A geológia akkor kezdődött, amikor az ősember felkapott/felvett egy követ, mérlegelte minőségét, és úgy találta, hogy jobbat talált a már meglevőnél. A jó kövek hasznosak voltak. Ezeket gyűjtötték, bányászták és kereskedtek velük. A tudás, hogy melyik kő jó és azt hol lehet megtalálni, talán nem tekinthető a mai értelemben vett geológiának; de a tudomány (tudás) es a mesterségek korabeli fejlettségéhez mérten ez határozottan advanced expertise.

Az nem számít, hogy a követ mire szánták. Szerszámként vagy fegyverként a jobb kő előnyt jelentett az élelemért és a területért folyó versenyben. Bár nem volt tudatában, ősünk esélyeit növelte, ha jobb köveket talált. Így már a kezdetektől a geológia fontos tényező volt az ember túlélésében, fennmaradásában (Faul & Faul, 1983:1).

A mindennapi nyersanyagokra (vízre, kőre, agyagra, homokra, majd sokkal később a fémre) vonatkozó gyakorlati tudás is gyarapodott a kultúra fejlődésével. Kőszerszámkészítés, fazekasság, festékföldek, majd a faragott kövek, végül a fémmegmunkálás és az üvegművesség megjelenése a bizonyítéka, hogy már a korai ember bonyolult iparágakat fejlesztett ki. Ezek jelentékeny praktikus geológiai tudást követeltek a szükséges nyersanyagok megtalálásához és kibányászásához.

A gyakorlati tudás tudománnyá válása hosszú folyamat eredménye. De: a tudomány nem is szükségszerűen a gyakorlati tudásból születik, hanem sokszor filozófiai kérdésfeltevések eredményeképpen (pl. Isten teremtményeinek megismerése).

A geológia mint önálló tudományág – kutatási és oktatási intézményrendszere létrejöttén lemérve – kb. a 18. század végén született (Gohau, 1990:1). A geológia célja a Föld közvetlenül megfigyelhető részeinek kikutatása és történetének feltárása. Ebből a szempontból az ősemberek tűzkőkutatása is már geológia – a világ keletkezését magyarázó mítoszok és legendák pedig a történeti igényt elégítették ki.

Nagyrészt Kragh, 1987:122 fide Oldroyd, 1999:398–399) után, bővítve:

Ez a lista lényegében teljes, de meglehetősen papírízű. A természettudományok és a geológia történetének kutatója még bátran hozzáteheti a következőket (Oldroyd, 1999 és saját adalékok) [nem logikai sorrendben]:

– tudományos műszerek maguk (Eötvös-inga és múzeuma)

Kőeszközök a telephely környékén fellelhető kavicsokból (kavicsipar). Vértesszőlős (korai paleolitikum, Buda-ipar a budai Várhegy lelőhelyeiről): ~ 350.000 éves, kőanyag az Által-ér folyóteraszaiból (Fülöp, 1984:9):

Középső paleolitikum (80.000–40.000 év)

Lovasi festékföldbánya: a világ eddig ismert legrégebbi bányája, a triász dolomit felszínére települő vörös, limonitos-hematitis agyagot termelték. Szerszámuk jáorszarvas agancsából és csontjából készült (Fülöp, 1984:11–12).

Késő paleolitikum (40.000–12.000 év)

Sümeg, Mogyorósdomb, későneolit tűzkőbánya: felsőjura–alsókréta mészkő (biancone) tűzkőgumóit bányászták csonteszközökkel (Fülöp, 1984:29–30).

Földalatti tűzkőbányák működtek Belgium és Anglia területén már több mint 5000 évvel ezelőtt (Faul & Faul, 1983:1 with ref.).

A Vin_a-kultúra népe 4500 évvel ezelőtt 20 m mély aknákban bányászott rézércet Rudna Glaván, Bor mellett, Szerbiában

Egyiptomi sírok 3500 éves falfestményein kohókat ábrázolnak működés közben, valamint fémöntecseket szállítanak. (Faul & Faul, 1983:1 with ref.).

Turini papirusz (~1150 Kr.e.). Az egyiptomi Hammamat-vádi térképe, ahol aranyat bányásztak a fáraók korában, és zöld színű metamorf vulkanitokat díszítőkőnek. A térkép valószínűleg egy per iratainak melléklete: a II. Ramszesz thébai templomába rendelt szoborról szól, a szentnek tartott nyersanyagból készült és amely befejezetlenül hever a Nílushoz vezető út mentén. Utakat és egy kutat ábrázol, valamint tartalmaz egy feliratot: 'a hegyek ahol aranyat bányásznak' (Faul & Faul, 1983:2 with ref.). Ez talán a világ legöregebb térképe [vö Stegena cikke a ciprusi mozaikról.]

A korai bányászatról igen kevés írásos emlék maradt fenn, ugyanis a bányák – és általában a mesterségek – művelőinek nem szokásuk az írás, sem akkor, sem most. Érdekükben állott a lelőhelyek, az eljárások eltitkolása, családban vagy más szűkebb közösségben való tartása. A cél az volt, hogy ezzel előnyre tegyenek szert a versenytársakkal szemben, ill. megnehezítsék az esetleges adóztatási szándékot. Ami az antik fémeket és bányákat körüllengő miszticizmust illeti, ennek jelentős részét alighanem maguk a bányászok gerjesztették/terjesztették (lásd a griff legendáját ***. fejezet) (Faul & Faul, 1983:2 with ref.).

