Tratalom

I. BEVEZETŐ

A Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium Kutatási és Oktatási Főosztályamegbízásából az Alapítvány A Vidrákért szervezésében és koordinálásával 1995. novembere és 1996. márciusa között megtörtént az európai vidra (Lutra lutra) hazai állományának felmérése. Munkánknak kettős célja volt:

1. Egyfelől a magyarországi vidraállomány területi megoszlásának megismerése,a veszélyeztető okok feltárása, ajánlások megfogalmazása a védelmi intézkedésekmegtételére.
2. Másfelől a vidrák okozta halgazdasági károk kompenzációjának tényszerű elbírálása, mértékének és nagyságrendjének megállapítása.

II. ELŐZMÉNYEK

Kontinensünkön a vidra létszáma erősen megritkult az elmúlt évtizedekben, az összefüggő állományok feldarabolódtak, a kisebb populációk izolálódtak. A hollandiai Leeuwardenben 1994. június 7 -11. között rendezett konferencián (amely a faj helyzetét és a védelem jövőbeni lehetséges módjait tárgyalta), öt többé-kevésbé elszigetelt populáció kialakulásáról számoltak be Európában. Ezek a következők:

1. Brit szigetek: Az Egyesült Királyság és Írország nagyon fontos területek, ahol a vidra széles körben elterjedt és mindennapos állat annak ellenére, hogy Anglia nagy részén ritkán fordul elő.
2. Skandinávia: Az itt élő vidrapopulációk hanyatlása (főleg az országok déli részein) nyilvánvaló. Fontos lenne biztosítani a kapcsolatot a skandináv és az észak európai területek között.
3. Dél-nyugat Európa: Az Ibériai-félsziget és Franciaország nyugati partjai jelentik avidraállomány gerincének élőhelyét.
4. Közép Európa: Dánia, Hollandia, Belgium, Luxemburg, Franciaország északi területei, Olaszország, Svájc, Ausztria és Németország nyugati részén a vidra mára kihalt vagy kis elszigetelt populációkként maradt vissza.
5. Kelet Európa: Oroszország, Litvánia, Belorusszia, Lengyelország, Németország keleti területei, Csehország, Szlovákia, Ukrajna, Moldávia, Magyarország, Románia, Szlovénia, Bosznia, Jugoszlávia, Macedónia, Albánia, Görögország és Törökország. Ezen régióban található országok területén még életképes populációk élnek, bár tettenérhetők az állomány romlások jelei.

Nyugat-Európa országaiban nem kevés anyagi áldozat és szellemi energia ráfordításával igyekeztek és igyekeznek megakadályozni a faj létszámának további csökkenését. Jelenleg a legnagyobb veszélyt az élőhelyek tönkretétele, a vizek szennyezettsége és az orvvadászat mértékének növekedése okozza, s így elsősorban ezeket az akadályokat kell orvosolni.

Hazánknak kulcsfontosságú szerepe van a vidra megmentésében, hiszen a Kárpát- medencei állomány megóvása és megerősödése lehet a faj fennmaradásának egyik nagyon fontos feltétele. Ez fokozott felelősséget ró ránk erkölcsileg, szakmailag és anyagilag egyaránt.

Tény, hogy napjaink legfontosabb feladata az élőhelyek megőrzése, az ottani állományok megtartása, egymástól elszigetelt populációk közötti ökológiai folyosók / zöldfolyosók kiépítése, a faj illegális üldözésének a megfékezése, felszámolása. Mindez rendkívül nehéz és összetett feladat.

Az európai vidra, mint a tápláléklánc csúcsán elhelyezkedő ragadozó, jó indikátora a vizes környezet általános egészségének, ezért bármely intézkedés, amely e faj javát szolgálja, a vízi ökoszisztémák egészének előnyére válik, beleértve az ember által közvetlenül hasznosított forrásokat is (mint pl. a hal).

