban indultunk. A többiek közül volt, aki nem is emlékezett rá, de belehallgattunk, és mindenki azt mondta: igen, ez jöhet. Ugyanakkor le kellett mondanunk olyan nótákról, amelyeket élõben nem tudunk produkálni. Ilyen volt a Viktória. Jó szám, jellegzetes szám, népszerû szám - de a vokálját nem tudjuk élõben megoldani. Bár természetesen szeretnénk egy nagyot zenélni, és bebizonyítani, hogy ennyi év után is jó muzsikusok vagyunk.

És tényleg azok vagytok?

Mit mondhatnék erre? Tolcsvay Laci a mai napig aktív a pályán. Móricz Misi úgyszintén, és biztos nem lett rosszabb gitáros, mint annak idején volt. Németh Oszi is folyamatosan színpadon maradt, ráadásul talán õ a leglelkesebb, állítólag már hónapokkal a májusi találkozó elõtt elkezdett gyakorolni. Levente már nem húsz éves, de ha õ valamire felszívja magát, akkor abban lehet bízni. Szabolcs az utóbbi tizenöt évben csak Illés-koncerteken fogta meg a basszusgitárját, de akkor mindig megbízhatóan dolgozott a háttérben. Én tartok egy kicsit a steel-gitártól, jó régen játszottam már rajta, de ahogy mondják, biciklizni sem lehet elfelejteni. Igyekszem felkészülni. Mindannyian igyekszünk, senkinek sem szeretnénk csalódást okozni.

Induljunk ki abból, hogy ez lesz az utolsó alkalom, hogy találkozhatunk a Fonográffal! Mit gondolsz, mit õriznek meg ebbõl a zenekarból a következõ nemzedékek?

Ez nagyon érdekes. Tudod, vannak zenekarok, akik nem annyira a dalaikat hagyják az utókorra, mint inkább egyfajta kiállást, színpadi megjelenést. A Fonográfnak ezzel szemben éppen a dalai bizonyultak maradandónak. Sokan nem is tudják, ki írta, ki játssza azt, hogy "távolból írok, kedvesem" vagy azt, hogy "mondd, hogy nem haragszol rám". De a dalokat mindenki ismeri. Nem véletlenül ért meg annyi feldolgozást a Jöjj, kedvesem vagy Az elsõ villamos. Vagy mondhatnám akár a Lökd ide a sört! címû nótánkat is is, ami az ország összes kocsmazenekarának repertoárján szerepel. Aki tud vagy tanul gitározni, mind ismeri a dalainkat. Szóval azt hiszem, a gitárzene teljesedett ki a Fonográfban - az a fajta gitárzene, ami ma, a számítógépes zenekészítés korában, talán már a múlté. Gitáros dalok… Ez maradhat fent, azt hiszem.

Nagy köszönettel Bródy Jánosnak - idejéért és fantáziájáért.

A beszélgetés harmadik része a Fonográf "legjobb éveirõl", és az azokat követõ "hazatérésrõl" szól.

1974 elején járunk...

Megalakul a zenekar, és Levente szólólemezének új borítóján már ott van a fonográf. (Valóban: a híres betiltott borító helyett készített változat hátoldalán egy szakállas öregúr fonográfot teker - a szerk.). Azonnal elkezdtük írni az új dalokat, bár a kiindulás természetszerûleg az Utazás lemez anyaga volt. A felvételeken szereplõ zenészek közül nem mindenki lett a Fonográf tagja, de a dalok a Fonográf-repertoár részeivé váltak. Tolcsvay Laci vállalta a billentyûket is, én meg steel gitáros lettem, de ha kellett, a színpadon ütöttem a kongát is. Az igazán lényeges hangzás a vokál volt: Levente, Laci, Szabolcs meg Misi fantasztikusan énekeltek együtt.

Ezek teljesen tudatosan felmért, végigbeszélt szempontok voltak?

A vokális hangzás alapvetõ szempont volt a Fonográf kialakulásában. Levente ugyanis mindig nagyon lényegesnek tartotta az énekszólamokat. Annak idején, az Illés zenekarban, a lemezfelvételeken hallható vokálokat gyakran úgy hozták létre, hogy Levente és Szabolcs többször énekelt rá a sávokra, viszont a Fonográf megalakulásakor nagyon fontos szempont volt, hogy élõben is ugyanúgy szólaljon meg a dal, mint a stúdióban. Laci is mestere volt a többszólamú éneklésnek, hiszen a Tolcsvay együttes is alapvetõen a vokális hangzásra épült.

Ahogy korábban mesélted, a Fonográf megalakulását megelõzõ fél év nagyon sok konfliktussal járt. Aztán létrejött ez a harmonikus, sugárzó, sok évig tartó együttmûködés. Én mégis úgy érzem, hogy az indulás feszültségei "bekódolva" végigkísérték a pályátokat.

Nem hiszem. Nem szívesen vetítem vissza az újkori problémákat a kezdetekre. Persze utólag fel lehet mutatni mindennek az eredetét a kezdeti idõkben, de azt gondolom, sok minden kialakulhatott volna, nem csak pont az a helyzet, ami végül létrejött. Voltak feszültségek is, de lehetett volna egészen másként is, az indulás alapján. Nem szükségszerû, hogy ide vezetett a dolog.

A kezdeti idõszak nagyon lelkes, fenomenális érzés volt. Mindenki azt gondolta, hogy most az a zenekar jött létre, amiben mindig is játszani szeretett volna. Ez egy induló zenekarnál nem is lehet másképp. Én is úgy éreztem, hogy egy olyan magasabb zenei minõséget alkotó produkció jött létre, ami - magunk között szólva - mindenképp világszínvonalúnak volt nevezhetõ. Legalább is Kelet-Európában. Akkor már túl voltunk a nagy zenekari átalakulásokon: az LGT volt az elsõ úgynevezett "szupergrupp", ami létrejött. A Fonográffal mi is úgy éreztük, hogy a lehetõ legjobb felállásban lépünk színpadra.

Talán természetes is, hogy indulásnál minden fantasztikus... Egymás után születtek a jobbnál jobb dalok. '74 elején már felvettük az új Fonográf-lemezt. Az elsõ bemutatkozó koncerteken így már dupla lemezanyaggal jelentünk meg, hiszen játszottuk Levente szólólemezének számait is. És ezek az elsõ bemutatkozások frenetikusan nagy sikerûek voltak. Volt egy olyan találmányom, hogy álarcban kezdtük, aztán szép fokozatosan kiderült, hogy kik vannak az álarc alatt... Az indulás nagyon nagy reményekre jogosított.

A magyarországi bemutatkozás után szinte azonnal játszani kezdtetek külföldön is. Tényleg "világhírûek" szerettetek volna lenni?

Akkoriban azzal volt tele a zenei közélet, hogy "lehet-e magyar zenekar sikeres külföldön?". És úgy tûnt, hogy majdnem minden új formáció azért alakul, hogy a nagyvilágban sikeres legyen. Korábban, az Illés idejében, ennek még nem volt jelentõsége, és egyébként a balhék és konfliktusok miatt is kevés meghívást kaptunk, vagy nem akartak bennünket kiengedni külföldre - ez az akkori viszonyok között nehezen volt eldönthetõ, hiszen egy központi szervezet, a Koncertiroda szervezte a külföldi fellépéseket. A Fonográffal viszont megnyílt elõttünk a világ! Egyre többet játszottunk a "béketáborban", az NDK-ban, Csehszlovákiában, Lengyelországban, a Szovjetunióban igen komoly és jelentõs sikereink voltak. Sõt, az NDK-ban, ahol elõszeretettel fogadták a baráti országokból érkezõ rockzenekarokat, '75-'76 tájékán mi voltunk a legnépszerûbb együttes. Rengeteget játszottunk, és volt olyan év, hogy többet léptünk fel külföldön, mint Magyarországon. És volt bennünk olyan érzés, hogy talán nekünk sikerül majd a "szabad világban" is érvényesülni.

Hogy saját kifejezéseddel éljek, nem volt ez inkább csak illúzió?

Akkoriban mindenki hitt abban, hogy elõbb-utóbb egy magyar zenekar is világhírûvé válhat. Kelet-Európában mi voltunk a legjobbak, és az, hogy ezt a kelet-európai sikert át lehet váltani egy nyugat-európai áttörésre, az nagyon valószínûnek tûnt. Jöttek azok az évek, amelyek a kelet és nyugat közötti feszültség enyhülését hozták, aminek köszönhetõen megszaporodtak a kulturális csereprogramok. Egyre több nyugati együttes jelent meg Magyarországon, és magyar együttesek is felléphettek nyugaton. A vasfüggöny átjárhatóvá vált. Volt realitása a nyugati sikernek.

Ti a legjobb korszakotokban már eljutottatok nyugatra? Mert én úgy tudom, hogy mire odaértetek, már túl voltatok a csúcson.

Hát nem is tudom. '79-ben a MIDEM gálán az egész magyar élmezõny bemutatkozott. És ott a Fonográfnak volt a legnagyobb sikere, a country-féle zenénkkel. Akkor neveztek el bennünket country-zenekarnak, "country&eastern" együttesnek. A Melody Maker nevû tekintélyes zenei szaklap egész oldalon hírdette, hogy megjelent Greyhound címmel a Fonográf elsõ angol nyelvû kislemeze.

No de ekkor a legjobb éveitek már mögöttetek voltak, nem igaz?

Akkor még nem éreztük úgy. A legjobb éveinkbõl éppen az jött létre, hogy a számainkat elkezdték lefordítani. Érdeklõdtek angol producerek, jöttek angol szövegírók. Ehhez még a Hanglemezgyár is adott támogatást: Magyarországon csináltunk angol nyelvû felvételeket, angol producerrel. Én is kint voltam egyszer Londonban. Kivittem a Greyhound lemezt (a "távolból írok kedvesem"-et), és körbevittem a stúdiókban. Jól emlékszem, hogy minden stúdióban a Police Roxanne címû száma ment, az volt a szenzáció. De akkor még mint ha nyitott lett volna a hanglemezek piaca, kereste az új megszólalásokat. Úgy tûnt, hogy ha egy igazán jó produkció érkezik keletrõl, õk azt hajlandóak és képesek is forgalmazni. A Loksival is ugyanez volt a helyzet. Õk ráadásul Amerikában kerültek nagyon közel ahhoz az érzéshez, hogy Kelet-Európából indulva a világ élvonalába kerülhetnek.

Ugyanakkor, ha az életmûveteket nézem, az elsõ két, nagyon gyorsan kiszaladt Fonográf sorlemez után máris jött 1975-'76, és az FG-4. Ha azt a lemezt hallgatom, mint ha már valami lezáródna. Herskovits Iván hívta fel arra a figyelmemet, hogy az FG-4 szövegeiben mint ha már te magad is búcsúznál az együttestõl.

Én azt gondolom, hogy '78-ig nagyon jól ment a zenekar. Talán a legnagyobb hajtóerõ az az - utólag mondjuk így - naív hit volt, hogy mi világszínvonalon megálljuk a helyünket. És mentünk, mentünk utána, és igyekeztünk megfelelni ennek. Dániában is csináltunk lemezt, és jártuk a nyugat-európai pampákat... Végül odakint jöttünk rá arra, hogy milyen kevés a mi hátterünk, és milyen kicsik vagyunk az akkorra már nagyon nagy erõket mozgató zeneiparban. Kiderült, hogy a nagyon jelentõs tõkét, reklámot, promóciót mozgató zeneiparba komoly menedzsment nélkül nem lehet betörni. Csak azon a pályán tudsz nyerni, ahová beneveztek, és azokon a pályákon, ahol nagyok voltak a nyeremények, ott nagyok voltak a nevezési díjak is. Nem véletlen, hogy végül is az angolszász zenebirodalomban a svédek tudtak a leginkább érvényesülni. Ott megvolt az anyagi és szervezési háttér. Idehaza ráadásul még szocialista egypártrendszer volt, ezeket a sikereket nem is mindenki támogatta. Minden zenekar el tudja mondani, hogyan tartottak be nekik ideológiai vagy féltékenységi alapon, vagy a hagyományos magyar átok szellemében: "dögöljön meg a szomszéd tehene is!".

Mindenhez engedélyt kellett kérni. Ha érkezett egy meghívás, azon kellett szorongani, idõben megkapjuk-e az útlevelet, hogy ki tudjunk jutni. És a legtöbb zenekar szembesült azzal az alapvetõ kérdéssel, amit a külföldi menedzser feltett a turnézó magyaroknak: "Gyerekek, komolyan gondoljátok, hogy sikeresek akartok lenni? Akkor maradjatok itt!" És olyan zenekarok, akik odahaza már sikert értek el, nem tudtak úgy dönteni, hogy kint maradnak, nem tudták otthagyni mindazt, amit már létrehoztak. Néhány olyan zenész, aki otthon nem ért el sokat, kint maradt, és kipróbálta magát. Volt olyan, akinek sikerült. Mándoky Laci is ebben az idõben ment el az országból.

Az felmerült egyáltalán komolyan, hogy ti mind a hatan, hat családdal kivándoroljatok?

Hát ez az. Ezt nem is lehetett így komolyan gondolni. Azt talán elképzelhetõ lett volna, hogy a zenekar egy-egy tagja, akinek ez fontos, kint marad. Ilyesmi elõfordult. Az LGT-vel történt meg: elõször Barta Tomi, aztán Laux.

Benneteket fenyegetett ilyen veszély?

Nem. Határozottan kell mondanom, hogy nem, mert a zenekar egyetlen tagja sem gondolta komolyan, hogy õ mindent itt hagyna. Inkább valami ezzel ellentétes érzés kezdett bennünk kialakulni. Egy dániai turné volt a Fonográf életében a vízválasztó. Errõl kevesen tudnak, mert ez a zenekar belsõ életének volt fordulópontja...

Addigra ha nem is nagy sikereket, de kis, elfogadható jelenlétet sikerült biztosítanunk nyugat-európai országokban. Nem sikerült Angliába kijutni a Wembley-be, a hivatalos szervek bénasága miatt. De elértünk valamit az észak-európai országokban, ahol akkoriban a country-zene népszerû volt, ahol a country-zenészek hozzánk hasonlóan külföldiek voltak, és a fiúk angol kiejtését a helybeli közönség nem érezte másoknál kevésbé eredetinek. Voltak rövidebb-hosszabb turnék Hollandiában, Dániában, Nyugat-Németország északi részében. Mégis, lassanként kiderült, hogy ettõl a helyzettõl még messze a világhír, és közben olyan közönségnek játszunk, akiket nem is ismerünk, és akik nem is igazán kíváncsiak ránk. Ez mondhatnám, hogy afféle lelki válságot okozott, fõként Leventének meg nekem. Minket értek elõször azok a vádak is, hogy a Fonográffal eltávolodtunk a tõlünk fontos üzenetet váró hazai közélettõl, és a külföldi sikerek reményében feláldoztuk, felelõtlenül elhagytuk a saját közönségünket.

És akkor te is úgy érezted, hogy ez jogos kritika?

Kicsit igazságtalannak éreztem. De azért is mondtam, hogy '78 volt az utolsó nagyon jó évünk, mert a hetvenes évek végén már megjelentek azok a zenekarok, amelyek a magyar rockhullámhoz tartoztak: a Piramis, a Hobo, a Beatrice. Õk átvették azt a társadalmi szerepet, ami valamikor az Illés zenekarhoz kötõdött. Ezeknek a tükrében a Fonográf némelyek szemében súlytalan, esztétizáló, mûvészkedõ csoportosulás benyomását keltette. És bizony a hazai közönség sem minket tartott már a legjobb zenekarnak. Észre kellett venni, hogy a népszerûségi listákon egyre lejjebb csúszunk. És ez a Fonográf tagjaiban is bizonytalanságot keltett. Arra gondoltunk, hogy ha Nyugaton igazán jelentõs sikert érünk el, az igazolás lesz idehaza. Ahogyan az Omega számára igazolás volt, hogy Nyugat-Németországban sikeresek voltak. Õk abból a sikerbõl erkölcsi tõkét tudtak kovácsolni, elfogadtatni magukat idehaza Presser és Laux nélkül. De a Fonográfnak nem volt olyan igazi nyugati sikere, amit felmutathatott volna, ráadásul pontosan Leventétõl és tõlem nem is nyugati sikereket vártak, hanem azt, hogy a hazai zenei életben legyünk újra olyan jelentõsek és eredményesek, amilyenek valaha voltunk.

Szóval jól emlékszem arra a dániai megbeszélésre, amikor én is és Levente is azt mondtuk, hogy gyerekek, ezt így ne csináljuk tovább, csak az idõnket pazaroljuk. Ettõl kezdve már azt kerestük, hogy mi dolgunk lehet még nekünk itthon, Magyarországon. Ennek elsõ eredménye lett a két szólólemez, '80-ban.

Sokat mond, hogy Levente lemeze a Hazatérés címet kapta. És a tiéd miért lett Hungarian Blues?

Mindkét lemez üzenete az volt, hogy nekünk az az igazán fontos, ami Magyarországon történik. Úgy emlékszem, Levente beszélt rá, hogy én is készítsek lemezt. Azt mondta, nem akar még egy önálló nagylemezt, mert az Illés is annak következtében bomlott fel. Térjünk vissza közösen a magyar közönséghez, és akkor ezzel talán még a Fonográfot is meg tudjuk segíteni! Akkor már mentek Az utca másik oldalán címû elõadásaim az Egyetemi Színpadon meg a Várszínházban. Ott részben még régi számokat énekeltem. Az újak közül a Filléres emlékeim már megvolt, a Földvár felé... is megvolt - azt egyébként odaadtam a Kormoránnak, csak aztán visszakértem tõlük. A Személyi igazolvány és a Mama kérlek volt még meg - a többi dalt a lemezre írtam, bár a Ne várd a májust nem engedték felvenni. A szólómûsorban egyébként Illés-dalokat is énekeltem: a Sárikát, a Mákosrétest, A lány és a csavargót. És a Ha én rózsa volnék volt a mûsor vége. Akkoriban még nagyon hittem abban, hogy a dalokkal meg lehet változtatni a világot. Egyszer még Levente is megnézte az elõadást, és azt mondta: énekelni nem tudsz ugyan, de azért nem rossz.

Szerintem a Fonográffal volt egy nagyon "társadalmasított" lemezetek: az Edison. Igaz, hogy hatvan-hetven évvel korábbi köntösbe csomagolva, de nagyon éles dolgok hangzottak el rajta.

Sokan tartják az FG-4-et a legjobb lemezünknek, mert az nagyon átgondolt koncept-lemez volt. De bizonyos értelemben én az Edisont tartom a Fonográf kiteljesedésének. A Fonográf életében az Edison felel meg a korabeli Illések és pofonoknak. Nagy stíluskavalkád, ahol a zenekar bemutatja, hogy milyen sokféle módon tud megszólalni. Zeneileg és szövegileg a legszínesebb és legizgalmasabb.

Azután még az Útközben is nagyon jó összeállítás volt. De az Útközben viszonylagos sikertelensége már figyelmeztetett, hogy valami nincs rendben. Az akkori példányszámok mai szemmel csillagászatiak voltak, de éreztük, hogy valahogy kimentünk a divatból. Szerintem nagyon erõs lemez volt, de észre kellett venni, hogy a zenekar körül megváltozott a hangulat. Ezután jelentek meg a szólólemezek - mindkettõt a Fonográf vette fel, mint zenei közösség.

Igazi új Fonográf-lemezzel kapcsolatos ötleteitek nem voltak ekkor?

Nem tudtuk igazán, mihez kezdjünk. A Fonográf megmaradt, mint zenei munkaközösség, ahol nagyon sokféle zenei formában dolgoztunk együtt, amelyek közül csak az egyik volt a Fonográf zenekar saját produkciója. Voltak Koncz Zsuzsa, Halász Jutka lemezek, szólólemezek, filmzenék, volt dolgunk. Ha egy zenekar különbözõ produkciókban dolgozik, akkor érzi, hogy mûködik, még akkor is, ha nincs saját önálló produkciója.

Az, ami a szõnyeget kirántotta a Fonográf öntudata alól, az Illés-koncert volt '81-ben. Az egész más szálon indult, Koltay Gábortól, aki filmrendezõnek készült, de sokáig nem juthatott játékfilmhez. Összeállított egy könyvet rólunk, Szörényi-Bródy címmel, nagy sikere volt, azt gondolta, készít egy dokumentumfilmet az Illésrõl - de kiderült, hogy nincsenek dokumentumok. Akkor megpróbált rábeszélni bennünket, az Illés valamennyi tagját, hogy álljunk össze a film kedvéért, és játsszuk el a régi számokat. Azt mondtuk neki, hogy közönség nélkül nincs értelme, nincs hangulata. Vakarta a fejét, hogy annyi statisztát õ nem tud megfizetni. Gondoltuk, talán nem kell nekik fizetni, jönnének õk maguktól is. Valahogy így. Koltay Gábor szervezte meg a film kedvéért A Koncertet. És ennek kapcsán nyilvánvalóvá vált, hogy az Illésnek akkorára nõtt már a legendája, hogy annak árnyékában a Fonográf szinte elveszett. A Koncerten az Illés egészen különös, mitikus helyzetbe került. Ezt érezte a Fonográf zenekar minden tagja, érezték azok is, akik közülünk az Illésben játszottak. Éreztük, hogy itt valami egészen más minõség mûködik, mint amit a Fonográf jelent, és pontosan ez az, amit tõlünk várnak.

Folytatása hamarosan...

Sokszor tárgyaltuk végig, mi legyen

Interjúsorozat Bródy Jánossal
2/4. rész, 2004. február-április

Ha a valaki arra kíváncsi, hová helyezhetõ el a Fonográf három évtizedes életmûvében a most készülõben lévõ koncert, érdemes végiggondolnia a zenekar teljes históriáját. Bródy János elõször is a megalakulás szövevényes körülményeit idézi fel.

A Fonográf nagyon törékeny együttmûködésnek tûnt. Már a megalakulását sok feszültség, ellentmondás kísérte. Én úgy látom, 1973 táján Levente és Tolcsvay Laci közös zenekarban szerettek volna játszani, és ehhez bizony mindenki másnak alkalmazkodnia kellett. Valóban így volt?

Körülbelül így volt. Ha megpróbálom felidézni a folyamatot, ami a Fonográfhoz vezetett, az egyik eredõ az Illés zenekaron belüli belsõ feszültség volt. Leventét nem tette igazán boldoggá az Illés zenei teljesítménye. Úgy érezte, hogy azok a képességek, melyekkel a zenekar rendelkezik, ugyan nagyon hatásosak, de korlátozottak. A zenei megszólalás tágításának lehetõségét kereste, így jutott el végül ahhoz a gondolathoz, hogy szólólemezt készít az általa választott muzsikusokkal.

Szabolcs elsõ felesége, Hédi a várban lakott, õ ismerte a Tolcsvay testvéreket. Így elõször Szabolcs barátkozott össze Tolcsvayékkal. Aztán meghallgattuk a Triót, és mindannyiunknak nagyon tetszett, ahogy énekeltek. Izgalmas, több szólamú, akusztikus zenei produkciót hoztak létre. Amikor '68-ban megnyertük a Táncdalfesztivált, utána nagy fogadást rendeztünk a Kárpátiában, ahol a Tolcsvay Triót kértük meg, hogy játsszon a meghívott vendégseregnek, akik között jelen volt az akkori könnyûzenei élet minden jelentõs személyisége. Késõbb sokszor hívtuk õket, mint elõzenekart az országos turnékra. Tolcsvayék zeneisége nagyon nagy hatással volt Leventére. Én is csodáltam népzenén alapuló háromszólamú elõadásukat, ha jól emlékszem, úgy mutattam be õket, mint a legifjabb Kodály-nemzedéket a televízió akkor induló könnyûzenei mûsorában. De Lajos például nem rajongott értük. Nem igazán szerette õket, talán mert áradt belõlük az a hagyományos zenei képzettség, amit a kezdeti idõkben az ösztönös rockzenészek nem sokra becsültek.

Bródy János bekonferálja Tolcsvayékat
(a háttérben Szörényi Levente igazgatja buzukiját)

Levente meg Laci egyre inkább összebarátkozott a közös turnék alatt. Kiderült, hogy hasonló a zenei ízlésük, és a kreatív zenei formanyelvük is sok tekintetben hasonló vonásokkal rendelkezett. Leginkább azt az Amerikából egyre gyakrabban átszivárgó zenei irányzatot szerették, amit ekkoriban "west coast"-nak kezdtek nevezni. Ez az amerikai folkra épült rockzene új irányzatához kapcsolódott. Annak a countryzenének a megújításához, amit talán nevezhetnénk amerikai népzenének, és amit az amerikai vándorzenészek, ha lehet ilyet mondani, az ottani Sebõk, Halmosok fedeztek fel újra. Olyan híres zenészek, mint Woody Guthrie és Pete Seeger, aztán késõbb olyan nagy elõadók, mint Bob Dylan kezdték el feldolgozni az amerikai népzenét. Ami tulajdonképpen nem más, mint az Amerikába kivándorló európai telepesek magukkal hozott zenéje, ami ott összekeveredett a feketék afrikai ritmusaival, és idõnként beszüremlett még a Csendes-óceáni szigetek hangulata is. Ezzel jött létre az az új forma, amit egyesek "American music"-nak is neveztek, de aztán a country név maradt rajta. És a mai napig ez a countryzene az, ami folyamatos utánpótlást ad az amerikai populáris zenének. Az olyan nagyon nagy zenekarok, mint az Eagles, a Doobie Brothers vagy a Byrds, ezt a zenei hagyományt dolgozták fel, és csináltak belõle új mûveket.

Mindannyian szerettétek ezt a muzsikát?

Igen, az amerikai zene közös kedvenc volt. Én is nagyon szerettem, Levente is, Laci is rajongott érte. Szerintem a Fonográf zenekaron ezeknek az amerikai produkcióknak a hatása érzõdik is. Akár olyan, Magyarországon nem általánosan ismert zenekaré is, mint az Allman Brothers Band. Tény, hogy ennek az egész mûfajnak, amit manapság rockzenének neveznek, Amerika a szülõhazája. Ott jött létre a népek zenéjének keveredésébõl az a zenei köznyelv, amit az egész világon ismernek, és ma már minden kultúrában elfogadnak és beszélnek. Nem véletlen, hogy az igazán jelentõs európai zenekarok is, mint a Beatles, a Rolling Stones, bevallottan ezen a zenén nõttek fel.

Megvolt tehát a zenei forrás, megvolt a barátság, elkötelezettség. De hogyan jutottatok el oda, hogy "aki bújt aki nem: itt az új zenekar"?

Valójában nem zenekart akartunk alakítani, hanem Levente keresett társakat a zenei elképzeléseihez. Szerintem Levente szólólemezével kezdõdött a dolog, amit már '72-ben elkezdett tervezgetni. És ebben benne volt az, hogy Levente Lacival gitározgatott, Lajost pedig nem fogadta el, mint zongoristát. Helyette Papp Gyula játszott billentyûkön. Végül létrehozott egy olyan produkciót, amiben valószínûleg jobban érezte magát zeneileg, mint az Illés zenekarban.

Te hogyan tudtál ebbe a produkcióba bekapcsolódni? A steel gitár, gondolom, jól belefért a képbe.

Már korábban kezdõdött a játék a hawaii gitárral. Az Illésben mint másodgitáros, én voltam mindig az, akinek lehetõsége volt, hogy érdekes, izgalmas, új hangszereket vegyen elõ. Próbálkoztam tekerõlanttal, furulyával, ezzel-azzal, ami a kezembe esett. Idõnként beültem, nyomogattam a kezdetleges orgonát a zongora mellett. És az õs-Illésben Nényei Tass, aki trombitás volt egyébként, már használta a hawaii gitárt. Én nagyon szerettem a hangzását, be is szereztem egyet. Aztán hallottuk, hogy az amerikai zenében ennek a hangszernek egész fantasztikus világa van. Sokáig nem is tudtam, hogy mibõl ered, aztán valahogyan, már nem tudom pontosan hol, talán filmen, vagy Bécsben egy zenekarnál láttuk, hogy van a hawaii gitárnak egy továbbfejlesztett változata, amit pedal steel gitárnak hívnak. Ezt hangolópedálokkal szerelték fel, változtatható hangolású, és ettõl hihetetlenül kiterjed a rajta létrehozható hangzásvilág. Az Illésben az elsõ jelentõs dal, amit hawaii gitáron játszottam, a Kéglidal volt - és a mai napig, ha arra kerül sor, azt a dalt a régi hawaii gitáron játszom. Levente lemezén viszont már a pedáloson játszottam.

A steel gitár mint érdekesség jelent meg elõször a zenekarban. Nem volt nagyon különös szerepe, csak miután Levente lemezén rengeteg gitáros volt (Levente mellett a két Tolcsvay meg Móricz Misi is), nekem már gitározni való nem sok maradt. Így lettem steel gitáros. De hát azon a lemezen, ahogyan az Illésben is, én nem mint hangszeres zenész voltam a legfontosabb, hanem mint szövegíró. Meg az az ember, aki a zenekar szerepét átlátja, és elhelyezi valahol a világban. Ma úgy mondanák, én voltam a "megmondóember", akkoriban én voltam az "ideológus". (Nevet.)

Megragadható az a pillanat, amikor a "projektbõl" zenekar lett?

Volt egy átmenet. Én láttam, hogy az Illés zenekarban ébredõ elképzelések egyre inkább feszegetik a zenekar kereteit, és kitaláltam azt a nagyobb egységet, amelyben úgy gondoltam, hogy minden egyéni, személyes tehetség és vágy ki tud teljesedni. Ezt elneveztük KITT Egyletnek. Akkor úgy tûnt, ez megoldja a problémákat. A társaságnak van két jelentõs szólistája, Koncz Zsuzsa és Szörényi Levente. Mindkét szólista köré létrehozható az a zenészkülönítmény, amelyik õt a legjobb színvonalon kíséri. Õszintén szólva ez úgy volt kitalálva, hogy Levente köré létrejön az új csapat, Tocsvay Laci szereplésével, míg Koncz Zsuzsa mögött ott van Illés Lajos. Mert a problémák egy része azért abból is táplálkozott, hogy Levente és Zsuzsa idõnként presztízsharcokat vívott a színpadi jelenlétért. Triviálisan szólva Levente nem szerette kísérni Koncz Zsuzsát, mert úgy érezte, hogy amikor Zsuzsa feljön a színpadra, akkor neki két lépést hátra kell lépni - és õ nem az az alkat, aki ezt a két lépést szívesen megteszi. És én ezt meg is értettem. Azt ajánlottam Leventének, ha Zsuzsa feljön, õ menjen le nyugodtan. Van õ olyan jelentõs elõadó, hogy ne kelljen kísérnie, ha ez a szerep kellemetlen.

Úgyhogy jónak tûnt, hogy van egy tizenegy tagú társaság, amelyik egyrészt képes mindkét szólistát kísérni, másrészt megtarthatók a már mûködõ régi formációk! Mert létezhet ezen belül az Illés zenekar, és tovább tud mûködni a Tolcsvayék és a Trió is. Nem szólva arról, hogy nekem már akkor voltak olyan elképzeléseim, hogy ez az egyleti forma más kísérletekre is alkalmas. Nevezetesen Tolcsvay Bélával értettünk egyet abban, hogy a KITT Egylet mûsorában lehetnének olyan részek is, amelyeket egyedül vagy duóban kellene elõadni, hiszen mind a ketten szövegeket írtunk, és úgy éreztük, hogy vannak olyan dalok, ahol a személyes elõadásmód jobban illik a dal szövegéhez, mint a nagyzenekari hangszerelés. A KITT Egylet Erkel Színházi koncertjén énekeltem elõször nyilvánosan a Ha én rózsa volnék címû dalt. Olyan hatása volt, hogy Koncz Zsuzsi már azon a napon elkérte tõlem az új lemezére.

Ehhez a válozatossághoz, kombinációs lehetõséghez képest szinte visszalépés, hogy végül a Fonográfra korlátozódott az együttmûködés.

Kérlek szépen, itt történt egy kis malõr. A KITT Egylet '73-ban kezdte meg a mûködését, és májusban felléptünk Miskolcon, az elsõ magyar popfesztiválon. Itt én elmondtam néhány mondatot, amibe igen erõsen beleakadtak az akkori rendfenntartók, és szembe kellett néznem azzal, hogy - szerintem csak ürügyként használva a félreérthetõ mondatokat, de - államellenes izgatás gyanúja miatt eljárást indítottak ellenem. És ezzel párhuzamosan kivontak a forgalomból. Tehát én, aki a KITT Egylet "szellemi alapító atyja" voltam, júniustól, amikor a KITT Egylet országos turnéra ment, lakhelyelhagyási tilalom alá estem. Ez egy fokozattal enyhébb, mint az elõzetes letartóztatás, de állandó rendõri felügyeletet jelent. Nem hagyhattam el a várost, gyakorlatilag kivontak a forgalomból. Ráadásul akkoriban ez a rendõrségi eljárás nem volt éppen vicc. És a többség nem is akart velem szolidaritást vállalni.