Eratoszthenész (Kr.e. ~276–~195), az alexandriai könyvtár igazgatója: a Föld átmérője

Arisztotelész (Kr. e. 384–322) természetrajzi, stb. írásai majd' 2000 éven keresztül gyakoroltak hatást az európai tudományra, a koraközépkorban szinte monopóliumszerűen. A neki tulajdonított írások egy halála után 250 évvel keletkezett másolatban maradtak fenn, amelyben az eredeti írások piszkozatokkal, jegyzetekkel és kommentáokkal vegyest szerepelnek. Ez sem maradt azonban fent, hanem csak 9. és főleg 11–12. századi másolatokban ismerjük őket. [--> humanista szövegkritika]

A ma független tudásterületeket képviselő etika, logika, matematika, fizika és biológia Arisztotelésznél még egyetlen hatalmas kontinuumot képviselt. Nála a természettudományok lényegében egyetlen célja a filozófiai elvek illusztrációja volt.

A négy fő elem és a négy fő tulajdonság azonosítása az anyagokban, köztük a kövekben és ásványokban kö_ponti helyet foglalt el a görögök terméšzetfilozófiájában (és egész a reneszánszig).

Theophrasztosz (ereszoszi ~, Kr.e. ~371–~287) utóda volt az athéni peripatetikus iskolában, kora szellemi életének Arisztotelészhez hasonlóan vezércsillaga. Írásai nagyrészt elvesztek; két nagyobb botanikai munkája és számos töredéke maradt fenn. Utóbbiak egyike a Peri Lithon (Kr.e. ~314), az első geológiai témájú könyv.

13 kéziratát ismerjük, a legrégebbit is 1600 évvel a szerző halála után másolták. Valamennyi erősen rontott, sokhelyütt értelmezhetetlen. Plinius hivatkozik a munkára, majd legközelebb érdemben Agricola támaszkodik rá mint klasszikus tekintélyre.

Amit az antik geológia tudásról tudunk,az nagyrészt a fenti négy szerző munkáján alapul. Nem azért, mintha olyan jelentős originális kutatást végeztek voln,a hanem mert kézirataik véletlenül fennmaradtak és megérték a könyvnyomtatást korát ( a véletlenszerű fennmaradást nagyban elősegíthette a kortárs népszerűség, azaz a nagy példányszám).

Lucretius (Kr.e. ~99–~55): De rerum natura (A természetről): a kor számos tudománynépszerűsítő munkáínak egyike (tanköltemény). Irodalmi műként is az ókor legjelentősebbjei közé tartozik. Forrásai nem az eredeti tudományos művek voltak, hanem az ismeretterjesztő munkák – és nem is mindig a legmodernebbek.

Sztrabón (Kr. e. ~63–Kr.u. 21) elsősorban történetíró volt, de a munkái csak kis részben maradtak fenn. Később szerzett földrajzönyvét viszont teljes egészében ismerjük, s ez ma legfontosabb forrásunk az antikvitás földrajzi ismeretei iletően. Sztrabón sokat utazott a Mediterráneumban, és Tájékozott volt elődei munkásságában, Homéroszig visszamenően. Sokan bírálják a forráskritika hiányáért: mindent elhitt, ami le volt írva. Fő múve a Geógraphika.

Művének célja az egész lakott világ leírása volt, ami kb. a római birodalom kiterjedésével egyezett meg. A határos területek ismertetése révén a feldolgozott terület kb. Közép-Afrikától az északi sarkkörig terjedt, kelet-nyugati irányban pedig Közép-Ázsiától Ibériáig és az Atlanti-óceánig. M_véhez térképet ad. Diszkutálja a vetülettant, azaz hogyan lehet a gömb alakú földet sík lapon ábrázolni.

Seneca (Kr.e. ~3–Kr.u. 65), filozófus, drámaíró és politikus Néró udvarában. Kb. 62-ben írta Quaestiones Naturales c. terméšzetfilozófiai művét (Faul:12). Benne szerepelnek vulká_kitörések és földrengések, lényegében Arisztotelész alapján. Minvel Seneca művei széles körben olvasottak voltak, nagy szerpet játszottak az arisztotelészi tanok terjesztésében.

Plinius. A római vsászárkor tudományának legfontosabb forrása Gaius Plinius Secundus, közismert nevén az idősebb Plinius. (~23–79). Vespasianus császáe magasrangú tisztviselője volt, élete végén a misenumi (Nápolytól K-re 10 km) flotta prefektusa. Ekkor, 79-ben, augusztus 13-14-én volt a Vezúv első kitörése a római történelem során. Plinius áthajózott a Nápolyi-öblön és partraszállt Stabiae-ban a horzsakő és hamuhullás idején. Ekkor halt meg (a gázok vagy szívinfarktus miatt). Életéről és haláláról három levélből értesülönk, melyet unokaöccse és örököse, Gaius Plinius Caecilius Secundus, ismertebb nevén az ifjabb Plinius (?62–113) írt Tacitushoz, a történetíróhoz. Nemt tudjuk, mikor születtek a levelek, de lehetséges, hogy az idősebb Plinius halála után jónéhány évtizeddel. Ezek a levelek a legfontosabb dokumentumai a Vezúv 79-es kitörésének, mely eltemette Pompejit és Herculaneumot.