Bátran kijelenthető, hogy a faj jövője gyakorlatilag attól függ, hogy azokban az országokban, ahol még elterjedt és szaporodó állományai vannak, miként tudják biztosítani a fennmaradását. Tisztában kell lenni azzal, hogy a hanyatlás gyorsan bekövetkezhet, és az állomány ismételt megerősödése - ha egyáltalán megtörténik - nagyon lassú. Ugyanakkor a hathatós védelem kialakításához fontos tudni, hogy egy-egy ország milyen vidra állománnyal rendelkezik, ezért kell biztosítani kontinensünk valamennyi országában az egységes felvételezést.

A vidra hazánkban 1974. óta fokozottan védett faj. A fokozott védelem fenntartása érdekében fontos tisztában lennünk a faj magyarországi elterjedésével, területi megoszlásával, és a veszélyeztető okokkal.

A múltban történt felmérések ( Nechay G. 1980., Szemethy L. 1990., I. Kemenes - A. Demeter 1994.) fejlődő populációról számoltak be. Fontos volt az országos felmérés ismételt elvégzése, hiszen a közelmúltban bekövetkezett társadalmi, gazdasági változások alapjaiban érintették a tulajdonviszonyokat. Napjainkban jelentős a magántulajdonban lévő mezőgazdasági területek hányada, hiszen a vidra élőhelyek között fontos halastavak 40%-a is ma már privát tulajdonban van. Ezek a változások megkövetelték, hogy felmérjük a hazai vidraállományt, s a kapott eredményeket figyelembe véve ajánlást fogalmazzunk meg.

III. ANYAG ÉS MÓDSZER

A felmérést a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) által kidolgozott minimum-standard módszer alapján végeztük. Ez azért volt szükséges, mert Nyugat-Európa országaiban így végezték el a felméréseket, s csak abban az esetben tudjuk összehasonlítani az eredményünket, ha mi is követjük az általuk használt szisztémát (I. melléklet).

A felmérés lebonyolításához kérdőívet állítottuk össze (II. melléklet), amelyet a módszerrel együtt megküldtünk az alábbi szervezeteknek:

• Nemzeti Parki-, és Term
• észetvédelmi Igazgatóságoknak,
• Zöld Zala Természetvédelmi Egyesületnek,
• Országos Magyar Vadászat Védegyletnek,
• Haltermelők Országos Szövetségének,
• Egyetemes Létezés Természetvédelmi Egyesület Klubjának,
• Fekete István Környezet-, és Természetvédelmi Klubnak Mosonmagyaróvárra,
• Magyar Természetvédők Szövetségének.

Az UTM térképet a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület bocsátotta rendelkezésünkre.

Megnevezett szervezetek támogatását kértük a felmérés lebonyolításához, hiszen az alapítvány saját helyszíni felmérései nem tudták az ország teljes területét lefedni.

A felmérőív kérdéseit úgy állítottuk össze, hogy minél több információhoz jussunk azok kitöltése után. Nem csak a faj jelenlétét illetve hiányát kértük feltüntetni, hanem több, a jövőbeni védelemhez szükséges kérdésre is feleletet vártunk. A beérkezett válaszok feldolgozása és összevetése után készítettük el az UTM standard szerinti 10x10 km-es beosztású térképet (térkép melléklet).

Tisztában vagyunk azzal, hogy az adatszolgáltatókat esetenként öncélú megítélés isbefolyásolhatta a válaszadásban, és így azok nem mindig eredményeztek valósághű feleletet. A visszaérkezés után általunk kontrollált 111 kérdőív (5 adatszolgáltató) esetében 7 alkalommal állapítottuk meg, hogy a feltüntetett adatok nem fedik a valóságot. Ugyanakkor egyetlen más módszerrel sem lehet az ország teljes területéről egy felmérési periódus alatt megfelelő információkat begyűjteni.

IV. A FELMÉRÉS ÉS EREDMÉNYE

Az alapítvány tagjainak és a felmérőknek kiküldött 1800 kérdőívből 1119 jött visszaértékelhetően kitöltve, 34 pedig olyan kevés információt tartalmazott, hogy azok nem voltak értékelhetők. Ugyanakkor a különböző kérdésekre adott válaszok (esetenként nem is kis mértékben) eltérnek egymástól, amelynek oka, hogy a kérdőíveken szereplő rubrikák sok esetben, ha az arra kért válasz nem volt egyértelműsíthető, kitöltetlen maradt.