A te kikapcsolásod hogyan magyarázza azt, hogy a KITT Egylet, mint közösség nem maradhatott meg?

Én voltam az, aki a sokféle erõvonalat, ami átszõtte ezt a tarka társaságot, bogozgatta, összetartotta. És engem ebbõl a közösségbõl kivettek. Lehet, hogy éppen ez volt az akkori politikai rendõrség egyik célja. Felismerték azt, hogy én vagyok a legkellemetlenebb számukra, és elég engem semlegesíteni ahhoz, hogy a nagy hatású zenei csoportosulás korlátok közé legyen szorítható. Tény, hogy az Illésnek '68-tól kezdve voltak botrányai, és mi, mint az amerikai "imperialista zene" béketáborbeli képviselõi, még afféle fellazítási ügynöknek is tekinthetõk voltunk. Ezt késõbb tudtam meg. Na, mindegy.

Engem kikapcsoltak, és ott maradt a társaság, amit én hívtam össze. Valahogy úgy nézett ki, mint ha valaki meghív magához egy nagy vendégsereget, és aztán az ünneplés elején eltûnik. A vendégek ott maradnak, és gyanakodva néznek egymásra - miért is vagyunk mi itten együtt!? Az eljárás három hónapig tartott, augusztus végén mehettem le Balatonra, ott volt hagyományosan a központja az ORI által szervezett országos turnénak. Miután a fellépések nagy része a balatoni szabadtéri színpadokra koncentrálódott, a Rendezõ Iroda kibérelt egy házat Széplakon és mindenki ott lakott a turné ideje alatt. Amikor leértem, láttam, hogy teljesen szétesett a társaság. Levente és Lajos már nem is álltak szóba egymással.

Azt hiszem, Levente már megszervezte azt a kis csapatot, akivel végül õsszel elment az NDK-ba. Ez elég furcsa történet volt, én nem vehettem részt benne, úgyhogy nem tudom pontosan, hogyan történt. De minden esetre érkezett egy meghívó az NDK-ból az Illés zenekar nevére, de az is lehet, hogy csak egy magyar zenekar nevére. És a Koncertiroda, az akkori lebonyolító, nem Illés Lajost, a zenekar fõnökét kereste meg a felkéréssel, hanem Leventét kérdezték meg, hogy vállalná-e a szereplést. És Levente azt mondta, azzal a társasággal menne, aki a szólólemezét készíti el. Én már a kész helyzetbe érkeztem, nyilvánvaló volt, hogy egy ilyen eljárás után nem mehetek külföldre, az útlevelemet is elvették. Levente viszont kiment valamikor szeptember-október tájékán ezzel a felállással, amit Motorocknak neveztünk el. Ezt a nevet, azt hiszem, én találtam ki, illetve Leventével közösen adtuk. Szóval az a formáció, amelyik végül a szólólemezt csinálta, kint volt néhány elõadáson az NDK-ban. Azt hiszem, Illés Lajos ezen rágott be annyira... Õ ezt végsõ, feloldhatatlan, megbocsáthatatlan sértésnek tekintette.

Lajos velünk nem beszélte meg, de egy újságíró barátját bevonta, és egyoldalúan, hirtelen felindulásból bejelentette, hogy feloszlatja az Illés zenekart. Így '73 õszén megszûnt az Illés zenekar, miután a megjelent a Tengelytörés Illés szekerén címû híres cikk. Én is csak azért tudtam a cikkrõl a megjelenés elõtti napon, mert az újságíró, Végh Miki felhívott, hogy nagyon nagy baj van, beszélni akar velem. Elmentem, és õ elmondta, hogy Lajosnak a töke tele van, tovább ezt a zenekart nem vállalja. Kérdeztem, lehet-e ezen még segíteni, õ mondta, hogy már nem, leadta a cikket, meg fog jelenni. Most gondoljam át, ezek után mit lehet csinálni. Talán még ki lehet Lajost engesztelni valamivel... De amikor Levente elolvasta az újságcikket, vállat vont: ha a Lajos azt akarja, akkor úgy lesz. Akkor vége van. Kicsit felszabadult, és rögtön azt gondolta, hogy megalakítja az új zenekart.

Meg kell mondanom, hogy Leventének már régóta voltak ötletei, hogy kiket kellene bevonni. Azért nem említek neveket, mert talán nem lenne helyes, de neki voltak régi zenészhaverjai, még azokból az idõkbõl, amikor az Illés elõtt Balassa P. Tamás tánczenekarában játszott, turnézott a Szovjetunióban is. Voltak kapcsolatai jó zenészekkel, akik közül néhányat szeretett volna megnyerni. De végül is Tolcsvay Lacival való barátsága alapozta meg az új formációt. És amikor Lajos bejelentette az Illés zenekar megszûnését, akkor kezdõdtek az igazán komoly tárgyalások.

Te magad mennyire voltál benne az egyeztetésben? Mert egy-két hónap alatt kulcsszereplõbõl mint ha szinte kívülállóvá váltál volna.

Egy ideig úgy volt, hogy ebben az új zenekarban nem leszek tag, bár a szövegeket én írom majd. A bírósági tárgyalás hátra volt, és felmerült bennem, hogy talán más pályát kéne választanom. Nem lehetett tudni, hogy én egyáltalán lehetek-e egy mûködõ zenekar tagja, vagy ez olyan tehertétel, hogy nem is szabad belépnem. De akkoriban még a Leventével való barátságom nagyon erõs volt, Levente mindent megbeszélt velem, sokszor tárgyaltuk végig, mi legyen. Levente elmondta, hogy Szabolcs adott, Laci alig várja, hogy történjen valami. Móricz Misi örömmel jött, Oszi fantasztikus nagy nyereménynek tûnt. Megbeszéltük, hogy Papp Gyuszi billentyûs szólamait Laci is el tudja játszani. Béla volt a nagy kérdés. Valójában nem tudom, mi zajlott akkor a két Tolcsvay fiú között. Utólag az maradt fenn, és talán tartsuk magunkat ehhez, hogy Béla döntött úgy, nem akar tag lenni, a Tolcsvay nevet akarja megõrizni. Ezekrõl a dolgokról érdemes a többieket is megkérdezni, mert lehet, hogy mindenki máshogy emlékszik...

Én meg úgy emlékszem, Levente valahol egy zuglói bérlakásban lakott Kovács Zsuzsival '73 végén, ott volt egy nagy zenekari gyûlés, ahol én is jelen voltam, de még nem úgy, mint a zenekar tagja. Akkor már lezajlott az elsõ bírósági tárgyalás, ahol felmentettek, kiderült, hogy nem fognak lecsukni. És a többiek azt mondták, hogy nagyon szeretnék, ha én is tagja lennék az új társaságnak. A hagyományoknak megfelelõen, mert az eddigi zenekari átalakulásokat is az év végi bulin határoztuk el, '73 szilveszterétõl elindult a Fonográf.

Folytatása hamarosan...

Nem, megszoktam. De azt elkerülhetetlenül be kell számítanod, hogy ha beindul egy magnó, akkor én onnantól kezdve interjút adok, és nem beszélgetek.

Nagyon más mûfaj a beszélgetés és az interjú?

Voltak rossz tapasztalataim arról, hogy beszélgetésnek fogtam fel egy olyan helyzetet, amit magnóra vettek, és komoly problémák lettek belõle.

Fárasztó számodra interjút adni?

Hát... Amíg az ember fiatal, nagyon jól esik neki, ha lubickolhat saját fontosságának a tudatában. Örömmel mutogatja magát mindenkinek, aki kíváncsi rá. De késõbb már fárasztóvá válik, illetve ezt is megunja az ember - látja a mindenféle káros mellékhatásait, hogy a kockázatokról ne is beszéljek. (Nevet.) Meg talán igaz az, hogy fiatalon az ember inkább igényli, hogy felismerjék, hogy ráismerjenek. Több a hajlam az exhibicionizmusra.

Mindezt ti annak idején alaposan ki is próbáltátok, úgyhogy hitelesnek tûnik a véleményed.

Ma már eszembe nem jutna olyan feltûnõ vagy kirívó öltözetet hordani, amire a hatvanas években szinte törekedtünk. Sokszor érzem úgy, hogy örülök annak, ha nem ismernek fel az élet mindennapjaiban. Nem kell viselnem annak a szerepnek a terhét, ami az elmúlt évtizedekben szinte leválaszthatatlanul rámkövesedett.

Én meg úgy képzelem, hogy nagyon unalmassá válhatnak maguk az interjúk is, mert ugyanazok körül a témák körül forognak. Tapasztaltál olyat, hogy szerettél volna valamit elmondani, de nem sikerült?

Az utóbbi idõben egyre többször.

Ez a bulvár-újságírással van összefüggésben?

Igen. Én nem ebben a világban szocializálódtam, számomra nagyon sok minden nem természetes, ami manapság körülvesz. Nehezen viselem.

Azért fel-feltûnsz a bulvársajtóban, és általában jó színben, mint családapa, megállapodott ember.

Úgy tûnik, mint ha erre lennének a leginkább kíváncsiak. Az a tapasztalatom, hogy én, mint afféle híres ember, belekeveredtem abba a névsorba, amivel a bulvársajtó szeret foglalkozni. Ennek következtében úgy tûnik, hogy a magánéletem gyakran izgalmasabb számukra, mint a mûvészi tevékenységem Ezt egyre kevésbé szeretem, mert ugyan nem vagyok annyira elzárkózó, mint Koncz Zsuzsi, de az az érzésem, hogy tényleg vannak dolgok az ember életében, amik nem tartoznak a nyilvánosságra. Nyilván nagyon nehéz ennek a határait meghúzni. Az újságírók általában azzal védekeznek, hogy tõlük a szerkesztõ ezt kéri, az olvasók erre kíváncsiak... Nem tudom, hogy ebben mennyi az igazság... Erre a korra, amiben élünk, nagyon jellemzõek a valóságshow-k. Mint ha az emberek nem a saját életüket élnék, hanem mások életét próbálnák másolni.

És a te fiatalkorodban ez fel sem merült? Nem voltak számodra olyan sajátos példaképek, akiknek "de jó lett volna a bõrébe bújni"?

De, persze engem is érdekelt, hogy a Beatles-fiúknak milyen a magánélete, vagy hogyan alakulnak a családi ügyeik. Úgyhogy nem is vagyok határozott ezekben a dolgokban...

Egyébként remélem, ennyi idõ után elfogadható, ha azt mondom, hogy bennem nem volt olyan nagyon sok exhibicionizmus. Én soha nem akartam frontember lenni, soha nem akartam elöl állni. Gyakran kerültem elõtérbe, de számomra a létrehozott mû mindig fontosabb volt. Nem az az érdekes, hogy ki az, aki elõadja a dalt, hanem az a lényeg, hogy milyen a dal. Elfogadtam egy bizonyos a szerepet. Minden, ami nagyközönség elõtt történik, az olyan, mint ha színpadon történne, és minden, ami színpadon történik, az valamiféle szerepjáték. A zenészek ugyanúgy szerepet játszanak, mint a klasszikus színészek, csak kénytelenek egy szerepet játszani egész életükben. Én úgy képzeltem, hogy ezt a szerepet azért kell játszani, hogy a darab, a mondanivaló hatásosan érvényesüljön. Jól kell elmondani, jól kell elõadni - de sosem gondoltam azt, hogy a szerep a lényeg. A hatvanas években ezt úgy mondták, hogy az "üzenet" a fontos.

És tényleg az üzenet a fontos?

Igen, én úgy gondolom, hogy az emberi kultúrákban az üzeneteknek van igazán nagy jelentõségük. Az üzenet az, ami megmarad, és nem az üzenetet hordozó hírnök.

Ez a ti mûfajotokban, a rockzenében is igaz? Még nagyon sokan itt vannak abból a generációból, akik negyven-ötven éve elkezdték. A Beatles-dalokat maga Paul McCartney énekli a mai napig. Talán még nem is tudhatjuk, hogy nélkületek is megmarad-e az, ami elkészült.

Vannak jelek. Tagja vagyok egy szerzõi társaságnak, ahol komolyan gondoljuk, hogy alkotómûvésznek, zeneszerzõnek, szövegírónak igazából az tekinthetõ, aki képes olyan mûveket létrehozni, amelyek más elõadók számára is - mondjuk így - használhatók. Igaz, ebben a mûfajban nagyon összeolvad egymással az elõadás meg alkotói tevékenység. Általában a zenekarokra jellemzõ, hogy saját maguk hozzák létre a produkciót. Van benne zeneszerzõi, szövegírói teljesítmény, de ugyanúgy van benne közös alkotás, hangszerelés, kiállás, megjelenés. És nem lehet rögtön megítélni, hogy vajon ez csak egy jól sikerült produkció, vagy létrejöttek olyan mûvek, amelyek a zenekartól függetlenül is életképesek.

Saját mûveid között látsz példákat az utóbbira?

Látok. Úgy körülbelül, elsõ közelítésben, az a jellemzõ, hogy hányan dolgozzák fel, hányan éneklik az eredeti elõadón kívül is a dalokat. A tudományos életben egy munka értékét gyakran jelzi az "idézettség", vagyis hogy hányan hivatkoznak arra a munkára. Persze egy dalra nem csak úgy lehet hivatkozni, hogy valaki újra eljátssza, úgy is lehet, hogy idéznek belõle, említik, akár tudatosan, akár tudattalanul felhasználják.

Volt úgy, hogy felkaptad a fejedet: hoppá, itt van valami, ami tõlem származik?

Persze, nagyon sok olyan publicisztika, újságcikk van, ahol talán nem is tudatosan, de idéznek tõlem, vagy mottóként megjelenik valamelyik szövegem. Legutóbb például a Személyi igazolványra hivatkoztak, amikor írtak egy komoly esszét arról, hogy a magyar személyi igazolvány érvényes lesz az Európai Unióban, mint személyazonosságot igazoló irat. A cikk végén megjegyezték, hogy talán mégis Bródy Jánosnak lesz igaza, aki azt írta, hogy mindennél fontosabb a "kis SZIG-em". Nem olyan régen pedig hallottam, hogy fut egy reklám, ami úgy szól: "Az ész a fontos - meg a haj". Gondolkoztam is róla, hogy szólok Krisztinának, a menedzseremnek: nem tartoznak-e egy kicsit nekem is ezzel a jelmondattal? Nyilvánvalóan hivatkoznak egy szlogenre, amit én tettem népszerûvé.. Lehet, hogy nem én találtam ki, de abban a bizonyos dalban vált széles körben ismertté.

Üzenet-megfogalmazói szereped mellett elõadóként is számon tartanak.

Az, hogy szóló elõadóként énekelni kezdtem, azt is mondhatnám, bizonyos értelemben kényszermegoldás volt - meg akartam szólaltatni azokat a dalokat is, amelyek másként nem jutottak volna közönséghez. Így váltam önálló elõadóvá. Ha a körülöttem lévõ kitûnõ mûvészek hajlandóak lettek volna az általam írott dalokat sikerre vinni, akkor én nem törekedtem volna arra, hogy ezeket én adjam elõ.

Ténylegesen próbáltál elõadót toborozni a kollégáid közül?

Ez a Fonográf idõszakában kezdõdött. Akkoriban tele voltam mindenféle ötletekkel. De a zenekari produkciókban adottak voltak a zenekar énekesei, és a repertoárba ezek a dalok nem fértek be. És ott volt aztán Koncz Zsuzsi, aki nagyon kedvesen közölte, hogy ha ezeket a dalokat komolyan gondolom, akkor inkább énekeljem el õket én.. Így alakult, hogy kihasználva egy lehetõséget, elkezdtem az önálló estjeimet az Egyetemi Színpadon és a Várszínházban. De például a gyerekeknek szóló dalok tekintetében Halász Jutkával sikerült kialakítani egy több évtizedes együttmûködést, és benne olyan elõadót találtam, aki nálam sokkal jobban képes a legifjabbak érdeklõdését felkelteni..

És azt valaha gondoltad volna, hogy zenésztársaid közül te leszel a rangidõs családapa, neked lesz négy gyermeked?

Annak idején egy kezdõ ezoterika azt jósolta hogy nekem egyáltalán nem lesz gyerekem. A hetvenes évek elején még úgy tûnt, hogy nem fogom egyhamar feladni a függetlenséget. Nyilván ebbõl következett a jóslat, nem volt benne semmi ezotéria, csak látta, hogy nem vagyok kifejezetten családias hajlamú. De bizonyos életkorban mindenki elcsaládozódik valamennyire... Talán csak az, aki nagyon átéli a közönség elõtt játszott szerepet, az érezheti úgy, hogy a magánéletére nincs ideje.

Akkor lehet, hogy neked elõnyöd volt? Nem voltál frontember, a szerepeket nem játszottad túl...

Igen, meg talán soha nem vettem annyira komolyan magam... Bár tényleg csak óvatosan merem mondani, de soha nem hittem el magamról, hogy az vagyok, akinek engem a közönség lát. Se pozitív, se negatív értelemben. Éreztem, hogy a színpadi fények elhomályosítják az emberek ítéletét.

Az ember akaratlanul is belecsúszik a szerepjátékba. A szociológiában is létezik a szerep fogalma, igaz, ott egy kissé máshogy használják. De az ember megtanul bizonyos magatartásformákat, gesztusokat, ezek szereppé válnak, és már nem tudunk kibújni alóluk. Fiatalabb korom óta olvasgattam pszichológiát, szociológiát, érdekelt az emberi létezésnek kicsit komolyabb, tudományba hajló megközelítése. Így a zenekarban meg a közéletben játszott szerepemet is hajlamos voltam magamban elemezni, részekre bontani. Hogyan keveredtem abba a helyzetbe, amiben vagyok? Miért gondolják rólam azt, amit gondolnak? Mennyiben felelek meg a rólam alkotott véleményeknek? Az én dolgom-e, hogy a velem szemben ébredõ elvárásokat teljesítsem, vagy jogom van ahhoz, hogy fenntartsam magamnak az ellentmondás lehetõségét?

Ez megmaradt a személyes szférában, vagy a zenekaron belül a többieknek is tudtál segíteni hasonló dilemmáikban?

Nézd, talán szerénytelenségnek tûnik, de a zenekar közéleti jelentõségét leginkább én fogtam föl, én ismertem a legtöbb erre vonatkozó gondolatot, elméletet. Arra hamar rá kellett jönnöm, hogy a belecsúsztunk egy olyan társadalmi, politikai erõtérbe, ahol a zenekar, különösen az Illés korszakban, lényegesen többet jelentett annál, mint egy vidám fiatalokból összeverbuválódott szórakoztató zenei együttes. Valószínûleg én voltam a legérzékenyebb azokra a társadalmi feszültségekre, amelyek minket körülvettek. A szövegeken keresztül ezeket a jelenségeket talán érzékeltetni is tudtam. És azokban az idõkben, amikor a dalokban tört felszínre a máshol lefojtott érzés, egy zenekar jelentõsége lényegesen nagyobb volt annál, mint amennyi egy egyébként jó zenészekbõl álló zenei produkciónak lett volna.

A jelentõségeket nyilván nagyrészt a saját nótákkal sikerült kivívni.

A Leventével való találkozásom azért volt jelentõs, mert Levente, mint alkotó egyéniség, nem elégedett meg azzal, hogy olyan zenét játsszon, amit mások megírtak. Õ is úgy érezte, hogy meg akarja magát fogalmazni zenében. A zenekar többi tagja nem volt ennyire kreatív, hiszen az õs-Illés alapvetõen azért jött létre, hogy a "luxemburgi" zenét játssza, aminek persze felszabadító hatása volt és nagyon nagy jelentõsége a hatvanas évek elején. Már Levente érkezése elõtte is ajánlgattam a társaságnak, hogy írjunk saját dalokat, de valószínûleg én egyedül ezt soha nem tudtam volna elérni. Amikor kiderült, hogy Leventével jól mûködünk együtt, mondhatnám ideálisan kiegészítjük egymást ebben a mûfajban, az nagyon nagy erõt adott. Ez valószínûleg akkor is legendássá tette volna az elsõ hazai szerzeményekkel jelentkezõ beatzenekart, ha a számok nem olyan nagyon eredetiek. De ráadásul a dalok nagy része elég jól sikerült alkotás, és úgy tûnik, hogy egy részük sok-sok évtized múltán is érdekes zenei formájában, és szövegében is maradandónak bizonyult.

Milyen okot tulajdonítasz ennek a kiugrásnak?

Nyilván valakinek el kellett kezdeni, és ha Leventével nem mi kezdjük el írni az elsõ saját zenéket, akkor megteszi más, ha nem kezdjük el írni az elsõ szövegeket, akkor is létrejön az új szellemû dalszövegírás. De hát kétségkívül én fogalmaztam meg sok mindent elõször, és ennek következtében könnyen tûnik úgy, hogy nagyon sokan, akik utánam következtek, végül is az általam kitaposott ösvényen indultak el.

Minden új mûfajnak vannak úttörõi, és vannak elsõ jelenségei. És nem gondolom azt, hogy az az alkotó személyiség, legyen festõ, zenész, irodalmár, aki egy adott kultúrkorszak elsõ és meghatározó figurája, minden más korszakban ugyanilyen kiemelkedõ jelentõségû lehetett volna. Valószínûleg szerencsés, hogy az õ adottságai, képességei, nyitottsága és egy új mûfaj születése idõben egybeesett. Szerencsés idõben, szerencsés helyen volt. Az olajfestményektõl kezdve a számítógépes programokig el lehet mondani ugyanezt.

A tudományos technológia nagyon gyakran elõtte jár a mûvészi kifejezési lehetõségeknek, létrehozza a technikai hátteret, amit a kreatív alkotó egyéniség felhasznál. Egészen biztos, hogy elõször az olajfestéket kellett feltalálni, mint idõtálló képalkotó technikát, és csak utána jöhettek azok a mesterek, akik ezzel az eszközzel mûvészi módon élni tudtak. Ha nincs olajfesték, akkor nincs németalföldi festészet.

A ti mûfajotokban az olajfesték megfelelõje az elektromos hangosítás...

Így van. Ez a mûfaj az elektronikus hangerõsítés technikai forradalmának köszönheti a létét. Azaz létrejött egy olyan hangkeltési technika, ami gyökeres módon eltérítette a zenei hangzásvilág addigi történelmi fejlõdését. Addig egyre nagyobb zenekarokat találtak ki az egyre nagyobb hangzás kedvéért. A gitár ugyan nagyon régi hangszer, de viszonylag csekély hangereje miatt kiszorult a hagyományos szimfonikus zenekarból. És a véletlenszerû technikai evolúció során kiderült, hogy a gitár rendkívül alkalmas az elektronikus zenében való újjászületésre. A hatvanas évek elején jöttek létre az elsõ erõsítõs gitárzenekarok. Az általul keltett hangzás dinamikájában, erõsségében egészen újat nyújtott.

Emellé megjelent egy másfajta éneklés, ami szintén nagyon lényeges. Az erõsítés elõtti idõszakban énekesnek azt tartották, akinek olyan orgánuma volt, hogy be tudta tölteni a teret. Akinek gyenge hangja volt, lehetett bármilyen muzikális, nem kerülhetett énekesként színpadra. A hangerõsítés alapvetõen megváltoztatta az emberi hanggal közölhetõ érzést, gondolatot. Nagyon sok ember számára lehetett egyszerre úgy elénekelni egy dalt, mint ha mindenki mellett ott ülnél, és a fülébe dudorásznád. Ettõl kezdve a saját hang ereje elhanyagolhatóvá vált.

Levente visszatérõen beszél arról, hogy az operaénekesek milyen lenyûgözõ példát jelentenek számára.

Egy énekesnek persze nem árt, ha van hangja. Ha valaki visszaemlékezik, a hatvanas évek táncdalfesztiváljain még erõs orgánummal rendelkezõ énekesek szerepeltek, akik egy kis kultúrház színpadán akár mikrofon nélkül is megszólaltak. Még nem is volt mindenhol mikrofon. De az, hogy én a nyolcvanas években már akárhol felléphettem egy gitárral, az annak volt köszönhetõ, hogy mindenhol volt erõsítõ és mikrofon. Én erõsítés nélkül nem tudok elõadást tartani. Természetesen az énekesi kvalitások közötti különbségek megvannak ma is. Levente kétségkívül nagyon jó orgánummal rendelkezik, és törõdött is azzal, hogy a hangját mûvelje. De tény az, hogy Levente sem nagyon énekelt életében már mikrofon nélkül. Kétlem, hogy valaha operaénekes válhatott volna belõle.

Folytatása hamarosan...

Már évek óta Hollandiában élsz, dolgozol. Azon tûnõdöm, milyen lehet Magyarországtól távol élni neked, egy olyan embernek, aki nagyon sok szállal kötõdik a magyar kultúrához.

Ma külföldön élni már nem ugyanaz, mint mondjuk húsz, vagy akár tíz évvel ezelõtt. Én egyszerre élek mindkét helyen, csak a munkahelyem van máshol, nem Magyarországon. Hollandia nincs is messze, másfél óra repülõvel. Rendszeresen itthon vagyok, a magyar televízió, rádió, újság naprakészen, minden mennyiségben hozzáférhetõ odakint is, részben mûholdon, részben az interneten keresztül.

Az egyetlen, amit sajnálok, hogy én magam nem tehetem hozzá a saját tudásomat ahhoz, ahogyan itthon a magyar kultúra engem leginkább érdeklõ részével foglalkoznak - szerencsére egyre többen. Mióta kint is élek, különösen úgy látom, hogy Magyarországon a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évek idõszakában rengeteg popzenei érték halmozódott föl, ami a kulturális örökségünk része. És nem szeretnék nagyképû lenni, de errõl a zenei világról én nagyon sok mindent tudok, amit érdemes lenne elmondani az embereknek. Csakhogy ez úgy érné meg, ha lenne Magyarországon is legalább egy olyan zenei újság, mint a Mojo vagy a Classic Rock, tehát ennek volna valami minimális kis piaca is. Nincs, és ezt nagyon sajnálom, mert már nem lehet öt évet, tíz évet várni. Ezt addig kellene megcsinálni, amíg ezek az alkotók itt vannak közöttünk. Rendszeresen, órákig kellene beszéltetni õket, legalább olyan módon, mint ahogyan a Beatles Antológiában csinálták, illetve annál sokkal jobban és mélyebben, a régi Kovács András-féle interjúfilmek módjára. Beszélgetni kellene a zenészekkel, és nem csak egy embernek! Több riporternek kellene találkozni velük, akik különbözõ szempontokból különbözõ dolgokat kérdeznének. Ekkor lehetne képet kapni a valóságról.

Ha éppen a Fonográfról és környékérõl beszélünk hadd hozzak innen példát arra, hogy mire gondolok. Ott van, ami evidens, Levente és Bródy kapcsolata. Könyveket írtak már róluk, de szerintem az igazi sztorit egymásról, errõl a rendkívül ellentmondásos kapcsolatról sosem mondták még el. Egyszerûen mert nem akarják, és mivel benne vannak, nem is tudják úgy megfogalmazni a gondolataikat és az érzelmeiket mint ha ugyanezt egy, a dolgot analitikusan megközelítõ riporter, vagy riporterek társaságában tennék. Félre ne értsen senki: nem a magánügyekre vagyok kíváncsi. A dolog fontosságát az adja, hogy ott vannak a mûveik, amiket szerintem száz év múlva egy lapon fognak emlegetni Ady és Bartók alkotásaival. Viszont nem lesz adekvát forrás, amiben az alkotók elemzõen beszélnek, vagy akár rávilágítanak arra, hogy mi mozgatta õket, amikor együtt dolgoztak.

Emlékszem, Tolcsvay Laci az FG-4 kapcsán az egyik interjúban, ami a rádiósorozathoz készült, odafordult Bródyhoz, és azt mondta: "én akkor úgy éreztem, ezen a lemezen, a szövegekben üzensz nekünk." Most nem emlékszem pontosan a szavakra, de Laci azt mondta, Bródynak, hogy úgy érezte, az eltávolodik a zenekartól, és szövegekben beszél errõl. Bródy valami olyasmit válaszolt, hogy: "hát igen, lehet benne valami". (Bródy János késõbbi vélemánye ugyanerrõl.) És, ha belegondolsz, tényleg ezután a lemez után romlott meg a zenekarban a hangulat, ezután kezdett a Bródy az Omegának intenzíven irni, Levente meg Adamissal és Kovács Katival dolgozni. És ha így hallgatod a lemezt, tökéletesen értelmet nyer! Megérted, ki az És jöttek õkben a Törpe, az Átokasszony férje, a Hóhér, barátságos arrcal, és a Karvalykörmû Lány. Meg hogy mit jelent a Csillagfelhõ búcsúra szóíitó szövege. Sõt, szinte az egész lemez leírható ezen a módon. Bródy tehát már ekkor búcsúzik, pedig Levente és Laci a Ráth György utcai bérelt lakásban még közösen és harmóniában, a padlóra terített partitúrán írja mindkettõjük élete fõmûvének Preludiumát.

De, hogy ne is menjünk el a mûelemzõ interjúkig: ott van az a szerintem tragikus momentum, hogy a magas zenei intelligenciával rendelkezõ Szörényi Levente, aki minden idõk legeredetibb magyar popzeneszerzõje, és máig legjobb elõadója, nem volt képes felismerni, vagy elfogadni a tényt, hogy rajta kívül soha egyetlen, semmilyen mûfajban dolgozó énekes vagy énekesnõ nem tudta elõadni a szerzeményeit olyan avatottan, olyan intelligenciával és érzéssel meg empátiával, mint az énekhangját tekintve nem a legerõsebb, de popelõdóként világklasszis Koncz Zsuzsa. És akkor a következõ kérdés: miért éppen Koncz Zsuzsa? Mi köti össze ezt a két teljesen eltérõ alkatú mûvészt, akik ráadásul nem is állnak közel egymáshoz emberileg?

De hadd mondjak arra is egy példát, hogy a legkisebb nüanszok is milyen rdekesek lehetnek! Most pár napja vagyok itthon, és tegnapelõtt láttam a tévében a Bûbájosok címû filmet. Megszólal a fõcímzene, az Illés Történet M.-rõl címû száma. Ez ugyanaz a verzió, mint ami az Illések és pofonok címû lemezen szerepel, de egyszer csak az egyik jelenet alatt megszólal a Menekülés alapja, egy teljesen más verzióban! Tehát ez egy más felvétel, nem a lemezgyári. Ráadásul a Bûbájosokat '69 nyarán forgatták, egészen eddig viszont úgy tudtam, hogy a Menekülés '70 elején született, a londoni út elõtt. Lemezen mindenesetre '70-ben jelent meg - de ezek szerint már korábban kész volt. Mondok mást is: a filmen Leventének bajusza van. Ez rögtön más korszakba helyez egy csomó fotót, lemezborítókat... Csak egyetlen film kapcsán ennyi fontos részlet! Az ilyen dolgok napvilágra kerülése Magyarországon jelentéktelennek tûnhet - Angliában több oldalas cikkeket tudnak írni róluk. Ez a különbség a régi zene kultúrájának, értékeinek megbecsülésében.

A fotókkal kapcsolatban még hadd mondjam el, hogy nagyon kár, hogy a hajviseletek és fellépõruhák kronologikus rendezésével nem foglalkozik senki. Ezzel el lehetne például kerülni olyan hibákat, mint Sebõk János a korábbiaknál sokkal kevesebb tárgyi tévedést tartalmazó, egyébként kitûnõ új könyvében, ahol Levente egy 1977-'78 körül készült fotójához egy 1973-ról szóló képaláírást tettek.

Azt hiszem, a korábbi idõszakok értékei ma legfeljebb újraköltve, más köntösbe felöltöztetve tudnak megjelenni, nem az eredeti valójukban. Az Illésnek Kossuth-díjat adományoztak, és volt Illés-Metro-Omega koncert is.

Az Illés természetesen megérdemelte a Kossuth díjat. Az a koncert viszont a magyar popzene legnagyobb szégyene volt. Valahol leírtam már, miért. De hadd kérdezzek én valamit! Ha az Illés-Metro-Omega koncerten megállítottál volna szúrópróba-szerûen harminc embert, és megkérted volna õket, hogy említsenek meg öt lemezcímet ettõl a három zenekartól, szerinted képesek lettek volna erre?

Biztosan nem. Szerintem jó, ha meg tudták különböztetni egymástól a zenekarokat a színpadon.

Én ezt nagyon sajnálom. Ennek nem lenne szabad így maradnia. A magyar beat- és popzene legjobb alkotásait és történetét már régen iskolában kellene tanítani, mint a nemzeti kultúrkincs részét, aminek ismerete az alapmûveltséghez tartozik. Nem nagyot akarok mondani, tényleg komolyan gondolom, hogy szerintem szégyen az, hogy olyan dolgok, mint Levente Vörös Rébékje, Zsuzsa és a Fonográf felvételében nem szerepel legalább a középiskolai, de inkább az általános iskolai ének-zene törzsanyagban. Ismerni kellene, és nagyon büszkének kellen lenni rá, mert a világon egyedülálló.