Az idősebb Plinius fennmaradt műve a monumentális Naturalis historia (Természetrajz). 37 könyvből (fejezetből) álló 'eciklopédia' – ahogy ő maga nevezte – "az egész ókor egyik legkülönösebb alkotása. Meglepő már az is, hogy teljes egészében megmaradt. Mert az ilyen túlméretezett, tarkabarka egyvelegnek az szokott a sorsa lenni, hogy később, amikor kezd már elfogyni az emberek türelme – nemcsak ahhoz, hogy másolgassák, hanem még ahhoz is, hogy egyáltalán végigolvassák az egéšzet –, előbb rövidített kivonatokat készítenek belőle, majd a kivonatokat is fölváltják a még tömörebb összefoglalások, miközben az óriási gyűjtemény maga lassan nyomtalanul eltönik, legfeljebb csak a szerző nevét és a munka címét őrzi meg a hálás utókor."

Plinius 146 latin és 327 idegen (főleg görög) forrásra hivatkozik művében (sokuknak ez az említés az egyetlen fennmaradt nyoma). Saját tapasztalatairól ritkán beszél, az ő élményei főleg könyvélmények voltak.

33–37. mineralógia (35.: színek és festés, egyben művészettörténeti forrás is).

Rengeteg hasznos részletet tartalmaz és sok olyan mesét, melynek már az ő korában is kevés hitele lehetett. Sok adatot tartalmaz a római kori bányászati és féfeldolgozó iparról, a festékföldek értékéről, a kerámiai nyersanyagokról. Sok ásvány és drágakő lelőhelyét és felkhasználását tárgyalja. Tudja, hogy a higany mérgező. Pontosan leírja az üvegkészítés folyamatát, részletezi a nyersanagait. Felismeri, hogy az obszidián természetes üveg. A kohászati és fémöntési fejezetben kitér a szobrászatra, sőt a műalkotások piacára is, míg a festékek őrléséről értekezve a fstészetre és a mővészettörténetre is sort kerít.

Előšzör 1469-ben nyomtatták ki, Velencében. A 18. századig még általánosan olvasott és hivatkozott mű volt.

Brethren of Purity: Enciklopédia (~900–<980): a földet erózió pusztítja és a szárazulat lassan a tenger szintjével válik egyenlővé; a tenger alatt lerakódó hegyek megemelik a tenger szintjét;

Talán erre reagálat a Névtelen szerző: Az elemekről szóló munkájával (nem összekeverendő Arisztotelésszel), amikor megfogalmazta, hogy a tenger feltöltődésével minden fejlődés megállna, a relief ily módon nem fordulhat meg. Hogy megforduljon, a tenger szintjének emelkednie kellett vagy a szárazföldnek süllyednie.

Avicenna = Ibn-Szina orvos (980–1037): De Mineralibus – tengeri fosszíliák kőzetekben, tehát ezek tenger alatt voltak; folyóvíz völgyeket erodál. A földrengéseket Arisztoteliánus módjára földalatti szelekből eredezteti "az erős földrengés megemeli a föld egyes réšzeit és hirtelen hegy jön létre"; az öledékes kő_eteket is a régi görög meggondolással származtatja, mely szerint a víz és a föld átalakulthat egymásba; észreveszi, hogy egyes agyagok kőzetek mállásából keletkeznek; egy helyütt arról ír, hogy az fiatalabb üledékek rétegei az idősebbekre települnek, melyet majd Steno dokumentál a 17. században.

megfigyelte (Adams:83), hogy az Oxus partján a puha agyag lágy kővé alakult mintegy 23 év alatt: a jelenséget kongelációnak nevezte. A barlangok mennyezetéről lecsöpögő vízből kiváló kő jelenségét pedig a ví_ megszilárdulásának, kongelációnak tartotta. 'Tudjuk, hogy abban a földben egy congealing petrifying virtue-nak kell lennie, amely a folyadékot szilárddá alakítja át.' [ennek az erlnek még nagy szerepe lesz a 17. sz. végi özönvíz-vitákban]

Al-Biruni (Bokhara, 973–after 1050) geol. munkássága valósz. Avicennáénál szélesebb volt, de nagy részük elveszett, ill. csak 1000 évvel később talált fordítóra. Indiáról szóló nagy leírásában számos geol. megfigyelés:

13. sz. közepére" Sa;erno, Bologna, Montpellier, Párizs, Oxford, Cambridge: főleg teológia, jog és orvoslás

Albertus Magnus (~1193–1280) domonkos szerzetes, Dante kortársa, meg Marco Polóé és Assisi Szent Ferencé: együtt a 'sötét középkor' végéű szimbolizálják és olasz tanítványa, Aquinói Szent Tamás (1225–1274) elismertették Arisztotelészt a nyugati világgal (Párizsban 1210–1235 között eretnekként tiltották); ez egyfajta tudományos forradalom volt akkor.