1087 kérdőíven értékelhetően feltüntették a területtípus, ahol a vidra jelenléte észlelhető. A megjelölt válaszok szerint az alábbi a vidrák előfordulása:

I = állandó,
II = nem állandó,
III = nem fordul elő,
IV = jelenlétének állandó vagy ideiglenes volta nem állapítható meg.

Ez utóbbi kategória, bár nem szerepelt a kérdőíven, mégis fontosnak tartjuk feltüntetni, tekintettel arra, hogy számos alkalommal nem lehetett megállapítani a faj állandó vagy alkalmi előfordulását:

TERÜLET TÍPUS	I	II	III	IV	ÖSSZESEN
mesterséges tó	205	26	39	11	281
csatorna	176	36	42	21	275
folyó	145	15	11	9	180
patak	39	21	96	7	163
holtág	75	17	14	8	114
természetes tó	29	5	3	7	44
víztározó	18	4	2	6	30

Látható, hogy összességében a mesterséges-, és természetes tavak, valamint a csatornák azok a területek, ahol a legtöbb vidra-előfordulás regisztrálása történt, majd a folyók (Dráva, Mura, Tisza, Kőrösök, Berettyó, Duna, Sió, Rába, Rábca) és holtágaik, amelyeknél szintén stabilnak mondható állomány észlelhető. A víztározók nagyobb része is vidra által lakott, míg a patakok jelentős részén nem található vidrára utaló nyomjel.

Valamennyi területtípust beszámítva 65 olyan regisztrálás történt, aminek során a vidra állandó, vagy ideiglenes jelenlétét nem lehetett meghatározni. Ennek oka, hogy a területek többszöri bejárása során talált azonosító jelek nem voltak egészen pontosan meghatározhatók (túl régi, esetleg elmosódott nyomok), valamint a helyiekkel folytatott beszélgetés tapasztalatai (a vidra jelenlétének megerősítése, esetleg cáfolása) sem jártak eredménnyel.

A megvizsgált mesterséges-, és természetes halastavak, és csatornák jelentős hányadában a vidra állandó jelenlétét lehetett megállapítani, míg egészen kis részben, a faj ideiglenesen előfordulása került regisztrálásra. Ez utóbbi területek halállománya nem biztosított egész évben, valamint a partmenti növényzet többnyire szántó, rét, legelő.

A folyók, holtágak és víztározók esetében szintén megállapítható, hogy stabil az állomány. Azok a területrészek, ahol ideiglenes előfordulást regisztrálhattuk, vagy nagyon erős sodrásúak a folyóvizek, vagy erősen szennyezettek, s a partmenti növényzet hiányzik, vagy nagyon gyér.

Azoknál a patakoknál, ahol a vidra állandó, azt tapasztalható, hogy a közelben vagy haldúsabb terület fekszik (1-5 kilóméteres körön belül), vagy maga a patak rendelkezik, olyan halállománnyal, amelyik megtartja a vidrát. Ahol a faj ideiglenes előfordulását állapították meg, ott az előbb említett feltételek nem adottak, s rendszerint a parti vegetáció hiánya és az emberi zavarás túlzó mértéke is említhető.

Azok a tavak, ahol egyáltalán nem észlelhető a vidra jelenléte, nagyon zavart horgásztavak, többnyire kiépített partvonalúak, s az esetek többségében növényzet által nem borított területtel, illetve magára hagyott, de halállománnyal már nem bíró halastavak.

A csatornák, víztározók, patakok és folyók azon részei, ahol nem fordul elő a faj, vagy nagyon zavartak (túl közeli település, rendszeres emberi mozgás), vagy nagyfokú a víz szennyezettsége, túl erős a folyóvizek sodrása, a halállomány több esetben teljesen hiányzik, és szembetűnő a partvonalon a növényzet teljes hiánya.

Meg kell jegyezzük, hogy minden olyan ok, amelyet a vidra jelenlétének hiányára felsoroltunk, legkisebb mértékben az emberi zavarás említhető, hiszen számos esetben ember lakta települések közvetlen közelében is találkoztak a felmérők vidrával, amelyek előfordulása adott településen nem alkalmi jellegű (Szigetvár és Kaposvár városokba rendszeresen bejárnak). Az alkalmi előfordulás legfőbb oka:

• a táplálék ellátottság nem megfelelő,
• a vizek szennyezettsége,
• a partvonalak vegetációjának hiánya.