Nézd, én úgy látom, hogy például Hollandiában, ha megfeszülnek sem tudtak volna olyan egyéniségeket és tehetségeket kiállítani, mint egy Szörényi vagy Bródy, Demjén vagy Somló, Barta vagy Cserháti. Hollandiának, egy olyan országnak, amelynek a lélekszáma hasonló a miénkhez, és amely Nyugat-Európa kellõs közepén fekszik, volt három eredeti, jelentõs, zenekara, vagy inkább csak kettõ. Az egyikben az ász a magyar származású Veres Mariska volt - máig az egyetlen, aki Hollandiából az amerikai lista élére bírt vinni egy dalt - a másik kettõben volt egy-egy eredeti holland egyéniség. Õk ütötték meg néha-néha azt a mércét, amit Magyarországon tökéletesen megszokott, és el is várt az ember.

Mi lehet ennek az oka?

Én nem vagyok egy magyarkodó valaki, de távolról egyre inkább úgy látom, hogy ez egy baromi tehetséges nép. Nem véletlenül nekünk volt Bartók Bélánk, és nem a hollandoknak. De ha nem is a tehetségre hegyezzük ki, akkor legalább azt mondhatjuk, hogy a magyarok nagyon kíváncsiak. Érdekli õket, hogy mi történik a világban. Ha megint a hatvanas-hetvenes évekrõl beszélünk, arról a korszakról, amikor ebben az országban volt egy Szörényi Levente és egy Bródy János, akkor ugyanebben a korszakban volt egy Nagyvilág folyóirat és egy Európa Könyvkiadó is. Hozzá lehetett férni a világirodalomhoz, filmekhez, és ez érdekelte is az embereket. Még abban az idõszakban, még abban a cenzúrázott közegben is. Ezzel szemben vannak olyan országok, ráadásul nyugaton, mint például Hollandia is, amelyek egyaltalán nem voltak elzárva, de ahol az általános mûveltségbe sosem tartozott bele az aktuális nemzetközi kultúra ismerete. Hollandiában egyetemet végzett emberek nem tudják, ki az a Fellini. Mondjam tovább?

Nálunk a hatvanas és hetvenes években nagyon sokan és nagyon sokat tettek azért, hogy a viszonylagos elzártság ellenére lépést tartsanak azzal, ami a világban törtenik. Gyakorlatilag ezt tették, hatalmas erõfeszítéssel, a beatzenészek is. Az viszont világviszonylatban egyedi, ahogy "azok a fiatalok" az angolszász popzenét a nemzeti kultúrával kombinálták. És nem csak Leventéék népzenei kísérleteire gondolok, hanem például arra, ami Zsuzsa verslemezein hallható. Gondolj bele: az a Tolcsvay László, aki még pár évvel korábban kettesben a bátyjával, akusztikus gitárral meg szájharmonikával a nyakában folk-rockot "dudorászott" (hogy a saját kifejezésével éljek), ez a Tolcsvay László 1976-ben leül a Hohner clavinethez, ami az amerikai funk elsõ számú hangszere, és zenét ír a Karinthy Frigyes Elõszó címû versének részleteire. Vagyis egy század eleji magyar verset kombinál az éppen divatos amerikai funkkal - és nem is azzal a felvizezettel ami Európában népszerû, hanem a keményebb, komolyabb változattal, amit a Sly and the Family Stone, meg Curtis Mayfield képvisel. Akiket mellékesen ma már a XX századi amerikai kultúra legnagyobbjai közé sorolnak.Az eredmény pedig olyan, mint ha a zeneszerzõ meg a szövegíró - az évtizedekkel korábban élt Karinthy Frigyes - együtt írta volna a dalt. Laci még arra is ügyel, hogy beletegyen egy kis formai spéket, mint a kiállás a csodálatos Fonográf-vokállal. Ezzel, meg a szaxofonszólóval végképp popdallá alakítja a produkciót, de ugyanakkor tartalmilag semmibe nem nyúlt bele, az elsõsorban vers maradt, aminek alá van rendelve a kitûnõ zene. Ilyenekért jobb helyeken minimum Grammy-díj jár.

Egyébként, ha még mélyebbre akarsz menni, szerintem az emlitett értékteremtés igazi oka az, hogy a magyar nép ugyanúgy keverék, mint az amerikai, és a legkreatívabb tagjai, ha tudattalanul is, de kombinálják, amit a hátterükbõl magukkal hoztak. Svábok, zsidók, szlovákok, cigányok és mások élnek közöttünk. Ott a Skorpió együttes, az elsõ, a legjobb, szuper formációjával: a basszusgitáros sváb, a gitáros roma, a dobos zsidó származású, a billentyûs jó, mondjuk úgy, magyar, bár ilyen, mint tudjuk, nem létezik. De belegondoltál például abba, hogy az Illés elsõ igazi "kés a vajban" felvétele, az 1967-es Láss ne csak nézz mögött milyen feszültség van? Tempolmi orgona, egy himnusz, és egy totál ateista szöveg. És akkor még nem etnikai illetve vallási különbségekrõl beszéltünk.

Szóval a magyarokban megvan a kíváncsiság, megvan a tehetség, és a kreativitás: a három elem ami ahhoz kell, hogy valaki kulturális értékeket legyen képes létrehozni. Csakhogy ezek az értékek utólag is képesek elkallódni. Például egy húsz éves gyerek nem tudja, kik voltak azok az emberek, akik a hatvanas években maradandó popzenei értékeket alkottak. Ezt nagyon sajnálom.

Talán azért nem felejtették el teljesen a mûvészeket. Az utóbbi néhány évben is megjelentek új lemezek, voltak koncertek. Hallgatod te még ezeket?

Persze. Zsuzsa új lemezével kapcsolatban továbbra is az a véleményem ami 1985, az Újhold óta. Minden eltelt év azt bizonyítja, hogy ez a nõ lehet akárhány éves, még évtizedek múlva is a szinpadon a helye, és lemezeket kell csinálnia. Ugyanakkor, azzal együtt, hogy az új lemezén a Bródy által írott zene tetszik a legjobban, általánosságban az a bajom, hogy ezeket az alkotókat - mindenkit, aki a régi nagyok közül még lemezt készít - senki sem kontrollálja. Van valami piaci kontroll persze, de valódi szakmai kontroll nincsen.

Egy külföldi példával hadd illusztráljam, mire gondolok. Beszéljünk Marianne Faithfullról! Analógiának elég jó: õ majdnem hatvan éves, és kint mindenki pontosan úgy tiszteli, mint mi a mi nagyjainkat. A legújabb lemezét a Blur és a Smashing Pumpkins tagjaival csinálta. Fogta magát, és azt mondta, hogy ha valami érdekeset akarok csinálni, akkor nem az ezeréves zenésztársaimat hívom meg, hanem azok legyenek a szerzõk, akik ma fiatalok, és pontosan ugyanazt képviselik ma, mint amit én képviseltem negyven éve. Magas színvonalú, érdekes popzenét alkotó fiatalokat. Így készített Marianne Faithfull szuper lemezt.

Nem akarok megbántani senkit, de a mi régi nagyjaink lagymatagon közlekedõ embereket hívnak meg, akik szépen lesimítják a mûveket.

Pedig Bródy és Koncz is fiatalokkal dolgozott újabb lemezén.

Igen? Nekem nem tûnt fel. Valószínûleg azért, mert ezek a fiatalok nem kezelik az "öregeket" elég bátran, radikálisan. Annak idején például Zsuzsa a huszonévesekbõl álló Illéssel, aztán a Fonográffal dolgozott, késõbb Tolcsvay Lacival. Miután ezek a dolgok szétmentek, fogta magát, és mit csinált? Azzal a fiatal, elõremutató zenekarral készített felvételeket, aki még belefért az õ világába. Ez volt a KFT. Bornai Tibor Koncz-rajongóból lett Koncz-zeneszerzõ! A KFT után pedig a Republicból Cipõ írt Zsuzsának olyan számot, a Szeretni valakit valamiért címût, ami szuper volt, teljesen egyenrangú a húsz évvel korábbi Koncz-dalokkal. Biztos vagyok benne, hogy vannak huszonéves, nem az öregek után menõ, hanem radikálisan gondolkodó zenészek, akik azt mondják, hogy hej, ha én a Koncz Zsuzsát vagy a Bródy Jánost a a kezeim közé kaphatnám...! Ebbõl szuper zene születne megint.

Annak idején is így volt, csak fordítva: Konczék húszévesen bekerültek a profik világába akkor õk voltak a kreatív fiatalok, és tanulni tudtak a profiktól. Amikor bekerültek a stúdiókba, ott voltak az idõsebb szakemberek, akik rengeteg mindenrõl megmondták, hogyan kell. Harmincéves korukra a beatzenészek és elõadók alkotóerejük teljébe értek, ekkor lettek közülük sokan saját lemezeik zenei rendezõi. Ami szintén egy fejlõdési fázis volt. Ötvenvalahány évesen egyszerûen az életkori sajátosságok miatt, bizonyos nyitottságok már nincsenek meg az emberben. Marad a tehetség, a képességek, a jártasság, a tapasztalat és az alkotói kedv. Ekkor el kell dönteni, hogy az ember vállalja-e maga fölött egy fiatal zenei rendezõ és hangmérnok kontrollját, és így megújulva olyan friss és szokatlan, de érdekes lemezt csinál, mint például pár éve Carlos Santana, vagy olyan dögunalmas, önismétlõ és magához méltatlan lemezeket, mint Elton John.

Tehát most innen üzenjük Bródyéknak a programot?

Elmondtam én ezt már személyesen is egyik-másik elõadónak. A valaszuk az volt: a közönség nem ezt várja, ezt nem szabad, ez öngyilkosság lenne. Nem merik. Pedig itt vannak az idézett példák.

Talán nem akarnak mítoszokat, szobrokat döntögetni.

Hát épp ez a kérdés! Szobor akarsz-e lenni, vagy alkotó?

Biztos vagy benne, hogy csak a merészség hiányzik, és a képességek még meglennének?

Úgy gondolom, meglennének. Bródyt több koncerten is láttam mostanában. Szuper volt. Pontosan ugyanúgy benne van, ami harminc éve benne volt: egy flegma, jópofa, jó zenei érzékkel rendelkezõ ember. Egy fiatalnak kellene kezei közé fognia! Zsuzsát és Lacit ugyanúgy. Hogy Leventével mit tudna kezdeni egy-két húsz-harminc éves rajongója - persze, ha õ ha hagyná magát - hát az tényleg csak álom, de ha belegondolok, libabõrös leszek. Benne, mint emberben és zenészben, az utóbbi évtizedek minden kitérõje ellenére ugyanaz megvan, mint harminc éve. Fantasztikus rocklemezeket lehetne vele csinálni.

Mit jelentettek számodra azok a régi lemezek, amelyek most új kiadásban jelentek meg? Elsõsorban a Használat elõtt felrázandóra és a Jelenkorra gondolok.

A Jelenkor és az Olvadás nekem utólag szívfájdalom. A lemez szerkesztõi felhívtak, hogy adjam oda a felvételt. A Hungarotonban dolgozik valaki, aki szabályosan sírt, hogy a régi barátságra meg munkakapcsolatra való tekintettel... Én meg odaadtam, ingyen, hülye fejjel. Merthogy ezt a valakit én pár évvel korábban megkértem, hogy ha már annyit segítettem meg szerkesztettem is ingyen a Hungarotonnnak a hetvenes évek óta, nem kaphatnám-e meg kölcsön az Élünk és meghalunk borítójának a diáit. Gyönyörû az a borító a halált és az életet illusztráló két Módos Gábor fotóval. Szerettem volna magamnak egy plakátot csináltatni belõle. Otthonra, a falra. Õ akkor azt mondta, nincs meg. Most meg látom hogy megvan... Na jó, ez az én privát történetem. Azt azért mellékesen megemliteném, hogy nem értem, hogy ha egy ország elsõszámú popénekesnõjérõl, aki ráadásul egy gyönyörû nõ, az elmúlt negyven év alatt ennyi csodálatos porté készült miért nem állitott össze ezekbõl még senki egy fotóalbumot.

Jó, hogy kiadták a Jelenkort, azzal együtt, hogy nekem a Jelenkorról megvan a véleményem, amit te is közzétettél. A véleményem azóta sem változott meg, az a lemez nem olyan album, ami az eltelt idõvel jobb lett volna. Továbbra sincs meg benne az, ami egy Wagner úrnál vagy FG-4-nél megvan, hogy egyszerûen ülök a székben és nem hiszem el... Már ötezerszer hallottam, és már megint nem hiszem el, még mindig felfedezek benne valamit. Az Olvadás elmegy, jó, hogy rákerült a lemezre, de semmi különös. Ja, és a lemez borítóján látható festmény borzalmasan rossz, ízléstelen szerintem.

A Használat elõtt felrázandó is jó, hogy kijött, de nem így kellett volna megcsinálni. Neked nem tûnik fel valami azon a lemezen?

Feltûnik egy-két dolog, de az érdekelne, hogy te mit csináltál volna máshogy?

Nézd, ennek a lemeznek az a története... Menjünk vissza a soksávos felvételekhez! Engem ezek rádiós koromban nagyon érdekeltek, de a minõség akkor még nem motivált. Viszont '87-ben jelentek meg az elsõ Beatles CD-k. George Martin a Help! és Rubber Soul lemezeket újrakeverve adta ki. Visszanyúlt a régi soksávosokhoz, és ugyanúgy újrakeverte õket, ahogyan eredetileg készültek. Csak éppen tisztábban szóltak. Mindenkinek ajánlom, hogy hallgasson meg egy eredeti, kitûnõ nyomású Rubber Soul bakelitlemezt, és egy ilyen újrakevert CD-t. Én már kilencéves koromban megõrültem ezért a lemezért, de most döbbenten hallottam, hogy jé, a Paul McCartney-nak olyan hangja van, mint tíz évvel késõbb a Wingsben?! Merthogy végre hallatszott a hangja! A dobnak meg dobhangja volt! És akkor én úgy éreztem, hogy ezt az újrakeverést ugyanúgy meg kell csinálni az Illés és a Fonográf lemezeivel. Pontosan ugyanúgy keverni, ahogyan annak idején csinálták, csak korszerûbb eszközökkel. Képzeld, hogy az hogyan szólhatna!

Na, de errõl senki nem akart hallani, ahogyan korábban meséltem. Legkevésbé a Hungarotonnál. De az akkori rádiós fõnököm, Török Mária évekkel késõbb bejött velem a Hungarotonhoz és elintézte, hogy egy rádiós sorozathoz mégis megkaphassam a soksávosokat. Ez már 1989-ben volt. Képzeld el, hogy bemész egy pincébe, és ott állnak az összes lemez eredeti, soksávos szalagjai! Az Illéstõl kezdve a Fonográfon, Locomotivon át minden, de minden! Olyan ez, mint amikor a gyerek a játékoltba szabadul be... Leveszed a polcról a szalagot, ott áll rajta a címe: "Fonográf: Wagner úr." "Szörényi Levente: gitár, jobb oldal." Állsz, nézed... És aztán rájössz, hogy a korszak eleje nincs is katalogizálva, oda vannak hányva egy halomba az Ezek a fiatalok és a Tízezer lépés soksávosai... Aztán megtalálod például a Good-bye London eredetijét, meg az Elvonult a vihart eredeti szöveggel. Meg olyan kiadatlan nótákat, amiket össze sem kevertek, például a Gyerekjátékok lemezrõl! Kiválogatod a szalagokat, bepakolod õket a kispolszkidba, és viszed az Illés zenekar életmûvét a Rádióba, ahol kapsz egy stúdiót, és végre sikerül rábeszélni egy hangmérnököt, aki nem tart hülyének...

És akkor megszólal az Illés zenekar! De nem úgy szólal meg, ahogyan bármilyen lemezen bárki hallhatta, hanem úgy, ahogyan meg kell szólalnia! Dinamikával, erõvel! Ezt máig senki sem hallotta - senki, annak idején az Illésen és a két zenei rendezõn meg hangmérnökön kívül. Senki... Én kívánom, hogy mindenkinek az életében legyen ilyen élmény.

Én azt a nyarat azzal töltöttem, hogy majdnem az egész életmûvet újrakevertem. Semmit nem változtattam meg. Volt a két sávos alap, az ének meg a vokál. Egyszerûen ezt összekevertük és felvettük DAT-ra. Ennyi.

Elmagyarázod, miben volt ez más, mint amit annak idején csináltak a stúdióban?

A Hungarotonnak annak idején volt két Telefunken magnója meg egy Telefunken keverõasztala az ötvenes évekbõl. El tudod képzelni, ezek hogyan búgtak, torzítottak? Ehhez jöttek az AGFA szalagok, amelyek szintén kezdetlegesek voltak. Bement az Illés a stúdióba, feljátszották a négy sávos szalag két sávjára a sztereó alapokat. Erre Levente ráénekelt, és még volt valami vokál. Ezt összejátszották, ez lett a master, amit két lépésben felvettek a rossz minõségû keverõn át a rossz minõségû szalagra: torzan, búgással, hatalmas dinamikai veszteséggel. Ez volt az jobbik eset. De amikor már megjelentek a vonósok, az Illés feljátszotta két sávra az alapokat, a vonószenekar úgyszintén a saját szólamait. Ezt a négy sávot összeírták két sávra, visszajátszották kevert alapként, jött Zsuzsa és Levente, ráénekeltek, aztán újra összejátszották a részeket. Három-négy torzító közvetítésen ment át a jel, ami mind rontotta a minõségét. Azáltal, hogy ezt kikerülöd, és az eredeti szalagokat jó minõségû eszközökkel összekevered, olyan dinamikával és tisztán szólalnak meg, ami elképzelhetetlen. Fantasztikus. Azokról a poénokról nem beszélve, amiket el-eleresztettek a zenészek egy-egy felvétel alatt, és amiket a keveréskor kiiktattak. Mármint az Illés tagjai, mert Zsuzsa végig nagyon komoly...

Csak saját szórakozásodat kerested, vagy felmerült, hogy kiadhatóak lennének az új keverések?

Természetesen ki akartuk õket adni, meg is állapodtunk a lemezgyárral, hogy kiadják az újrakevert felvételeket. Ekkor még nem jelent meg Illés-CD. Én nagyon pontos kiadást szerettem volna csinálni. Például a fehér Illés lemezt, amit a befejezetlen Széplányok ne sírjatok! filmzene-LP-bõl, és több mint fél évvel azután, a letiltást követõen felvett komplett album egy részébõl raktak össze, és amit Human Rights néven ismer a közönség, úgy akartam megcsinálni újra, hogy elkezdõdik a befejezetlen albummal - aminek érdekes módon a sorrendje többé kevésbé megvolt mikor már a stúdióba mentek. A Júliára várunk lett volna 1970-ben az A oldal elsõ száma. Szóval elõször ez az anyag, ami nagyjából készen volt mielõtt elmentek Londonba. Noha a hazatérés és a letiltás után a felvételeket leállitották, a soksávosokon nyolc szám megmaradt. Kilencedikként pedig töredékesen ugyan, de megmaradt a Légy egy napra a kedvesem eredetije is. Ezután következett volna a letiltás lejárta után készült nagylemeznyi anyag, ami eredetileg a Good-bye London eredetijével indult volna. Ebbõl négy szám, meg az oratórium került rá késõbb a megjelent lemezre. Érdekes, hogy a Légy egy napra a kedvesemet csak akkor törölték le, amikor ezeket a fél évvel késõbbi felvételeket készítették, biztosan nem voltak megelégedve az eredetivel. Szerintem nagyon izgalmas, ahogy ugyanazt a számot, ugyanazzal a hangszereléssel mennyire másképp játsszák London elõtt, és után.

Nagyon jó kiadást lehetett volna csinálni. A fehér Illés album, akárcsak az Add a kezed és a Nehéz az út lemezfelvételeirõl hatalmas képanyag is van. Szerettem volna, ha ez a másfél év ilyen módon dokumentálva kerül a közönség elé. Már csak azért is, mert a London elõtt készített lemezanyag a leggyengébb Illés album. Volt amit késõbb kislemezen kiadtak belõle, de volt olyan szám is amit Leventéék örökre el akartak felejteni, mint például az Évek óta. Ez a kiadatlan, 80%-ban fennmaradt lemez hatalmas romlás az egy évvel korábbi Illések és pofonokhoz képest. A London utáni nagylemez viszont érdekes módon megint jobb. Ami egybecseng Bródy akkori pozitív nyilatkozataival, és azzal is, amit szintén a belsõ kör egyik tagja ejtett el egyszer, miszerint Levente úgy élte meg a letiltást, mintha nem is érzékelte volna. Abszolút nem viselte meg, dolgozott tovább, tudomást se vett róla.

Az újrakeveréshez Szabolcsot is elhívtuk szakértõnek, mert minél adekvátabban akartuk visszaadni az eredeti hangzást. Érdekes, hogy Szabolcsnak egész más hozzáállása volt, mint húsz évvel korábban. Egész más hangképet akart. A legtöbb felvételbõl ezért két újrakeverés készült. Az egyik tipikus Szabolcs-féle, nyolcvanas évekbeli hangzás, mint például a Végtelen úton, a másikat én csináltam, és ez teljesen az eredeti megszólalást reprodukálja. Képzeld el, hogy még Levente is bejött, olyanra is vállalkozott, hogy ráénekelte a szalagra az itt-ott hiányzó vokálszólamokat. '89 májusában! Mensáros Lászlót is be kellett hívni, mert az eredeti prózai betétei nem voltak meg. Hát az sem volt semmi. Bejött a már idõs Mensáros, és én a kezébe adtam a legépelt szövegeket. Szépen elolvasta, és utána rám nézett. Várta, hogy instruáljam. Mint ahogy megszokta. Érted, én?! Ezek azok a pillanatok, amikor tudomásul veszed, hogy amit gyerekkorod óta hallgatsz, annyira a tudatod része, mint a vallásosnak a liturgia, az egy alkotónak csak egy munka volt, amire szinte nem is emlékszik.

Nagyon jó volt Szabolccsal dolgozni. Nyugodt, jó humorú pasi. Ilyenekre emlékszem, hogy ülünk, a Két év nem sokat keveri, az utolsó sor után ki akarja kapcsolni az éneksávot és akkor mondom neki, hogy várjál, itt van még egy nyögés... Az ilyenek tetszettek neki. De volt olyan is hogy mi az Etter Balázzsal, aki a hangmérnök volt, egyszerûen nem tudtunk rájönni, hogyan csinálták, hogy a Human Rights elején a robbanás kétszer olyan hosszú, mint a soksávoson. Órákig kísérleteztünk. Amikor Szabolcsnak elmondtuk, mi a problémánk jól szórakozott. Röhögött, hogy "tényleg nem jöttetek rá?" Aztán megmondta, ami teljesen kézenfekvõ volt: félsebességgel, lassítva játszották fel... Ezután én meg arra jöttem rá, hogy ez ugyanaz a robbanás, mint ami A kötéltáncos álma címû LGT-nótában hallatszik. És ekkor jöttem rá arra is, hogy a Rám vár az életbõl ollóval kivágtak egy versszakot...

No, mindenesetre akkoriban már Levente és Szabolcs nagyon rosszban voltak a kiadóval, és épp akkor került sor köztük egy elég komoly konfrontációra. A kiadó pedig pár napra rá megtudta, hogy be merészeltük vonni a Szörényi testvéreket a saját munkáik felújításába. Majdnem készen voltunk, amikor felhívtak, hogy azonnal hozzam vissza a szalagokat. Vissza kellett vinni a soksávosokat - csak azért, mert Levente és Szabolcs részt vett a munkában. Az újrakevert felvételek nem is érdekelték a lemezgyáriakat, röviddel rá kiadták a bakelitlemezek masterjeit CD-n, össze-vissza, kronológia nélkül melléjük hányva pár kislemez anyagát. Majd megjelent egy borzalmas, hangzásban teljesen tönkretett kislemezválogatás is, ami tényleg a hozzá nem értés teteje volt: az volt rajta a szerkesztési koncepció hogy egy gyors szám - egy lassú szám. De valami olyan agyrém módon, hogy mondjuk két hatvanhatos rock and roll közé beraktak mondjuk egy hetvenegyes Elvonult a vihart.

Szóval én annak idején összekevertem az Illés felvételeit, próbaképpen Zsuzsa és Tolcsvayék több számát, meg az elsõ két LGT-lemezt, amit imádok, és Barta miatt különösen hallani akartam, hogy szólnak. De semmit sem adtak ki... Ekkor álltam elõ azzal, hogy legalább csináljuk egy lemezt a kiadatlan Fonográf-ritkaságokból. Azt mondták, azt nem lehet eladni... Ennyi.

Aztán egyszer, pár évre rá felhívott Galla Miklós, akivel huszonöt éve ismerjük egymást, és azt mondta, hogy õ is járt a Hungarotonnál, ahol, mint Galla mondta, "pironkodva" elmondták, hogy velem már tárgyaltak.. Õ kitartóbb volt, aminek örülök. De engem azzal hívott fel, hogy milyen jó, hogy õ a hírnevével segíthet Szörényiéknek, hogy újra népszerûek lehessenek, ezért én adjam oda neki a felvételeket. Mint mondtam, én a Gallát nagyon régen, és nagyon jól ismerem, és egy ilyen mondat, pontosabban ennek az elsõ fele elég volt, hogy beugorjon néhány emlékkép. Azt mondtam, ne haragudj, de nem. Jó, akkor csináljuk meg közösen. Erre mondtam neki, hogy Miklós ne haragudj, de én veled nem akarok egy lemezborítón szerepelni. Persze ismét hülye voltam, mert pár dolgot megemlítettem, mit hol lehet találni. Õ ennek alapján összeállította a lemezt, de nem eredeti és újrakevert szalagokból, hanem különféle rádiós mûsortekercsekbõl, azaz több generációs másolatokból, amik már megint nem olyan minõségûek. Megint csak kronológia és koncepció nélkül. Mivel ahhoz nem vette a fáradtságot hogy megkeresse az eredeti szalagokat, olyat is rátett amit én a magam szórakoztatására csináltam, próbaképpen, azaz nem autentikus felvétel. És mint mondtam, gyengébben szól.

Azért én mégis Galla nagy érdemének tartom, hogy ez a lemez elkészült, és a közönség elé került. Hiszen közönségként mit kezdjünk azokkal a csodákkal, amik a fiókokban porosodnak?

Persze szerintem is jó, hogy van egy ilyen lemez, de az igazi az lenne, ha készülne egy olyan CD, amin az eredeti, legjobb minõségû felvételek szólnak, és amire rákerül az a körülbelül egyórás kiadatlan stúdióanyag is ami még szintén a polcon hever.

Kapható ambiciózusabb lemezfelújítás is. Koncz Zsuzsa legújabban újrakiadott nagylemezeire gondolok, amelyeket "ultradigitalizált master" jelzõvel illettek.

Ehhez csak két dolgot akarok hozzáfûzni. Minden 1992 és 1995 között kiadott Illés-, Fonográf-, LGT-, Koncz- stb. CD-re utólag visszhangot tettek a Hungarotonban. Ezzel megmásították az eredeti tiszta hangzást. Ezt tehát én nem használnám alapanyagnak.

A másik: minden, 1976-ig a Rottenbiller utcában készült felvétel, azaz az összes Koncz-, Illés- és Fonográf-album keveretlen eredetije megvan. Az Illés összes nagylemezébõl csupán a Nehéz várni egyik vokálszólama és Mensáros betétei hiányoztak, meg a Lajos orgonája az Élünk és meghalunk Illés-verziójában. Az elõbbi kettõt újra felvettük, ez a rádió tekercsére készült, és a Bródy Sándor utcában van, a többi a Hungarotonnál. Lajost csak azért nem vettük fel újra, mert addigra a Hungaroton leálíittatta a dolgot.

Tehát mindent újra lehetne keverni, és a megszólalás olyan lenne, hogy azt nem tudom szavakban elmondani. A baj csak az, hogy mivel annak idején takarékoskodtak a szalaggal, egy album egyes részeit gyakran más lemezek soksávosainak üresen maradt részeire vették A Human Rights néven ismert album például Koncz kislemezek, az Omega Éjszakai országútja, és egy olyan felvétel között van szétszórva, ami egy ma legendás, hangzóanyagot maga után alig hagyott zenekar teljesen ismeretlen próbafelvétele. Ha nincs az anyag katalogizálva, márpedig sok kis dolog nincsen, akkor hiába dolgozik valaki az archívumban, fogalma sincs, mi hol van, egy felvételbõl mi hiányzik, illeve, ha valamit hall, akkor az micsoda. Pedig egy magnóval és egy egyszerû notebook számítógéppel ezerszer jobb minõségû anyagot lehetne csinálni, mint bármilyen remaster amit mostanában kiadtak. Ha ismernék a kincset, ami a kezükben van.

Köszönöm, hogy rendelkezésre álltál, köszönöm a beszélgetést.

Mola György beszélgetése Szörényi Leventével a Végtelen úton c. lemez kapcsán.
Magyar Ifjúság, 1986. november 7.

Úgy látszik szokássá lett, hogy Szörényi Levente legújabb produkcióit valamiféle szenzáció kíséri. A Fonográf hosszú idõ után elõször lépett színpadra, amikor röviddel a koncert elõtt bejelentették a hírt: Levente visszavonul a turnézástól, ezentúl lemezekbe fekteti az energiáját. Ez eléggé ésszerûnek is látszott tekintve, hogy nem sokkal korábban az István, a király lemezváltozata megdöntötte minden idõk hazai eladási rekordját.

Nevével azóta sok borítón találkozhattunk, jó néhány produkciónál bábáskodott, néhány hete pedig újabb, a Végtelen úton c. szólóalbummal jelentkezett. Errõl az Éjszakai telefonok c. dal még éppen csak felfutott a slágerlistákra, amikor újabb meglepetés pattant ki: Szörényi Levente azt nyilatkozta az egyik napilapban, hogy gondolkozik azon, nem jelentet meg új felvételt.

Amikor találkoztunk, éppen ezt a cikket olvassa, méghozzá azt a részt, hogy a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat Kereskedelmi Igazgatóságának tanácsa szerint "Szörényi megelõzõ lemezei iránti kereslet nem indokolta, hogy az elsõ menetben tízezernél többet dobjunk piacra", ezért B kategóriába sorolták a lemezét. Keserûen méltatlankodik, azt mondja, hogy éppen úgy érzi most magát, mint amikor 1964-ben a Rohan az idõ címû dalát azzal a levéllel küldték vissza, miszerint az "jellegtelen, nem szerencsés alkotás".

A pletyka szerint azonban már a kiadást is hosszú - anyagi természetû - vita elõzte meg.

Szörényi Levente röviden reagál erre a megjegyzésemre: - A válaszom az, hogy igen, valóban. - azután diplomatikusan elhallgat…

Így csak a szóbeszédre hagyatkozhatok, mely szerint a koncert mintájára a lemez készítésénél is szakított a régi gyakorlattal… Amely szerint - kissé leegyszerûsítve - a zenész bevonul a gyár által biztosított stúdióba, s ott bizonyos idõ alatt, a szokásos elõadói díjért "telejátssza a barázdákat". Szörényiék ehelyett vállalták, hogy õk készítik el, ott és amennyibõl tudják a sokszorosítás alapanyagául szolgáló mesterszalagot, amelyet már mint egyfajta félkész produkciót bocsátanak áruba. A befektetéssel járó nagyobb kockázat miatt természetesen a szokásos módon kalkulált díjaknál kedvezõbben részesedve a végsõ bevételbõl.

Levente türelmesen végighallgatja a fejtegetést, majd mély lélegzetet vesz, s egész messzirõl kezdi a mondandóját.

- Egy ideje átalakulóban van a lemezgyártás struktúrája, folyamatosan változik a mûvész, s jelen esetben az egyetlen hazai kiadó viszonya is. Valótlan lenne azt állítani, hogy a dolgok hátrányosan változnak. Mindenesetre szerintem nem megfelelõ az ütem. A szakma minden csínját-bínját értõ emberek nagyon nehezen válnak felnõtté ebben a kapcsolatban, s nem a saját hibájukból.

- Nehéz tudomásul venni azt, hogy te már régen szakállas bácsi vagy, s még mndig úgy döntik el a dolgaidat, mintha gyerek lennél. Lehet persze azt mondani, hogy a mûvésznek az a dolga, hogy vonuljon el, s alkosson, azután amit csinált, azt majd õk eladják, az már az õ felelõsségük. Ez rendben is lenne, ha nem azt látnám idõrõl-idõre, hogy ez az ígéret nem válik valóra. Nehéz úgy perspektivikusan gondolkodni, hogy azt képzelik: nem tudom megítélni, mit teszek az asztalra.

