Anyák napja

Csámborgok, bámulok ki a fiatal fejemből, gusztálom a kirakatokat, virágokat, lányokat, szokásos bevásárlási láz, rohan mindenki ezerrel. Erre ott sétál egy korombéli srác, talán még fiatalabb is, nem lehet nem észrevenni: szinte hullámzik körülötte a nyugalom. Jobbkarján, boldog természetességgel, mintha csak a saját teste volna, visz egy negyedes embert. S ekkor, mélyről, jaj! nagyon mélyről, két könnyed, felszínes étkezés közötti őrült éhségként tör rám a vágy, megragadja a gerincemet, és falhozver: ilyen nekem is kell! ilyent én is akarok! hozni, vinni, dolgozni és vigyázni rá; büszkén felemelni és kimondani: ő az én életem, s szívemnek reménysége.