A megyénként visszaérkezett válaszok és a feltüntetett területtípusok a következők (a legfelső vízszintes számoszlop jelei):

0 = nincs információ,
I = természetes tó,
II = mesterséges tó,
III = folyó,
IV = csatorna,
V = víztározó,
VI = patak,
VII = holtág,
Ö = összesen.

MEGYE	0	I	II	III	IV	V	VI	VII	Ö
Szabolcs	0	1	16	76	27	1	0	80	201
Hajdú	5	0	42	21	65	1	0	1	155
Somogy	7	3	63	7	32	2	29	3	146
Pest	4	3	36	20	3	5	48	2	121
Baranya	7	3	30	2	36	8	20	0	106
Zala	1	7	31	6	4	3	18	4	74
Veszprém	1	6	16	2	6	1	39	0	71
Csongrád	0	6	6	11	18	4	0	2	47
Bács	0	4	3	4	21	0	0	5	37
Fejér	0	2	12	7	16	0	0	0	37
Szolnok	5	1	5	4	9	4	0	0	28
Tolna	0	0	3	3	7	0	0	7	20
Vas	0	2	7	3	0	0	6	1	19
Békés	0	4	3	4	2	0	0	5	18
Győr-Sopron	0	0	1	6	8	0	0	0	15
Borsod	0	0	0	3	0	1	0	4	8
Heves	0	1	1	1	1	0	2	0	6
Komárom	0	0	5	0	0	0	0	0	5
Nógrád	2	1	1	0	0	0	1	0	5
ÖSSZESEN	32	44	281	180	275	30	163	114	1119

A megyénkénti felbontásból megállapítható, hogy a vidra előfordulása a délnyugat-, és nyugat dunántúli országrészben; valamint a keleti-, délkeleti országrészben a legnagyobb. Előfordulása észlelhető az észak-nyugat dunántúli országrészben is, valamint a Mezőföldön és a Duna-Tisza köze területeken.Az Északi-középhegységből beérkezett adatok egyáltalán nem jeleztek vidrát.A Kisalföld vizsgált szakaszain megállapítható, hogy a Szigetközben ismét felbukkant a faj.

Igen kevés adattal rendelkezünk Nógrád-, Heves-, Komárom-, és Borsod megyéből.Míg a dunántúli területeken jelentős mértékben a halastavakon található vidra (ami nem azt jelenti, hogy a környező vizes területek - folyók, csatornák - nem lakottak vidra által), addig a többi jelzett országrészben a megoszlás mértéke nem ennyire egyetlen élőhely típusra jellemző, bár a halas-, és horgásztavak kiemelkedő helyet kaptak a felmérés során.

A parti vegetációra vonatkozó kérdések értékelése után a következő eredményt kaptuk (összesen 1001 értékelhető válasz érkezett):

PARTI VEGETÁCIÓ	JELZETT GYAKORISÁG
nád, sás együttes	470
erdő	91
nád	120
sás	97
rét	79
egyéb (legelő, szántó)	44
ÖSSZESEN	1001

A parti vegetációra vonatkozó válaszokból kitűnik, hogy a vidra leginkább a nád-sás együttest kedveli, de nagy számban észlelhető a csak nádas fedte területek környékéről, és a part mellett húzódó erdők, erdőfoltok, csenderesek esetében is. Ezen vegetáció-típusok sűrű, jól fedett helyek, ahová a vidra behúzódhat, fészkelhet. A part mellett húzódó más növénytakaró esetében (rét, legelő, szántó) csak akkor észlelhető a faj állandó jelenléte, ha a közelben (1-3 kilóméteren belül) szintén megtalálható az előbb említett sűrű növényzet.

A visszaérkezett és feldolgozott kérdőívek adatai szerint a vizsgált területek közül: előfordul a vidra 908 területen, melyek közül:

• állandónak mondható: 649 területen,
• szórványos és időleges megjelenése valószínű: 176 területen,
• nem állapítható meg, hogy jelenléte állandó, vagy csak átmeneti: 83 területen.
(Ezeken a területeken a faj előfordulását ideiglenesnek vettük).
• Nem található meg: 211 területen.