Albert: Párizs, Place Maubert, ahol tanított + Köln. Mineralia c. könyvében megteremti az arisztoteliánus mineralógiát (melyre Arisztotelész csak érintőleg foglalkozik): 5 fejezet (könyv): 1-2: ásványok és kövek, 3–4 fémek, 5: sók. Az ásványokat és a köveket mineralis virtus hozza létre, mely csak kedvező környezetben és bizonyos anyagokon hat. Avicennától veszi az ötletet és hivatkozik is rá. Minthogy ezen erő hatását nem tudjuk megfigyelni, – mondja Albert –, analógiához kell folyamodnunk. Az állatvilághoz fordult ezért: az állatok keletkezésénél a hím spermája tartalmazza azt a nemző erőt, amely az új egyed létrejöttéüez szükséges; as ásványok világában a nap, a bolygók és a csillagok égi szférákból sugárzó hatása – mely a földet alkotó arisztotelészi elemekre hat – kedvező esetben olyan változásokat hozhat létre, melyek amelyek asványokat, k_veket és fémeket eredmé_yeznek. Két instrumentum is szükséges még (ez a skolasztika egyik szakkifejezése), amelyek az előbbiek tömörödését és megszilárdulását okozták: ez a földben magában lévő meleg és hideg. Az előbbi a kövek szilárdulását okozza (gondol az agyagra, mely hőhatásra megkeményedik), a masodik, a hideg pedig a fémeket teszi keménnyé (melyek melegben megolvadnak s hidegben megszilárdulnak). Ez tehát a mineralizáló erő hatásmechanizmusa, égi eredettel.

Ez lényegében Arisztotelész tanítása, Avicennán keresztül Albertig. Albert a 13. sz. kiemelkedő tudósa volt. Mestere Aquinói Tamásnak, akinek révén ez lett az uralkodó tana a skolasztikus filozófiának. A 16. sz. végéig általánosan elfogadott tétetl volt (mineralis virtus, vis formativa, lapidifying juice).

Égi hatás, földi (földbeni) keletkezés, megfelelő körülmé_yek esetén.

375: kőfecskék: Spirifer

527: fosszíliák említése

Al-Garnáti (1080–1170) arab utazó, 1131–1153 utazás Kelet- és Közép-Európában, 1150–1153: Magyarországon: 'ádita óriások csontjai'. A leírt fog, felkarcsont, borda és csukló mérete ara utal, hogy a lelety pleisztocén nagyemlős lehetett.

eretnekség (?): ellentmondás a Bibliával: Isten a harmadik napon választotta el a földet a víztől, míg az állatokat csak az ötödiken teremtette --> a szárazföldön talált valamik nem lehetnek tengeri élet maradványai

Andreas Libavius (1560–1616) német orvos és alkimista: a fosszíliák (ásatagok, kőben találtak) valamiféle magból növekednek (Senecától, Arisztotelész és Theophrasztosz kőben találat halaitól származtatható).

Albertus Magnus: plastic virtue (formatív erő), lapidifying juice (kövesítő nedv)

Michele Mercati (1541–1593): Metallotheca Vaticana (1574, publ. 1719, Steno, etc. is használta ábráit publ. előtt): fossils were objects sui generis (önmagukban, Isten által teremtve)

ceraunia: belemniteszek, sima, kerek tengeri sünök és főleg kőbalták (Donnerkeil, thunderbolt, mennykő, istennyila); ált. égből hullottnak tartották és a sátán, etc. teremtményének

glossopetra: cápafogak: Máltán sok: Szent Pál hajötörésekor kővé változtatta a rá támadó kígyókat es sárkányokat

Konrad Gesner (1516–1565): glossopetrae: fosszilis cápafogak, a ma élő cápával való összehasonlítás alapján. Bibliographia Universalis-t szerkeszt a Corvina-könyvtár pusztulása fölötti rémületében (Bini & Pinna:23).

A reneszánsz (újjászületés: rinascita, rinascimento): néhány észak-itáliai városban alakult ki: trecento (1300s), quattrocento (1400s), cinquecento (1500s): feléled a természet iránti érdeklődés: Petrarca (Avignon?): hegymászás a hegyért); festészet: a táj valós részletei: ***** keresztrétegzés és kagylók a homokkőben

Gyűjtés mindig is volt: kincsek (fegyverek, drágaságok, művészeti tárgyak, pl. festmények); kiegészült a természetben található furcsaságok gyűjtésével: curiosity chamber, Raritätkammer: fosszíliák (ásv/kőz/ősm), mai kagylók/csigák, tollak, szárított növények (herbárium), kitömött állatok, régi cserépedények, mennykő, őskori szerszámok, fegyverek, pénzek, a szent kereszt egy darabja, etc.

Magángyűjtemények nagyobb számban a 16. sz-tól: (ált. orvosé, gyógyszerészé: termtud. képzettség + vagyon) vs 'köz'gyűjtemények (udvari: pápa (Mercati), toszkánai nagyherceg (később Steno), Rudolf császár Prágában. Magán elpusztul(hat), 'köz'nek nagyobb az esélye a fennmaradásra: öröklődik. Magángy. intézményesítése: egyetemnek, uralkodónak adományozás --> múzeum

A fenn nem maradt gyűjteményekről is: katalógus, saját vagy fizetett munkatárs, (tud.) örökös. Nem csak lista, hanem tudományos mű: a gyűjt. tárgyainak rendszerezése és leírása, kés_bb ábrázolása. Sokat kiadtak nyomtatásban. Ezek a reneszánsz geológiai ismereteinek a gerincét alkották.

Johannes Kentmanné (1518–1574) az első fennmaradt, nyomtatott ásvány- és kőűetkatalógus (Gesner adta közre). Orvos Szászországban. Mo-n járt, saját kez_leg gyűjtött: lelőhelyek a katalógusban. Osztályozás: híres fiókos szekrénye jelképpé vált.