- Húsz év után azt hiszem, igen. Természetesen nem pontosan, hiszen az István, a király esetében mi magunk sem vártunk ilyen fogadtatást. De hogy sikere lesz, abban nem kételkedtünk.

- Az MHV a Végtelen úton B kategóriába sorolását azzal magyarázza, hogy az elõzõ szólólemezeid nem jártak az élen az eladási statisztikában. Mennyire érthetõ számodra a másik fél indoka?

- Bizonyos mértékig igaz lehetne ez a megközelítés, ha semmi más nem jelent volna meg tõlem az elmúlt húsz évben, csak az Utazás, a Hazatérés és a Végtelen úton címû szólólemezeim. Ebben az esetben érteném az elgondolást, még akkor is, ha idõközben kiderült, hogy például az Utazás sokkal jobb lemeznek bizonyult, a dalok sokkal népszerûbbek annál, mint ahány példányban elfogyott az album. Igaz, akkoriban figyelemfelkeltés az új produkcióra szinte nem is létezett, nem volt a mai gyakorlat szerint összehangolt reklám, videoclip. Az emberek szinte csak szóbeszéd útján értesültek arról, hogy elkészült a mufaj elsõ hazai szólólemeze, az Illés felbomlása foglalta el õket. Mire pedig mégiscsak kifutották magukat a dalok, addigra nem készült utánnyomás. A Hazatérés pedig egy zenei kísérlet volt számomra. Lehet, hogy nem volt populáris, de ahhoz, hogy a Kõmûves Kelement és az István, a királyt sikerrel meg tudjam csinálni, szükségem volt rá, hogy a közönség elõtt próbáljak ki dolgokat.

- Vagyis a tevékenységed egészére kellene kiterjedjen az MHV figyelme, a nagy sikereidbe kalkulálja bele a kísérleteidet is?

- Úgy érzem az emberekben van valami kíváncsiság, hogy mivel jöttem elõ az István, a király után, s furcsa, hogy éppen a kiadó fékezi le a kezdeti érdeklõdést, majd hetekkel késõbb próbálja újraserkenteni a forgalmat.

- Tulajdonképpen nem az én dolgom ezekkel a számadatokkal foglalkozni, de hogy mégis érthetõ legyen, nem az a lényeg, hogy A kategóriás lemezt 15 ezer, a B kategóriásat pedig 10 ezer példányban dobják ki elõször, hanem az elv. A B kategóriás lemezt ugyanis nem szívesen rendeli meg a kereskedelem, mert befolyásolja õket a minõsítés, Így fordulhat elõ az is, hogy Budapest egyik kereskedelmi központjában, a Flóriánban, ahol három különbözõ helyen is árulnak lemezt, egyikben sem volt kapható, amikor kerestük. Mondhatnád persze, hogy miért kishitûsködöm, ha jó a lemez, megveszik egy vagy több hónappal késõbb is az emberek. Csakhogy a mesterséges vagy nem mesterséges hiány ma már nem felhajtó erõ a kereskedelemben.

- Ebbe a kérdésbe most nem azért nem megyek bele, mert nincs róla véleményem, hanem azért, mert a jelenlegi helyzetben teljesen mindegy mit mondok róla.

- Az a figyelmet felkeltõ bejelentésed, hogy nem kívánsz több lemezt készíteni, némiképp "öngyilkos" lépésnek tûnhet, hiszen a megélhetésedet alapvetõen befolyásolja.

- Elõször is, a döntésem még nem végleges, egy állapotot jelez, hogy milyen kutyaszorítóban vagyok, s hogy egy kutyaszrítóban az ember nem csinál semmit, hanem vár. Másokkal ellentétben én ugyanis egyelõre nem látok esélyt arra, hogy az MHV-n kívül más is ki tudjon adni lemezt.

- Elképzelhetetlennek tartod tehát, hogy valamikor teljes Fonográf-produkcióként lásson napvilágot egy újabb lemezed?

- Ha a körülmények tartósan nem változnak akkor ez egy idõ után arra ösztönözhet, hogy az ember visszatérjen a kezdetekhez, amikor még azt sem tudták az elsõ zenekarok, hogy létezik Hanglemezgyár Magyarországon. S mégiscsak mûködtek, sõt komoly táboruk alakult ki...

- Csak nem azt akarod mondani, hogy visszatérsz a színpadra?

- Értsd, ahogy akarod...

Egy egész országot elszórakoztattunk,
és mégsem devalválódtunk

Beszélgetés Németh Oszkárral
2001. március 24.

Németh Oszi szólólemez kiadására készül. Ez a hír talán csak azok számára igazán meglepõ, akik nem ismerik közelebbrõl a Fonográf és a NO coMMent harsányan aktív, sokszor frontembernek is beillõ dobosát, aki mellesleg híres pomázi lokálpatrióta. A beszélgetésbõl a közeljövõ terveinek tisztázásán kívül talán megrajzolódik a zenésztársak és a zenekari munka iránt õszintén lelkesedõ ember portréja is.

Arról van szó, hogy nagyon nehéz úgy az embernek, hogy nem történik vele semmi. Már elnézést, de én ingerhiányban szevedõ ember vagyok, és ha körülöttem nem ingerel semmi, akkor nekem kell valamit csinálnom, hogy végre "ingerlékeny" legyek... (Nevet.) Tehát sajnos nincs elég munka, én meg ülök otthon, szeretek gitározni, és jönnek az ötletek. Késztetésem van arra, hogy csináljak valamit - de nem tudom megmondani, hogy miért, csak így érzem. Szóval ültem otthon, gitározgattam, beszélgettem a kollégákkal, és mindenki azt mondta: csináld meg! Mondom: hülyeség, hát se gitározni, se énekelni nem tudok, zenét szerezni meg szöveget írni meg még annyira se. Nahát, ehhez képest végül is csináltam egy nagylemezt. Talán azért, mert érdekes kaland volt, amit szeretek.

Igen, valamilyen üzenetet szeretnék átadni a körülöttem levõ embereknek. Ha tetszik, tetszik; ha nem, kikapcsolják a rádiót. A lemez végül is teljesen eklektikus - dehát ez is jellemzõ rám. Vannak rajta kocsmadalok, szerelmes nóták (kocsma után elsõ a család!), és egy teljesen politikai indítattású szám is. Én ugyan nem vagyok politikus, nem lépek be semmilyen pártba, de van véleményem, amit megpróbáltam eldalolni.

Hallgatóként nehéz kitalálni, hogy az "Európa, várj egy kicsit címû" dalodat ironikus hangulatodban írtad, vagy komolyan gondolod.

Pont ez a cél! Ha akarom, ironikus, ha akarom, komoly. Bár sajnos nem én vagyok a Bródy János, õ jobb nálam ezer wattal, mellesleg zseni. Az õ szövegeirõl az a véleményem, hogy egyértelmûen kétértelmûek. Nahát ilyet próbáltam én is. A Habzik az élet címû számban az ifjú Molnár Bálint barátom már meglévõ, de még ki nem adott zenéjéhez írtunk új szöveget, az Almádi címû dal pedig teljesen privát üzenet.

Kész vannak, illetve van egy anyag, ami még alakulhat. Írtam egy önéletrajzi ihletésû dalt a Csepel biciklirõl, egy másikat pedig a kövér-sovány asszonyokról, akik nagyon szépek. Szörényi Szabolcs jó tíz éve megjelent lemezérõl is fel szeretnék dolgozni egy vagy két számot.

Jelen pillanatban saját zsebbõl finanszírozom az egészet, de bízom abban, hogy tetszeni fog valakinek, és megfelelõ kiadót találok hozzá. Nahát, a politikai nóta miatt elõször mindenki megijed, de fog kerülni kiadó, ez biztos. Én azért ennek elébe szeretnék menni, azt szeretném, hogy kíváncsiak legyenek rám. Ezért készítettem el egy három számos, elõzetes kislemezt, és jó lenne szerepelni vele. De az igazság az, hogy ilyen értelemben maradi vagyok. Azt mondom, hogy évtizedekig olyan emberekkel volt szerencsém együtt muzsikálni, akikkel egy egész országot elszórakoztattunk, és mégsem devalválódtunk. Ezek után én nem megyek el bizonyos fórumokra, ahol azokkal léphetnék fel együtt, akiknek a zenéjét mindig úgy utáltam, mint a...! Hát én a táncdalénekesek ellenében lettem rock and roll zenész! Lehet, hogy õk gyõztek, õk túlélnek mindenkit, de én egyszerûen nem állok be cigánydalokat énekelni az anyukámmal, miközben "mi vagyunk a rock, mi vagyunk az élet". Szóval olyan fórumokat kell keresnem, ahol nem kell szégyellnem magam, ha megszólalok.

Úgy gondolom, nagyon hosszú ideig tényleg tagja voltál egy bizonyos szakmai "elitnek". De az utóbbi években - és ez talán már tíz évre is tehetõ - mintha kikoptál volna nem csak a köztudatból, hanem ebbõl a szakmai elitbõl is.

Egyszerûen erról van szó, hogy a sikerlistákon szereplõ "év dobosa", "év gitárosa", "év énekese" mindig csak az éppen legjobban futó zenekarokból kerülhet ki. Õ se tud többet mint te, te se tudsz többet mint õ, de ha éppen egy sikeres zenekarban játszik, akkor õ az "év dobosa". A NO coMMenttel csináltunk három lemezt, olyan dalokat, amiket bármikor széles mellkassal vállalok. Mégis, valahogy légüres térbe kerültünk.

A muzsika terén ma is éppen olyan pengének gondolod magadat, mint amilyen mondjuk '76-ban voltál?

Nézd, biztos, hogy nem. Én teljesen autodidakta módon, a zene iránti szerelmbõl kezdtem el dobolni, az induláskor még a dobverõimet is én magam faragtam ki. Aztán késõbb persze komolyan képeztem magam, de sosem volt az a célom, hogy a végletekig csiszoljam a tudásomat, és dobosból zenetudós legyek. Én "zenekarosdiban" gondolkodom. Mert zenélni bárkivel lehet. Ha most leülünk, akkor együtt gitározhatunk, vagy dobolok hozzád. Hazavisszük a kottánkat, én megtanulom a "csörpi-csörpi-csip-csip" szólamot, te meg azt, hogy "je-je". Aztán összejövünk, és lejátsszuk. A vendéglátóipari zenélés így mûködik - de ez nem zenekar. A zenekar ott kezdõdik, amikor kimentek a színpadra, ránézel a kollégádra, és mielõtt kinyitnád a szádat, õ megszólal: "Tudom." A zenekar egy alkotói közösség, mûhely. Ismerned kell a társaidat, érezned kell õket. És ezen múlik az is, magadból mit tudsz kihozni.

A Fonográfban foglalkoztak a zeneszerzõk a dobszólamok megírásával, vagy ezt rádhagyták?

Ez dalról-dalra változott. Ott volt Az elsõ villamos, Tolcsvay Laci dala. Abban a dalban õ ütemrõl-ütemre leírta, mit doboljak. Persze ez szükséges is volt, mert a gitáralapok után Laci még harminc tagú vonószenekart hangszerelt a dalba, úgyhogy nem lehetett össze-vissza csapkodni, a dobnak megvolt a megtervezett funkciója. Ugyanakkor ott volt például az István, a király, aminek a zenéjében Levente éppen hogy csak jelezte, mit gondol a dobról. Én kitaláltam, megmutattam, ha itt-ott nem tetszett, módosítottuk. Ilyen egyszerûen ment az egész. Elvileg a hangszerelés mindig a zeneszerzõ joga, de a gyakorlatban nincsenek erre receptek.

Pásztory Zolit egyszer megkérdezték, mi volt az õ szerepe az Illés zenekarban. Õ valahogy úgy fogalmazott: "Én voltam a dobos. Akárcsak a Beatlesben, ahol Lennon volt az isten, McCartney és Harrison a félistenek, Ringo pedig a dobos." Szerintem te a Fonográfban és a NO coMMentben egy picit több voltál, illetve több vagy mint "a dobos", csupa kisbetûvel.

Igen, a Fonográfban én voltam a szakács is. (Nevet.) Én egy gyakorlatias pali vagyok, van egy szakács szakmám is, míg a többiek mûvészemberek, akik a késtõl, a bevásárlástól meg a mosogatástól irtóznak. Így amikor a nyári turnéinkon egy hónapot a Balatonon töltöttünk, akkor este már ott várta a zenekart, amit én délelõtt bevásároltam, begyújottuk a tüzet, és fõztünk. A Lökd ide a sört is így született, egyébként. Társasági ember voltam mindig, talán, hangulatilag tudtam segíteni a többieknek. Mûvészileg, azt hiszem, én utoljára kerültem sorra, mert fõleg Levente, Tinédzser és Laci írták a zenét, Szabolcs, Misi és én pedig kivártuk, míg elkészül. Szóval voltak csatárok a csapatban, mi meg a hátvédet adtuk. Illetve én, mint dobos, leginkább a kapushoz tudnám hasonlítani magam... A NO coMMentben aztán úgy alakult, hogy zenekarvezetõként mûködök, amire egyáltalán nem vágytam. Szerintem olyan embernek kell a zenekarvezetõnek lenni, aki a zenei koncepciót meghatározza. De a többiek ezt nem vállalták, nekik elég volt, ha írták a dalokat. Úgyhogy én, aki pofázósabb, meg talán erõszakosabb is vagyok náluk, én lettem a zenekarvezetõ.

Igen, a dolog a zenekaron belül ott kezd érdekessé válni, amikor azt mondod, hogy "imádom ennek a palinak a zenéjét." Azt szeretném lejátszani, amit õ gondol. Talán õ sem tudja pontosan, de én már érzem, hogy mit gondol, és majd megdöglök, hogy lejátsszam. Amikor elkezdtünk Fonográfozni, még nem volt kontroll-láda, úgyhogy hátul a doboknál az énekbõl gyakorlatilag semmit nem lehetett hallani. Aztán megjöttek a kontroll-ládák, mindenki kapott egyet, és teljesen fura volt, hogy hallottam, mit énekel a fõhõs elöl... "Az a lány, akit szerettem..." Én meg csak hallgattam, és egyszerûen elfelejtettem belépni. Olyan szép volt!

"..mit énekel a fõhõs elöl"
Forrás: Gittinger Tibor gyûjteménye (A Koncert, 1981.)

Az Illés zenekarról szóló könyvben Szabolcs azt mondja, Levente azért nem szereti a Fonográfot, mert a tagok, fõleg Németh Oszkár, sok borsot törtek az orra alá.

Nem tudom mire gondol, mert a mi történetünkben a Bors szerintem csak a Jenõ volt. Mondjuk más temperamentumú ember vagyok, mint a Levente, de a Fonográffal tizenvalahány évig muzsikáltunk együtt, és olyan baráti volt a légkör, amilyen csak elképzelhetõ. Egyszerûen nem kellett mondani semmit. Szerettük egymás zenéjét, a színpadon figyeltünk egymást, és mindenki tudta a feladatát.

Milyen volt a kapcsolatod Szabolccsal? Ez zeneileg is érdekes, hiszen a dobért és basszusért ti ketten voltatok a felelõsek.

Szabolccsal iszonyú jó együtt muzsikálni. Véleményem szerint elõször is nagyon jó zenész és gitáros, remek hallással. Zeneileg pedig az egész zenekar a vállán tudott nyugodni. Olyan basszusfunkciókat játszott, amik elvitték a dalokat. Nem százharminckettedeket pengetett, mint egyes basszusgitárosok, hanem egyszerûen megadta a harmóniának megfelelõ basszusokat. Ez nagyon megnyugtató volt, oda sem kellett nézni jobbra, mindig tudtam, hogy ott van, és gondolom, õ is sejtette, hogy én a doboknál ülök, balra. Elõfordul, hogy a zenekar kicsit szétesik, a szólisták kihagynak, elszakad a húr... De játszani kell tovább, és ha mi ketten jók vagyunk, akkor mindenki visszatalál a helyére.

Nem rég azt mondtad, a Fonográf a mai napig nagyszerû zenekar, nem oszlott fel, csak éppen szünetel. Ez szerinted még így, a legutóbbi koncertetek után röpke tizenhat évvel is tartható?

Miért ne? Miért kellett volna feloszlanunk? Mit kellett volna feloszlatnunk? Csináltunk hat jó lemezt, hozzá Koncz Zsuzsa lemezeket, az István, a királyt, és még mindenféle munkákat, amik nagyszerûek voltak, szerintem. Ezen nem kellett semmit felolszlatni. Levente döntött úgy, hogy lemond. Ezzel nem tudtunk mit kezdeni, elfogadtuk. Rajta, Tolcsvay Lacin és Bródyn múlik, játszunk-e még együtt. Szabolcs, Misi és én, azt hiszem, ráérünk. De addig is, itt ez a nagylemez, a saját nevem alatt.

A gitározás szabaddá teszi az embert

Beszélgetés Móricz Mihállyal
2000. november 16.

Móricz Mihály "a Fonográf gitárhangját adta, és csodálatosan énekelt" (Herskovits Iván). "Szerény alaptermészete beárnyékolta magasfokú gitártudását" (Tardos Péter), mégis, "a pályája egészen kivételes volt, minden zökkenõ nélkül ívelt fölfelé" (Tolcsvay László). Muzsikusi stílusa összetéveszthetetlenül egyedi, "de hát ez jellemzõ minden nagy egyéniségre" (Koncz Zsuzsa). Ennek ellenére nem hiszem, hogy Misit gyakran ismernék fel az utcán, és talán még a Fonográf hívei sem ismerik igazán. Ez a beszélgetés talán közelebb hozhatja õt a zenekedvelõkhöz.

Ha jól belegondolok, zenészkollégáid szinte mindegyikét láttam már valamilyen "polgári" foglalkozásban is. Téged viszont valahogyan csak a zenekarban, a gitár mellett tudlak elképzelni. Gondolkoztál valaha azon, hogy mivel foglalkoznál, ha nem zenélnél?

Már 52 éves vagyok, és úgy hallom, a munkaerõpiacon a hasonló korúakat nem nagyon keresik... Én eleve úgy indultam, hogy nem zenész leszek, de az nagyon régen volt már. Gépésztechnikusként végeztem technikumban, és utána elmentem a Mûszaki Egyetemre, a Gépészmérnöki Karra, és végig is jártam három és fél évet. De aztán már közbejött a zenélés, és mivel az egyetemen rengeteg rajzot kellett csinálni, a kettõ együtt már nem ment. Halasztgattam, aztán végül is abbahagytam az egyetemet. Csak az a fura, hogy a mai fejemmel már el sem tudnám képzelni, hogy mint mérnök dolgozzak valahol, bár a precizitás, meg állítólag a kézügyesség is bennem van.

Egyetemi éveid alatt tehát már komolyan, gyakorlatilag hivatásosan zenéltél. És arra emlékszel még, hogy mikor fogtál elõször gitárt a kezedbe? Vagy tanultál más hangszeren is játszani?

Általános iskola mellett jártam zongoraórákra, szolfézsra. Szóval zongoráztam, igaz, el se tudom képzelni ma már, hogy hogyan. De még zongoraversenyen is indultam, mint kisgyerek. Aztán már középiskolás voltam, amikor elkezdett bejönni a hatvanas évek zenéje. Akkor láttam elõször gitározni embereket - korábban nem is tûnt fel ez a hangszer, mert nem volt divatos. De a lényeg az, hogy a kezembe került egy orosz héthúros gitár, és rögtön kijelentettem, hogy ezen én soha nem fogok tudni megtanulni. Végül is aztán saját magamtól kezdtem el gitározni. Szereztem egy igazi hathúrosat, tanulgattam, tanulgattam, aztán már zenekarokat is alakítottunk - így kezdõdött.

"..korábban nem is tûnt fel ez a hangszer"
Forrás: Gittinger Tibor gyûjteménye

Voltak olyan gitárosok, akiket akkoriban esetleg példaképnek tekintettél?

Az elsõ idõkben az ember nem ismert senkit. Ha nyugaton élt volna, nyilván könnyebben megismeri a hírességeket, de hozzánk nagyon lassan csordogált ez a zene. Úgyhogy az elsõ idõkbõl nem nagyon tudnék nevet mondani. Késõbb kialakult, természetesen én is nagy Beatles-rajongó lettem, ma is megvan az összes lemez.

A beatzenérõl, különösen a Beatlesrõl sokan mondják, hogy maga a produkció fogta meg õket igazából, az a fantasztikus hangulat, sugárzás, ami a zenéjükbõl áradt. Te is így voltál ezzel, vagy esetleg képes voltál kihallani és megszeretni egyes muzsikusi teljesítményeket is?

Engem is inkább a hangulat fogott meg. Ez összetevõdik sok mindenbõl, fõképp abból, hogy az ember nagyon fiatal, tizenéves. A Beatles iránt érzett vonzalom maga volt a szerelem - meghallani és megszeretni. Elájultam, ha meghallottam egy új számukat. Ez teljesen érzelmi dolog volt, nem a zenei teljesítményt értékeltem magamban. Aztán késõbb, amikor már sokfajta zenét megismer az ember, akkor persze, hogy kihall olyanokat egy-egy zenekarból, ami külön felkelti az érdeklõdését. Ilyen volt a Cream együttesbõl Eric Clapton, akit azóta is szeretek.

Melyek voltak azok az elsõ zenekarok, ahol gitárosként-énekesként kipróbálhattad magadat?

Volt egy zenekar, aminek az volt a neve, hogy Triton. Ez 1965-tõl létezett egy-két évig. Mit mondjak, nem híresültünk el nagyon, de arra emlékszem, hogy játszottunk itt-ott, magunk csináltuk a hangszereinket meg az erõsítõinket. Aztán engem egyetemi elõfelvételisként elvittek katonának egy évre, úgyhogy ez abbamaradt. Ahogy leszereltem, egy volt katonatársam mesélte, hogy létezik egy zenekar, ahol gitárost keresnek - ez volt a Sakál vokál. Talán erre már valaki emlékszik.

A Sakál vokál hosszú ideig mûködött. '67-ben már létezett, és még azután is, hogy én a Tolcsvay zenekarba léptem át, õk a Mûegyetem "E" épületében még sokáig zenéltek.

Nem igazán, bár a zenekar vezetõje, a Cúg - akit Széll Andrásnak hívnak, csak mivel kicsi volt, Cúgnak kereszteltük -, késõbb orvosi egyetemet végzett. De a többiek nem voltak egyetemisták. A Sakál vokál egyébként többféle formációban létezett. Amikor én a zenekarba kerültem, Németh Oszi már ott dobolt. Aztán úgy alakult, hogy a Tolcsvay testvérek zenekart kerestek maguknak, mert a bõgõsük, Balázs Gábor kiszállt. Ismerték Szilvássy Zsoltot, akik az Echo zenekarban játszott, rajta keresztül pedig az Oszit. Eljöttek meghallgatni minket Dunaharasztiba, ahol sokat játszottunk egy presszóban. Elõször csak dobost kerestek volna, de aztán annyira megtetszett nekik a Sakál vokál, hogy így alakult ki a Tolcsvayék és a Trió.

Igyekeztem... Közben kiderült hogy egy énektanárhoz járunk, és nagyon jól megy a közös éneklés, a közös játék.

Amikor Oszkárral beléptetek a Tolcsvay zenekarba, az együttes valódi rockzenekarrá vált, dobbal, szólógitárral. Ugyanakkor erre maguk a Tolcsvay testvérek úgy szoktak visszaemlékezni, hogy kisebb belsõ konfliktusba is kerültek: Béla inkább az egyszerûbb, akusztikus megszólalást kereste, Laci az összetettebb, komolyabban hangszerelt muzsika felé vonzódott. Te melyikükhöz álltál közelebb?

Ez a fajta ellentét tényleg létezett kettõjük között, más irányvonalat képviseltek, és képviselnek ma is. Az, amit akkor együtt csináltunk, nagyon divatos volt, jó volt, Béla is nagyon élvezte. Bennem azért nem váltak szét ennyire ezek a dolgok. Én eleve egy elektromos gitáros típus vagyok, a Tolcsvay zenekaron belül kezdtem el megismerkedni az akusztikus gitáros játékkal. Nagyon meg is szerettem annak idején. Sok ilyen zenét hallgattunk együtt, és egymástól kaptuk az ötleteket.

Mostanában is fel szoktatok lépni a NO coMMenttel, trió formában, két akusztikus gitárral és akusztikus basszusgitárral. Ez nagyon izgalmas tud lenni, engem például egészen megragad Hunyd le a szemed címû Fonográf-nóta feldolgozásában az akusztikusra hangszerelt gitárszólód.

Nyilvánvalóan másképp kell játszani egy akusztikus gitáron, mint egy elektromoson. Más a stílus és mások a lehetõségek is. Egy akusztikus gitár általában merevebb, keményebb. Nem lehet a nyújtogatós húrtechnikát alkalmazni - másképp kell rajta játszani, más lesz, amit az ember produkál.

Visszatérve a hetvenes évekre, engem nagyon érdekelne, te hogyan meséled el a Fonográf megalakulását. Levente és Laci már sokszor elmondták, hogy Tolcsvay Béla lett volna az elsõ számú jelölt a helyeden, de mivel õ visszautasította a tagságot, rád esett a választás. Benned mi játszódott le ebben az idõben? Amikor tagja lettél a zenekarnak, maradéktalanul tudtál örülni, vagy esetleg úgy érezted: a fene egye meg, gondolhattatok volna rám rögtön az elején!

Valóban Béla volt az elsõ kiszemelt, de én arról akkor még nem is tudtam. Nem tudtam, hogyan alakul, mert nyilván nem voltam benne az elsõ elképzelésben. Ezen kívül nem csak én voltam még jelölt, hanem szóba jött például Papp Gyuszi is. Volt egy NDK film, amiben Levente írt egy számot, és egy zenekar is megjelent benne. A filmnek valami olyasmi címe volt, hogy "Hogyan etessünk meg egy szamarat?", nem is tudom... Lényeg az, hogy megjelent benne a zenekar, ami majdnem a Fonográf volt: én nem voltam benne, viszont a Papp Gyuszi benne volt. Mindenestre amikor már én is szóba jöttem, és végül megalakult a zenekar, természetesen én ennek örültem, hiszen kiváló emberek mellett zenélni, az nagyon jó dolog.

Könnyû volt összeszoknotok? Persze tudom, hogy akkor már hosszabb ideje csináltatok közös dolgokat, de az elsõ Fonográf-lemezek még ehhez képest is hihetetlenül jól, összefogottan szólnak.

Legalábbis ismertük egymást régóta. A KITT Egylet már régebb óta létezett, még korábban pedig úgy is turnéztunk, hogy a Tolcsvay zenekar volt az elõzenekara az Illésnek. Amikor a Fonográffal megalakultunk, és elkezdtünk próbálni a Várban, rögtön a próbák elején azt mondtuk egymásnak: hú, a vokál már most jobb, mint bármelyik zenekaré. Valóban, akkor nem létezett olyan zenekar, ahol négy ember egyszerre, négy szólamban énekelt.

És ha a gitárjátékra gondolsz? Levente és te is szólógitáron játszottatok, de Tolcsvay Laci is sokszor fogott gitárt a kezébe. Hogyan hasonlítanád össze hármotok stílusát, és mit gondolsz arról, amit közösen tudtatok kihozni magatokból?

Laci elsõsorban akusztikus gitáron játszott, nagyon szépen bontogatta az akkordokat - ez teljesen más stílus, mint amit Levente és én képviseltünk. Kettõnket érdemes lenne összehasonlítani, de ez már szerintem ízlés dolga. Neki is megvolt a saját stílusa, nekem is. Annak idején egy csomó nótában ki is használtuk, hogy ketten gitározunk, két szólamú a gitárjáték.

Azt hiszem, a "komolyabb" zenehallgatók számára valóban összetéveszthetetlen, hogy egy-egy nótában melyik szólamot játszod te, és melyiket Levente. De ha ilyen kialakult, egyéni stílusotok volt, vajon tudtatok-e ebben az idõszakban még tanulni egymástól?

A saját nevemben azt mondhatom, hogy én Leventétõl elég sok mindent tanultam - és nem csak gitározás terén, hanem éneklésben is.

Herskovits Ivánnak volt egy olyan meglátása, mi szerint a mai napig nem érti, miért nem használtátok ki jobban, hogy Levente hangja és a te hangod szinte "ikerpárja" egymásnak. A Társasjáték címû számot említette példaként. Te mit gondolsz errõl?

Ez nagyon furcsa. Én soha nem érzetem ezt így. Levente hangjához nem lehet az enyémet hasonlítani, neki Magyarországon klasszikusan egyedi hangja van. De mégis, most, hogy a Használat elõtt felrázandó címû Fonográf válogatás CD-n én lehettem a zenei rendezõ, és néhány nótát újrakevertünk, valóban volt olyan, hogy megszólalt egy hang a bal oldalon, egy másik a jobb oldalon, és nem tudtam rögtön eldönteni, hogy melyikünk melyik. Nagyon kellett figyelnem... Nyilván van valami rokon felharmonikus a kettõnk hangjában.

Volt bevett módszeretek a számok elkészítésére, illetve arra, hogy a gitárjáték, a gitárszólók hogyan illeszkednek a dalba? Ha például Levente hozott egy számot, elõre megírta a gitárszólót is, vagy "szabad kezet adott" neked?

Volt ilyen is, olyan is. Volt, mikor részletekben menõen kitalálta a gitárszólamot, de volt olyan is, hogy ez az én feladatom volt. És természetesen akkor még mindig lehetett egyrészt elõre megírt, másrészt improvizatív gitászólót játszani.

Még a Tolcsvay zenekar idejérõl emlékszem egy improvizatív szólóra. A Rádió Rottenbiller utcai stúdójában vettük fel a Reggel címû dalt - nagyon primitív körülmények között, négy sávos magnóval. No, a szólót utólag kellett felvenni. Játszottam valamit, és mikor letettem a gitárt, Juhász István, a zenei rendezõ megkérdezte, szerintem milyen volt. Én csak annyit tudtam válaszolni: "nem tudom, extázisban voltam"... Mindesetre az a szóló maradt meg a felvételen, mert tényleg jó volt. Egy másik eset a Fonográffal történt. Dániában két nótát csináltunk meg egy ottani stúdióban, az Elveszett illúziókat és a Híreket - az eredeti magyar számok angol nyelvû változatát, új zenekari alappal. Az Elveszett illúziókban annyira jól szólt a gitárom az ottani erosítõn, hogy a mai napig emlékszem rá. Nagyon élveztem. Csikorgott a gitár, hihetetlen hangszínek jöttek ki belõle - és hát azt a szólót is ott, helyben találtam ki. Ugyanakkor viszont a Hírek szólója megírt szóló. Én írtam meg, úgy éreztem, ott nem érdemes improvizálni, arra a bizonyos helyre egy jó megírt, dallamos szóló illik. Megírtam, lejátszottam - és az is egy nagyon jól sikerült szóló, szerintem.

Ezek a felvételek, amelyekrõl beszéltél, ma már nehezen hozzáférhetõk, bár az érdeklõdõk megtalálhatják a módját, hogy meghallgassák õket. Tudnál azért esetleg olyat is említeni, ami a nagyközönség számára könnyebben elérhetõ?

A NO coMMent mûsorában szerepel az Oszkár blues címû nóta. Ezt még a Fonográffal játszottuk eredetileg, de aztán a NO coMMenttel újra feldolgoztuk. Az elsõ lemezünkre készült, de arra nem került rá, hanem végül is a harmadikon, az Óh, ti lányok, lányok... címû "sárga CD-n" jelent meg. A Fõnix stúdióban vettük fel. Kész volt az alap, talán az ének is, és következett a szóló rájátszása. Ez a szóló egy improvizáció. Nem állítom, hogy az elejétõl a végéig rögtön sikerült feljátszani: stúdióban a szólók felvétele mindig úgy történik, hogy játszom, és a többiek fölujjonganak, meg én magam is úgy érzem, hogy jó volt, akkor megmarad a felvétel. Az Oszkár blues szólója végül olyan jól sikerült, hogy a mai napig büszkén vállalom.

A jól sikerült szólók mellett jól sikerült saját nótákkal is büszkélkedhetsz. Ha végignézi az ember a Fonográf-lemezeket, a 1973 és '78 közötti idõszak öt albumának mindegyikén egy-egy szerzeményed szerepel. Sorrendben, lemezenként: Szegény kisfiú panaszai, Az elsõ sorban ült, Zöld sárga rózsa, Mûkritika és Menjünk, gyerekek. Az 1984-es Jelenkor lemezen két nótád hallható: a Vihar elõtt és a Visszatérés. A felsorolt dalok különösen kedvesek számodra, vagy a többiek szerzeményeiben is ugyanolyan jól megtaláltad a helyedet?

Levente és Laci jóval termékenyebben voltak abban az idõben, mint én. Én el voltam foglalva azzal, hogy tanultam a zeneszerzést. Amikor a Fonográf megalakult, még éppen hogy csak elkezdtem a saját számok írását, a többieket figyeltem, hogyan csinálják. Tölük kellett ellesni. Imádtam a többiek számaiban is játszani, ezzel nem volt gond, de azért sajnálom, hogy nem voltam termékenyebb. Késõbb aztán, például a NO coMMent megalakulás után egy csomó számot írtam. Ezek a NO coMMent három nagylemezén hallhatók.