A vidrára utaló nyomjelekre 717 értékelhető felelet érkezett.

NYOMJELEK	ÉSZLELÉSEK SZÁMA
többfajta nyom	416
lábnyom	106
halmaradvány	89
hullaték	64
elhullott vidra	11
élő vidra	31
ÖSSZESEN	717

A 416 helyről jelzett több nyom:

• 276 esetben lábnyom és hullaték,
• 56 alkalommal lábnyom halmaradvánnyal együtt,
• 27 alkalommal halmaradvány és hullaték,
• 57 esetben pedig mindhárom nyomjel egyszerre.

A nyomjelekből kitűnik, hogy leginkább több, vidrára utaló, és a fajra jellemző nyomot regisztrálhattunk a felmérés során. A csak egy-egy nyomjel észlelése is gyakori, de meg kell jegyeznünk, hogy ezek esetében a halmaradvány és a hullaték önálló nyomként való említésekor, szükségesnek tartottuk (és a felmérőket is kértük erre) a többszöri ellenőrzést, tekintve, hogy más fajok is hasonló nyomjeleket hagyhatnak maguk után. Mindez azért volt lényeges, mert ezek esetében viszonylag nagy a tévedés és a rossz megítélés arányának valószínűsége.

Az elhullott vidrák esetében sajnálatos, hogy a holtan talált egyedekről, azon kívül, hogy a felmérők konstatálták az elpusztulásokat, több információval nemigen szolgáltak. Mindössze 4 alkalommal jelezték az állatok halálának okát, három esetben gázolásról, míg egy alkalommal rókák által megölt vidráról számoltak be.

Az élő vidrák észlelése során kitűnik, hogy leginkább hajnalban és a késő esti órákban látták a fajt, legtöbbször természetvédelmi őrök és vadászok számoltak be róla. Nyolc alkalommal nappal figyelték meg, a jégen sétálva észlelték (4 alkalommal), vagy a parton (3 alkalommal). Egy esetben (1996 januárjában) egyszerre három vidrát is megfigyeltek, valószínű, hogy nőstény lehetett a kölykeivel.

A felmérés során tapasztalt időjárásra 861 válasz érkezett, melyek szerint:

IDŐJÁRÁS	ALKALOM
havas	576
napos	165
esős	16
egyéb (köd, hóvihar, zápor-zivatar)	104
ÖSSZESEN	861

A felmérésnek leginkább a havas idő kedvezett, hiszen ekkor a legkönnyebb regisztrálni a nyomjeleket. Szintén sok észlelés történt napos időben, de megjegyezzük, hogy ekkor is hóval borított területek bejárása történt az esetek döntő többségében (147 alkalommal). Az esős és egyéb időjárás esetén nagy a téves megítélések számának a valószínűsége, ezért ilyen alkalommal többször is kontrollálva lett az adott terület.

Az észlelések körülményeire megadott kétféle variációra - a módra (I) és a helyre (II) - a következő értékelhető válaszok érkeztek:

	ÉSZLELÉS	ESET
I	Járműről	0
	cserkelve	576
	lesen ülve	5(élő vidra)
	egyéb	17
II	Gáton	372
	vízparton	528
	híd alatt	404
	egyéb	8

Az erre érkezett kétféle válasz összesítéséből kitűnik, hogy a legtöbb észlelés:

• cserkelve történt vízparton:

  202,

• cserkelve gáton:

  117,

• cserkelve hidak alatt:

  101,

• cserkelve vízparton, híd alatt és gáton egyidőben:

  80,

• cserkelve híd alatt és a gáton egyidőben:

  76,

• vízparton híd alatt

  147,

• vízparton gáton:

  99 esetben.

Kitűnik, hogy a vidra előszeretettel hagy nyomot hidak alatt és gátakon, hiszen a nem cserkelve kapott eredmények is (amelyek kimondottan egy - egy híd alatti területre és egy - egy gátszakaszra koncentráltak) 156 alkalommal lett megállapítva a vidra jelenléte. A lesen ülve látott öt élő vidrát hivatásos vadász és természetvédelmi őr figyelte meg.