Ulisse Aldrovandi (1527–1605) bolognai orvos. Saját kezű katalógus 187 kötetben. A 16. sz. második felének legnagyobb európai termtud múzeuma, nagyobb mint a toszkán nagyhercegé. Fennmaradt gyűjtemény: Bolognai Egyetemen. Kiadott geológiai katalógus: Musaeum metallicum (1648): a teremtett világ töredékeinek osztályozására törekszik. Enciklopédikus múzeum: az ásvány, növény és állatvilág valamennyi fajá_ak bemutatására. Rendszer, ásvány és kőzet; az első ábrázolása egy magyarországi ásványnak: erdélyi aranykristály. (Batthyány Boldizsártól (1543?–1598; Németújvár) kaphatta? A leírások: mai szemmel való termrajzi leírás + szimbolika, legendák (ravasz róka, etc.): a tágyról való tudás teljessége.

Bernard Palissy (1510–1581) keramikus (fosszíliák a kerámia-agyagban, recens és fosszilis kagylók és csigák kerámiáin): a fosszilis puhatestűek ott éltek és kövültek meg, ahol ma találjuk őket. Felismerte, hogy sok fosszilis forma jelentősen különbözik a maiaktól. Könyveket is írt erről.

Girolamo Cardano (1501–1576) matematikus, kardán-tengely: vadonatúj ötlet: a folyóvíz az esőből keletkezik (forásnál ez közel sem triviális), az eső pedig az elpárolgó tengerből (Cardano, 1550: De subtilitate). Idézi Avicennát arra vonatkozóan, hogy a hegyeket az erózió faragja ki, és hogy a hegyoldalak tengeri fosszíliái arra utalnak, ezek a helyek egykor a tenger színe alatt voltak.

A Közép-európai bányászatot németek uralták, szakmailag és gazdaságilag egyaránt. Az Érchegység (szászországi és csehországi oldal: Annaberg, Joachimsthal, Freiberg, Chemnitz), Alsó- és Felsőmagyarország (Selmec, Besztercebánya; Szomolnok). Német, cseh, morva bányászok. Stájerország (Schwaz). Fugger + Thurzó birodalom.

Ezüst, Körmöcön és Erdélyben arany is. Pénzverés --> autonómia; gazd. alap a kultúrához. Dernschwam: humanista könyvtár. Freiberg: Rülein von Calw: Bergbüchlein (1500): bány. módszerek, bányanyitás, bányajog, később Probierbüchleinnel bővítve.

Siena: Biringuccio: Pirotechnia (1540): az első ásványtani és metallurgiai munka.

Niels Stensen (1638–1686) = Steno dán orvos A koppenhágai egyetemi könyvtár előtt álló szobra felirata szerint: "Anatomicus, geologiae fundator, servus dei". Leiden: (doktori dissz. a meleg forrásokról: van-e magyar vonatkozása?). A Mediciek udvarában. Cápát boncol és leírja – azt amit már Gesner, Palissy, Imperato, etc. is tudtak és írtak –, hogy a cápafog és a Glossopetra azonos – a fosszíliák tengeri eredetének első tudományos, dokumentált bizonyítása (Steno, 1667)

Egy évi geologizálás, sok tereppel, fosszíliagyűjtéssel. Magángyűjtemények, kőfejtők, elbai kirándulás (pirit- és hematitbányák). 1667-ben katolizált és a király hazahívta Dániába. Látván, hogy kutatásai félbeszakadnak, megírta a De Solido Intra Solidum Naturaliter Contento Dissertationis Prodromus-át, melyet – a kor szokása szerint – egy majdan megírandó nagy mű beharangozójának szánt [mai abstractok?].

A geológia elméleti problémáit egy alapkérdésre redukálta: hogyan kerül egy szilárd test (kristály, fosszília) egy másik szilárd test belsejébe? Gondolatmenete: a bezárt testnek már szilárdnak kellett lennie, mielőt belekerült volna a bezáró közegbe. Kiterjesztve ezt e maggondolást a kőzetek rétegeire, kirajzolta az ülepedés (üledékképződés) folyamatát, demonstrálta a fosszíliák szerves eredetét és – legfontosabbként – megfogalmazta a szuperpozíció törvényét (= az alul lévő rétegnek már létre kellett jönnie, amikor a felül lévő réteg leülepedett, ill. megfordítva: a felül lévő réteg mé nem létezett, amikor az alul lévő keletkezett). Megszületett a rétegtan tudománya.

William Gilbert (1600) (~1540–1603) a Föld mágneses tere ~ egy magnetitgömb terével egyezik meg (csiszolt gömb körüli teret vizsgálta apró mágneses t_k segítségével. (pontos deklináció/lehajlás mérések: Robert Norman, 1576). --> a Föld óriási mágnes, all-pervading magnetic force field --> Newton gravitációs erőterének előfutára.

Christopher Wren, prof of astronomy at Gresham College, 1660. november 28: előádását követő vacsorán 12 gentlemen elhatározta, hogy társaságot alapít a természettud. (science) fejlesztésére, és hogy e célból minden héten találkoznak. 1,5 év múlva Royal Charter --> Royal Society.

nem vállat főrendként szerepet a parlamentben

hogy első kézből juthasson a világ termtud. információihoz és ásványaihoz – és hogy kérdezhessen (enquiries)

Alkímiája: (Principe): Browne az ő 'utazója', kérdőíveinek fogalmazója, ásványainak felhasználója

Browne: élete, utazása (Grand Tour), érdeklődése, megfigyelései, gyűjtése, gyűjteménye (FELOLVASNI!)