Koncz Zsuzsának is írtál jó néhány dalt - ezek közül talán a Zöld szemem kék és Kornél és Elvira a legismertebbek. Zsuzsa élõ koncertjein is stabil zenekari tag voltál, még a Fonográf búcsúja után is sokáig. Zsuzsa 1992-es, harmincadik jubileumi koncertje alkalmával a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott arról, mit jelentesz neki a koncerteken. Az utóbbi években már mégsem vagy tagja Zsuzsa zenekarának. Miért?

Nem tudom. Egyszer csak nem voltam rajta a lemezén, nem hívott meg a zenekarába. Hogy miért, azt nem mondta meg nekem.

A NO coMMent, gondolom, azért is jött létre, hogy játéklehetõséget biztosítsatok magatoknak.

Persze. Már majdnem kilenc éve, hogy megalakultunk. Az elején beindultunk, mert azt hittük, hogy érdemes zenekart csinálni és zenét játszani. Aztán, ahogy teltek az évek, kiderült, hogy nehéz ügy ez. A mai idõkben nem ez a divat, nagyon kevés zenekar játszik ma már zenét. Fõleg a külsõségek a lényegesek.

Ami a külsõségeket illeti: azt hiszem, a te színpadi megjelenésed is összetéveszthetetlen: western-csizma, kalap, a gitárod nyakára erõsített szõrmefarok... Ezek esetleg a country-zene szeretetével állnak rokonságban?

A country-zenének rengeteg válfaja van. De az, amit a Fonográf zenekar játszott, vagy amit a NO coMMent játszik, nem nevezhetõ country-zenének. Hogy egy külföldi példát említsek: azt hiszem, az Eagles zenekar nevét sokan ismerik. Az Eagles nem country-zenét játszott, hanem amerikai zenét, amiben felhasználták a country-zenében szokásos hangszereket. Az Eagles számaiban volt bendzsó, volt steel gitár, de ez nem jelenti azt, hogy country-zenét játszottak. És a Fonográf zenéje sem volt country, habár mi is használtuk ezeket a hangszereket. Azt tudom elmondani, hogy ezt a fajta zenét az egész zenekar nagyon szerette, és nyilván hatott ránk. Ami pedig a kalapot meg a csizmát illeti: egyszerûen szeretem ezt a viseletet. Hál' istennek volt módom Amerikában járni, bementem egy üzletbe, megtetszett egy kalap, megvettem. Ennek nincs jelentõsége, nem azt akarom jelezni vele, hogy a country-zenét szeretem.

"...egyszerûen szeretem ezt a viseletet."
Forrás: Gittinger Tibor gyûjteménye

Egy Ibanez S470-es típusú gitárom van. Nagyon sokáig Fender Stratocasteren játszottam, de találkoztam ezzel az új gitárral, és nagyon beleszerettem. A Fender ma is kiváló hangszer, és nagyon sokan játszanak rajta, de az Ibanez a Fenderrel ellentétben könnyû gitár. Nem mindegy, hogy az ember vállán nyolc kiló van, vagy csak kettõ. A másik elõnye, hogy modernebb hangszer, egy úgynevezett "satus gitár", ami azt jelenti, hogy nem a hagyományos hangolókulcsok vannak rajta, hanem az ember a nyakán stabilan meghúzza, és aztán egy finomhangolóval tudja hangolni a húrt. Sokkal jobb a hangolása, tartja a hangot - sokkal korszerûbb.

És találsz még ma is lehetõséget a zenei fejlõdésre, tanulásra? Vagy esetleg már csak a rutin az uralkodó?

Ha a kereskedelmi rádiókat hallgatnám, az biztos visszafejlõdés lenne. De van egy csomó lemezem, és mindig nyitott vagyok az újra. Fõleg a régebbi emberek új zenéi érdekelnek. És még mindig találok olyasmit, ami nagyon tetszik, amit át lehet venni. Már említettem Eric Claptont, például. Habár öregszik a fiú egy kicsit: a Pilgrim címû új lemezét is meghallgattam, és nagyon sok nóta van rajta, ami egyáltalán nem tetszik. De például a My Father's Eyes címû, slágerré is vált nóta nagyon tetszik. Feszes, lüktetõs, és ahogy a nõi vokál megszólal benne, azt nagyon szeretem.

Mikor lesznek ebbõl az inspirációból új számaid? Halász Jutka két évvel ezelõtti lemezén szerepelt egy pár új nótád, de annak már öt éve, hogy a NO coMMenttel új albumot adtatok ki.

Meg kell mondanom, nagyon szkeptikus vagyok. Tudniillik borzasztó nehéz kiadni egy lemezt, az utolsó CD-nket is úgy tudtuk kiadni, hogy nekünk került pénzbe. Kellene keresni egy szponzort, de azt nagyon nehéz felhajtani. És éppen ezért, ha vannak is új számaim, azok itt vannak a magnószalagon. Maximum megmutatom a többieknek, de nem jutunk el addig, hogy sikerüljön rögzíteni, és megpróbálni kiadni. Úgy tûnik, nem lenne eredményes a dolog.

Amit most játszotok a NO coMMenttel, lényegileg nem különbözik attól, amivel egész életedben foglalkoztál. Mit fejez ki szerinted ez a zene ma? Mit közvetít, kinek szól?

Valami nagyon fontos üzenetet ne várj tõlem... Simán azoknak szól, akik szeretik az élõ zenét. Még stílust sem nagyon akarok meghatározni - azoknak szól, akik szeretik ezt a fajta, kicsit blues-os zenét, amit mi játszunk, élõben. Mi soha nem "pléhbekkelünk".

Ha a saját zenekarotok érvényesülési lehetõségi szukülnek, találsz-e másfajta megszólalási módot? Gondolom, például írhatsz nótákat más, népszerû elõadóknak, vagy közremûködhetsz a kollégáid produkcióiban.

Halász Jutkát rendszeresen kísérjük, fõleg ilyenkor, mikulás-karácsony környékén sûrû a program. Tolcsvay Lacival is szoktunk együtt dolgozni. Most éppen Németországban mutatják be az Isten pénze címû darabját, és nem régen a Madách Színház stúdiójában németül énekeltük fel a vokált. Nem volt egy könnyû dolog. Eszembe jutottak a Fonográf-idõk, amikor az NDK-ban nagyon népszerûek voltunk, és az ottani rádióban rengeteg felvételt csináltunk, talán vagy harminc dalt... Persze mind németül, úgyhogy a nyelvem kitört... Ugyanúgy, mint most.

"...amikor az NDK-ban nagyon népszerûek voltunk" (Jena, 1975)
Forrás: Gittinger Tibor gyûjteménye

Nézd, a gitározás önmaga nagyon jó dolog. A gitározás szabaddá teszi az embert, ugyanúgy, mint bármilyen hangszeres játék. Hogy megélni nem lehet belõle, az persze valószínû... Vagy meg kell próbálni úgy kihasználni a mai kort, hogy mégis sikerüljön. Amerikában sokaknak sikerül - Magyarország talán túl kicsi.

Nagyon aranyosan énekel, de még csak öt és fél éves. Csinálja, ami jólesik neki, nem akarok semmit rákényszeríteni.

Persze. Én nagyon idõsen lettem apa. Sára negyvenhét éves koromban született, és õ az elsõ gyerekem. Nagyon szerettem volna gyermeket, fõleg lányt, és minden összejött. Nagy örömöm van benne. Minden egyes nap valami újat hoz, és amikor találkozunk, repül a nyakamba...

Tolcsvay Lászlót egyetlen magyar zenerajongónak sem kell bemutatni, FONOGRÁFIA olvasóinak legkevésbé. Bár ezeken az oldalakon a Tolcsvay név mindig aktuális, a beszélgetésnek külön aktualitást ad, hogy Laci idén júniusban töltötte be 50. életévét.

Zenészi pályafutásod már évtizedekben mérhetõ. A Tolcsvay együttessel indultatok, aztán tagja lettél a Fonográfnak, meghatározó szerepet játszottál Koncz Zsuzsa pályáján, szólólemezeket készítettél, színpadi mûveket szereztél. Melyek voltak azok az idõk, amikor a legjobban érezted magad a bõrödben?

Most például nagyon jól érzem magam. De általában azt mondhatnám, hogy amikor új dolgok alakultak, azt mindig nagyon szerettem. Például egy új zenekar, mondjuk a Tolcsvay Trió, ami teljesen "természeti képzõdmény" volt szerintem. Egyébként az egész életemet végig kíséri és befolyásolja, hogy nem tudatos beállítottságú ember vagyok, hanem tökéletesen érzelmi ember. Akkor kezdem el a szó szoros értelmében rosszul érezni magam, amikor érzelmileg atrocitás ér. Nagyon sokat gondolkodtam is azon, hogy hol az a pont, ahol én ebben eltérek a többiektõl. Aztán Tinédzser fogalmazta meg a Sajnálom, hogy így esett címû számban: "szívem adtam, és te mégis követelted lelkemet." Tehát amikor a jóindulatommal, szeretetemmel, odaadásommal valaki megpróbál visszaélni. Én teljesen fel tudok oldódni egy közösségben, egészen addig, amíg azt kötelezõvé nem teszik. Abban a pillanatban, ahogy ezt elkezdik elvárni, úgy érzem, hogy a szabadságomat korlátozzák, és ez nem tetszik. Ha visszagondolok az elmúlt harminc évre, mindig ezek voltak a fordulópontok. Most már, ahogy öregszem, jobban tudok erre vigyázni, kevésbé viszem bele magam érzelmileg a dolgokba, kevésbé vagyok sérülékeny. De fiatal koromban baromi sérülékeny voltam.

Mitõl válhatnak a dolgok kötelezõvé? Kötelezõ volt a Tolcsvay Trió vagy a Fonográf tagjának lenni?

A munka, az önfeláldozás kötelezõvé tétele nem stimmel. Fõleg az, ha csak te viszed bele magad ezer százalékig a dolgokba, a többiek pedig nem.

Akkor azt hiszem, a Tolcsvay Trió végül is nem ilyen dolgok miatt oszlott fel.

A Tolcsvay Trió nem oszlott fel: most ez a bátyám zenekara, csak én nem játszom benne. Az õsváltozatában valóban testvéri és baráti közösség volt, ami nem ilyen dolgok miatt repedt meg. Átalakult egy öttagú zenekarrá, úgy hívták: Tolcsvayék és a Trió. Amit mondtam, az inkább a késõbbi, Fonográfos idõkre igaz. Én baráti köteléknek tartottam a Fonográfot is, és a mai napig nem tudok együtt zenélni olyan emberrel, akivel nem állok lelki közösségben. Vérprofi módon engem nem érdekel az egész.

"Átalakult egy öttagú zenekarrá, úgy hívták: Tolcsvayék és a Trió"
Fotó: Hungaroton kazettaborító

A kezdeti idõszak azért is érdekes, mert akkor vált egyfajta védjeggyé a Tolcsvay név. Szerintem nagyon sokan mind a mai napig a Bélával közös idõkre gondolnak, ha meghallják a nevedet. Meg tudnád fogalmazni, milyen volt ez a Tolcsvay-zene?

Azt hiszem, egyszerû, könnyen érthetõ, könnyen kialakult zene volt, aminek sok köze volt a népzenéhez. De nem az autentikus népzenéhez, hanem ahhoz a városi népzenéhez, ami a hippi-idõszakban született meg. Ez a zene semmi esetre sem kötõdött a szórakoztatóiparhoz, bár akkor is létezett a slágerzene. Amikor írtam a számokat, sosem gondoltam végig elõre, hogy milyen stílusú dalt fogok csinálni. Egyszerûen csak leültem, és az érzéseimbõl elkezdtem gitározni vagy zongorázni, és kialakult a dal, ami valahogy hasonlított énrám. De az biztos, hogy nem hasonlított semmilyen addig hallott zenéhez! Ma, amikor az ember musicalhez ír zenét, nyilván vannak elvárások a színpadi és drámai fordulatokra. Mondjuk egy szereplõ érzéseit kell elzenélnem. Ez már feladat, itt már elõre végig gondolom, milyen számot kell írnom. De annak idején soha nem gondoltam végig, egyszerûen az érzelmeimet próbáltam kifejezni. Ezzel Béla is így volt, és együtt alakítottuk ki a számokat... Nem úgy kell elképzelni, hogy komplett számokat vittünk próbára. Otthon, a szüleinknél elkezdtünk gitározni, és az úgy alakult, ahogy alakult. A zenében is, a szövegben is benne voltunk mind a ketten. Én inkább a zenében domináltam, õ inkább a szövegekben. És ezek azok az erõk, amelyek nem hozhatók létre úgy, hogy egy zenekar projektszerûen összeáll. Abból lehet halálos szakmunka, tökéletes minõség, de ez a "genezis" hiányozni fog belõle.

Szerintem a Fonográf kialakulása mögött is alapvetõen érzelmi szálak húzódtak meg. A zenekar megszületése annak a barátságnak volt köszönhetõ, ami az Illés és a Tolcsvay formációk között szövõdött. Ez szakmai és emberi barátság is volt. A szakmai oldal megmutatkozott abban, hogy Levente '73-as Utazás címû szólólemezén gyakorlatilag már a Fonográf zenekar játszott. Az emberi barátságra pedig a legszebb példa a KITT Egylet '73-as nyári turnéja. Ma már sajnos ilyen nincs, de úgy kell elképzelni, hogy július elején az egész zenekar leköltözik a Balatonra, és augusztus végéig ott él egy közös házban. Ott éljük az egész életünket, csajokkal, feleségekkel, gyerekekkel. Esténként mindig marha jó a koncert, nap közben pedig végig a jövõrõl gondolkodunk. Én Leventével nagyon szoros barátságban voltam ebben az idõszakban. Õ a szólólemezét tervezte, miközben nem tudom, mennyire volt tudatos benne az az elhatározás, hogy felbomlasztja az Illés zenekart. Szerintem ez organikusabb folyamat volt, mint ahogy ma magyarázzák az újkori történetírók.

Igen, de õ hajlamos az utólag visszaformált gondolatokra. Én azt hiszem, Levente zeneileg, kulturálisan abszolút meghatározó valaki, valóságos "õselem" ebben az országban. Az õ zenei habitusa általában nagyon karizmatikus, ebben az idõszakban viszont rendkívül érzékeny volt a világra. Kevés ilyen idõszakot ismerek az õ életében, amikor ennyire nyitott volt, és ennyire szivacsszerûen szívta be a világból érkezõ zenei áramlatokat, az olyan muzsikusok "lelkét", mint Elton John vagy Cat Stevens. És szerintem érzékeny lett arra a zenére is, amit mi csináltunk a Tolcsvay zenekarral, megérezte azokat a szerteágazó zenei képességeket, amelyek rám jellemzõk. Mert én azt hiszem, erõsen vokális beállítottságú, komplex zenei hangzásban gondolkodó, hangszerelni tudó ember vagyok. Az érdekel elsõsorban a zenébõl, hogyan tudok valamit megszólaltatni. Szóval elkezdtünk együtt muzsikálni. Levivel a Mexikói úton bérelt másfél szobás kéglijében reggeltõl estig gitároztunk. És ez a lelki összecsengés, ami nem csak Leventével, hanem Szabolccsal is megvolt, ez eredményezte a Fonográfot. Akárhogy magyarázzuk utólag: üzlet, politikai helyzet, Hungaroton, Bors Jenõ meg nem tudom én micsoda, volt egy alapvetõ zenei és érzelmi és baráti mag, vagy legalábbis szeretném azt hinni, hogy volt egy ilyen.

Van aki azt mondja, az Illés felbomlása mögött politikai erõk álltak.

Az igaz, hogy ebben a fantasztikus hullámzásban az Illés és a KITT Egylet politikailag felbomlasztandó erõmû volt. De hát a Tolcsvay zenekar sem volt a hatalom kedvence! Akkor már én is megírtam a Nemzeti dalt, a bratyóm pedig megszervezte a miskolci popfesztivált, amibõl szintén politikai ügy lett, Tinédzser rendõri üldözésének egyik állomása. De szerintem az Illés zenekar enélkül is, magától is felbomlott volna! Egy idõ után egyszerûen nem dolgoztak. Most már lehet legendáról beszélni, de õk a hetvenes évek elején gyakorlatilag nem dolgoztak. Nem írtak új számokat, nem születtek új Illés-produkciók. Levente már akkor az István, a királyban gondolkodott. Az alkotóközösség elkezdett szerteágazni, valahogy sokrétû lett az életünk. Tulajdonképpen nagyon jó ötlet volt a KITT Egylet, ami mindenkinek a mûhelye lehetett volna. De ez valószínûleg a Levente és köztem meglévõ szoros kötelék miatt nem tudott létrejönni. Mi mindenképpen valami új dolgot szerettünk volna csinálni. Egymás között '73-ban egy õszi, váci koncerten beszéltünk elõször nyíltan arról, hogy új zenekart kellene csinálni, amiben Levente, Szabolcs, Tinédzser, Béla, Oszkár és én lennénk a tagok. Oszi szerintem egyébként akkor az ország legjobb dobosa volt. Béla azonban errõl hallani sem akart, neki az volt a legfontosabb, hogy a Tolcsvay név és a hozzá kapcsolódó hagyomány fennmaradjon. A félelme talán jogos volt, de bennem nem volt ilyen érzés.

Én azt hiszem, hogy a Fonográfban nagyon sok minden megmaradt a "tolcsvayságodból", nagyon erõsen meg tudtál nyilvánulni, hozzá tudtál járulni a zenekar sikereihez.

Igen, én is úgy érzem, dacára annak, hogy ma szerintem van, aki nem is tudja, hogy én is a Fonográfban játszottam. Az együttes zenéjének, hangzásának erõsen meghatározója voltam. Addigra szerintem kezdtem kiforrni, mint muzsikus, és a többiekben olyan talajt találtam, amelyen gazdagon, biztonsággal lehetett muzsikálni. Mindegyikükkel nagyon szerettem együtt zenélni, Szabolccsal különösen. Anélkül, hogy bárkit megsértenék, azt mondom, hogy az õs-zenekarok elsõsorban baráti társaságok voltak, és ott mindig volt egy-két olyan tag, aki kevésbé volt jó képességû, akivel a próbákon sokat kellett foglalkozni. Megérte, mert barátok voltunk - de a Fonográfban ilyesmire már nem volt szükség. Ott már mindenki szuper zenész volt. Olyanok voltunk, mint egy barokk zenekar: csak azon gondolkoztunk, hogy mit ne tegyünk bele a számokba. Én azért tartom a Fonográfot meghatározó zenekarnak, mert a hippi-idõszak egyenes következményeként szabadon gondolkodó, abszolút friss muzsikát csináltunk. Utólag aztán ezt "lecountryzták", leszólták - teljesen hamisan és jogtalanul. Én nagyon boldogan emlékszem vissza ezekre az idõkre.

Néhány évvel ezelõtt, a Fehér zaj címû lemezed megjelenésekor fogalmaztál úgy, hogy a Fonográf az egyik legtoleránsabb magyar zenekar is volt. Mit jelent ez, hogyan lehet egy zenekar toleráns?

Például úgy, hogy figyelemmel kíséri a többit. Mi nem úgy rivalizáltunk a többiekkel, hogy megpróbáltuk az Interkoncertben elintézni, hogy ne õk utazzanak, hanem mi. Vagy mondjuk nem ígértük alul mások gázsiját. Mert akkoriban már ez is elterjedt volt… Igazából a bögyömben is van egy-két dolog, amirõl tudom, hogy csak én tudnám elmondani. Pontosan tudom, hogy mikor romlott meg a befõtt, és kik rontották meg. De nem akarok botránykönyvet megjelentetni…vagy szerinted kéne? Lényeg az, hogy a hetvenes évek közepére már elterjedt a rossz értelemben vett üzleties stílus. Ekkor már a legtöbben nem mosolyogva, hanem fogcsikorgatva keresték a pénzt. Ez hülyeség, ebben semmi öröm nincs… Ami ma van, az meg már teljes agyrém. Itt senki nem boldog, hiába vannak milliói. Mi viszont boldogok voltunk, és ettõl lettünk toleránssá. Egymást is toleráltuk, az is mindegy volt, hogy egy számot ki kezd el… Nem volt olyan, hogy "én vagyok a frontember, te vagy a szólógitáros, te meg ülj csak a zongora mögött", és ha egy dalon belül két centivel arrébb mozdulnak ezek a funkciók, akkor megette a fene az egész image-et.

Én hisztis voltam. Zeneileg kiforrott voltam, de azt hiszem, emberileg nagyon gyerekes voltam, ami nem biztos, hogy hátrány, csak esetleg zavaró. Szakmai kérdésekben mindmáig hajlamos vagyok a türelmetlenségre, vagy akár egy picit az erõszakosságra is. Azt szeretném, hogy a dolgok zeneileg úgy alakuljanak, ahogy én gondolom jónak. Megpróbálom a többieket meggyõzni a zenei igazamról, és ez nagyrészt sikerül is. De én is befogadom a többiek meglátásait, tanulok tõlük. Tulajdonképpen a színpadi fegyelmet, az elõadói viselkedést, azt, hogy az embernek mindig a maximumot kell adni a színpadon, és nem lehet "linkelni", gyakorlatilag Leventétõl és Koncz Zsuzsától tanultam meg. Levi rendkívül szigorú ember önmagával szemben, és ez a színpadi teljesítményén is mindig meglátszott. Õ mindig ezer százalékos volt a színpadon. Én érzelmileg hullámzó alkat vagyok, de ez a fegyelem magával ragadott. Azt, amit ma tudok a színpadról, gyakorlatilag akkor tanultam meg. A Tolcsvay zenekarban még megláthatta az érzelmeimet a közönség. Ha annak idején rossz kedvûen mentem fel a Vásárhelyi Klubban a színpadra, mert elhagyott a szerelmem, az aznap este rajta volt az egész produkción. Azt, hogy a színpadon profi módon viselkedjek, a Fonográfban tanultam meg.

"Én érzelmileg hullámzó alkat vagyok, de ez a fegyelem magával ragadott."
Fotó: Miklós Tibor: Keresem a szót, keresem a hangot...

Azt hiszem, te is sokat adtál a többieknek, például Zsuzsának, akinek nagyon sok jó zenét írtál a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején. Hogyan emlékszel erre az idõszakra?

Nagyon boldog voltam akkoriban. Nekem sosem volt fontos, hogy az általam írt dalokat én is énekeljem. Azaz voltak és vannak dalok, amelyeknél nagyon fontos - ezért csinálok szólólemezeket a mai napig. De az esetek többségében ez nem érdekes, csak az az érdekes, hogy a dal valósuljon meg. És Zsuzsa elképesztõ módon tudja közvetíteni a közönség felé, amit én írok. Alt hangfekvése van, vagyis behatárolt hangterjedelemben írhatok neki, de gyönyörû a hangszíne, és az elõadói egyénisége összehasonlíthatatlan. Már a kezdetekkor, a csírájában látszott, hogy Zsuzsa nagyon komolyan veszi a hivatását, mára pedig egyértelmûen bebizonyította ezt. A pályatársai közül a leghosszabb ideig tartó és legigazabb életmû van mögötte. Nekem zeneszerzõként, hangszerelõként is nagy öröm volt olyan számokat írni neki, amelyekben kipróbálhattam az erõmet. Kipróbálhattam a szimfonikus zenekari hangszerelést, verseket zenésíthettem meg, ami mindig nagyon érdekelt, amit mindig nagyon szerettem. Zsuzsának, mint énekesnõnek pedig szüksége is volt arra, hogy legyen mellette egy zongorista, egy zenei vezetõ, aki a dalait rendezi, kialakítja. Késõbb pedig, amikor Levente már nem szívesen vállalkozott arra, hogy a Fonográffal Zsuzsát kísérjük, összehoztunk a Zsuzsának egy saját zenekart, amelyik állandóan rendelkezésére állt. Ennek a zenekarnak én lettem a vezetõje. És ezt borzasztóan élveztem, hiszen amikor egy zenekarban játszik Tóth Tamás, Dés László, Gõz Öcsi és Csurgay Attila, az csak jó lehet.

Tehát ha nem is nevesített együttesként, de a hetvenes évek végén újra kialakult egyfajta mûhely, amiben te is ott voltál. Voltak közös munkáitok a Zsuzsának szervezett fellépéseken kívül is?

Igen, gyakorlatilag az én elsõ szólólemezem is ebbõl a zenekarból nõtt ki. A hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején tényleg kialakult egy újabb zenészbaráti köröm. Én mindig elmentem, ha hívtak valamilyen lemezre játszani. Szerettem együtt dolgozni Presserrel a korai Zorán-lemezeken. De muzsikáltam a Cini vagy Kovács Kati lemezein is. Az Omega Petróleumlámpájában is én szájharmonikázom.

Ez titok volt? Merthogy legalábbis a lemezen sehol nem jelent meg a neved, és szerintem ezzel a hírrel még harminc év elmúltával is alaposan megleped a közönséget.

Nem volt titok, ez akkoriban semmi különöset nem jelentett. "Eljössz szájharmonikázni? Persze hogy eljövök." Kész. Attól, hogy ilyet vállaltam, még nem éreztem, hogy "megcsaltam" azt a közösséget, amiben dolgoztam. Az persze lehet, hogy a közönség így érezte… De végül ilyen nyitás eredményezte azt is, hogy Zsuzsával szorosan együtt dolgoztam. És ez már megelõlegezte a színházi életemet is.

A feleségem például azt mondja, hogy mindig is azért szerette a Fonográftól a Fortuna hálójában címû nótámat, mert az már olyan volt, mint egy kis operarészlet. És van is abban valami, hogy én mindig dramatikus zenéket szerettem írni, olyan nótákat, ahol maga a zene is jelent valamit önmagában. Az olyan, zeneileg összefüggõ lemezek, mint az FG-4 vagy Zsuzsa Menetrend címû lemeze, mind az én inspirációmra készültek. Nagyon büszke is vagyok ezekre.

A legendás FG-4 album ritkaságszámba menõ, eredeti kazettás változatának borítója
Fotó: Hungaroton kazettaborító

Az említettekhez hasonló a Fonográf 1984-es Jelenkor lemeze is, ahol szintén meghatározónak tûnsz.

Így van, abba is beleadtam, amit csak tudtam. Ha akkor együtt maradunk és tovább tudunk lépni… No, de lényeg az, hogy én mindig szerettem az összefüggõ zenei üzeneteket. Valahogy "úgy maradtam", mint a Beatles, akik elsõként kezdtek el ilyeneket készíteni. Szerintem a rockzene nem csak három perces dalokból képes állni, hanem hosszabb lélegzetvételû mûveket is átívelhet. Csak ezt az irányát ma már a világban mindenhol megölte a silányság.

'"Ha akkor együtt maradunk és tovább tudunk lépni..."
Fotó: Fonográf útközben (1984.)

Az egybefüggõ alkotások már valóban a jelenlegi munkáidhoz vezetnek el. Hogyan áll össze ma egy közösség, akikkel lemezt készítesz, vagy akikkel színpadi mûvet szerzel? Hasonlít még a régebbi idõkre, vagy már teljesen más munkastílust követtek?

Szeretném, ha hasonlítana. A zenésztársaság például gyakorlatilag egészen a Magyar Miséig és a Mária Evangéliumáig állandó maradt. Ezekben a produkciókban ugyanúgy megtalálod Dés Lacit, Tóth Tamást, Csurgay Attilát. Most nemrég is volt egy Magyar Mise koncert - ugyanaz a baráti kör játszotta, kicsit kiszélesítve. Körülbelül száz ember szerepel a mûben - és ha a vezetéknevét nem is tudom minden kórustagnak, a keresztnevét biztosan. Nagyon örülök annak a szerencsés helyzetnek, hogy komponista vagyok, és a legjobb magyarországi muzsikusok eljönnek nekem muzsikálni. Õk olyan gazdagságot adnak a zenéhez, amit én nem is tudok leírni. Sõt, állandóan igyekszem is megadni nekik ezt a szabadságot... De még ha meg is írok mindent az utolsó hangig, akkor is hajlandó vagyok elfogadni mások módosítását, kiegészítését. Mindig közösségben gondolkodom, és azt hiszem, akikkel együtt zenéltem, szeretnek engem, és én is szeretem õket. Ma már persze az ember otthon, számítógéppel gyakorlatilag egyedül meg tudná csinálni az egészet, de azt meg minek? Igyekszem fenntartani a közös munkát, még akkor is, ha ez sokszor a nagy gondokat okoz… A koncertszervezõk például megõrülnek, amikor elõállok egy tíztagú zenekarral. Ennyi ember már nem fér be egy mikrobuszba, és belépnek azok a gazdasági ügyek, amiket gyûlölök, nem bírok elviselni.

Szerintem nem nõtt fel egy igazi jó menedzser-generáció, aki önmagától képes megcsinálni egy projektet. Sajnos itthon nem létezik a producer mint foglalkozás, aki a saját bõrét vásárra viszi, nem csak a mûvészét. Én nem tudom kitalálni saját magam! Nem tudom, és nem is érdekel, milyen pózban kell beállni, milyen pofát kell vágni. De tudom, hogy ez létezõ, fontos dolog, amihez valakinek kellene értenie. Mégis azt kell mondanom, nem értenek hozzá… Lehet, hogy csak az én zenémhez nem értenek, azt nem tudják tálalni. Csak az egyértelmû frizuraviseleteket tudják képviselni, az meg úgyis eladja magát.

"Nem tudom, és nem is érdekel, milyen pózban kell beállni, milyen pofát kell vágni."
Fotó: Tolcsvay László honlapja

Ezek után tervezel koncerteket? Hiszen például a T-Monográf-lemez bemutatásával is adós vagy még…

Marha nehéz, több szempontból is. Sajnos a közremûködõ muzsikusok Magyarországon nem tudnak megélni a hivatásukból, és rákényszerülnek, hogy hosszú külföldi munkákat vállaljanak. Ehhez pedig én itthon nehezen tudom hozzá igazítani a saját életemet. Nem mondhatom nekik, hogy maradjatok itthon, mert fogunk négy koncertet csinálni. Úgyhogy még keresem a megoldást. Ráadásul sajnos ma úgy kezdõdik egy koncert, hogy elõre meg kell teremteni az egésznek az anyagi feltételeit. És ehhez nincs menedzserem, aki tõlem függetlenül ki tudná hajtani a dolgot. Idõnkét a saját két szép szememért egy-egy cég megszán. Így aztán nem tudom, mikor fogunk koncertezni. Ha hívnak, persze elmegyünk, mert tényleg nagyon jó muzsikálni.

A koncertsiker szerintem azért is sokat jelent, mert a legutóbbi lemezed nagyon furcsa, sajátos zene, ami nehezen fogható meg, nehezen írható le sablonokkal. Mi inspriál téged erre a muzsikára?

Csak azt mondhatom, hogy az életem. Az, ahol az életem tart. A T-Monográf-lemez abszolút korkép, én magam és Sziámi ezredvégi korképe. Sziámi szövegei meghatározók a lemezen, néha még engem is meglepett velük. Van egy-két szám, aminek a szövegével nehezen barátkoztam meg, de azt mondtam, hogy annyit beszélgettünk, gondolkodtunk, érzetünk együtt Péterrel, hogy baráti szeretetbõl eléneklem azt, amit õ hozott. Ilyen az Akárki megtenné, a "gyilkosos" szöveg, ami elég messze áll tõlem, de elénekeltem. Így született meg ez a mû, ami lefényképezi, megfogalmazza, átörökíti azt a gondolatvilágot és érzelmi világot, amiben én és Müller Péter Sziámi '98 év végén és '99 év elején éltünk.

Korábbi interjúidban egy-két szót már elejtettél arról is, hogy ugyanezzel a lemezzel egy idõben elkészült egy másik összefüggõ mû is, más zenészek közremûködésével. Ez egyelõre még megjelenésre vár. Mit tudnál mondani róla az érdeklõdõknek?

A címe Örökkörök. Az egész mû különös hangzású, erõsen népzenei ihletésû, azt gondoltam, hogy a világ és az ember életútja fejezõdik ki benne. A szöveg Bródy mûve, rendkívül érdekes, meditatív verseket írt. A tavalyi év elején azt az ajándékot kaptam az élettõl, hogy mindkét zseniális szövegíró, Tinédzser és Sziámi lelkébe is bele tudtam látni. Talán a zenémre nyíltak meg… Fantasztikus dolog, ha az ember ilyen megnyilvánulást kap másoktól. A mûben egyébként Csurgay Attila dobol. Móricz Misi és Anti Tamás gitározik. A népzenészek közül a Muzsikás együttesbõl Éri Pityu és fia, Marci, a Tékából Havasréti Pali, a Vujicsics együttesbõl Borbély Misi játszik, és szerepel "Citrus", a citerás zseni is. Az éneket szinte végig kórusban adjuk elõ: Szabó Csilla, Móricz Misi, Anti Tamás és én. Csak egy olyan dal van a mûben, amit szólóénekes ad elõ, ezt Sebestyén Márta énekli. Nagyon izgalmas az is, hogyan alakult ki a mû. Egy Bartók-feldolgozás indította el bennem az egészet, amit a vokalista lányok buliról hazafelé énekeltek a kocsimban. Mindegyikük énekelt több kórusban, úgyhogy egyszerre csak rátaláltak erre a közös dalra. Nem is sejtették, mit indítanak el… Most az egész mû ezzel a dallal kezdõdik, Czerovszky Heni énekli. Olyan mint egy idõutazás.