V. KÖVETKEZTETÉS

Megállapítható, hogy a vidra főként a táplálékdús területeken marad meg, ahol a növényzet borítása elég sűrű ahhoz, hogy nyugodtan elbújhasson, fészkelhessen. Azokon a területeken, ahol a táplálékellátás nem biztosított (halban szegény, halmentes területek) és a partmenti növényzet gyér, esetleg teljesen hiányzik, ott csak átmenetileg fordul elő, illetve nem marad meg. Különösen a nád-sás vegetációt kedveli, és a vízparti sűrű erdőket, erdőfoltokat, csendereseket. Lényeges, hogy - főleg a halas-, és horgásztavak esetében - a vízi és vízparti növényzet megmaradjon, hiszen annak kiirtása a vidra területről való kiszorítását is jelentheti. Ha rendelkezésére áll a megfelelő búvóhely, úgy még a terület nagyfokú zavarása sem jelent gondot, nem húzódik el másfelé. Nagyon jól alkalmazkodik, sőt még az emberlakta területeket is rendszeresen bejárja, ha biztonságban érzi magát (Szigetvár, Kaposvár).

A folyók, patakok esetében a táplálékellátáson és a partmenti vegetáció nem megfelelő voltán kívül gondot jelent a vizek szennyezettsége.

A vidra állománya mindennek ellenére ma hazánkban stabilnak és fejlődőnek tűnik. Mindez azonban a bekövetkezett tulajdonjogi változások következtében, valamint az ezzel szoros összefüggésben álló illegális üldözés (lelövés, becsapdázás, agyonverés) nagyarányú megnövekedésével komoly, visszafordíthatatlan gondokat okozhat.

A felmérés során jól látható, hogy nagyobb problémák a halastavak környékén észlelhetők, hiszen onnét (ahol a vidra előfordul és tudnak a jelenlétéről) több kártérítési igény fogalmazódott és fogalmazódik meg.

Rá kell azonban mutatnunk, hogy a felmérés időszaka, a téli hónapok, az a periódus, amikor a vidrák jelenléte a halastavak környékén megnövekszik, különösen a teleltetőkben okozhatnak érzékeny károkat, míg a többi évszakban sok helyütt nem is észlelik a vidra jelenlétét. Ez az oka annak, hogy a halastavak környékéről rendszerint a téli hónapokban érkezik a legtöbb bejelentés, míg a többi évszakban azok mértéke (a télihez viszonyítva) elenyésző.

Ugyanakkor látni kell azt is, hogy a halastavon gazdálkodók több esetben az ott élő állatfajokat (madarakat, emlősöket) teszik felelőssé a rossz eredményekért, ami inkább pótcselekvésnek tűnik, erőltetett megmagyarázása a kedvezőtlenül alakult eredményeknek, a tavakon dolgozó személyek, szervezetek nem megfelelő gazdálkodásának. Tényként kell elfogadnunk azt is, hogy a helybeliek nemtetszésüknek adtak hangot amiatt, a ma még érvényes jogszabályi előírás miatt, hogy védett állat által okozott kárért nem fizet az állam kártérítést. Jelenleg a kártérítési bejelentések (lelövési kérelmek) megvizsgálása, azok mértékének megítélése nehézkes, hosszas procedúra; ez is oka, hogy a halastavi gazdák egy része nem partnere a természetvédelemnek.

Itt rá kell arra is mutatnunk, hogy a kártérítés fizetése nem az egyedüli (bár általunk feltétlen javasolt) módja a faj jövőbeni védelmének. Sokkal inkább a halas-, és horgásztavi gazdálkodás részévé kell tenni a vidrát, vagyis olyan ösztönzőrendszer kidolgozása és alkalmazása szükséges, amely lehetővé teszi a vidra jelenlétéből és életmódjából fakadó "kárnak" a gazdálkodásba való beépítését.

