Felsőpakony

A mai Felsőpakony község Pest megyében, közelebbről Budapest külső vonzáskörzetében, a fővárostól délkeletre található, alig félórányi távolságra. Egyike a néhány ezres lakosságú kistelepüléseknek, amelyek sok szállal kötődnek Budapesthez. A lakosság nagy része ingázó: a legtöbben odajárunk tanulni, dolgozni, esetleg bevásárolni, szórakozni. Az összeköttetést a község mellett elhaladó Nagykőrösi út ill. vasútközlekedés jelenti. A lakosság úgy tudja, hogy a falu a századunk húszas, harmincas éveiben alakult ki, akkor telepedtek meg itt az első gazdák. Pedig a községnek régi múltja van, a régészeti leletek és a krónikák tanúsága szerint már nagyon korán lakott hely volt. Már legalább 6000 évvel ezelőtt, az újkő-korszakban vannak nyomai az embernek a környéken: hatalmas temetőt tártak fel Felsőpakony szomszédságában, Alsónémedi határában. De még népesebb volt e vidék a rézkorszakban, kb. 4000 évvel ezelőtt, amikor az emberek már rézből készült eszközöket is használtak kőszerszámaik mellett. Szintén a falu határához közel, Vecsés és Üllő között találták meg nyomaikat. Valamivel később, a bronzkorszakban is éltek itt emberek. A honfoglalás óta tehát a mai falu területe folyamatosan lakott volt, valószínűleg apró kis telepek alakultak ki, amelyeken egy-egy nagycsalád élt, legeltette állatait, művelte a földjét és ha kimerült a talaj, vagy elfogyott a fű, odébb költözködtek. Felsőpakony neve először egy XIII. századi oklevélben bukkant föl. A falu távol esett a nagyobb egyházi vagy világi birtokoktól, amelyek jó vagy rossz hatással lettek volna rá. Annál nagyobb volt befolyása viszont annak a ténynek, hogy mellette haladt el a Nagykőrösre vezető út, sőt, egyes régi térképek szerint éppen a falunál egyesült a Szeged felé vezető úttal. A "Pakony" név eredetével kapcsolatban annyit lehet tudni, hogy régi magyar személynévből keletkezett. Az Árpád-kor korai szakaszában szokás volt, hogy a település első birtokosáról, alapítójáról nyerte nevét. A középkori Pakony sorsát a török hódítás teljesítette be. A falut szinte teljesen lerombolták. Az élet lassan normalizálódott, a második tatárjárás idején (1285) a falvak többsége már ismét lakott. 1546-ban pusztaként szerepelt a falu. A ma itt élő idősektől azt tudni, hogy 1929-ben költöztek ide az első letelepültek, akik leszármazottai még ma is Felsőpakonyon élnek.