Hooke: Micrographia: a fosszíliáönak két csoportjuk van: ásványok (minerals) és igazi fosszíliák, melyek élő szervezetek maradékai. Kevés sikere volt, vö. Teremtét Könyve: Noé minden állatből bevitt egy párta a bárkába --> ha olyan állat maradványát találjuk, mely ma nem él, az nem lehet élőlény maradványa, csak 'lapides sui generis' (stones of their own kind), amint Martin Lister állította.

Angliában a vallási kerdések erősebbek a tudományban, mint a kontinensen, egészen a 19. századig <-- aanglikán vs katolikus. független Anglia, katolikus Spanyol- és Franciaország, háttérben a pápával: Anglia veszélyeztetettsége + (gyarmat)birodalmi érdekütközések

A tudomány intézményesülése megkezdődik (akadémiák korábban is, főleg Itália) Academia Naturae Curiosorum (leopoldina Akadémia): 1652, latin nyelvű folyóirattal 1667-től: Miscellanea; már nem csak egyetemek

Royal Society (nem csak mert ma is létezik): fő hatása: 'enquiries' + a válaszok és levelezés leközlésére: Philosophical Transactions (Oldenburg magánvállalkozása), 1666-tól. Ráköv. évben: Journal des savants

John Woodward (1665–1728): gyűjtés, hungaricumok; diluvialista; vele – és követőivel – vált általánosan elfogadottá, hogy a fosszíliák tengeri eredetőek.

Apáczai (1653): Magyar Encyclopaedia: tankönyv-jellegű; 'nyelvújítási szerep; márga szó

A lipcsei Miscellanea Academiae Naturae Curiosorum köré tömörülő természetvizsgálők, főleg orvosok és gyógszerészek

Janus Patersonius Hain (1672), Lőcse, Eperjes, orvos: De draconibus Carpathicis – kiváló ábrák --> Cuvier: Ursus spelaeus

A diluvialisták: mai szemmel zsákutca <--> akkori szemmel, mi az előrevivő: elfogadván Woodward vízözön-modelljét (Biblia), kihúzta a talajt a fosszíliák szerves eredetét tagadó vélemények alól – ez legnagyobb érdeme (Woodward csak Scheuchzeren keresztül érvényesült Európában). A lökés, melyet az ősállattani és ősnövénytani stúdiumoknak adott, mintegy száz éven keresztül érezhető volt Európában. Scheuchzer után általánosann elfogadottá vált, hogy a fosszíliákat vizsgálók már nem a természet játékait, hanem a hajdani élet emlékeit vizsgálják.

Anton Lazzaro Moro (1687–1764) olasz pap, Feltre & Portogruaro. Nem utazott, nem volt tagja nemzetközi társaságoknak, viszont igen logikusan gondolkozott. De crostacei e degli altri marini corpi (1740) c. művével új utakat jelölt ki a geológiának. Lefogadja a teremtést (pap!), de utána már csak az isteni tervezés és gondviselés játszik szerepet:

"A tengeri állatok es növények" – írja Moro – "amelyekenk maraékait ma is megtalálhatjuk bizonyos hegyeken vagy azok belsejében, a tenger vizében születtek és növekedtek, egészen addig, míg azok a hegyek a tenger színe fölé emelkedtek, kialudtak" (Moro ultraplutonista volt, a mészkövet is tűzi eredetűnek vélte) "és a továbbiakban kövült állapotban léteztek, miközben a hegyek, elhagyváű a vízzel borított méhét a Földnek, elérték azon magasságukat, melyben ma látjuk őket." (Az emelkedés oka a Föld belső tüze.)

A rétegzetlen kő_etből álló hegyeket tűzi eredetűnek tartotta és primernek (elsődleges) nevezte. Minden más hegy, mely rétegzett kőzetekből áll, szekunder (másodlagos).

A primer–szekunder felosztást Giovanni Arduino (1714–1795) fejlesztette tovább. Velencei báőyamérnök. Keveset publikált, azt is főleg Ferber-en keresztül. A primer-szekunder pontosabb jellemzése:

– Montes primarii: gyűrt csillámpala, helyenként grániton. Ezek az érctartalmú hegyek. A palán helyezkedik el a mészkő-Alpok, a Montes secondarii: tömött, finomszemcsés mészkő, itt-ott némi tengeri fosszíliával. Ezután jönnek az alacsonyabb hegyek, a Montes tertiarii, amelyek a völgyekben vagy a mészkőalpok lejtőin helyezkednek el. Ezek részben a megelőzők pusztulásából [mállásából], és homok-agyag felhalmozódásából keletkeznek. Ált. sok fosszíliát tartalmaznak (a felsorolásban ma szekundernek tartott ősmaradványok is szerepelnek).

Bél Mátyás (1684–1749): Halle: teol., orv., zool. A pozsonyi ev. egyh. első lelkésze 30 éven át. Modern okt. módszerek, termtud, tankönyvek, hatása országos. Filológus: rovásírás tud. alapossággal. Károli-biblia egyes döcögő, nehezen érthető szakaszait újrafordította, botlásokat helyesbített és az egészet stilárisan egységesítette és 1717-ben újra kiadta. Ez a mai 'KAroli-biblia'. Magyar mintagrammatika. Német nyelvtanának bevezetőjében ismerteti a mo.-i német telepeseket és nyelvjárásaikat (germanisztika).

Első hazai hetilap: 1721– Nova Posoniensia.

Legfont: Notitia Hungariae Novae Historico Geographica IpIV. (1735–1742). Táj, környezet, történelem, ember ötvöződése. Hatalmas adartgyűjtő munka: levelezők (Buchholtz család). Állami támogatással. Mikoviny megyetérképei. Bécsi kiadó, ammszterdami nyomda. egyharmada jelent meg, 2/3-a ma is kéziratban, ill.