Megállapítható, hogy a helyiek szerint a halas-, és horgásztavak egy részén, ahol tudnak róla, nem szívesen látott vendég. Tény az is, hogy jelenleg a tavak területén nagyfokú a faj illegális (félig-meddig nyíltan történő) üldözése, s ez komoly problémákat okoz már ma, és okozhat a jövőben a természetvédelem számára.

Mindehhez meg kell jegyezzük, hogy az üldözés és a kártétel nem következik szorosan egymásból. Az üldözés olyan tavak esetében is észlelhető, ahol a vidra kártételét elenyészőnek mondták, s olyan helyeken, ahol már elviselhetetlen károkozásról számoltak be, nem tapasztalható a faj üldözése. Az illegális megöléseknek kiváltó oka nem egy esetben a hagyományokban keresendők: hiszen a múltban gyökerező tradíciók továbbvitele sok helyen napjainkban is él, amely esetünkben egyes állatok (köztük a vidra) elfogását, becsapdázását és megölését is jelenti. Másfelől pedig az észlelhető illegális üldözés nem más, mint aktuális divat; illik vidrabőrrel rendelkezni, még akkor is, ha annak tulajdonképpen semmi kézzelfogható haszna nincs. A kártétel és az üldözés ezért semmiképpen nem említhető elsődleges üldözési oknak.

VI. AJÁNLÁSOK

• A halas-, és horgásztavi illegális üldözés mértékének visszaszorítását javasoljuk, amelynek egyik legfontosabb eleme: a kártérítési igények valódiságának felbecsülése és felmérése, ezek gyorsabbá tétele, valamint a vidra által okozott károk részleges-, vagy teljes kompenzációja.
• A halas-, és horgásztavi illegális üldözések visszaszorítása érdekében javasoljuk olyan közgazdasági szabályozók kidolgozását, amelyek alkalmazásával lehetővé válik, hogy a gazdálkodásba beépüljön a vidra életmódjából adódó költségek megtérítése (adó-, és hitelkedvezmények).
• Fontosnak tartjuk a vidra táplálkozási szokásának rendszeres vizsgálatát, amely a halastavi kártérítési igények elbírálásánál válhat döntővé.
• A veszélyeztetett helyekről való áttelepítés, olyan élőhelyekre ( többnyire természetvédelmi oltalom alatt álló területre), ahol adottak a feltételek a vidra számára. Ez komoly előkészítő (etológiai, ökológiai és populációgenetikai vizsgálatokat magában foglaló) és a szervezés kivitelezését szolgáló koordináló munkát feltételez.
• A felmérés során be nem járt területek átvizsgálása is lényegesnek tűnik, amit egy esetleges (utólag elvégzendő), kizárólag ezen helyekre koncentráló felméréssel pótolni javaslunk.
• Szükségesnek gondoljuk az olyan kutatások támogatását is, amelyek célja: megvizsgálni, hogy milyen kapcsolatban van a vidra előfordulása a vizek szennyezettségével, valamint a különböző vizes élőhelyek vegetáció típusaival.

 

---

HIVATKOZÁS

Convention on the Conservation of European Wildlife and Natural Habitats (1994): Seminar on the Conservation of the European Otter (Lutra lutra) - Leeuwarden, Nederland.

Nechay, G. (1980): Die Situation der Fischotter in Ungarn-p. 215-221. - Ex. Reuter, C. - Antal, F. : Der Fischotter in Europa, Oderhaus-Göttingen.

Szemethy, L. (1990): Egyes védett ragadozók elterjedése Magyarországon - Agrártudományi Egyetem Vadbiológiai Kutató - Gödöllő.

I Kemenes - A. Demeter (1994): Uni- and multivariate analyses of the effects of environmental factors on the occurence of otters (Lutra lutra) in Hungary - Annales Historico-Naturales Musei Nationalis Hungarici, p. 133-138.

---

I. MELLÉKLET

Szempontok országos vidrafelméréshez.

Cél: A faj elterjedtségének felmérése egy országos állománybecslés céljából.

