Az autó
életének elején még egy egyszerű 1973-as XB GT Ford Falcon Coupe volt, egy
olyan autó, amelyet csak Ausztráliában gyártottak. És ez az első néhány évben
így is maradt.
Aztán 1976-ban Byron
Kennedy és George Miller elkezdték a Mad Max előkészületeit. Szükségük volt a
filmben egy fekete rendörségi ‘Interceptor’-ra – egy
nagyteljesítményű, ördögi kinézetű ausztrál kocsira.
Körülbelül ekkor került a
csapatba Murray Smith. Az ő egyik feladata volt összeállítani az Interceptort.
Azzal kezdte, hogy beszerezte a fenti XB Falcont. Ekkor Murray, Ray Beckerley
és még mások segítségével elkezdte a filmhez szükséges módosítások elvégzését.
A legfontosabb módosítás a kocsi elejének Monza jellegű átalakítása volt,
valamit a motorházból kitüremkedő kompreszor beépítése (csak a látszat
kedvéért). A Monza orr-rész ekkor elég új dolognak számított, Ford
bemutató-autóra lett tervezve, és csak a közönségsikere miatt vezették be a
szériagyártásban.
Persze sok más, kisebb
volumenű átalakítás is történt az autón. Ezeknek a pontos, részletes listája
még készülőben van… Az első Mad Maxhoz
mindössze egyetlen Interceptor készült.
Publicity
shot on Farm Road, thanks to Bill Cooper for this picture.
A Mad Max elkészülte után
a kocsirá nem volt többé szükség, átesett egy újabb átalakításon, amelyen
közúti forgalomra alkalmassá tették (vagyis leszedték a kompresszort és az
oldalkipufogókat). Különböző
bevásárlóközpontokban tünt fel, a film reklámkampányának részeként.
A reklámkampány után
eladásra kínálták fel, pedig, különös módon, senki nem akarta igazán megvenni!
Időközben ez az alacsony
költségvetésű ausztrál film olyan világsikert ért el, hogy megjelent az igény
folytatásra. Kennedy Miller visszaszerezte a fekete Interceptort, hogy újra
felhasználja.
Visszatették a
kompresszort és az oldalsó kipufogóvégeket, de másmilyet, és az első kerekek is
megváltoztak. A kocsi egyéb módosításokon is átesett, illeszkedve az új
filmhez, nagy benzintartályok kerültek a hátsó traktusba, és az autó egész
megjelenése sokkal viharvertebb lett.
Az elejét is
átalakították, leszedték a ‘szakállat’, vagyis a
frontspoilert, hogy ne okozzon gondot a film által megkívánt földutakon
közlekedni vele.
Az eredeti, átalakított
kocsin kívül egy másik, közel ugyanolyan autót is felkészítettek a Mad Max
2-höz. Ez a ‘dublör’ autó leginkább a száguldós jeleneteknél volt
használva, a közelképeknél és a belső felvételeknél az eredetit használták.
Mikor a történet szerint
az autó megsemmisül egy hatalmas borulásban és robbanásban, a ‘másolat’
autót törték össze, érintetlenül hagyva az eredetit. De ahogy a filmet
befejezték, a kocsit, sok filmbeli társával egyetemben, összeszedte egy Broken
Hill-beli fémkereskedő, és örökre eltünt a zúzdában… Vagy mégsem?
Eredetileg a roncstelep
lett volna a sorsa, de az új ’tulaj’ nem
nagyon akarta megsemmisíteni ezt az autót, végül aztán továbbadta a Ray
Evans-nak. Három évet állt Evans roncstelepe mellett, és közben rengetegen
megnézték. Mikor aztán a film egy nagy rajongója, Bob Forsenko meglátta, rájött
hogy neki kell ez az autó, és némi alkudozás után meg is szerezte.
Bob nyugtázta,
hogy a kocsi egészen jó állapotban van. Az eleje összetört, ahogy a filmben is
látható volt, de egyébként pöpec volt.
Az autó a Franklin Side
Crash Restorers-hez került, ahol Tony és Mario Romeo dolgozott rajta. Sok
hónappal és 25000 ausztrál dollárral később lett készen, újként ragyogott, leszámítva a második részben
felkerült benzintartályokat, amik rajta maradtak.
Végül Bob megkereste
Murray Smith-t, és sikerült tőle rengeteg fotót szerezni, valamit a
regisztrációs számát, amelyek alapján bizonyossá vált, hogy valóban ez az
eredeti autó amit Murray épített. Az azonosítás érdekében Bob Ray Evanstól is
szerzett fotókat.
Bob szeretett volna
valamit viszontlátni a befektetéséből, ezért munkára fogta a kocsit, show-kon
és kiállításokon tünt fel. Első volt a Launceston show, ahol egydolláros díjat
szedett a nézelődőktől. Hatalmas siker volt.
Végül Bob a többi
munkájával is foglalkozni akart, ezért a kocsit kölcsönadta a National Museum
of Australia-nak.
Birwood Motor Museum
Az autó a múzeum
legnagyobb nevezetessége lett, ami nem csoda, mivel ez a kocsi a leghíresebb ausztrál
autó, mint ahogy a Mad Max filmek is a legsikeresebb ausztrál sorozat.
1993-ban Németországban
rendezték az autósmúzeumok nemzetközi találkozóját. A résztvevők között volt
John Cashen, a Birdwood Museum igazgatója és kurátora. Szintén résztvevő volt
Dr. Peter Nelson, a filmcsillag autók egyik legnagyobb gyüjtője, és a Cars of the Stars Motor Museum tulajdonosa.
Peter és John találkoztak
a rendezvényen, és mikor John megemlítette, hogy az Interceptor az ő múzeumában
van, Peter felkapta rá a fejét. Habár John nem árulta el a kocsi tulajdonosának
a nevét, megígérte, hogy továbbítja neki Peter érdeklődését.
Bob ebédidőben hívta fel
Petert, és elmondta neki mennyit kérne az autóért. Rengeteg levél és fax után, és
persze miután a fotók és egyéb dokumentumok segítségével Peter beazonosította,
hogy az eredeti autóval van dolga, az adásvétel létrejött.
Cars Of The Stars Motor Museum
A kocsi most a Cars of
the Stars múzeumban van, olyan hírességek mellett, mint a Batmobile, Chitty
Chitty Bang Bang, The Munster’s Koach, Mr Bean minije, FAB 1, KITT, stb stb. De
mégis, az Interceptor egyike Peter kedvenceinek. “Ez a kizárólagos Mel Gibson Mad
Max rendörségi Interceptor’ mondja
Peter, ‘az összes többi hamisítvány, nem adnám oda egy millió dollálért sem,
egyszerűen mert ez egy nagyon fontos autó, bár remélem, egy napon majd
visszatér a szülőföldjére, mert ez nagyon fontos része Ausztrália történelmének’.