Az Interceptor története

Az autó életének elején még egy egyszerű 1973-as XB GT Ford Falcon Coupe volt, egy olyan autó, amelyet csak Ausztráliában gyártottak. És ez az első néhány évben így is maradt.

Aztán 1976-ban Byron Kennedy és George Miller elkezdték a Mad Max előkészületeit. Szükségük volt a filmben egy fekete rendörségi ‘Interceptor’-ra – egy nagyteljesítményű, ördögi kinézetű ausztrál kocsira.

Körülbelül ekkor került a csapatba Murray Smith. Az ő egyik feladata volt összeállítani az Interceptort. Azzal kezdte, hogy beszerezte a fenti XB Falcont. Ekkor Murray, Ray Beckerley és még mások segítségével elkezdte a filmhez szükséges módosítások elvégzését. A legfontosabb módosítás a kocsi elejének Monza jellegű átalakítása volt, valamit a motorházból kitüremkedő kompreszor beépítése (csak a látszat kedvéért). A Monza orr-rész ekkor elég új dolognak számított, Ford bemutató-autóra lett tervezve, és csak a közönségsikere miatt vezették be a szériagyártásban.

Persze sok más, kisebb volumenű átalakítás is történt az autón. Ezeknek a pontos, részletes listája még készülőben van… Az első Mad Maxhoz mindössze egyetlen Interceptor készült.

Publicity shot on Farm Road, thanks to Bill Cooper for this picture.

A Mad Max elkészülte után a kocsirá nem volt többé szükség, átesett egy újabb átalakításon, amelyen közúti forgalomra alkalmassá tették (vagyis leszedték a kompresszort és az oldalkipufogókat). Különböző bevásárlóközpontokban tünt fel, a film reklámkampányának részeként.

A reklámkampány után eladásra kínálták fel, pedig, különös módon, senki nem akarta igazán megvenni!

Időközben ez az alacsony költségvetésű ausztrál film olyan világsikert ért el, hogy megjelent az igény folytatásra. Kennedy Miller visszaszerezte a fekete Interceptort, hogy újra felhasználja.

Visszatették a kompresszort és az oldalsó kipufogóvégeket, de másmilyet, és az első kerekek is megváltoztak. A kocsi egyéb módosításokon is átesett, illeszkedve az új filmhez, nagy benzintartályok kerültek a hátsó traktusba, és az autó egész megjelenése sokkal viharvertebb lett.

Az elejét is átalakították, leszedték a ‘szakállat’, vagyis a frontspoilert, hogy ne okozzon gondot a film által megkívánt földutakon közlekedni vele.

Az eredeti, átalakított kocsin kívül egy másik, közel ugyanolyan autót is felkészítettek a Mad Max 2-höz. Ez a ‘dublör’ autó leginkább a száguldós jeleneteknél volt használva, a közelképeknél és a belső felvételeknél az eredetit használták.

Mikor a történet szerint az autó megsemmisül egy hatalmas borulásban és robbanásban, a ‘másolat’ autót törték össze, érintetlenül hagyva az eredetit. De ahogy a filmet befejezték, a kocsit, sok filmbeli társával egyetemben, összeszedte egy Broken Hill-beli fémkereskedő, és örökre eltünt a zúzdában… Vagy mégsem?

Eredetileg a roncstelep lett volna a sorsa, de az új ’tulaj’ nem nagyon akarta megsemmisíteni ezt az autót, végül aztán továbbadta a Ray Evans-nak. Három évet állt Evans roncstelepe mellett, és közben rengetegen megnézték. Mikor aztán a film egy nagy rajongója, Bob Forsenko meglátta, rájött hogy neki kell ez az autó, és némi alkudozás után meg is szerezte.

Bob nyugtázta, hogy a kocsi egészen jó állapotban van. Az eleje összetört, ahogy a filmben is látható volt, de egyébként pöpec volt.

Az autó a Franklin Side Crash Restorers-hez került, ahol Tony és Mario Romeo dolgozott rajta. Sok hónappal és 25000 ausztrál dollárral később lett készen, újként ragyogott, leszámítva a második részben felkerült benzintartályokat, amik rajta maradtak.

Végül Bob megkereste Murray Smith-t, és sikerült tőle rengeteg fotót szerezni, valamit a regisztrációs számát, amelyek alapján bizonyossá vált, hogy valóban ez az eredeti autó amit Murray épített. Az azonosítás érdekében Bob Ray Evanstól is szerzett fotókat.

Bob szeretett volna valamit viszontlátni a befektetéséből, ezért munkára fogta a kocsit, show-kon és kiállításokon tünt fel. Első volt a Launceston show, ahol egydolláros díjat szedett a nézelődőktől. Hatalmas siker volt.

Végül Bob a többi munkájával is foglalkozni akart, ezért a kocsit kölcsönadta a National Museum of Australia-nak.

Birwood Motor Museum

Az autó a múzeum legnagyobb nevezetessége lett, ami nem csoda, mivel ez a kocsi a leghíresebb ausztrál autó, mint ahogy a Mad Max filmek is a legsikeresebb ausztrál sorozat.

1993-ban Németországban rendezték az autósmúzeumok nemzetközi találkozóját. A résztvevők között volt John Cashen, a Birdwood Museum igazgatója és kurátora. Szintén résztvevő volt Dr. Peter Nelson, a filmcsillag autók egyik legnagyobb gyüjtője, és a Cars of the Stars Motor Museum tulajdonosa.

Peter és John találkoztak a rendezvényen, és mikor John megemlítette, hogy az Interceptor az ő múzeumában van, Peter felkapta rá a fejét. Habár John nem árulta el a kocsi tulajdonosának a nevét, megígérte, hogy továbbítja neki Peter érdeklődését.

Bob ebédidőben hívta fel Petert, és elmondta neki mennyit kérne az autóért. Rengeteg levél és fax után, és persze miután a fotók és egyéb dokumentumok segítségével Peter beazonosította, hogy az eredeti autóval van dolga, az adásvétel létrejött.

Cars Of The Stars Motor Museum

A kocsi most a Cars of the Stars múzeumban van, olyan hírességek mellett, mint a Batmobile, Chitty Chitty Bang Bang, The Munster’s Koach, Mr Bean minije, FAB 1, KITT, stb stb. De mégis, az Interceptor egyike Peter kedvenceinek. “Ez a kizárólagos Mel Gibson Mad Max rendörségi Interceptor’ mondja Peter, ‘az összes többi hamisítvány, nem adnám oda egy millió dollálért sem, egyszerűen mert ez egy nagyon fontos autó, bár remélem, egy napon majd visszatér a szülőföldjére, mert ez nagyon fontos része Ausztrália történelmének’.