Azt terveztem, hogy az anyagból balettfilmet készítünk. Már tavaly tavasszal el is kezdtük, csak éppen a "híres filmproducerekrõl" kiderült, hogy szélhámosok. Megakadt a dolog, és ráment az egész tavalyi év. Most újra elkezdek küzdeni, mert ehhez a zenéhez mindenképpen mozgást is szeretnék kapcsolni. Muszáj, hogy legyen belõle valami!

Nagyon drukkolok, azt hiszem, FONOGRÁFIA összes olvasója nevében. Köszönöm szépen a beszélgetést.

Ez nem egy Balaton-parti stílus

Galla Miklós beszélgetése Szörényi Leventével
1999. július 7.

Az újra kiadott Jelenkor, illetve a Használat elõtt felrázandó c. válogatásalbum szerkesztésekor Galla Miklós meginterjúvolta a Fonográf tagjai közül azokat, akik szerzõként jegyzik a lemezeken szereplõ dalokat. A beszélgetések alapján készültek azok a néhány soros visszaemlékezések, amelyek a CD-khez mellékelt füzetkékben olvashatók. Fonográfia most közreadja a Szörényi Leventével készült interjú teljes szövegét. A Galla Miklóstól kapott kazettán szereplõ szöveget hangról-hangra kottáztam le, szinte semmilyen szerkesztést nem végeztem rajta. Ily módon a leírt szöveg az élõ beszéd eredeti fésületlenségét tükrözi. Ez a módszer az újságírói gyakorlatban talán szokatlan, viszont olyan többletet ad az olvasónak, amiért talán Levente és Miklós sem fog megorrolni.

Galla: Arra gondoltam, természetesen, hogy csak a te nótáidat mondom, tehát aminek te vagy a zeneszerzõje.

Szörényi: Jó! Hát igen. Bár ez eléggé kényes, mert vannak olyan nóták, amik vegyes szerzeménynek minõsülnek, annak ellenére, hogy végül is megállapodtunk egy azonos szerzõ nevében. Mondjuk tudnék erre példát mondani, bár ilyenbõl nem sok volt.

Tehát úgy kezdõdik a lemez, hogy Használat elõtt felrázandó. Címadó szerzemény, rádiófelvétel.

Bevallom õszintén és férfiasan, hogy nem jut eszembe. Nem tudnám elfütyülni a nótát. Valami szvinges. Hát játszd le, persze, kíváncsi vagyok.

Hát igen, ha nem hallgatom vissza, soha nem jut eszembe. Ez egy olyan nóta, amit tulajdonképpen jókedvében ír az ember, de nem különösebb elgondolással. (nevet) Tényleg. Ez a nóta egy ilyen funky-stílusú nóta. Bár ilyeneket írnának most a mai zenekarok, persze. (nevet) De azokban az idõkben egy ilyen nótát bárki eljátszhatott, a Pressertõl kezdve a nem tudom… Most más kérdés, hogy a fõ jellegzetessége a valóban eltéveszthetetlen Fonográf-sound, ami a vokált illeti. De tõlünk ez egy tucatnóta.

(nevet) Hát, ez a véleményem. Ez egy tucatnóta. De nem én vagyok a közönség.

Csak mondom... De én, mint közönség, ugyanolyan kiemelkedõnek tartom. Úgy tucatnóta, hogy ugyanolyan kiemelkedõ.

Hát, talán lehet, hogy egyszer-kétszer. De ez a Illésre is jellemzõ volt annak idején, hogy voltak nóták, amiket egyszerûen nem játszottunk. Egyáltalán. Mert stúdióban összehoztuk, aztán… Nem azért, mert nem tudtuk volna lejátszani, nem tudom. Talán egyszer-kétszer eljátszottuk, nem tudom…

Igen. "…Elvis Presleyvel…" (nanázva dúdolja a nóta dallamát) Na, hát ez már valami. Ez már valami. De hát ez egy nosztalgianóta, egy nosztalgiaszám, ami valójában, hogy mondjam, azt tûzte, ugye, maga elé célul, hogy egy kicsit fölelevenítse azt a házibulis hangulatot, amiben természetesen mi is részt vettünk. A mi stílusunkra, se a Fonográfban, se az Illésben nem volt nagyon jellemzõ, bár az Illés az még bõven a házibulis korszakban alkotott. Tehát magában a korszakban. A Fonográf inkább visszatekintett már erre korszakra, és valójában egy ilyen nótában akarta megfogalmazni. Nota bene, ezt a nosztalgiazenét a Fenyõék sokkal, százszor jobban csinálták, mint mi. Úgyhogy… És ugyanakkor õk meg zsinórban. Õk aztán ráálltak erre a dologra, és jól kiaknázták. Minekünk ez csak egy ilyen kedves hangulat volt.

Akkor mégis, miért határoztátok el, hogy Elvis halála után készül egy ilyen emlékezõdal?

Nem emlékszem rá. Nem emlékszem rá, esküszöm. Nem tudom, hogy honnan alakult, hogy honnan támadt az ötlet. Az olyan ködbe veszõ már nagyon, hogy honnan támadt az ötlet. Tényleg, én úgy gondolom, hogy van egy jó pár olyan nótája a Fonográfnak, amelyek ilyen felhõzetlen, kendõtlen, kendõzetlen jókedvében csinált, minden különösebb cél nélkül. Talán egy volt a cél: miután, azt hiszem, ezeket a Rádióban vettük föl, és nem a Hanglemezgyárnak, úgy emlékszem, hogy ez félig-meddig úgy megrendelésre készült. Mittudomén, mondták, na, írjunk néhány nótát a Rádiónak. Ha jól emlékszem, ez így történt, hogy megkértek, írjunk már egy pár nótát, csináljunk, készítsünk már egy pár felvételt a Rádióban. Kaptunk egy ilyen felkérést, és akkor írtunk egy pár nótát, és akkor ezt fölvettük a Rádióban. De egészen másképp készültek azok a számok, amelyeket egy albumra szántunk, és amelyeket szinte összeraktunk, már a próbaidõszakban, a felvétel idõszakában néztük, hogy mi olyan… És volt, amelyiket aztán félretettük, hogy ez nem illik ide, meg nem tudom én mi. Tehát más az, amikor az ember egy albumot konstruált, és más az, amikor így szabadon, csak úgy néhány nótát fölvett. Hát ezek közé tartoznak ezek a számok.

Ez tipikusan olyan szerzemény… most túl azon, hogy ez is közös munka a Lacival, emlékeim szerint, én a refrénre ismerek rá ebben az esetben, valószínûleg a verzéjét a Laci írta, õ is énekli…

Az lehet. Hát jó, hát az nem így jelentkezett a dologban, hogy aki írta, az énekelje, vessen magára! (nevet) Hanem, hát valahogy így adódott. Ugyanakkor pedig eléggé élesen megmutatkozik például ebben a számban is, hogy a Fonográf egy afféle ilyen magyarországi west coast stílust, ez egy kicsit olyan hülyén hangzik, de álmodott magának meg. Az igazi az lett volna, hogy ha egy nagyon õszinte, sajátos stílust ki tudott volna alakítani, amire nem volt se belsõ, se külsõ igény. Például egy ilyen Balaton-parti stílust… (Galla kuncog) Most ezt komolyan mondom, ilyen sok idõ távlatából már. Tehát mondjuk egy kicsit több munkába került volna, komolyabb munkába került volna, de hát volt bennünk egy ilyen rácsodálkozás az amerikai west-coast zenekarokra, tehát az Eagles meg a többiek. És hát miután jól szólt a vokálunk, természetesen a zenekar se volt rossz, hát ezért úgy bizonyos számainkban ez így, ez a… Ez a kicsit ilyen nosztalgikus érzés egy nem létezõ, számunkra nem létezõ és általunk lényegében nem ismert élettér iránt, érted, ez fogalmazódik meg ezekben a nótákban. Zeneileg, legalábbis, szövegileg nem, természetesen. Hát mit mondjak? Azt mondom, amit az elõbb. Ennyi idõ után én sokkal jobban örültem volna, hogyha ki tudtunk volna alakítani egy Balaton-parti stílust, és akkor arra valóban büszke lennék. Ezt egyszerûen csak szeretem, mert jó, hát persze jó, jól csináltuk, na.

Nézd, ez… Ezt hadd mondjam, hogy ha olyan… szerintem, ez az én véleményem ehhez, hogy ha olyan kvalitású szerzõk vannak valahol, mint amilyen… és persze énekesek... akkor lehet, hogy bizonyos stílusjegyeket akárhonnan átvettek, de ha az egyéniség ennyire erõs, akkor…

Jó, hát persze, hát ez egy sajátos zene ettõl még. De azért világos, amit elmondtam, tehát…

Világos, persze. Szóval ez egy fura dolog, mert a Fonográf… ehhez hozzátartozik az, hogy a Fonográf lényegében kezdettõl fogva, és elég tudatosan, úgymond hajtott arra, hogy aztán jól töltötte-e be, vagy sem, ez egy másik kérdés, de egy úgynevezett nemzetközi piacon fogyasztható szerepet szeretett volna betölteni, és hát ezért aztán nem nagyon kísérletezett a Fongográf. Tehát érted… Tulajdonképpen kész zenei panelokat integrált a saját zenéjébe. Ez nem azt jelenti, félreértés ne essék, ez nem azt jelenti, hogy átvette, vagy lemásolta, vagy nemtudoménmi… Ezek panelek, szóval hangzáspanelek, satöbbi, szóval amibõl aztán, teljesen, nyilván, ahogy mondtad is, a mi kohónkban ez egy új minõséggé változott. De attól még az teljesen világosan nyomon követhetõ, hogy ez nem egy Balaton-parti stílus, hanem egy kaliforniai, óceáni stílus. (nevet)

Az is megrendelésre készült, a Zsombolyai filmjéhez, A kenguruhoz, igen. Az egy több részbõl álló kis kompozíció. Valóban, ottan fokozottan érvényes az, amit most itt a Hol az a lányról beszéltünk, fokozottan. Tehát ott a Beach Boys effektusoktól kezdve az Eagles-ig bezárólag… Hogy mondjam, szóval szinte zenetudományilag nyomon követhetõ, érted, hogy mi mennyire úgy gondoltuk, hogy mi elférnénk ezen a palettán. Szóval volt bennünk egy kicsit ilyen dac is, hogy mi a világon bárhol tudnánk reuzálni. És ez igaz is, ez most is így gondolom, visszamenõleg is, hogy ha mi mondjuk angolul adtuk volna elõ a repertoárunkat, és erre, mondjuk erre sor is került bizonyos mértékig, a Fonográf mûködésének vége felé, Hollandia, Dánia, Németország területen, vendégjátékok során… Tehát volt bennünk egy ilyen, egy olyanfajta dac, hogy igenis mi… Lehet, hogy talán ez abból táplálkozott, hogy mondjuk az Illéssel ugyan NDK-ba kijutottunk, de úgy istenigazából nem tudtunk külföldön érvényesülni… Ezzel szemben, cserébe, kárpótlásul egy halhatatlanságot kaptunk a magyarságtól. A Fonográf meg hát nem igazán ezt a pályát futotta be. Nem is, furcsa módon nem is figyelt erre, például. Szóval, ezt nem mondom, hogy a hazai közönséget lenézte, inkább a hazai közönség, a magyar közönség figyelmeztetett minket arra, hogy mi van, nekünk már nem játsztok? Meg mittudomén… Elég sokat játszottunk ugyanis külföldön. Szóval lényeg az, hogy tényleg volt bennünk egy ilyen fura igény, még az Illésbõl jöttekben is, na de hát mondjuk a Tolcsvayék felõl jöttekben meg egy természetes svung volt, ugye, hogy a Tolcsvay Trióból egy nemzetközi hírû zenekarrá váljon a társaság. Ez egy természetes igény volt. Bennünk ez a felhajtóerõ nem volt ekkora, a Bródyban, bennem, meg a Szabolcsban, mert mi egy komoly futamon már túl voltunk az Illéssel, tényleg, minket az annyira már nem ösztönzött, de azért érdekesnek tartottuk volna, ha mondjuk az akkori hatóság is támogat minket, hogy például a londoni Wembley-ben egy hatalmas country-fesztivál keretében bemutatkozzunk a világ elõtt. Azért az nem lett volna kevés, kis dolog, és hát ez nem adatott meg… De összességében véve mondjuk így fogható össze, hogy a Fonográf stílusa egy ilyen… Hogy látja a világot egy magyar, egy tehetséges magyar zenekar? Valahogy így. (nevet)

Na most van egy kérdéses dal, az a címe, hogy Minden rendben van. Az is a Rádióban készült…

Eljátszom. (Galla magnóról bejátszik egy részletet a számból.) Tehát akkor a tied.

Szóval, most az elõbbi egy-két nótától eltérõen, tehát ez ezek közül a nóták közül abba a sorba tartozik, amelyik valóban tucatnóta, tehát amit az ember olyankor ír, amikor délután nem tud aludni, de úgy különösebben semmihez nincsen kedve. És akkor ír egy ilyen nótát. Jobb híján. Mert hogy még fiatal és még nem bír magával. A bölcs ember ilyenkor már nem… Vagy alszik, vagy, ha nem tud aludni, akkor sem nyúl a kottapapírhoz. (nevet) Mert tudja, hogy épkézláb gondolat nem jut eszébe. Tipikus, ilyen délutáni unalomûzõ nóta.

Hát, az is a baromságok közé tartozik, mint az Amatõr sportolók dala. Az hülyéskedés. Az nem unalomûzõ, az egy hülyéskedés, valóban. Az Amatõr sportoló is meg Az õsember is, az egy ilyen, ilyen poénkodások, hülyéskedések.

Na most… Az utolsó dalok, azok, amelyeket említettél is, hogy készültek angol nyelvû felvételek, és azokból még egy se jelent meg CD-n. A végére, tehát azért, hogy a CD ideje kiteljesedjen, hetvenkét perc lesz a hossza… Tehát rajta van a Greyhound, a Brand New Day, az Under the Moonlight meg a Lonesome Once Again. Tehát ezek az angol…

Hát összefoglalóan ez gyakorlatilag annak a… Abból az elhatározásból született, ugye, hogy mi készültünk effektíve is, hát ezeket, azt hiszem, egy Stacey Wilde nevezetû angol szövegírólány írta ezeket a szövegeket... Tehát valójában volt bennünk egy konkrét készülõdés, hogy akkor meghódítjuk, vagy elkezdjük, megpróbáljuk meghódítani a nyugati piacot, és hát ennek eredményeképpen… Tulajdonképpen, azt hiszem, onnan indult az egész dolog, hogy a… Hogy a Hanglemezgyártól az MHV-nak a cannes-i fesztiváli bemutatkozásán elég jól szerepeltünk, és akkor ebbõl következett sok egyéb. Hát többek között, ugye, hogy csináltunk egy teljes angol, nem csak ezt a négyet vagy ötöt, egy teljes angol nyelvû nagylemezt. Illetve az késõbb lett egy teljes összeállítás, elõször egyet, szóval darabonként csináltunk ilyen felvételeket. Hát ebbõl a legelsõ, ami kislemezen meg is jelent a United Artists és más cégek gondozásában, az a Greyhound volt, és nem tudom, mi volt a másik oldalán…

...az a Lonesome Once Again, Mondd, hogy nem haragszom rád... Hát ezek állati jól sikerültek, ezek a felvételek, és mondjuk ezek körül csillant meg annak a lehetõsége, amire az imént utaltam, hogy meghívtak minket a londoni Wembley-be. Hát természetesen ezt itt az itthoni szervek félreértették, mert hát ott azért nem egészen úgy volt… Ugye, meg kellett volna cserébe venni egy country-elõadót egy itthoni fesztiválra, és ez itt, itt már, ez már, már akadály volt. Hát persze, hát ez azért üzlet, ez azért nem úgy van, hogy tárt karokkal várják a magyarokat. Sõt, ellenkezõleg. De akkor még volt, volt egyfajta, még utoljára volt egyfajta, azért mondom, hogy utoljára, mert azóta már szó nincs arról, hogy magyar zenekar egyáltalán labdába rúgna, de utoljára még így fölcsillant annak a lehetõsége. A keleti, az úgynevezett keleti blokkból egy-egy zenekarra fölfigyeltek, és akkor vitték. Hát most… De onnan is fúj a szél, és alapvetõen nem az volt itt a gond, hogy nem tudtak volna nemtudomén hány fontot, vagy száz fontot vagy ötszáz fontot vagy ezer fontot, mittudomén mennyit kifizetni azért, hogy mi kijuthassunk, tehát… Hanem inkább az volt a gond, hogy az Erdõs-féle, vezette, Bors-Erdõs vezette MHV másképp gondolta. Nem azt gondolta, hogy mivelünk akarnak kijutni. Megszûrték ezt a dolgot… Szóval nem így gondolták. Persze, hát ez a tipikus… Mert õk hozzá voltak szokva ahhoz, hogy, ugye, elõítélettel léptek föl bizonyos dolgokkal kapcsolatban, és zavarta õket az, hogy most miért pont… Nem, õk úgy nem gondoltak erre. Õk azt akarták, hogy menjen ki a Neoton, vagy a nemtudomén satöbbi, satöbbi… Miért pont a Fonográf? És akkor nem akarták belátni, hogy…. Hát õk is tudták, hogy ez jó. De hát… Na jó. Hát ez a… Ezt hívják kontraszelekciónak. Ez a tipikus példája. Na most hát, ugye, megcsináltuk ezeket a felvételeket, a Wembley-be nem tudtunk kijutni, pedig már az angol rádióállomásokon a Greyhoundot játszották. De nem csak ott… Hát a United Artists akkor még egy nagymenõ cég volt, és hát, ugye, beterítették egy pillanat alatt ezt a, ezt a területet. Tehát mondom, Észak-Németország, Hollandia, Dánia, Anglia déli része, tehát London és környéke, tehát gyakorlatilag ott a rádióállomásokon megszólalt a mi torkunkból a Greyhound. És ez egy igen nagy dolog volt. Igen nagy dolog volt, és hát tulajdonképpen ezt a lehetõséget vesztettük el azáltal, hogy nem tudtunk kikerülni a Wembley-be, hogy egy kicsit jobban bekerüljünk a köztudatba… És akkor egy ilyen csöndes kimúlása volt ennek, mert azért jártunk ennek következményeként még egy darabig ki különbözõ meghívásokra, klubokba meg mittudomén mi… Hát aztán, természetesen, hát minden csoda három napig tart. Hát végül is annyi banda van, tényleg, hát minden utcasarkon egy banda. Hát most miért pont miránk várjanak, hogy izé… Hát ez is nagymértékben egyébként hozzájárult ahhoz, hogy a Fonográf úgy szétzilálódott, érzelmileg, erkölcsileg. De hát ez csak egy része volt, tulajdonképpen.

És neked személy szerint az angol nyelvû éneklés, az milyen feladatot jelentett?

Nekem az nem okozott gondot, sõt. Sõt… Tudniillik a… hogy úgy szemben másokkal nekem a… Én zenei füllel közelítettem meg az angol nyelvet, nem az, hogy affektáltam, vagy mittudomén, én hallottam a fülemmel, hogy mi a… Hát persze, bizonyos helyeken, ugye, fõleg a szövegíró, ugye, megmutatta, hogy hogy autentikus, de alapjában véve soha nem okozott gondot. Hát vegyük hozzá azt, hogy, ugye, ezek a zenekarok, velem együtt is az õsidõkben, "vatcsuráj-hepcsuráj", valamilyen angol nyelven énekeltek. Tehát azt az angolos akcentust azért már megszokta… Még, még annak ellenére, hogy az ember azt se tudta, hogy mi… Meg nem is… Hát ilyen fonetikusan leírt szövegeket énekelt mindenki annak idején. Tehát nem volt egy újdonság számomra, csak más kérdés az, hogy az ember aztán egy professzionális szöveget professzionális módon fölénekelt. Hát Hollandiában is vettünk mi föl, azt hiszem, két számot, vagy négy számot, nem tudom…

"Jönnek a hírek", igen, igen. Tehát nem, számomra nem okozott gondot. Természetesen nem, ezt csak akusztikailag mondom, hogy gondmentes volt, mert nem tudatosan énekeltem az angolt. Tehát nekem ahhoz mondjuk el kellett olvasnom azt, hogy amit éneklek, az mirõl szól. Tehát az, hogy éneklek… Én nem tudok úgy angolul, hogy éneklem, és tudom, mint ahogy magyarul tudatosan tudom, hogy mit éneklek. De a kiejtésemmel soha nem volt baj, sõt, meg is lepõdtek rajta.

Galla Miklós neve az abszurd humor mûfaján keresztül vált igazán népszerûvé. Miklós, aki 1986 és 1996 között a L'art pour l'art Társulat tagja volt, az 1990-es alapítású Holló Színház vezetõje. Újságíróként és popzenészként sem ismeretlen, azt viszont jóval kevesebben tudják róla, hogy széles e hazában kevés nála lelkesebb pártfogóját lehet találni az Illés és Fonográf együtteseknek. Galla nyíltan vállalja azt a feladatot, amit a zenekarok életmûvének gondozása jelent. Ezt a munkát néhány hónapja látványos siker koronázta: hosszú évek után megjelent CD-n a Fonográf Jelenkor albuma, a belsõ borítón pedig ott olvasható: "Szerkesztette: Galla Miklós."

Milyen szálak fûznek téged az Illés és a Fonográf zenekarokhoz?

Érzelmi szálak fûznek, amelyek a gyerekkorban szövõdtek, és mint tudjuk, a gyerekkorban létrejövõ kötõdések nagyon erõsek tudnak lenni. Már '65-ben, amikor a rádió elkezdte játszani Az utcán-t és az Oh, mondd-ot, rögtön a hatása alá kerültem e csodálatos zenének. Hihetetlenül muzikálisnak éreztem, bár ezt a szót akkor még nem ismertem.

Hat éves voltam, és azért egy hat éves gyerek már figyeli, hogy mi az, ami neki szól. Az Oh, mondd kifejezetten, szó szerint lenyûgözõ hatással volt rám. Onnantól kezdve nem is volt kérdéses, hogy az ember Illés-rajongó. Érdekes, hogy a Beatles-t sokkal késõbb ismertem meg, kamaszkorban. De az Illést végig, a hatvanas évek második felétõl folyamatosan hallgattam rádióban és lemezekrõl. Teljesen azonosulni tudtam vele.

"...egy hat éves gyerek már figyeli, mi az, ami neki szól"
Fotó: Abszurd világ

Azóta is. A mai napig hallgatom, nem nosztalgikusan, hanem mint zenei produkciót. És nyilvánvaló volt, hogy amikor hárman átléptek a Fonográfba, akkor ez folytatódni fog. Azt szoktam mondani, hogy az Illés az ösztönös zseni, a Fonográf pedig a tudatos zseni. Semmilyen körülmények között nem fogadom el azt a véleményt, hogy a kettõt összehasonlítva az egyiket lejjebb helyezzük, mint a másikat.

Érdekes, hogy néha pontosan maguk az alkotók viszonyulnak így az életmûvükhöz.

Részben és idõszakosan. Én úgy látom, hogy nem kell a korszakokat összehasonlítani. Ez nem magasugrás. Felesleges elrontani a saját zeneélvezetünket azzal, hogy nem a számokat hallgatjuk, és megmártózunk a csodálatos zenében, hanem méricskéljük, ez a jobb vagy az a jobb. Különben pedig az Illés, ha együtt is marad, '76-ban már biztos nem írt volna olyan számokat, mint az Eltávozott nap. Valószínûleg olyasmi zenét játszottak volna, mint a Fonográf. Ha az ember harmincöt éves, más számokat ír, mint huszonhárom éves korában. Ez egy teljesen természetes folyamat, a személycserékkel együtt is.

Az utóbbi tíz-tizenöt évben, vagyis a zenekari korszak vége utáni idõszakban született alkotások is ennek a folyamatnak a részei számodra? Azt hiszem, sok rajongó van, akik számára valami lezárult a nyolcvanas évek közepén, a Fonográf búcsújával.

Én ezt egy fokkal árnyaltabban igyekszem megközelíteni. Az embernek néha valóban az az érzése, hogy nem hosszú színpadi mûveket szeretne hallani, hanem azt, hogy a szerzõ-elõadó maga álljon ki akár egy szál gitárral, akár zenekarral. De nem szabad elhamarkodottan leírni dolgokat, mert abból, hogy az Illés és a Fonográf tagjai fiatalon mindig újat akartak és eredeti dolgokat alkottak, egyenesen következik az, hogy idõsebb korukban is megújulva, többet akarva összefüggõ mûveket írnak. Ugyanaz a törekvés hozta létre a fiatal Illés és a Fonográf nagyon eredeti mûveit, amibõl az ötvenéves kori, komolyabb lélegzetû mûvek is születtek. Ez így törvényszerû.

A közönség viszont csökönyös és telhetetlen! Vágyunk arra, hogy mégis lássuk õket a színapdon, ahogyan elõadják a régi típusú popprodukcióikat. Sõt, akár új lemezeket is szeretnénk. Te hogy vagy ezzel? Mit jelent számodra ma egy Illés-koncert, mit jelentene egy Fonográf-koncert?

Hogy mit jelent, az könnyen megfogalmazható: én 1996-ban mind a három Illés-koncerten ott voltam. Ha Illés-koncert van, én ott vagyok, ha Fonográf, akkor is, teljesen mindegy hogy este nyolckor vagy reggel hatkor. És én is szeretném, ha lenne koncert, mert egy dolog a szerzõi zsenialitás, de itt van elõadói zsenialitás is.

Úgy véled, Levente énekesi képességei olyan nagyszerûek, hogy az egész produkciót meghatározzák?

Ez igazából két, vagy három ügy. Levente egyrészt tényleg szédületes énekkultúrával rendelkezik, ami az egyik dolog. Másfelõl pedig mágikus erejû elõadómûvész...! Az õ színpadi kisugárzása mellett egyetlen musicalszínész sem rúghat labdába. Ezen kívül, ami nem közvetlenül a színpadhoz kötõdik, Levente, mint zeneszerzõ is egyedülálló. Szerintem sokan vagyunk, akik az évszázad legkiemelkedõbb zeneszerzõjének tartjuk. Ez tehát nála hármas egység. Ugyanúgy, mint John Lennon, aki szintén zseniális számokat írt, nagyon nagy elõadó volt és énekes is.

"Az õ színpadi kisugárzása mellett egyetlen musicalszínész sem rúghat labdába."
Fotó: Zikkurat galéria

Korábban is hangot adtál már annak a meggyõzõdésednek, hogy Szörényi Leventét, illetve a Szörényi-Bródy alkotópárost akár nemzetközi vagy történelmi összehasonlításban is kiemelkedõnek tekinted…

Hogyne. Õk zseniális tehetségû emberek. Bródy a magyar nyelvvel valóságos szerelmi viszonyban, szimbiózisban él. Annyira könnyedek a dalszövegei, hogy egy-két hallás után már kívülrõl lehet tudni õket. Más szövegírók ügyesek ugyan, de igazából valahogyan összerakják a szöveget, és az nem lesz olyan könnyed, gördülékeny. Bródy abban nagymester, hogy egyszerû eszközökkel nagyon komoly tartalmakat fejez ki, másrészt a zenéhez is nagyon illik az általa írt szöveg. Persze õ zeneszerzõ és zenész is, aki nem is tudna a zenével ellenkezõ, a zenét "megerõszakoló" szöveget írni.

A L'art pour l'art Társulattal meg is énekeltétek nagyrabecsüléseteket az Éljen Bródy János! címû számban. Ez a nyíltan lelkes dal sokakat meglepett.

Igen, ez volt a régi L'art pour l'art Társulat utolsó közös munkája. Szinte közvetlenül a kilépésem elõtt készült a dal és a hozzá tartozó kis videoklip, amiben kifejeztük a kollégáimmal közös nagyrabecsülésünket János iránt. Érdekes, hogy jó néhányan, köztük maga János sem tudta hová tenni, nem tudta, hogy ez komoly, vagy gúnyolódás. Holott mi nem viccnek szántuk, hanem teljesen komolyan gondoltuk, amit a szövegben leírtunk. Meglepõ azért lehet, mert ebben az országban vannak, és mindig is voltak "istenek", akik nem kapták meg azt az elismerést, ami megillette volna õket. Például a színészek közül Õze Lajos, akire színházakat és filmtrilógiákat kellett volna építeni, és ehelyett epizódszerepeket kapott. Nem is csoda, hogy szeszes italba fojtotta a bánatát…

Szörényi Leventének és Bródy Jánosnak azért szerencsére több elismerésben volt része.

Igen, de szerintem még mindig nem a teljesítményükhöz méltóan. Levente esetében én például nem érzem, hogy õ szerzõként vagy elõadóként akár Lennonnál, akár McCartney-nál, akár Elton Johnnál lejjebb lenne... Érdekes, hogy ezt a világnak eddig nem hoztuk a tudomására. Kedvem lenne akármelyik nagymenõ nyugati producernek vagy zenésznek megmutatni az A lány, akit szerettem-et vagy a Várj még-et. Szerintem Stingnek is tetszene. És azt sem hiszem, hogy Tolcsvay Lacinak sokat kellene szégyenkeznie Az elsõ villamos, a Húnyd le a szemed, a Végtelen szerelem vagy a Mosolyod vígasztal miatt.

Az elismerések csúcsán: a Fonográf a kubai VIT-re utazik
Fotó: Koltay Gábor: Szörényi-Bródy

Mire lenne szükség szerinted ahhoz, hogy a kvalitásaikhoz, a mûvészi színvonalhoz méltó elismerés övezze ezeket az alkotókat és produkciókat?

Nem tudom… Talán több tévészereplés segítene, illetve egyáltalán az, ha a televíziók valamilyen módon foglalkoznának velük. Egy kultúrországban, amelyik megbecsüli a saját értékeit, egy régi Fonográf-lemez nem úgy jelenne meg CD-n, hogy egyszerûen kiviszik teherautóval a boltokba, aztán ott van. Több milliós reklámkampány keretében zajlana az egész. Például a kiadó megvehetne a Magyar Televíziótól egy korabeli tévéfelvételt, vagy esetleg a búcsúkoncertbõl kiszedhetnének egy számot, és az aztán videoklipszerûen játszható lenne. Mondjuk a Visszatérés-t, ami a Jelenkor legslágeresebb száma, a koncertfilmbõl ki lehetne szedni, és mai képekkel ötvözve klipet lehetne készíteni belõle.

Nem, anyagilag ez valószínûleg nem éri meg a kiadónak. Erre senkinek nincsen pénze, úgyhogy ezzel senki nem foglalkozik, senki nem fordít erre olyan figyelmet… Minden hírverés nélkül lehet kapni, amit éppen lehet. Szép sorban megjelenik a Color, megjelenik a Syrius, aztán megjelenik a Fonográf, mint hogyha ez egy színvonal lenne, és egyféle módon kellene kezelni.

Annak legalább örülhetünk, hogy egyáltalán megjelennek a régi alkotások, a kornak megfelelõ hanghordozón. Ahogyan említetted, nemrég jelent meg CD-n a Fonográf Jelenkor nagylemeze, és készül egy ritkaság-válogatás is. Mindkét kiadványt te szerkesztetted, illetve szerkeszted. Mesélnél egy kicsit errõl a munkáról?

A válogatáslemez nehéz ügy. Több olyan szám is van, ami annak idején még a stúdióból sem került ki. Ezeknél az eredeti, több sávos szalagokról dolgozunk, arról kell összekeverni az anyagot. Ilyen például a teljesen ismeretlen Feltámadt a szél címû nóta, 1974-bõl. Ezt már sikerült is összekeverni, Móricz Misi zenei irányításával; nagyon jó lett. Hasonlóan kész a Rám vár az élet teljes verziója. Ebbõl a dalból ugyanis annak idején egyszerûen kivágtak egy versszakot. A már kész, összekevert anyagból egyszerûen ollóval kivágtak egy részt… Most ez is hallható lesz, ráadásul sokkal jobban is szól, mint az eredeti. Gondok vannak viszont az 1984-es búcsúkoncert-sorozattal, amirõl szintén szeretnénk egy-két számot feltenni a lemezre. Széles szalagon megvan két koncert teljes mûsora, benne a Hát eladtuk végül a házunk (a Ha felépül végül a házunk önparódiája) és Az elsõ sorban ült. Sajnos viszont a sok sávos szalagra lerakódások kerültek, úgyhogy ezek a felvételek jelen pillanatban nem játszhatók le. A zenei rendezõ próbálja megtiszítani õket, de beszélgetésünk idõpontjában nem tudom, rákerülhetnek-e a lemezre. Ugyanez volt a helyzet az Olvadás-sal is, ami a Jelenkor-ra végül rákerült, de nem a megtisztított, eredeti szalagokról, hanem Herskovits Iván adott át egy korábban már összekevert változatot.