Benoît de Maillet (1665–1728) kairói francia konzul, élete végén Marseille-ben él. Telliamed (1748), egy indiai filozófus és egy francia misszionárius beszélgetése: új és radikális. Széles irod. ismeretek, sok személyes terepi megfigyelés. Meg sem említi Istent és már a Teremtéssel sem számol, mint ténnyel. Már semmi diluvializmus! Történetének alapja a földgolyót egykor borító, majd visszahúzódó tenger. Mindek kőzet a tengerben rakódott le, a felszínformák is ott keletkeztek és minden élet a tengerből származik. A tengeri élőlények levetették uszonyaikat és pikkelyeiket és kiléptek a szárazföldre. A szirének (mermaid és mermen) -ből lett a férfi és a nő: a halak és az emlősök csontvázának hasonlatossága a bizonyíték. Ehhez sok idő kell: az eredeti kéziratban még 2 milliárd évet említ (a megjelent könyvben már kevesebbet). A visszavonuló tenger bizonyítékai: a Nílus-delta és a Rhône-delta feltöltődése, a Mediterráneum római kikötőinek feliszapolódása.

A francia akadémia <--> Royal Society: állami ellenőrzés/fizetés

Jardin du Roi: füvészkertből tudományos központ. Ma: Jardin des Plantes

George-Louis Leclerc, később Buffon grófja (1707–1788), a királyi Füvészkert igazgatója, bankár, nagytőkés, széles látókörű természettudós és bestseller természetrajzi munkák szerzője. Célja: olyan konzisztense természetleírást kifeljleszteni, mely működéséhez nem igényel természetfeletti erőket (racionalizmus, felvilágosodás, az ész százada).

Histoire naturelle (36 kötet, első kiad. 1749, egy évvel a Telliamed után). Remek stílus a Föld és élőlényeinek leírásában: földrajz, kövek, állatok, növények. Tudományos és népszerűsítő munka egyben: hatása a mai napig érződik. Tények, megfigyelések, kísérletek. A Naprendszer eredetével kezdi: a Nappal üstökös ütközik, bolygók a szétrepülő anyagból (newtoni, de felismeri, hogy a bolygópályák ebből nem alakulhattak ki, ekkor felhagy Newton követésével). A természetfeletti elvetésével támadja Woodwardot, Scheuchzert, aki a fizikát a teológiával akarta egyesíteni. Leírja a mészkövek szabályos rétegzettségét (dijoni jura). Nincs tapasztalata homokkővel, ezért azt a gránithoz hasonlónak tartja. Kísérletek: agyagot hevít kemencében, külseje megolvad; felismeri, hogy ez a kemény anyag víz hatására elmállik és ismét agyag keletkezik. A homok tkp. efféle olvadt kőzet szemcséiből áll.

Fosszíliák: litorális és pelágikus állatok. Ammoniták pelágikusak, és nincs ma élő rokonuk. Vulkánok leírása: a hő kén és bitumen égéséből származik. Nagy földrengések vulkánok nélkül: gázrobbanások földalatti üregekben; tagadja, hogy kapcsolatuk lenne a hegységek keletkezésével. Geol. nézetei változtak a 36 kötet írása során; 'additions and corrections' in Époques de la Nature (1778), mely önmagában is nagy sikert aratott. Hét korra osztotta a földtörténetet:

Kísérletek kül. anyagú és átmérőjű gömbök hevítésével és hűtésével a Föld korának meghatározására: 3000 év a hűlésre, 25.000 év a víz kondenzációjáig, attól máig 132.000 é. Ahogy a kéreg hűlt, egyenetlenségek keletkeztek és hegyláncok nyomódtak ki (bizonyíték: a legmagasabb hegyek gránitmagja). Ezek után víz borította az egész földet, kiv. a legmagasabb hegyeket (fosszíliák mindenütt). Visszavonuló tenger fosszíliatartalmú mészkövet rak le: a magasabban lévő küvületek időšebbek mint az alacsonyabban lévőek. Gerincesek fosszíliái csak a legutolsó, felszíni üledékekben találhatók. Elefántok északon fejlődtek ki (először hőlt le), onnan vándoroltak délre a további hőlés során. Az ember Ázsiából származik és onnan vándorolt szét, még mielőtt a kontinensek szétváltak volna. A Föld még ma is hől: a szerinte még ma is növekvő alpi gleccserek.

Meggyőző, lehengerlő, világos stílus. Sok egyetértés, viharos tiltakozás. Nagy könyvsiker: új kiadások, reprintek, fordítások, hamisítások, kalózkiadások, átdolgozott kiadás hölgyek számára, rövidített iskoláknak stb. 150 éven át. Bibliofil kiadás 1937-ben Picasso rajzaival.

Buffon fő érdeme a folytonos változás hangsúlyozása, és az, hogy iskolát teremtett: tanítványai, lamarck és Cuvier fogják megalapítani a már mai értelemben vett tudományos őslénytant.

Az angol Chambers' Cyclopedia fordításaként indult; Diderot (író: humán) és d'Alembert (fizikus: termtud.), mint főszerkesztő (1747–, teljes megjelenés: 1765). Szabad kutatás, szociális igazság, természeti okságon alapuló tudomány alapján többet akartak, mint csupán a kor tudományát tükrözni. Haladó nézetek a lét minden kérdésében, politikai állaspontjuk gyakran elfogadhatatlan az állam és az egyház számára.

