A Fonográf zenekar asztrológiai képlete, elemzéssel
"Egy pillanatra, egy csodás ébredésben
Engedte látni, mit hord a képzelet"
(Szörényi L.: Vágyaim napja)
A zenekar megalakulása: Budapest, 1974. január 1. 0 óra 0 perc - a hagyomány szerint.
Elemzés az asztrológiai képlet alapján
A zenekar a komoly ambíciók jegyében jön létre. A tagok céltudatosan, hosszú távra terveznek, és készek az ehhez tartozó kitartó munkára. Meghatározó számukra a tradicionális értékekhez való kötõdés, és a csökönyösségig kitartanak elképzeléseik mellett. Tudatosan vállalt céljuk a társadalmi elismertség kiharcolása, a napi sikereket jóval meghaladó társadalmi ázsió elérése.
Mûvészi megnyilvánulásaik emelkedettek, kifinomultak, diplomatikusak. Jellemzõjük a kreativitás, a távolságtartó függetlenség, a felülrõl szemlélõdés és a humor. Alkotásaikban magától értetõdõ, meghatározó, gyakran kifejezetten felfokozott a szó klasszikus értelmében vett szépség, a harmónia. Ez a nõi szépség és szexualitás mûvészi feldolgozása iránti fogékonyságukban is megmutatkozik.
A zenekart meghatározó ambíciók és a felvonultatott
mûvészi képességek között önmagában
nem lenne ellentmondás, azonban a produkció megjelenési
lehetõségei, illetve (kifejezetten!) a közönség
szerepe mély ellentétet teremt a tudatos törekvések
és a zenekar mûvészi programja között. A zenekar
tömeges érdeklõdésre tarthat számot, azonban
a pályája elején örökségként kapott
óriási közönséggel gyakorlatilag folyamatos küzdelmet
kell folytatnia. A közönség köreiben a harmonikus, kifinomult
mûvészi produkciók rendkívül népszerûek,
azonban ez a siker kevésnek bizonyul a magasabb társadalmi presztízs
eléréséhez, illetve nem abban a bizonyos áhított
irányban mozgatja a zenekar szekerét. Így végsõ
fokon a közönség, bármennyire is szereti a zenekart,
nem nyitja meg a számára az óhajtott társadalmi
elismertséghez vezetõ utat.
A feszültségek a zenekaron belül is megmutatkoznak. A tudatos
munka összeütközésbe kerül az impulzív, gyorsabb
sikereket áhító érzelmekkel. Ambiciózus törekvéseiket
más esetben kényelemszeretetük akadályozza, emellett
sokszor erõsek a külsõ korlátok (cenzúra és
egyéb korlátozások) is. Érdekes módon a zenekar
autonómiája, intenzív belsõ élményvilága
szintén leszûkíti a külvilágra való fogékonyságot,
ily módon csökkenti a magas szociális nimbusz elérésének
esélyeit.
A társadalmi elismertség kivívása azonban alapküldetése marad a zenekarnak. Nem számít, mennyi mûvészi érték halmozódik fel pályájuk során, a küzdelem tovább folytatódik a magasabb elismertségért, a belépésért valamiféle "társadalmi elit csarnokába". A szigorúan vett zenekari keretek között azonban ez a vállalkozás nem kecsegtet egyértelmû sikerrel.
Megjegyzések a Fonográf életmûvének ismeretében
A Fonográf társadalmi ambícióit a rockzenetörténet
nemigen tartja számon. A zenekarról kialakult, összességében
igen kedvezõ kép sokkal inkább az "érdek nélkül
tetszõ" mûvészi alkotásoknak köszönhetõ.
Ugyanakkor a zenekar asztrológiai képletében rendkívüli
erõvel jelennek meg az ambiciózus törekvések - és
egyben az a tény, hogy a közönség nem vesz róluk
tudomást, illetve akadályozza valóra váltásukat.
A közkeletû vélekedés szerint a közönség nem fogadta jól a Fonográf mûvészi programját, az Illésre jellemzõ minõséget kérte számon a zenekaron. Az asztrológia ettõl eltérõ képet mutat: a közönség köreiben rendkívüli sikert arattak a Fonográf mûvei; azonban ez a siker éppenséggel nem volt azonos a zenekar által megcélzott társadalmi presztízzsel. A Fonográf tagjai által többször megfogalmazott "tõlünk mást várnak" gondolat mögött sokkal inkább a "mást kell tennünk, hogy végre beeresszenek a dicsõség csarnokába" felismerés húzódhat meg. Ugyanezzel összefüggésben, ha a Fonográf küldetése a magas társadalmi ázsió kivívása (mint az a horoszkópból megmutatkozik), akkor a zenekar legjelentõsebb, küldetést beteljesítõ alkotásának az István, a király rockoperát kell tekintenünk. Az, hogy a küldetés beteljesítése a zenekar felbomlásával esett egybe (az ezt követõ Jelenkor lemez immár egy önmagát túlélt zenekar produkciójának tekinthetõ) illetve (akár tragikusnak is aposztrofálható módon) nem fûzõdik egyértelmûen a Fonográf nevéhez (t.i. az István, a királyt nem Fonográf-mûként tartja számon a közönség) nagyon is jellemzõnek tûnik egy karmikus felfogás szerinti életpályán.
A horoszkóp szerint és a Fonográf pályájának ismeretében a zenekar életmûvét teljesnek és lezártnak kell tekintenünk. A Fonográf 1983-ra sikeresen véghez vitte küldetését. Nem tekinthetõ véletlennek a Jelenkor lemezt fogadó érdektelenség, a zenekar 1984-es határozott búcsúja, illetve a húsz évig történõ hallgatás sem. A 2004-es koncerten ismét megmutatkozott a zenekar és közönsége közötti szenvedélyes kapcsolat, de a koncert "csupán" ennyirõl szólt; új mûvek nem születtek, és új elképzelések sem alakultak a Fonográf jövõjét illetõen. Az 1974-ben megismert Fonográf zenekartól ilyen már nem várható; ha a tagok valaha is közös munkára adják még a fejüket, azt új indulásnak kell tekintenünk.
Figyelemre méltó, hogy a fenti asztrológiai értelmezés leginkább Szörényi Levente Fonográfról kialakított képével (illetve annak nyilvánosság elõtt ismert változatával) van összhangban. Bár a zenekart átható ambíciók egyáltalán nem tekinthetõk kizárólag Szörényi ambícióinak, érdekes, hogy Bródy János és Tolcsvay László némileg másképp mesélik el zenekaruk történetét.
Készítette: Porosz Péter, 2005. augusztus 29.
Megjegyzés: a Fonográf zenekarról készített asztrológiai elemzésnek nem célja az asztrológiai szemlélet hitelességének vagy helyességének bizonyítása. A publikációnak nem célja vita gerjesztése ebben a kérdésben. Az asztrológiai képlet értelmezése, illetve a fenti asztrológiai értelmezés és a Fonográf-életmû egyéb szempontú bemutatásának összevetése ugyanakkor izgalmas lehetõségeket rejt magában. Ilyen hozzászólásokat örömmel várok a Fórum rovatban, ill. az index.hu portál fórumain mûködõ FONOGRÁF együttes címû topicban.