Alapelvek:

A vidra jelenléte nyomok, hullaték és egyéb jellegzetes "vidra-jelek" alapján viszonylag könnyen és biztosan megállapítható egy-egy élőhelyen. A mennyiségi felmérés ennek ellenére rendkívül nehéz, mert több példány használhatja rendszeresen ugyanazokat a csapákat. A vízhez kötött életmód következtében egy-egy nagyobb terület lehetséges előfordulási helyei jól behatárolhatóak és ezek, vagy ezek reprezentatív részein végzett felméréssel az állat előfordulása feltérképezhető. A felmérés tehát pozitív és negatív előfordulások megállapítását jelenti csupán, de mégis célszerű rögzíteni azt is, hogy: csak (valószínűleg) egy vidra jelei láthatóak; a jelek száma több vidrára utal (pl. különböző nagyságú nyomok); vagy a jelek tömegesen fordulnak elő.

 

Módszer

Egész Európában egységesen a következők szerint történik a felmérés. Egy-egy területnek legalább 600 méteres, reprezentatív szakaszát kell tüzetesen átvizsgálni. Ez azt jelenti, hogy pl. folyóparti szakaszon legkevesebb ekkora távolságot kell felmérni, s csak a teljes szakasz átvizsgálása után "mondható ki" az előfordulás vagy a jelenlét hiánya. Ha már az első tíz méteren vidrajel van, a felmérés azon a helyen nem feltétlenül folytatandó a teljes szakaszon; az a felmérő pont már ennek alapján is vidra által jártnak tekinthető. Ugyanez vonatkozik más felmérő pontokra. Feltétlenül megvizsgálandó felmérő pontok: az utak (hidak) alatt átmenő vízfolyások; a tavak, víztározók közötti gátak.Ha az utóbbi esetben nincs lehetőség 600 méter kijelölésére - mert rövid a gát -, akkor az eredmény kimondásához több gáton vagy ennek hiányában folytatólagos partszakaszon kell végezni a vizsgálatokat. Ha a tó olyan kicsi, hogy erre sincs lehetőség, akkor a befolyó vagy elmenő vízfolyás partján kell folytatni a vizsgálatot.A felmérés az év bármely szakaszában történhet, de nagyon nehéz elvégezni a dús vegetációjú hónapokban (május és október között), ami viszonylag nagy hibázási lehetőséget is jelent(het). Ezért a felméréseket október végétől-március végéig ajánlott elvégezni. Természetesen rögzíteni szükséges a felmérés időpontját, a felmérőpont újra megtalálását lehetővé tevő terepjeleket. Abban az esetben ha nincs ilyen, akkor gondoskodni kell maradandó jelzésről.

---

II. MELLÉKLET

Felmérőív a vidra országos állomány becsléséhez.

Kérjük, hogy csak azokra a kérdésekre feleljen, amelyekre biztos választ tud adni. Nem zavaró, ha rubrikákat kitöltetlenül hagy.

Kérjük, hogy a kitöltött kérdőívet az "Alapítvány A Vidrákért" címére küldje, legkésőbb 1996 március 30-ig: 1156. Budapest, Nyírpalota utca 60.

Köszönjük!

A felmérő neve:

A felmérő címe:

A felmérés időpontja:

1. Megye:

1.1. A legközelebbi települések:

1.2. A terület neve, ahol az észlelés történt:

1.3. A terület ismert vagy becsült nagysága (hektárban): ahol az észlelés történtebből vízfelület

1.4. A terület leírása:

  mesterséges vagy természetes tó folyó

  csatorna

  víztározó

  egyéb

1.5 A parti vegetáció típusa:

  nádas

  sás

  rét

  erdő

  egyéb

2. A felmérés eredménye:

  van vidra

  nincs vidra

2.1. Állandónak mondható-e a vidra a területen:

  igen

  nem

2.2. Az észlelés módja:

  lábnyom

  halmaradvány

  hullaték

  elhullott vidra

  egyéb

2.3. A felmérés során milyenek voltak az időjárási körülmények

  esős

  havas

  napos

  egyéb

2.4. Az észlelés körülményei:


járműről történt	gáton
cserkelve	vízparton
lesen ülve	híd alatt
egyéb	egyéb

2.5. Helyiek mit mondanak a vidráról

2.6. Egyéb említésre méltó információk



---

AZ 1995-1996-os magyarországi vidrafelmérés eredménye



 

• -van vidra, állandó

     o - van vidra

     x - nincs vidra