Diderot a legjobb francia tudósokat vonta be (és ki is préselte a szócikkeket). I. kötet: fólió, 1751. Liberális, vallásellenes hangneme miatt a 7. kötet után a királyi privilégiumot visszavonták, Itáliában pedig indexre tették (XIII. Kelemen: a hívek szolgáltassak be köteteiket elégetésre). A papság álláspontja vegyes volt, sok abbé örömest írt szócikkeket. De: a francia főcenzor Malesherbes (1721–1794) volt. Természettudós, és Franciaország kancellárjának (miniszterelnökének) fia. D'Alembert lemondott, Diderot azonban folytatta a munkát Malesherbes védelmében. Még további tíz kötet készült el kinyomtatva: 1765-ben egyszerre dobták piacra, hamis, neuchâteli nyomdajellel. Addigra nyilvánvalóvá vált, hogy az Enciklopédia hatalmas siker: kiváló szócikkek, felvilágosult szemléletmód: bestseller.

Közben: 1000 tábla gyűjteménye címmel legálisan megjelentek a rézmetszetű táblák (<3000 db), 11 kötetben: az ember és a természet minden aspektusáról. Diderot-t különösen érdekelték a műšzaki dolgok: az általa összeállított táblák ma a legjobb forrásai a 18. sz.-i technikatörténetnek. A geológia szerkesztűje Holbach (1723–1789) német nemesember, kémiában, mineralógíában, geológiában járatos. Sajnos a geol. táblák más művek másolatai, kiv. Desmarest ábrái az auvergne-i bazaltról és a bazalt vulkáni eredetér_l szóló szócikk. Holbach kb. 1000 szócikket írt (nagyrészt névtelenül: kémia, ásv., geol., bá_y., koh., földr. filoz., vallás, antropológia).

Holbach, a filozófus: Systčme de la Nature (1770): materialista rendszer, melyet csak a természeti törvények befolyásolnak. teljesen hit-mentes. Feltételezi a fajok átalakulását.

Linné (1707–1778) [Mayr:171–]: a taxonómia atyja. Ez volt fű elfoglaltsága, hobbija, rögeszméje. Egészen addig vitte, hogy magukat a botanikusokat is osztályozta: fitológusok, botanofilek, kollektorok, metodikusok, orátorok, etc.

egyetértést es egyszrrűséget hozott abba ataxonómiába és nevezéktanba, ahol előtte teljesz káosz uralkodott. Ez volt sikerének és népszerjségének titka.

Megkísérelte az ásványokat is a növények és állatok mintájára osztályozni: a kristály lapjait kiterítve pl. a kvarc: tizennyolc-lapú-ebből-hat-téglalap-tizenkettő-pedig-háromszög nevű csoportba tartozott volna. Bár megfelelt a 18. sz-i természetrajz osztályozás-mindenekfelett szemléletének, egyetlen mineralógus sem fogadta el. Helyette majd Werner külsű bélyegeken alapuló rendszere, majd pedig a kémiai rendszertan fog következni a század végén.

Born Ignác (Gyulafehérvár, 1742–Bécs, 1791) a középeurópai felvilágosodás legnevesebb alakja. Bécs akkor – birodalmi fővárosi rangjánke megfelelően – a mainál sokkal fontosabb szellemi központ. Középiskola: Bécs, Prága: jog, Selmec: bányászat. Támogatója: Josef Sonnenfels, a bécsi felv. akkor vezetője. Magyrországi utazásáról könyve. Külf. utak. Akadémiai tagságok. Foncsorozásos aranykivonás technológiája: bemutatása az első ntk. tud. rendezvé_y a világon (Szklenó, 1786). Societät für Bergbaukunde: az első szaktudományos egyesület. Prága: akadémia-alapítás + folyóirat. 1776– a császári temrmtud. gyűjt rendezése, fő műve: Testacea Musei Caesarei Vindobonensis (1780). Term. linnéi rendszerben. Már korábban saját ásv. és ősm. gyűjteményének katalógusa. Specimen Monachologiae MEthodo Linnaeana. Raab-gyűjtemény kat., benne sok mo.-i anyag: soproni moll., erdélyi N Helmintholithus Nautili nummalis. Kecskeköröm, telkibányai kovás fa. Szabadkűműves, az 'igazi egyetértés' páholy mestere. Tud. folyóirat. Marianna-győjtemény. Mozart, Sarastro (Giesecke).

Smith, William (1769–1839): mérnök, nem gentleman, hanem dolgozó ember (orvos, pap és földbirtokos gentleman voltak). Nem tagja a Geol. Soc.-nak. Csatornaépítés (Somerset Coal Canal, 1793–1799): az egymáshoz igen hasonló mészkőrétegek megkülönböztethetől fosszíliatartalmuk alapján: key to geological mapping. A rétegtan atyja. Anglia és Wales földtani térképe (1815).

Fr. forr. 1793: Jardin du Roi --> Jardin des Plantes, Cabinet du Roi --> Muséum d'Histoire Naturelle. Georege Cuvier 1769–1832. Zoológus, az összehasonlító anatómia megteremtője. Legendaszámba ment képessége, hogy egész állatokat rekonstruáljon egyetlen parányi csontjukból. Támogatója Lamarck (1744–1829), katonatisztbl_ lett botanikus. ő is a királyi fhvészkertben.