Néhány, csak kislemezen, illetve válogatás-LP-n megjelent nóta, illetve egy csomó szám, amelyek annak idején semmilyen hanghordozón nem jelentek meg, csak a rádió játszotta õket. Ilyen például a Használat elõtt felrázandó, a Tigrisugrás vagy Az õsember. Most ezek is "hazavihetõk" lesznek. Ráadásként pedig angol nyelvû számokat tervezünk a CD-re, a Country and Eastern címû Fonográf-nagylemezrõl.

A lemez tehát igazi csemegének ígérkezik. De evezzünk kicsit más vizekre! Te sok mûfajban kipróbáltad magad, dolgoztál újságíróként, zenészként, és végül a humor mûfajában lettél igazán ismert. A pályafutásodat is végigkísérte az Illés és a Fonográf szeretete?

Igen. Nem véletlen, hogy amikor kamaszkoromban, hogy úgy mondjam, megengedték, hogy írjak a Magyar Ifjúság poprovatába, az elsõ utam egy székesfehérvári Fonográf-koncertre vezetett, és rögtön készítettem is Leventével egy beszélgetést az újság számára. Tehát az elsõ adandó alkalommal már róluk írtam.

Nyilván, hiszen ami ilyen erõs hatással van az emberre ilyen hosszú idõn át, az valamilyen módon megjelenik. De nem hiszem, hogy ez felismerhetõ lenne. Még soha senki nem mondta. A Genesishez már hasonlították a zenei világomat, de Leventééhez és Laciéhoz még nem. Én nem is veszem a bátorságot, hogy az õ zenei munkásságukkal az enyémet bámilyen módon összehasonlítsam, ha semmi másért nem, hát egyedül a mennyiség okán. Nekem néhány dalom van, amit én jónak tartok, de ezek sem túl ismertek. Nekik viszont több száz egyaránt sikeres és értékes szerzeményük van. Ez mindenképpen tiszteletet parancsoló.

Az Illésben és a Fonográfban volt egy nagy adag humor - humorban viszont te számítasz etalonnak. Hogyan látod ezt, tetszik-e neked a humoruk?

Az biztos, hogy a humorom népszerûbb, mint a zeném. De a Illés és a Fonográf humora nekem is nagyon szimpatikus. Õk alapvetõen derûs társaság voltak, úgy tudom, színpadon kívül is sokat hülyéskedtek, voltak ugratások a csapaton belül. És a szövegeikben is bõségesen megjelent a humor. Valószínûleg ezért is jó a kapcsolatom Bródyval, úgy érzem, õ nagyon szereti azt, amit csinálok. Ha nézõként meghívom elõadásra, mindig eljön, egyszer pedig egy tévémûsoromban is szerepelt.

Elõfordulhat, hogy közösen fogtok dolgozni, akár Bródyval, vagy akár mással a csapatból?

Ez még nem került szóba. Jelen pillanatban nincsenek ilyen terveink, bár mindenkivel nagyon szívélyes a személyes viszonyom.

Mindabból, amit elmondtál, kiderül, milyen szenvedélyes rajongás fûz az Illés és a Fonográf zenéjéhez. Ugyanakkor maga a Fonográf és Levente volt az, aki a Szenvedély címû számban megénekelte a szenvedélyesség árnyoldalait is: "Csillapíthatatlan tûz a szenvedély, […] adj erõt, hogy ellenálljak, mentsd meg lelkemet." Te nem érzel ilyesmit?

Nem, nem… Valószínû, hogy itt a mester inkább szerelmi szenvedélyre gondolt, olyan helyzetre, amikor az ember egy személyhez vonzódik. Olyankor élhet át olyasmit, ami dalban le van írva, ami elszakítja a valóságtól, amitõl elveszti a józan ítélõképességét. De az a fajta rajongás, amit én érzek, nem rejt magában ilyen veszélyeket, kimerül abban, hogy nagyon sokat hallgatom, és megesik, hogy otthon velük éneklem a dalokat. De kóros mellékhatások, azt hiszem, nem várhatók.

Ennek nagyon örülük, gondolom, az olvasókkal együtt. Köszönöm szépen a beszélgetést!

Galla Miklós régi és jelenlegi munkáinak tárháza az Abszurd világ-ban található.

Beszélgetés Kiss Miklóssal
1999. október 17.

Kiss Miklós neve fogalom azok számára, akik valaha megfordultak az Illés és Fonográf együtteseket körülvevõ baráti társaságban. Miklós - avagy becenevén "Mr. WoW" - tagja volt a SzFMH Illés klubjának, késõbb a budapesti Rózsavölgyi Zenemûboltot és Kodály Zenei Antikváriumot is magában foglaló Kvartett Zenemûboltlánc titkáraként dolgozott, jelenleg pedig a szebb napokat látott Fonográf lemezbolt "egy személyes örököse", aki pótolhatatlan szerepet tölt be az életmû ápolásában. Hozzá fordulnak azok az érdeklõdõk, akik egy-egy lemezritkaságot keresnek, és õt keresik fel maguk a mûvészek is, ha elfelejtett nótáikat, elveszett dalszövegeiket szeretnék pótolni, vagy emlékeik között szeretnének tallózni. Miklós komoly segítséget nyújtott Fonográfia Korongok, hengerek fejezetének összeállításában, és most örömmel vállalta a beszélgetést az Interjú rovat számára is.

Ha körülnéz az ember a "házi múzeumodban" kiállított kegytárgyak - lemezek, könyvek, fényképek, plakátok - között, jól láthatja, hogy több évtizedes rajongói és gyûjtõi múlt áll mögöttük. Elevenítsük fel ennek az útnak a legfontosabb állomásait!

Összesen tizenhárom éves voltam, amikor 1965-ben megjelent az elsõ magyar nyelvû beat-kislemez az akkor még hattagú Illés zenekartól. Látod a borítóját, itt ácsorognak a Halászbástyán: Illés Lajos, Szörényi Levente és Szabolcs, Bródy János, Körmendi "Joe bácsi", az õs-Illés dobosa és Illés Károly, Lajos öccse, a zenekar szaxofonosa. Illés Kareszt egyébként késõbb Szörényiék és Bródy "kiszavazták" az együttesbõl, úgyhogy õ kimaradt a legendából, Körmendi Joe bácsi pedig az orvosi pályát választotta, az õ helyére került Pásztory Zoli '66 nyarán. Az elsõ kislemezen viszont még a korai felállásban szerepelnek, a számok pedig Az utcán, Óh, mondd, Légy jó kicsit hozzám és Mindig veled. No, ezen a kislemezen hallottam elõször õket, egy unokabátyám hozta, én meg rögtön belezuhantam ebbe a roppant rokonszenves zenei stílusba.

"...itt ácsorognak a Halászbástyán..."
Fotó: kislemezborító

Ugyanaz az újszerûség fogott meg ebben a zenében, mint a kortársaidat is?

Igen, de meg kell, hogy mondjam, én az ezt megelõzõ idõszak úgynevezett hagyományos táncdalait is nagyon szerettem. Nagyon sok kellemes dolog volt azok között is. Ahogy betört a beatzene, ez a stílus "kiszorult a placcról", de azt nem szabad elfelejteni, hogy azok a szerzõk és hangszerelõk, akik ezt a hagyományos tánczenét csinálták, még a swing-korszakban voltak fiatalok, és lehet hallani a korai Toldy Mária, Kovács Erzsi, Hollós Ilona számokon azt a jó kis szvinges touch-ot, azt a dzsesszes hangzást!

A kezdetektõl láttad már élõben is a zenekart?

A legkorábbi idõkben nem juthattam be a klubokba, túl fiatal voltam még. De 1967-'68 környékén gimnazistaként már be lehetett jutni koncertekre, és rendszeresen láttam is õket, például az Uránia moziban. 1971-tõl aztán a SzFMH Illés klubjában is rendes tag voltam, tagságival. Nagyon élveztük ezt az idõszakot, valósággal csüngtünk a csapat zenéjén. Aztán késõbb kiderült, hogy jó érzékkel szûrtük ki az igényes, értékálló muzsikát... Bár ez egy tiszavirág-életû mûfaj - Bródy csak "eldobható" zenei iparmûvészetnek hívja - az Illés-dalok valahogy mégsem akarnak kimenni a divatból! Ott élnek a közönségben, a mai napig.

Hogyan emlékezel rajongóként az 1973-'74 körüli változásokra, az Illés feloszlására és az átmenetre az új felállású Fonográf együttesbe? Közismert, hogy ez nem volt könnyû idõszak…

Nagyon sokan komoly törésnek tartják a Szörényi-Illés életmûben és saját rajongásukban is az Illés-Fonográf váltást. Aki viszont jobban megnézi a dolgok hátterét, és nem csak '73-ról '74-re virradóra gondolkozik, annak ez a dolog természetesnek tûnik.

A Tolcsvay testvérek, illetve a Tolcsvay zenekar már 1968-tól ott volt az Illés vonzáskörében, koncertek szünetében játszottak, turnékon közremûködtek… Már akkor kezdett kialakulni egy hasonlóképpen gondolkodó, egymással rokonszevezõ muzsikusokból álló csapat. 1972 környékén egyszerre mûködött az öttagú Illés zenekar és az öttagú Tolcsvayék és a Trió, akik hasonló zenei célokat tûztek ki maguk elé, akiket hasonló közönség hallgatott. '73-ban a dolog odáig "fajult", hogy KITT egylet néven, Koncz Zsuzsával közösen már azt is kipróbálták, milyen tizenegyen együtt, gyakorlatilag egy zenekarként állni a színapdon. Ez hatalmas siker volt, például amikor az Erkel Színházban koncerteztek, egyszerûen elájult a közönség tõlük. Nekem is borzasztóan tetszett.

Tudok persze róla, hogy ezt a korszakot az Illés zenekar egy-két tagja már mint "hanyatlást" könyvelte el, és belsõ személyes és mûvészi ellentétek is voltak, elsõsorban Levente és Illés Lajos között. Ez aztán természetesen oda vezetett, hogy az Illés zenekarból azok, akik másképpen, de tovább akartak muzsikálni, összeverbuválódtak a Tolcsvay együttes néhány tagjával. Ekkor még nem volt biztos, hogy mi lesz a felállás, de õk már tervezték a jövõt. Kezdett kialakulni, hogy ki az az öt-hat-hét ember, aki a továbbiakban együtt fog dolgozni. Gyönyörûszép példája ennek az a négy lemez, ami 1973-ban készült. A csapat akkor valamivel több mint négy hétig volt stúdióban, és elkészítették Szörényi Levente Utazás, az Illés Ne sírjatok lányok, Koncz Zsuzsa Jelbeszéd és Halász Jutka Kép a tükörben címû albumát. Ez a négy lemez mind a mai napig páratlan zenei élmény a maga nemében.

Az Utazás lemezen kezdõdik tehát a Fonográf-sztori…

Igen, bár akkor még nem volt neve a csapatnak - kicsit késõbb az NDK-ban Motorock néven turnéztak - és az sem volt biztos, ki lesz a billentyûs. Egy idõben a lemezeken és koncerteken a csapattal játszott Papp Gyula is, a késõbbi Skorpió együttes remek muzsikusa és szerzõje. Papp Gyuszit "tartották talonban" arra az esetre, ha Tolcsvay Laci a testvérével marad, és mégsem lesz tag a Fonográfban… De végül is kikristályosodott a hat fõs felállás, és ezek az emberek hosszú évekig nagyon jóban voltak, szerették egymást, becsülték egymás zenei tehetségét. Az összhang ott volt a lemezeken, koncerteken, ettõl volt olyan szép, egységes, sugárzó a produkció. Egyébként utólag visszagondolva, az egész világ rockzenéjét alapul véve is nagyon kevés olyan hattagú zenekar volt vagy van, ahol két rocktenor szólóénekes (Levente és Tolcsvay Laci), két - vagy három! - szólógitáros (Levente, Móricz Misi és Tolcsvay Laci) és egy gyönyürû négy szólamú vokál mûködik. Ez fantasztikus tünemény volt.

Ezt mindenki elismeri, sokan mégis kifejezõbbnek, karakteresebbnek tarják az Illést, nem utolsósorban a szókimondó dalszövegek miatt.

Nézd, sokan Bródy szemére vetették, hogy a Fonográf-korszakban már-már "operettbe hajló" enyhébb szövegeket írt. De nem szabad elfelejteni, hogy Bródynak és a zenekarnak milyen kellemetlenségei voltak az Illés zenekar dalszövegei miatt! Bródy a szó szoros értelmében rendõri üldözés alatt állt, és majdnem az egész zenekar karrierje kettétört 1970-ben egy abszolút ártatlan londoni nyilatkozat miatt. Bródynak meg kellett szelidülnie, mert különben még az sem biztos, hogy egyáltalán folytathatta volna a pályát. Sõt: a személyes szabadsága, testi épsége kerülhetett volna veszélybe. Úgyhogy nem egyszeres, hanem két-háromszoros áttételben kezdett elmondani dolgokat a szövegeiben. Ezek a versek már átcsúsztak a cenzúrán.

Ha az ember az Illésre gondol, rögtön az óriási rajongói kör, rajongói szeretet jut eszébe. A Fonográf rajongói körérõl jóval kevesebbet tudunk. Kicsit úgy tûnik, mint ha ez az együttes légüres térben mozgott volna.

Ezt azért nem lehet mondani, mert a Fonográf koncertjein kõkemény teltházak voltak, és óriási sikerük volt, rögtön a legelsõ koncertturnéjukon is, amikor az Utazás lemezt és az elsõ Fonográf albumot adták elõ. De igaz, hogy az Illésnek végig, az egész pályafutása alatt mindig volt egy támaszpontja, egy Illés klub, ahová el lehetett menni, be lehetett jutni, rendszeresen lehetett tartani a személyes nexust a zenekarral. A hetvenes években ezek a klubok már nem léteztek. A Fonográfnak nem volt klubja, nem volt egy hely, ahol rendszeresen találkozhattál volna velük. Úgy lehetett velük találkozni, hogy elmentél a koncerteikre - és nagyon sokat koncerteztek. Minden nagylemezükhöz volt bemutató turné, de nagy sikerek voltak a lengyelországi és NDK-s körutak is. Persze az is igaz, hogy a Fonográf a maga apparátusával már igényelt egy bizonyos méretû színpadot. Õk már nem tudtak elmenni a karakószörcsögi mûvház ötven fõs báltermébe. Az Illés még játszhatott ilyen icipici helyeken, ezt a Fonográf már nem tudta megtenni. Igazából nagyobb színpadokon, nagyobb hangosítással, kontrollhangszórókkal tudtak érvényesülni.

"...nagyobb színapdokon, nagyobb hangosítással, kontrollhangszórókkal..."
Fotó: Fonográf útközben

A Fonográfról, sajnos, kevés koncertfelvétel maradt fenn, a hetvenes évekbõl szinte semmi nem férhetõ hozzá. Mondd, milyen volt egy Fonográf koncertturné, hogyan játszottak élõben?

Csoda dolgokat mûveltek… Hihetetlen szép zenét csináltak mindennemû technikai trükk, playback, szintetikus effektusok, mindenféle franckarika nélkül. Kiállt ez a hat ember és gyönyörûen muzsikáltak. Ez nagyon élvezetes volt. Sosem fogom elfelejteni, a budapesti Egyetemi Színpadon, amikor az FG-4 nagylemez vadonatúj volt, egy az egyben elõadták. Valami döbbenetesen szépen szólt! Muzsikusok álltak a színpadon, csodálatosan zenéltek, értettek a hangszerükhöz, gyönyörû számokat írtak saját maguknak, és nagyon szépen elõadták õket. Ez vonzerõ volt, csoda volt akkor is, és mind a mai napig csoda lenne, ha létezne Fonográf.

Azt mondtad, a Fonográf sikerének kulcsa az összhangban rejlett. Mi lehetett viszont a lassan felszínre kerülõ ellentétek oka?

Nehéz az ellentétekrõl beszélni, mert a rajongók szívében a Koncz-Illés-Fonográf alkotóközösség igazából mind a mai napig egy csapat, bármi is történt, bármennyit is veszekedtek azóta... De: keresd a nõt! Az Illés és a Fonográf életében komoly gondot jelentett egy nõ: Koncz Zsuzsa. Õt az Illés fogadta be, karolta fel, tette azzá a legendás elõadóvá, akit ma ismerünk. Tényleg nagyon színvonalas dolgokat csináltak együtt. Csakhogy az egész zenekarnak - és nem csak Leventének! - joggal eshetett rosszul az, hogy õk idõnként csak "kísérõzenekarként" vannak feltüntetve, vagy még úgy sem, hiszen van olyan Koncz-nagylemez, amit Zsuzsa az Illéssel együtt csinált, de a címkén sehol nem szerepel a zenekar neve, pedig õk voltak a szerzõk, a hangszerelõk, a zenei alkotók. A Fonográf megalakulásakor aztán ebbõl komoly konfliktus is volt. Úgy tudom, hogy Levente nem akart tovább együttmûködni a korábbi zenekar kvázi-énekesnõjével.

Hogy mégis tovább dolgoztak együtt azt sokan Bródy személyének köszönik.

Ez is igaz, de tudomásom szerint bizony külsõ erõszak is volt a dologban. A hanglemezgyár az elsõ Fonográf lemez készítésekor kiadta az ultimátumot: ha Koncz Zsuzsának nem csinálnak legalább stúdióban lemezt, akkor a Fonográfnak sem lesz nagylemeze Magyarországon. Ez így megtörtént.

Ezekután megírták a Gyerekjátékok címû, remek hangulatú lemezt, amirõl jó húsz-huszonöt évig senki nem tudta, hogy ez kényszer hatására készült. És, bár élõben a mûvésznõt különbözõ felállású csapatok, például a Korál kísérték, a hanglemezeit egészen 1981-ig a Fonográf készítette.

No, hát ez a Koncz Zsuzsával való nehéz együttmûködés idõnként rányomta a bélyegét a Fonográf belsõ hangulatára. Ugyanis Levente nem nagyon forszírozta az együttmûködést, Tolcsvay Laci viszont nagyon szívesen és sokat dolgozott együtt Konczcal. Példa erre az 1979-es Valahol és az 1981-es Menetrend címû lemez. Ez a két lemez kimagasló csúcs Zsuzsa pályáján, de feltételezem, hogy Levente nem örült annak, hogy Laci nem a Fonográfnak szállítja a szerzeményeit, hanem Koncz-lemezeken produkál óriásiakat.

No de mint ha idõvel maga Levente is háttérbe vonult volna. 1978 után õ sem sokat írt az együttesnek…

Igen, az 1984-es Jelenkor lemezen csak két Szörényi-szám szerepel. De ez természetes is, hiszen abban az idõszakban Levente minden ötletét, daltervét, papírra vetett vázlatát elsütötte az István, a király-ban. És az István is Fonográf-produkció! Attól olyan jó, hogy a Szörényi-Bródy szerzõpáros akkor még úgy dolgozott, hogy "belenyúltak" egymás munkájába. Vannak a mûben olyan dallamok, amiket Bródy szerzett, és olyan szövegek, amiket Levente írt! Egymást inspirálva dolgoztak, és a Fonográf készítette a mû zenei alapjait, Szabolcs zenei rendezésében.

A késõbbi Szörényi-Bródy színpadi mûveken viszont mintha már nem lenne érezhetõ ez a megtermékenyítõ együttmûködés.

Még a Fehér Anna rockballadában érzõdik, de például a Kiátkozott-ban tudomásom szerint úgy ment a dolog, hogy Levente átfaxolta a kottát, Bródy visszafaxolta a szövegeket. Az Atillá-ból Bródy teljesen ki is maradt, szerintem ez az egyik oka annak, hogy ez a mû nem volt különösebben sikeres. Ez a két ember minden különbözõségük ellenére hihetetlenül tudta egymást inspriálni. Most, hogy az István folytatását készítik, Veled Uram! címmel, nagyon nagy a tét. Nagyon sok függ attól, hogy milyen hangulatban készül a mû, a szerzõk mennyire tudnak elszakadni az elmúlt tíz év konfliktusaitól, hogyan tudnak muzsikusokként újra együttmûködni. Remélem, nem tépázzák tovább az így is eléggé megtépázott nimbuszokat, és drukkolok, hogy ne az "István II."-t készítsék el, hanem egy valóban új, eredeti darabot.

"...egy valóban új, eredeti darabot"
Grafika: Zikkurat honlap

Térjünk vissza a Fonográf-történethez, illetve annak utolsó fejezetéhez, a hosszú szünet után megjelent Jelenkor albumhoz! Bár ez az alkotás tulajdonképpen lezárta vagy legalábbis felfüggesztette a zenekar életmûvét, az ember úgy érzi, mint ha éppen ezen a lemezen kezdõdne meg valami új…

Igen, vagy legalábbis kezdõdhetett volna. A Jelenkor lemezen jó nagyot váltottak. A country-jellegû zenébõl átmentek egy precíz, az utolsó ütemig meghangszerelt, mégis roppant szabad hangzásúnak tûnõ, nagyon intelligens vokális rockzenébe. Ha akkor nem állnak meg… Még bennük volt jópár ilyen jellegû, nagyon komoly, zeneileg-szövegileg érett remekmû. Dehát Levente úgy döntött, hogy befejezi. Ez állítólag a zenekart is meglepetésként érte, mert az eredeti terv az volt, hogy lemezbemutató koncertet tartanak a BS-ben, és tudtommal már folytak a próbák, amikor kiderült, hogy ez búcsúkoncert lesz, nem lesz többet Fonográf.

Hogy ez a közönséget miként érte, azt sejthetjük abból, hogy háromszor töltötték meg a Budapest Sportcsarnokot. De mit szólhattak a zenekari tagok?

Nyilván meglepetésként érte azokat, akik tovább szerettek volna zenélni, vagyis leginkább Lacit, Misit és Oszit. Alóluk tulajdonképpen a megélhetés lett egyik pillanatról a másikra kilõve Levente döntése által. Mert Levente nélkül nem lehetett folytatni, ez a zenekar vele volt Fonográf, ezt a zenekart õ hozta össze, az õ szikrázóan tehetséges lénye tartotta egyben a csapatot, minden szünet és hullámvölgy ellenére is - egészen 1984-ig.

A történet azért folytatódott, ha több szálon is. Mesélnél egy pár szót az egyes szereplõk mukáiról azoknak az olvasóknak a kedvéért, akik ezt az idõszakot már kevésbé ismerik?

1989-ig még született egy-két nagyszerû alkotás, amiket gyakorlatilag a Fonográf készített. Ilyen volt például '86-ban Szörényi harmadik nagylemeze, a Végtelen úton, amit sikerült a kiadónak szinte teljes illegalitásban tartania. Ez a lemez a Jelenkor folytatásának is felfogható. Levente elég bánatos magánéleti periódusában írta, ez néhány dalon érzõdik is, de összességében remek az egész, Levi saját dalszövegeit is beleértve. A Végtelen úton albumon már azt is lehet látni, hogyan kezd Levente komolyabb dolgok iránt érdeklõdni.

A komolyabb dolgok alatt netán a közéleti szerepvállalást érted?

Merem azt mondani, hogy ezektõl a mûvészektõl a rajongók többsége nem politizálást várt a '90-es években. Nagyon sok embert ismerek, akikben nagy ellenszenvet keltett, hogy Bródy és Koncz Zsuzsa nyíltan, szinte reklámemberként kiállt egy párt mellett. A másik oldalon Leventérõl is elmondható ugyanez. Persze mindenkinek szíve-joga politikai vonulatokkal szimpatizálni, véleményt mondani, de ez Bródy és Levente esetében nagyon nyersen nyilvánult meg, még ha a média is ludas a vita felfújásában. Kár, mert az addig eltelt huszonöt évben is látszott, hogy másként gondolkodnak bizonyos dolgokról, de attól még gyönyörû szépen tudtak együtt dolgozni, mint szerzõpáros. És muzsikusoknál ez a fontos, ez az elsõdleges!

Tolcsvay Laci jóval apolitikusabb alkatnak bizonyult.

Õt tudtommal nagyon megviselte, amikor Levente gyakorlatilag "kilõtte alóla" a Fonográfot. Évek teltek el, amíg '87-ben Béla testvérével megírták a nagyon nagy sikerû Magyar Misé-t, aztán Laci elkezdte írni a Dr. Hertz-et, amiben egyébként Leventén kívül az összes Fonográf-tag közremûködött. Ez is figyelemreméltó darab, tele olyan slágerekkel, amik a Fonográf aranykorát idézik. Ahogy Laci mondta, a Dr. Hertz volt a "belépõje" a színházi világba, ezzel vált a Madách Színház háziszerzõjévé. Elindult a színpadi sikersorozata: elkészült a Mária Evangéliuma, az Isten pénze, most készül a Besztrce ostroma címû musical… Úgyhogy Laci igencsak visszanyerte az alkotókedvét, aminek nagyon örülhetünk, mert egy fantasztikusan tehetséges szerzõ és elõadó, aki halad a korral, színpadi mûveket ír, szólólemezeket készít, koncertezik. Nagyon érdekes, hogy õ az, aki úgy használja fel a digitális stúdióvarázslatokat, hogy közben az egész mû természetes, emberközeli marad. Laci zenéjének soha sincs "mûanyagszaga"!

A közönség számára Szörényi Szabolcs volt a zenekar szürke eminenciása. Csak kevesen tudták, milyen nagy hatása volt Szabolcsnak a kezdetektõl arra, hogyan szólaljanak meg a számok koncerten és lemezen, és még kevésbé ismert, mit csinál "Moha bácsi" az utóbbi években.

Szabolcsnak tényleg valami elképesztõ hallása, belsõ harmóniavilága és mûszaki érzéke van. Amint mód volt rá, átvette a zenekar lemezeinek hangmérnöki és zenei rendezõi munkáit a hanglemezgyár másfajta zenékhez szokott stúdiósaitól, és ennek meg is lett az eredménye: a hetvenes évek végétõl a Fonográf és Koncz Zsuzsa lemezei valami hihetetlenül jól szóltak. Szabolcsnak köszönhetõ a Jelenkor megszólalása is, ami mind a mai napig példa lehet egy fiatal, kezdõ hangmérnök számára.

Ma Szabolcs már nemigen foglalkozik zenével, inkább vasútmodellezik. Óriási terepasztalt épít, Nyugati pályaudvar maketten dolgozik... Nagyon nehezen lehetett rávenni arra, hogy 1990-ben, aztán még nehezebben, hogy '96-ban az Illés zenekar tagjaként még egyszer színpadra álljon.

Németh Oszkár és Móricz Mihály ezzel szemben még most is rendszeresen fellép.

Igen, õk úgy döntöttek, hogy maradnak a hivatásuknál... Koncz Zsuzsa kísérõzenekarában voltak éveken át meghatározók, aztán a kilencvenes évek elején összehoztak egy zenekart, hogy klubokban, színpadokon muzsikáljanak, lemezeket készítsenek. Így jött létre a NO coMMent, kiegészülve Bartha Tibivel, aki valóságos hangszervirtuóz, Anti "Thomas" Tamással, aki szerzõ, gitáros és szólóénekes, valamint Födõ Sándorral, aki basszusgitározik, és idõnként Levente hangját idézõ magasságokat szárnyal fel. Õk tulajdonképpen a hetvenes évekbeli Fonográf hangzást viszik tovább, azt az igényes vokális rockzenét, ami - sajnos - ma nem igazán divat, egyre szûkebb réteget tud lázba hozni.

Kalapban a Fonográf volt tagjai, fedetlen fõvel az új kollégák:
hátul Födõ Sándor, elöl Anti Tamás és Bartha Tibor
Fotó: NO coMMent együttes

Oszi vállalkozása volt 1981-tõl '90-ig a Fonográf lemezbolt. A lemezbolt emblémája ma már szintén házi múzemodban pihen, de néha feltûnik a nyilvánosság elõtt is.

Oszi '90-ben bezárta az üzletét, megengedte viszont, hogy a Fonográf lemezbolt nevet a csapat tagjainak bármilyen rendezvényén képviseljem, "õrizzem a lángot". Ez annyit jelent, hogy nálam még fellelhetõ néhány kifogástalan állapotú bakelit nagylemez, amit a NO coMMent klubban, Koncz Zsuzsa és Tolcsvay Laci koncertjein vagy a nemrég lezajlott, három Illés-rajongó által összehozott Új Udvar üzletházbeli Illés-kiállításon tõlem meg lehetett és meg lehet vásárolni. De ez nem vállalkozás, mert hagyományos lemezekbõl, és pláne csak egy csapatnak a hagyományos lemezeibõl üzletet már rég nem lehet fenttartani.

A Fonográf "lemezbolt" egykor és ma
Fotó: Fonográf útközben és privát

Milyen érdekességekkel, ritkaságokkal tudsz szolgálni a rajongóknak?

Nézd, ezek a bakelit lemezek már önmagukban sem hétköznapiak. Alig tíz éve, hogy Magyarországon elindult a CD-gyártás, de kiütésszerûen eltüntette a hagyományos lemezkiadást, és egyre kevesebb háztartásban van már a mikobarázdás kis- és nagylemezek lejátszására alkalmas lemezjátszó. A szép állapotú Illés-Fonográf-Koncz lemezek különösen ritkaságszámba mennek, mert ugyan ezek a lemezek, ha nagy példányszámban jelentek is meg, olyan jók voltak, hogy ronggyá játszottuk õket. No, nálam ilyen régi, szép lemezekhez lehet hozzájutni. Persze, minél régebbi, annál ritkább a dolog, és bizony dulakodnak is néha az asztalnál egy korai, de szinte új állapotú Illés- vagy Koncz Zsuzsa lemezért…

Tényleg, milyen példányszámban jelentek meg annak idején ezek a lemezek?

A hetvenes évek tipikus nagylemezeibõl százezres szériákat nyomtak, de a korábbi lemezekbõl - fõleg a kislemezekbõl - sokkal kevesebbet. Három-négy-ötezer példányt nyomtak akkoriban, azt sem egyszerre. Óriási szenzáció volt, hogy az Igen / Nyári mese Illés kislemezt a Hungaroton tizenötezer példányban kiadta - abban az évben, amikor az Isten véled, édes Piroskám kislemezbõl körülbelül háromszázezer példány fogyott. Egyébként van egy ilyen nagy példányszámú kislemez, amihez köze van az Illésnek, ez a Pókháló van már az ablakon címû Aradszky-szám, amihez az Illést kérték fel kísérõzenekarnak. Ebbõl két-háromszázezer fogyott, ez a legnagyobb példányszámú olyan kislemez, amin az Illés zenekar neve nyomtatva szerepel. De az Illés saját lemezeit a kiadó visszafogva nyomogatta, azzal a felkiáltással, hogy úgyse fogyna el. Ebben nem vagyok biztos…

Érdekes még, hogy Lengyelországban például óriási példányszámban fogytak a magyar nyelvû Fonográf lemezek, kamionszámra vitték ki õket. Antikváriumból idõnként még mindig kerül hozzám lengyel árcímkés Koncz és Fonográf kis- és nagylemez, amit valaki megvett, aztán hazahozott…

Gondolom, olyan anyagaid is vannak, amelyek valóban egyediek.

Van egy amatõr hangfelvételem az õs-Illés zenekartól, 1964-bõl. A zenekar tagjai ekkor Illés Lajos és Karesz, Nényei Tas, Halász "Öcsi", Körmendi Joe bácsi, Bródy János és - énekesnõként - Koncz Zsuzsa voltak. Ez a tulajdonképpen héttagú õs-Illés akkoriban a Bercsényi klubban játszott, és oda már idõnként le-lejárogatott Szörényi Levente, akinek valószínûleg feltett szándéka volt, hogy beszáll a csapatba. No, nekem van egy kilencven perces amatõr hangfelvételem errõl a korszakról. '64 szeptemberében készült, ugyanúgy, mint a Beatles legendás hamburgi Star Club felvételei: a zenekar egyik barátja kirakott egy orsós magnót a színpadra és feldugott egy mikrofont. Aki a mikrofonhoz közelebb állt, hangosabban szólt, aki távol, az halkabban - ezt hívták õs-sztereónak… A körülményekhez és az eltelt sok évtizedhez képest nagyon jó minõségû helyszíni felvétel ez, jelentõs tünemény az Illés zenekar történetében. Ráadásul olyan estén készült, ahol ott volt Levente is! A mûsor második felében beszáll egy addig nem hallható gitárhang, és az utolsó számnál lehet hallani, ahogy idõnként el-elszakad egy-két húr… Bródy késõbb több interjújában is mesélte, hogy "feljött egy kis szemüveges, kölcsönkérte a gitáromat, és amikor visszaadta két szám múlva, nem volt rajta húr..."

