Az eocénben világszerte ritkák a zátonyok, ezért minden egyes lelőhely dokumentálása nagy jelentőségű. Feladat két észak-magyarországi lelőhely (Csővár–Nézsa és Eger-Kiseged) földtani térképezése, a zátonyalkotó korallok, a zátonylakó puhatestűek begyűjtése, határozása, valamint a zátonyt magába foglaló rétegsor mikrofácies-vizsgálata vékonycsiszolatokban. A fosszíliák és az üledékföldtani bélyegek alapján őskörnyezeti értékelés, a zátonykeletkezés specifikus helyi tényez_inek megállapítása. A zátonyok helye a kárpáti régió eocén ősföldtajzi képében. (A T30794 sz., A kainozoikum éghajlatváltozásainak tükröződése a karbonátos üleddékképződésben c. OTKA téma része.)

Témavezető: dr. Kázmér Miklós docens (Őslénytani Tanszék)

Az eocénkori autochton és áthalmozott neritikus üledékek összehasonlító vizsgálata a Budai-hegységben (Szépvölgyi Mészkő kontra turbidites Budai Márga). A karbonátturbiditek forrásüledékeinek rekonstrukciója: származhattak-e a turbiditek a Szépvölgyi Mészkőből? A turbiditek megőriztek-e ma már nem létező sekélytengeri környezeteket? Az eocén végi–oligocén eleji klímaromlás nyomonkövetése a bioklasztok összetétel-változása alapján. Feldolgozandó: Mátyáshegy, nyugati kőfejtő teteje, Pusztaszeri út, Zugliget, János-hegy, úttörővasút bevágása és alkalmi építkezési feltárások. (A T30794 sz., A kainozoikum éghajlatváltozásainak tükröződése a karbonátos üleddékképződésben c. OTKA téma része.)

A Paratethys-t sújtó oligocén eleji anoxikus esemény – mely a laminites Tardi Agyag lerakódásához vezetett – a megelőző korok karbonátlerakódását 1:50-ed részére csökkentette. Az anoxia megszűntével a karbonátképződés újraindult, de csak kisméretű mészkőtestek jöttek létre. Feladat: az Észak-Magyarországon és Dél-Szlovákiában elszórtan feltárt egri korú mészkőrétegsorok terepi szedimentológiai leírása és megmintázása vékonycsiszolatos vizsgálatra. A fosszíliák, az üledékföldtani bélyegek és a helyi földtani viszonyok alapján a karbonátkeletkezés okának megállapítása. Összehasonlítás az kárpáti orogén lelőhelyek és Cseh-masszívumra települő Steyregg lelőhelye között: volt-e éghajlati különbség. Az – egrin belül – eltérő korú lelőhelyek változó ősmaradványtartalma milyen környezetváltozást rögzít a Paratethysben? Feldolgozandó, ill. újravizsgálandó lelőhelyek: Csókás, Novaj (Bükk), Beretke (Gömöri-karszt). (A T30794 sz., A kainozoikum éghajlatváltozásainak tükröződése a karbonátos üleddékképződésben c. OTKA téma része.)

Témavezető: dr. Kázmér Miklós docens (Őslénytani Tanszék)

Környezetfejlődés a Dunántúli-középhegység középső eocénjében egy bauxitlencse fedő rétegsora alapján (több személynek is alkalmas)

A Középhegység több évtizedes bauxitbányászata hatalmas gödrökben tárta fel – nemegyszer három dimenzióban – a bauxittelepeket fedő sekélytengeri, karbonátos rétegsorokat. E rétegsorok rögzítették a telepek víz (édesvíz majd tenger) alá süllyedésének folyamatát, megőrizték a tó, tengerparti mangrove, sekélytengeri karbonátplatform, Nummulites-gát, progradáló lejtő nyomait és az egyidejű tektonika által kialakított domborzatot. Feladat egy közösen kiválasztott bakonyi, vértesi vagy gerecsei felhagyott külfejtés szedimentológiai leírása, a rétegsor kőzeteinek, makrofaunájának begyűjtése, a mészkőrétegek mikrofácies-vizsgálata vékonycsiszolatban, szükség esetén a mikrofauna ecetsavas kioldása a mészkőből. A lelőhely őskörnyezeti értelmezése és elhelyezése a kárpáti régió eocén ösföldrajzi képében. (A T30794 sz., A kainozoikum éghajlatváltozásainak tükröződése a karbonátos üleddékképződésben c. OTKA téma része.)