1. Sötét
ködbül alig tisztult vala szép hajnal, 2. Nem láthattam jól
személyét az ködös dérből 3. Egy kevéssé kétségessé
tarta elmémben, 4. Mert régen várt s
éretted járt, jól tudod, szívem, 5. Néked szolgált s
hozott homályt szép szavad neki, 6. Felelj hozzá tehát
nosza s ne bántsd több búval, 7. Orvoslója, gyógyítója
bizony csak te vagy, 8. Ím hallom szód -
mond - de kínod mi, én nem hiszem, 9. Mert ez dolgok, kin
hatalmok kis Cupidonak, 10. Álnok héja, távul
látván horgot, süvölti, 11. Megint mondék szerelmemnek:
Ne szólj, Istenért, 12. Szívem álló, álnok
háló nincs beszédemben, 13. Véled élek s érted
égek, vagyok veszélyben, 14. Mindazáltal mire
kínt vall érettem szíved? 15. Mondék: Áldott,
sok jót adott édes madárkám, 16. Az nem lehet - mond
- rút telet mit én nem szoktam, 17. Ez szót mondván,
nagy csattogván tőlem repüle, 18. Ez éneket az versekben
szerzék Prágában, 19. Esztendőnek forgásában
mikor írnának (1603. július 10.) |
A vers néhány köz-
és népköltészeti rokona |
|
"Rigócskám,
rigócskám, csacsogó szajkócskám, Csinálok néked ezüstből
kalickát, Bele énned adok fejér
zsemlye cipót, "Nem szoktam, nem
szoktam kalickában lakni, Fenyőmagot eni, follyóvizet
innya, (Thoroczkai-dk., 1700 előtt) Nem szoktam, nem szoktam
kalitkában lakni, (Petrovay-ék., 1670 k.) |
Elment a madárka
üres a kalicka, Mind azt fudogálja hazajő tavaszra, Ha tavaszra nem, bár buzapiruláskor, H a akkorra sem jő, tudd meg, soha sem jő. Mádárkám, mádárkám csináltatok néked Nem szoktam, nem szoktam kalickába lakni, Ágról ágra menni, famugurát enni, Hogy huzz a szívemnek vigasztaló nótát, Csíkiak erdejét debrecen mezejét, (Népdal) |