Szóval itt a bizonyíték, hogy ez nem csak mese, hanem tényleg így volt.

Ez tényleg így volt. Leventének már akkor is speciális, nagyon jellegzetes technikája volt, Bródy gitárja meg olcsóbb, gyengébb darab lehetett.

Gondolom, erre a felvételre a nagyközönség is igencsak kíváncsi volna!

Rengeteg évvel ezelõtt kaptam ajándékba ezt a szalagot idõsebb ismerõseimtõl, õk készítették még annak idején. Azt mondták: mi már nem gyûjtjük az ilyesmit, tedd el, egyszer ez még sokat fog érni. Hát lehet, hogy tényleg sokat fog érni: ha valaki ezt ki akarja adni, én hajlandó vagyok átadni, megalkuszunk majd, hogy mennyiért. Ez a magyar rockzenének páratlan ritkasága, ugyanis ebbõl a korszakból nem nagyon maradtak fenn használható hanganyagok.

Az õs-Illés egyetlen kislemeze
Fotó: kislemezborító

Hírlik, hogy gyûjtõi, "lemezboltosi" munkásságodon kívül más formákban is ápolod az Illés és a Fonográf életmûvét. Mi mindennel foglalkozol mostanában?

Nagy élvezettel állítottam össze az eddigi legrészletesebb Illés-diszkográfiát. Az együttesrõl saját felkérésükre készül egy könyv, amit Kocsis L. Mihály újságíró állít össze, ebben szerepel egy kétrészes diszkográfia, egyrészt a lemezekrõl, másrészt a dalokról - kiadott, kiadatlanakról egyaránt -, kommentárokkal. Lektorként is mûködtem: korrigáltam azokat a kisebb-nagyobb tévedéseket, amiket maguk a zenekar tagjai ejtettek a velük készült interúkban... A kéziratban jegyzeteltem: tessék csak megnézni még egyszer az idõrendet, az események pontos színhelyét, ez máshogy volt, mint ahogy Levente vagy Lajos említi…! És kiderült, hogy jézusmária, a közbeszóló lektornak mindenben igaza van. Ezen már a zenekar tagjai is nevetgélnek, de tényleg létezik egy olyan rajongói mag, aki szinte napról-napra tudja a kronológiát…

Kaptál-e, kapsz-e valami segítséget a zenekartól vagy a tagoktól ehhez a munkához?

Nem, határozottan nem, de örömmel csinálom: õk megalkották az életmûvet, a többi már a rajongók dolga. 1994-ben Bródy engem kért fel, hogy az Ab ovo kiadónál megjelent "fehér könyvet", mely Bródy összes dalszövegét tartalmazza, összeállítsam. Több, mint négyszáz dal került a könyvbe, ezek közül a "Mester" egynek adta át a kéziratát, és talán két hónapom volt arra, hogy lemezekrõl leírkáljam az összes többit. Nagy munka volt, de most együtt vannak a dalok, amiket összeolvasva tényleg kijön egy történet, egy dalban és versben elbeszélt fantasztikus korkép. És a dalok a döntõ többsége szinte népdalként él az emberekben: én mondok egy sort, és a szembejövõ mondja rá a másikat.

Pásztory Zoli dedikál a rajongói kemény magban, balján Kiss Miklós
Fotó: privát

Ezek szerint, ha nem is támogatnak, de ismernek a mûvészek, kapcsolatban vagy velük…Legalább hátbaveregetnek néha?

Az Illésbõl Bródyval és Pásztory Zolival van személyes kapcsolatom, a Fonográfból Oszival és Misivel vagyok - azt mondhatom - baráti viszonyban, és szoktam beszélni Tolcsvay Lacival, Koncz Zsuzsával is. A többiekkel nem igazán, és egyébként is, én nem szeretnék beletolakodni mások életébe, nem járkálok oda, hogy ki vagyok és mit csinálok… "Õrzöm a lángot", megtalál, aki keres.

Remélem, ez a beszélgetés is segít abban, hogy megtaláljanak azok, aki érdeklõdnek az Illés és a Fonográf iránt. Köszönöm!

Kiss Miklós "Fonográf lemezboltjába" a Ritkaságok, források fejezet igazítja el az érdeklõdõket.

Herskovits Iván a magyar rockzene, ezen belül az Illés és a Fonográf munkásságának egyik legismertebb szakértõje és kritikusa. 1983 és 1997 között a Magyar Rádió munkatársa - nevéhez fûzõdik többek között a Fonográf összes felvétele c. életmû-sorozat szerkesztése. 1995-ben alapító fõszerkesztõként jegyzi a nyomtatásban megjelenõ Z Magazint. Jelenleg Hollandiában él.

Iván rövid hazalátogatása során szakított idõt az alábbi interjúra, mely kifejezetten Fonográfia látogatói számára készült.

Hogyan ismerkedtél meg a Fonográf együttessel, illetve azzal az alkotói csapattal, amely a Fonográfban dolgozott?

A történet az Illéssel kezdõdött. 1961-ben születtem, ami azt jelenti, hogy az ember, ha ilyesmire fogékony volt, akkor '66-'67 táján elkezdte hallani a rádióban Szörényi Leventét.

Négy-öt éves lehettem akkor. Elõször, azt hiszem, az 1966-os Táncdalfesztivál idején láttam Leventét a tévében. Akkor még Buddy Holly-s fazonja volt. Annak ellenére, hogy külsõleg nem egy Arnold Schwarzenegger típus, Levente nagyon szuggesztív valaki. Ahogy az angol mondja, presence-e van, "jelenléte" van, és ez abban a pillanatban, ahogy mindenkit, megfogott engem is. Képzelj el egy gyereket, aki óvodába jár, és fekete-fehér tévén nézi ezt... Édesapám egyébként a rádióban, édesanyám a tévében dolgozott, hozták a híreket. Bár õk más korosztály voltak, tudták kommentálni, hogy ez micsoda.

Szóval rögtön Illés-rajongó lettem, egészen pontosan akkor, amikor elkezdte a rádió játszani az elsõ kislemezüket, amit már magyarul csináltak. Ez volt a Légy jó kicsit hozzám és a Mindig veled. A Mindig veled nagyon tetszett, kicsit emlékeztetett a népdalokra, amiket az ember az óvodában tanult… Aztán egyre jobban jöttek az impulzusok, ahogy az Illés egyre inkább jelen volt a tévében meg a rádióban, állandóan látni, hallani lehetett õket. Jöttek a további számok, például a Különös lány, és aztán jött a film, az Ezek a fiatalok, amit hat évesen, még az általános iskola elõtt háromszor néztem meg.

Ehhez azt is tudni kell, hogy akkor a beatzene Magyarországon annyi volt, hogy volt Komjáthy rádiómûsora, meg néha volt a tévében valami. Tehát a beatzene Leventét jelentette, aztán késõbb jött az Omega, a Metró, de számomra minden az Illéssel kezdõdött.

Úgyhogy Illés-õrült voltam teljesen. Nem tanultam, csak zene és Illés. Hazamentem az általános iskolából az órák után, délben bekapcsoltam a magnót és az szólt estig. Mánia volt, egészen 1970 elejéig, amikor megtörtént a letiltásuk.

Ez azért érdekes, amikor õket letiltották, nagyon jól tudták, mit csinálnak. Annyira szûk volt Magyarországon a médiapiac - azaz nem is piac volt, csak média - hogy ha valaki abból kikerült nyolc hónapra, akkor elfelejtették. Annak ellenére, hogy Magyarország egy lassú hely volt, elfelejtették. Tehát én, aki teljes Illés-mániában éltem, egyszer csak két-három hónap után elkezdtem valami más után kutatni. Ugyan volt az embernek egy-két lemeze, de nem hallottam Illést a rádióban, nem jöttek az üzenetek, és ez egy tíz éves gyereknek, aki fogékony, elég sokat jelent. Szóval mást kezdtem keresni, ekkor jött a Beatles. De tényleg mindennek, a zenemániámnak és a késõbbi dolgoknak is az Illés volt az alapja.

Igen, máig is. Leventének az elõadásmódja, az a fantasztikusan nagy igényesség, ami nem csak arra volt jellemzõ, amit írt, hanem arra is, ahogy kiállt a színpadra és elénekelte... Ez a formai kereteket teljesen kitöltõ fegyelem nagyon nagy hatással volt rám. Máig is észreveszem, ahogy a világot figyelem. Sokkal többet jelentett, mint iskola, nevelés, bármi.

"ahogy kiállt a színpadra és elénekelte..." - Levente a hatvanas évek végén
Fotó: Illés '96 kottás album

Késõbb, amikor ebbõl az egészbõl Fonográf lett, errõl az alapról közelítettem meg, ugyanúgy, mint sok ember, aki a Fonográfot szereti. Maga Levente is, amikor visszaemlékezett arra, hogy a Fonográf hogyan indult, azt mondta, hogy volt egy bizonyos alapja, és onnan "dobbantott". Ezek voltak a szavai egy interjúban, szó szerint. Szóval az Illés a Fonográf alapja, ez kétségtelen.

Hogyan történt az átalakulás? Az Illésnek valamiféle szerves továbbélése kezdõdött el a Fonográfban? Az illési lendület vitte tovább a Fonográfot is?

Nagyon jól látod, teljesen így volt. De ez az "illési lendület" nem illési lendület volt. Ez Levente meg Bródy János lendülete volt, meg Tolcsvay Lacié.

Az Illés zenekar - megint Leventét idézem - válságban volt 1971 táján. Az Illés csúcsmunkája szerintem az illések és pofonok... album. Az a lemez, amit pontatlanul Human rights-nak neveznek - az igazi címe Illés - az egy két albumból összevágott valami, nem rossz lemez, de nem is csúcs. Az az Illés zenekar, amely 1966 végén Pásztory Zoli belépésével összejött, 1970-re már elkezdett lefelé menni. A letiltás ehhez hozzájárult, de az is igaz az Illés kapcsán, hogy az együttes tagjai emberként nem kedvelték egymást. Dolgoztam olyanokkal, akik annak idején sokat forogtak a közelükben, és szerintük az, hogy az Illés-tagok utálták egymást, mindig benne volt a pakliban. A sikerek elõrevitték a társaságot, de amint beütött a London utáni krach, az ellenszenv felszínre került.

Illés Lajos és Levente sohasem kedvelte egymást. Ismert, hogy Levente azért vitte Szabolcsot a zenekarba, mert egyedült félt belépni. Tehát Levente Szabolccsal volt együtt, majd késõbb Bródyval - azután, hogy megkedvelték egymást, mert az elején õk sem szívelték egymást különösebben. Lajos pedig - mondjuk ki, kimondták ezt már mások - ivott rendesen, Zolival együtt. 1972 táján ez már a közös munka rovására ment. Levente egyébként Koncz Zsuzsával sem szeretett dolgozni, nagyon zavarta, hogy Zsuzsa nem olyan énekesnõ, akinek oktávjai vannak. Tehát Levente azt érezte, hogy õt lehúzzák, nem fejlõdnek a környezetében lévõ emberek.

A régi lendület tehát 1971 tájára megszûnt. Azért jött létre a KITT Egylet is, mert Leventéék szerettek volna már valakivel együtt dolgozni, akivel lehet is. Féltek az Illést megszüntetni, ezért összehozták a KITT Egyletet. Errõl azonban kiderült, hogy öszvér-vállalkozás, amiben Lajosnak és Zolinak semmi szerepe nincsen. Lehetett volna, persze, ha õk nem kerülnek arra a bizonyos útra... Nagyon érdekes társaság lehetett volna, de sajnos nem lett.

Leírtad már máshol is, most is azt mondod, hogy Szörényi Levente volt a csapat motorja. Mások viszont - például Vámos Miklós - Bródy Jánost és Koncz Zsuzsát tartják az alkotóközösség legfontosabb tagjainak. Errõl mi a véleményed?

Vámos Miklós ezt egy bizonyos szempontból közelíti meg. Õ irodalommal foglalkozik, nyilván a szövegek érdeklik elsõsorban, no meg Zsuzsa elõadói egyénisége. Mert Zsuzsa nem elsõsorban a hangja miatt nagyszerû énekesnõ. Hogy mire gondolok, azt egy egészen más példával lehet illusztrálni. Ott van Joe Cocker, akit mindenki a világ hetedik csodájának tart. Szerintem egy totál érdektelen valaki, mert az egész pasi egy darab hang - egyéniség, személyiség nélkül. Zsuzsa másért kiváló elõadó. Neki nem a szó szokványos értelmében "jó", hanem fantasztikusan érdekes hangja van - és még öt más olyan adottsága, ami miatt nagyon kevés olyan egyéniség van a világban, mint õ. Úgyhogy megértem, amit Vámos Zsuzsáról meg Bródyról mond - bár szerintem Bródyról írott könyve (Ha én Bródy volnék) pontosan arról szól, amirõl a címe, vagyis Vámos Miklósról. Bródyhoz körülbelül annyi köze van, mint annak a rémes válogatáslemeznek, amit pár éve készítettek a tiszteletére. Ezek egy olyan Bródy-képen alapulnak, amit a média nagyon felszínes tudósításai alapján építettek fel. Ez az ellenzéki-hippi Bródy-image felvizezett változata. Ami, ahogy mondom, felvizezett verziója egy olyan image-nek, ami már önmagában sem volt adekvát, mert Bródy jóval árnyaltabb személyiség, mint ahogy azt az átlag-portréi bemutatják.

Bródy János egyébként image-teremtõként tényleg nagyon érdekes szerepet játszott, és volt egy olyan szakasz a pályáján, ahol zenei arculatformálóként is nagyon fontos volt. Nem csak a fonográfos steel gitározására gondolok, hanem volt egy idõszak - amirõl nagyon kevesen tudnak - amikor Bródy volt az Illés szólógitárosa. A Good-bye London körüli idõben jobban hatottak rá az amerikai és angol kemény rockzenék, a Deep Purple-áramlat. Bródy ekkor elkezdett hangszerelni is - például a Szoríts erõsen-t õ hangszerelte. Rengeteg számot is írt Szörényi Szabolcs neve alatt. Szóval Bródynak is nagy szerepe volt, de azért zeneileg egyértelmûen Levente volt meghatározó, ez teljesen biztos. Zene, elõadás és hang - ez Levente.

Levente tehát erõs motorként vitte a társaságot, Bródy pedig hozzátette a magáét, koordinálta a folyamatokat. Az újonnan megalakult együttesben, a Fonográfban, hozzájuk csatlakozott Tolcsvay Laci is. Hogyan látod az õ szerepét?

Laci óriási tehetség, aki alkotói lendülete teljében volt, mikor a Fonográfhoz csatlakozott. Neki ez az együttes a Tolcsvayék és a Trió után nagyon nagy elõrelépés volt, és õ nagyon jól ki is bontakozott. Leventének pedig hatalmas érdeme, hogy nem úgy hívta õt a Fonográfba, hogy "én leszek a fõnök, te meg majd csinálhatsz valamit". Kettejük viszonya a Fonográfban nem Presser Gábor-Karácsony János viszony volt, hanem Presser Gábor-Barta Tamás viszony. Tehát szimmetrikus kapcsolat volt, egyenrangúak voltak.

Ha meghallgatod a Fonográf-életmû csúcsának számító FG-4 lemezt, azon Laci teljesen egálba kerül Leventével. Ez a lemez többek között azért jó, mert õk - a zenekar magja - nagyon jól tudtak együtt dolgozni, még inspirálták egymást, de már érett volt a kapcsolatuk.

Ha már a Fonográf-tagokról beszélünk, ne feledkezzünk meg Móricz Misirõl sem, aki a Fonográf gitárhangját adta, és csodálatosan énekelt - sajnos keveset. Amit például vele kapcsolatban máig sem értek, az az, hogy miért nem használták ki, hogy a hangja teljesen az ikerpárja Leventéének. Ha meghallgatod például a Társasjáték-ot, megérted, mire gondolok.
(Móricz Mihály véleménye ugyanerrõl.)

És aztán ott volt Németh Oszkár is, aki a hetvenes évek közepén szintén nagyon eredetieket dobolt. A Fonográf többek között azért volt csodálatos banda, mert hat eredeti fazonból állt.

Ha a mostani idõszakot, az elmúlt éveket nézi az ember, az is látnivaló, hogy õk hárman - Laci, Misi és Oszi - vállalják legnyíltabban mindazt, amit akkor alkottak. Õk viszik leginkább tovább a Fonográf örökségét.

Nem véletlenül. Ha valakinek az életében ilyen fényes, csúcsmunkákat tartalmazó idõszak volt, mint nekik a Fonográf, azt nyilvánvalóan magáénak érzi.

Akkor vajon a többiek miért nem gondolják ezt ugyanígy? A mai Szörényi Levente miért fúj, ha valaki megemlíti a Fonográf nevet?

Levente valamiért - valószínûleg saját lelki indíttatása miatt, de elsõsorban a környezete hatására - elkezdett foglalkozni a politikával. És valakik a környezetében, ahol forog, azt sugallják neki, hogy az Illés volt az igazi idõszak, a Fonográf kitérõ volt, nem volt jó, nem volt fontos - ami nem igaz. Szerintem ez az egyik fõ ok.
A másik az, hogy az ember a maga értékét azáltal definiálja, hogy milyen visszacsatolásokat kap a környezetétõl. Teljesen érthetõ, hogy ha Leventéért egy ország rajongott az Illés-idõkben, tíz évvel késõbb meg, amikor mindenki Piramis-mániában élt, és hülye újságírók olyanokat kérdeztek tõle, hogy "hol a lendület?" meg "miért nem a mának énekeltek?", akkor egy idõ után elhitte, hogy tényleg kevésbé értékes a Fonográf, mint az Illés.

Esetleg a Fonográf nem volt "magyar"? Hiszen Levente maga is nem egyszer nyilatkozta, hogy ez az együttes lényegében country-zenét játszott, és õ szerzõként is elvesztette eredetiségét, amit csak késõbb, a Hazatérés lemezen talált újra meg....

Levente nagyon sokszor mondja interjúkban azt, amit azt hiszi, hogy várnak tõle. Ez engem egyszerûen megdöbbent, mert ennél õ sokkal szuverénebb egyéniség. Levente nagyon jól tudja a szíve mélyén, hogy a Fonográf nagyon értékes zenét csinált, de valamiféle lelki kényszer hatására mégis belemegy ebbe a játékba. A Fonográf eszméletlen jó zenét játszott, legalább annyira magyart és eredetit, mint amilyen a formai elemeiben esetleg "magyarabb" Hazatérés lemezen hallható. Ez a "magyar-nem magyar" dolog különben is nonszensz. Akkor mostantól kezdve talán rekesszük ki a Little Richard-ot, Rock and Roll Rézi-t, az Óh, mondd-ot és a Good-bye London-t, mert az mind rock and roll, ami, akár csak a country, nem magyar zene, hanem amerikai, sõt, fekete is?! És rekesszük ki az Approximáció-t az indiai elemek miatt…?

Ha a Fonográf számait egy amerikainak megmutatod, teljesen jól hallja, hogy ez európai zene, kelet-európai zene, magyar zene. A Fonográf eredeti volt és magyar - azt képviselte, ami minden európai rockzenész munkáját jellemzi, aki huszonéves korában amerikai zenével találkozott. Nézd meg a Led Zeppelin-t! A Led Zeppelin sem amerikai, hanem amerikai zene által inspirált európai zene, amiben country elemek is vannak. Ugyanígy John Mayall, vagy akár a Beatles és a Rolling Stones esetében. Ha Mick Jaggert megkérdeznék, mi a véleménye a Honky Tonk Women eredeti, Country Honk címû változatáról, gondolod, azt mondaná, hogy az ciki mert nem angol? Ilyen nincsen! Levente zenéje ugyanúgy magyar, amikor délszláv elemeket épít be az Amikor én még kissrác voltam-ba, mint amikor a Crosby, Stills, Nash and Young által inspiráltan megírja a Levél a távolból-t. Ebben a mûfajban a kezdetek óta mindenki inspirálódik valami által és hozzáteszi a magáét... És a Fonográfban sem csak country volt, játszottak rock and rollt, hard rockot... Szóval ez egyszerûen tévedés.

Mire vélhetjük akkor a Fonográf stílusára ragasztott "coutry and eastern" jelzõt?

A "country and eastern" lemezgyári sugallatra született meg. Önmagában még szellemes is, mert a zene, amit el akatak adni, valóban country volt és keleten készült. Negatív konnotációja többek között azért van, mert akkor ismertük meg, amikor a Fonográf már tényleg lefelé ment. Elkezdtek angolul feldolgozni eredetiben nagyon jó számokat... A legrémesebb ezek közül a Bánatvirág felújítása, ahol lelkesen azt éneklik, hogy "forget the sorrow", vagyis felejtsd el a bánatot.

A Fonográf csúcskorszaka után született Szörényi-alkotások véleményed szerint általában is kevésbé értékesek, kevésbé maradandók?

Számomra Levente utolsó olyan munkája, amire azt mondom, hogy nagyszerû, le a kalappal elõtte, az az Edison Fonográf Album. De ha egészen õszinte akarok lenni: számomra Levente az FG-4 albumon saját maga által feltett mércét azóta sem tudta elérni. Arra az albumra azt mondom, hogy nemzetközi viszonylatban nem létezik még egy ilyen.

Eleinte még a Hazatérés is tetszett, mert érdekes volt. De ma már úgy látom, hogy a Hazatérés is körülbelül ugyanaz, mint az egy évvel korábban készült Country and Eastern LP. Régi témák rossz hangulatú feldolgozása.

Hasonlítsd össze a Légy jó kicsit hozzám-ot az 1973-as Ne sírjatok lányok címû Illés búcsúlemezen és az 1981-es A Koncert albumon! Az elõbbi állítólag nagy utálat közepette készült, mégis hozzátettek valamit '65-ös számhoz, más lett. Tökéletesen kifejezte, mennyit fejlõdött az Illés 1966 óta, amikor a számot elõször lemezre vették. Kemény rockzene, Zoli remekül dobol, Levente szenzációsan énekel... A Koncert-en? Olyan színvonalon adták elõ, mint a Verkli együttes, talán kicsit jobban, mert rutinos zenészek. De tartalmilag semmit nem tettek hozzá, és sajnos ez a bajom Levente munkáival azóta is. Egyetlen kivétel a Végtelen úton címû szólóalbum - az megint nagyon jó volt.

És az István, a király? Hiszen ezt az életmû másik csúcsaként tartják számon az alkotók és a közönség is...

Nekem az a szerzõ, aki a Csillag Hajnalká-t írta, ne tartsa az életmûve csúcsának azt a darabot, amelyben olyat ír, hogy "úgy várom, jöjjön már az éjjel, elhalmozol engem a kéjjel"! Az a Bródy János, aki megírta az illések és pofonok... szövegeit, a Wágner úr szövegeit, az Edison Fonográf Album szövegeit, vagy néhány Koncz-szöveget a Fonográf-korszakból, például a Rozi tud valamit címû dalt...! Nekem ne mondja, hogy az István csúcs - bár még azt is elhiszem, hogy õ maga így gondolja, hiszen eleget hallhatta másoktól. De ne higgyük azt, hogy valami azért, mert 600 tonnát nyom, többet ér annál, ami két kiló! Ez tévedés. És ez Levente zeneszerzõi munkájára is igaz. Az István formai szempontból nagyobb szabású, mint bármi, amit Levente addig csinált, de tartalmi szempontból, invenció tekintetében az 1966 körüli, Ezek a fiatalok elõtti Levente színvonalán van. Ebbõl a darabból valószínûleg akkor lett volna valami, ha még 1973 táján elkészül. Akkor kezdték el csinálni, csak talonba rakták, és tíz évvel késõbb vették elõ, valószínûleg Koltay Gábor sugallatára.

Említetted az 1981-es A Koncertet. Az Illés aztán 1990-ben és 1996-ban is színpadra lépett, idén pedig megint terveznek egy zártkörû, de televízióban közvetítendõ fellépést. A Fonográf ezzel szemben 1984-es búcsúja óta nem állt színpadon. Ennek mi lehet az oka? Miért nincsen napirenden, hogy együtt dolgozzanak, még a "nosztalgia-biznisz" kedvéért sem?

Az 1990-es és 1996-os Illés koncertekre nem mentem el. Én emlékszem, hogy milyen volt annak idején az Illés zenéje - és ahhoz képest ezek a koncertek nem értékesek. Bár annak nyilván tetszenek, aki örül, hogy láthatja a fiúkat, amint azt éneklik, hogy "néha furcsa hangulatban"... Leventének az Illés 1973-as feloszlására utalóan volt egy ominózus mondata: "a levest nem lehet felmelegíteni, a leves elromlott". Az Illés zenekar tagjai zeneileg nem inspirálják egymást.

A Fonográf más, ez a formáció talán ma is alkalmas lenne az értékes munkára. Amikor 1989-ben a rádióban a Fonográf összes…-t csináltuk, látván, hogy egészen jól megvannak egymással a stúdióban, és nem is rövid ideig, hiszen hetekig vettük az interjúkat, megkérdeztem õket, mit szólnának egy akusztikus stúdiókoncerthez. Ez még az unplugged-idõszak elõtt volt, a dolog eredeti lehetett volna. Mindenki hajlott rá, Levente viszont kategorikusan nemet mondott.

Itt érzelmi gondok vannak... Levente, úgy tudom, mostanában nagyon nem kedveli sem Lacit, sem Bródyt. És persze, mint mondtad, abban a hitben él, hogy az Illés volt az igazi. Õ nem akar újra Fonográfot, és nyilvánvalóan ezért nem is jönnek össze. Pedig hozzá kell tennem, hogy a Fonográf 1980 és 1984 táján is, amikor a tagok hosszú szünet után álltak újra össze, nagyon jó zenekar volt. Praktizáló, profi zenészekbõl állt, akik tudtak együtt alkotni valamit. Ha Tolcsvay Laci és Szörényi Levente itt helyben leülne egy-egy akusztikus gitárral, leszédülnénk a székrõl, olyan jók lennének. Ugyanezt Levente Illés Lajossal nem tudná megcsinálni... Az elsõ idõszakot, amikor tizen-huszonévesen játszottak együtt, meghaladták. Érett zenészként a késõbbi alkotásokat jól el tudnák játszani, míg a korábbi dolgokat csak primitíven tudják elõadni.

Nem véletlen, hogy Presser Gábor sem az Omegával nyomul, hanem az LGT-vel. Leventének is a Fonográffal kellene, de õ nem akar. Valaki megmagyarázhatná neki, miért volt jó ez az együttes, mert amíg abban a tudatban él, hogy az Illés volt az igazi, addig nyilvánvalóan nem fog Fonográfot csinálni.

Nem tudom... Az emberek nem ismerik a Fonográfot, vagy ha ismerik, a "távolból írok kedvesem"-re gondolnak a kapcsán, nem pedig az Álmodunk és ébredünk-re vagy A kenguru-ra. És azt sem látom, hogy újratermelõdne az érdeklõdés. Én is megpróbáltam összeállítani egy CD-t a Fonográf kiadatlan számaiból, azután egy pár évvel késõbb Galla Miklós is, de nem adták ki, valószínûleg nem lett volna rentábilis. Szóval nem nagyon van kereslet az együttesre, legfeljebb egy nagyon kis "underground" mozgalom. Ehhez tartozik szerintem Fonográfia, aztán tudok valakirõl, aki saját kiadásban, öt példányban gyûjtõknek megcsinálta az Utazás-t korrektül, eredeti borítóval...Ez a kis underground mozgalom tudja, mirõl van szó, de ez nem elég, sajnos. Fõleg akkor nem, ha az alkotók közül a legfontosabb nem ismeri el együttes értékeit, aki pedig elismeri közülük, az sem harcol érte… De ez a "földalatti" mozgalom nagyon jó. Más zenekaroknál, például az LGT esetében például egyre több ilyen ember van. Látni Hermann Zsolt LGT site-ján - ilyeneket írogatnak, hogy "ki tudja, mit gitározik James az ilyen meg ilyen szólóban?" meg hogy "melyik amerikai kiadásnak milyen volt a borítója?". Nagyszerû dolog, hogy kinevelõdik egy ilyen csoport, amelyet tényleg érdekelnek a részletek, és igényesen közelíti meg a zenét.

Ha az igényessérõl, illetve annak hiányáról a Fonográf kapcsán beszélünk, beteg vagyok például az elsõ, 1974-es Fonográf lemez újra kiadott, CD-s borítójától. Kinyitom, és a belsõ borítón ott virít egy 1978-as fotó, amin egy egészen más Fonográfot látok, mint ami a lemezen zenél. A '74-es Fonográf energiától duzzad, új dolgot akar csinálni, ki akarja teljesíteni magát. A '78-as fényképen lévõ együttes egy enervált Fonográf, amelyik már régen túl van a csúcsmunkáin. Megírják az Útközben címû hard rock lemezt, mert éppen hard rock van divatban Magyarországon - ennek a belsõ borítója ez a fénykép. És a kiadó ezt a fotót ráteszi az 1974-es borítóra…! A CD pedig megjelenik egy Fonográf összes nagylemeze címû dobozban. Miközben tudjuk, hogy ez a gyûjtemény nem tartalmazza az összes nagylemezt, mert egyrészt nincsen benne a Jelenkor, másrészt, ha valaki valamit olvasott a Fonográfról valaha, akkor tudja, hogy Bródyék mindig azt mondták, az elsõ Fonográf-lemez az Utazás. Ez is hiányzik a gyûjteménybõl.

Borító-kutyulék '74-'78-'94
(Az 1994-ben újra kiadott Fonográf album borítója)

Az Utazás nemrég szintén megjelent CD-n, de nem az eredeti, annak idején betiltott borítóval...

Igen. És annyi fantáziája nincsen a kiadónak, hogy megnézze: ugyanabban a dobozban még van egy kiadatlan szám - a Hidd el, ez õ -, amit a CD-re lehetne rakni.

Ezért a nemtörõdömségért csak a kiadó és az ott dolgozók a felelõsek?

Nem! Mondd meg nekem, miért nem írt nekik ezer ember, hogy ne nézzenek minket hülyének? Sõt: megjelenik az említett Fonográf CD, erre Bródy János bemegy a kiadóba, átad egy csokor virágot, és megköszöni, milyen szép. Nem tûnik fel neki, nem veszi észre...

Akkor azt kérdezem, hogy a Fonográf szellemisége bármilyen formában továbbvihetõ-e? Mi a mai megfelelõje annak, amit annak idején ez az együttes képviselt?

A Fonográf egy idõleges állapot volt, egy nagyon egyedi valami... A magyar mezõnyt nem ismerem mostanában, mert nem itthon élek, de például három évvel ezelõtt, mikor hazajöttem, egy presszóban láttam két gyereket, akik valami eszméletlen jó amerikai ihletésû zenét játszottak. Akkor már nem éltem itthon, és nem tudtam elhinni, hogy ilyen létezik Magyarországon. Azóta ez a két srác Roy&Ádám néven elkezdett lemezeket is csinálni. Szóval lehet, hogy öt év múlva lesz két gyerek, aki felfedezi a Fonográfot, aki tényleg hallja majd, hogy mi újság A kenguru-ban, hogy a Koordináták milyen fantasztikus és hogy miket gitároznak a Tiszta ég-ben... És azt mondják, hogy akkor hallgassuk meg a Wágner úr-at is, és tényleg milyen elképesztõen jó a Hét évig tart...! Lehet. Én ebben az ügyben eléggé pesszimista vagyok, de hátha...

Volna-e még bármi, amit hozzátennél az elmondottakhoz, amit innen üzensz mindazoknak, akik olvassák ezt az interjút?

Tudod, én vagyok az az ember - és ezt le is írtam valahol - aki 1981. március 26-án az Illés koncertrõl kiment. Végignéztem a fõpróbát, az tetszett, különösen a Tolcsvayék és a Trió mûsora. Amikor viszont másnap, az igazi koncerten ott láttam a közönséget, azokat az embereket, akiken látszott, hogy tökmindegy, itt milyen színvonalú zene lesz, õk boldogok lesznek, akkor inkább hazamentem.

Ezért talán azt tenném hozzá az eddig elmondottakhoz, hogy ha a Fonográf valaha egyszer összeáll - mert valamit én is hallottam Lacitól pár évvel ezelõtt - akkor remélem, az a koncert nem csak arról fog szólni, hogy "távolból írok, kedvesem", hanem például arról is, hogy Élj boldogan. Ne csak a Vidéki kislány-t adják elõ, hanem a Szenvedély-t is. Legyenek olyan igényesek, mint annak idején! Tényleg legyen zene, mert a Fonográf a zenérõl szólt. A Fonográf semmi másról nem szólt, csak a zenérõl.