Ablakomba, ablakomba besütött a holdvilág.
Aki kettőt, hármat szeret, sosincs arra jó világ.
Lám én csak egyet szeretek, mégis de sokat szenvedek
Az az álnok béreslegény csalta meg a szívemet.
Szeged felől, Szeged felől jön egy fekete felhő.
Szaladj kislány, szaladj kislány, mert megver a ngy eső.
Nem szaladok olyan nagyon, fáj a szívem, sajog nagyon.
Most tudom már, miért sajog: elhagyott a galambom.
l, d t, l, m l s m r m r t, d l, l,
l, d t, l, m l s m r m r t, d l, l,
d' t l t l s m s l f r f s m d l,
l, d t, l, m l s f r m r t, d l, l,
Adott Isten szekeret
Szekeremnek kereket
Üvegemnek feneket,
Abból iszom eleget
A doktor is azt mondta,
Vizet ne igyak soha!
Mer' a vízben béka van,
Életemnek vége van.
Bort igyak én, ne vizet!
Ez vidámít engemet.
Adjon Isten minden jót!
Diófából koporsót,
Boszorkánynak lapátot,
Vak koldusnak kabátot,
Vénasszonynak meszelőt,
Énnekem hű szeretőt!
|: r m f r m d l, :|
(|:) s, s, s, s, d d d r r d tá, l, l, l, (:|)
A horgosi csárda ki van festve.
Oda jár a cimbalmos a cimbalmával cimbalmozni minden este.
|: Kocsmárosné assziszi', hogy a lányát elveszi egy valaki. :|
l, d t, d r d t, l, m l,
d m m m d m m m d m m m d m m m r d r d
|: m s fi s l l s m m r m f f m r d t, l, :|
Akkor szép az erdő, mikor zöld.
Mikor a vadgalamb benne költ.
A vadgalamb olyan mint a lány,
Fáj a szíve a legény után.
Nem vagyok én oka semminek,
Édesanyám oka mindennek.
Mért nem adott engem olyannak,
Aki választottam magamnak?
m ri m fi s fi t t l
m ri m fi s fi m m r
t, d t, l, t, l, fi m r
t, d t, l, t, m t, t, t,
Által mennék én a Tiszán ladikon, ladikon de ladikon.
Ott lakik a, ott lakik a galambom, ott lakik a galambom.
Ott lakik a városban, a harmadik utcában.
Piros rózsa, kék nefelejcs, ibolya virít az ablakában.
Által menni én a Tiszán nem merek, nem merek, de nem merek.
Attól félek, hogy a Tiszába esek, hogy a Tiszába esek.
Lovam hátán sejehaj, félre fordul a nyereg.
A Tiszának habjai közt elveszek, a babámé nem leszek.
|: s, s, s s r m f m r m d t, d r d t, s, s, :|
|: s f m f l s r r r s s r m d
s, s, s s r m f m r m d t, d r d t, s, s, :|
Az árgyélus kismadár nem száll minden ágra.
Én sem fekszem minden nap szép paplanos ágyba.
R. Szállj le, szállj le, gyönge kismadárka!
Szánj meg, bánj meg, gyönge kismadárka!
Az én kdves vacsorám csak egy piros alma.
Az én vetett nyoszolyám csak egy marék szalma.
R.
|: r r s s s m d d d f m r r :|
|: d r tá, d s, l, tá, l, s, s, :|
Az oláhok, az oláhok facipőben járnak.
Azok élik világukat, kik párosan hálnak.
Lám én szegény szolgalegény csak egyedül hálok,
Akármerre tapogatok, csak falat találok.
Mindenkinek van babája, csak énnékem nincsen.
Kinek kettő, kinek három, nékem egy csepp sincsen.
Ha az Isten egyet adna, nagyon megbecsülném,
Kezét lábát összekötném, a füstre föltenném.
|: m m m d m m m d l, t, d t, l, l, :|
(|:) s, s, s, s, d d d d r r d r m d
m m m d m m m d l, t, d t, l, l, (:|)
Csillagok, csillagok szépen ragyogjatok,
A szegénylegénynek utat mutassatok.
Mutassatok utat a szegénylegénynek,
Nem találja házát a szeretőjének.
Liba, liba, liba, apró pici liba,
Minek is mennék már én el a lagziba?
Minek is énnékem olyan lakodalom,
Akibe' a babám maga a menyasszony.
l l t l m d l s r d l, l,
d' t t s s l t d' l m m
d' t l t s s l t d' l m d
l l t l m d l s m r l, l,
Ellopták szívemet, jól érzem.
Aki ellopta is esmérem
R. Tied vagyok, rabod vagyok, megkötözött foglyod vagyok, édesem.
Szerencsés és kedves tolvaj vagy,
De ha már megloptál, el ne hagyj!
R.
|: r f m f m r f s l :|
l l l f s s s m f f f r m m m l f m r
Elmegyek, elmegyek.
El is van vágyásom.
Ebbe (a) rongyos kis tanyába
Nincsen maradásom.
Ha elmégy, ha elmégy,
Csak hozzám igaz légy!
Igaz szeretet soha
Hamisra ne cserélj (fordíts)!
Ha jóra fordítod,
Áldjon meg az Isten!
Ha rosszra fordítod babám,
Verjen meg az Isten!
s f m s d s,
s f l s d s,
d d r r s d d tá,
f, tá, r d s, s,
Elmegyek, elmegyek,
Hosszú útra megyek.
Hosszú út porából
Köpönyeget veszek.
Búval és bánattal
Kizsinóroztatom,
Sűrű könnyeimmel
Kigomboztattatom.
Fúdd el jó szél, fúdd el
Hosszú útnak porát.
Hosszú útnak porát,
Az én szívem búját.
d r m m m m r s f m r l, l,
r d t, d r s, l, t, d s, s, l,
Erdő, erdő, kerek erdő,
De szép madár lakja, kettő,
Kék a lába, zöld a szárnya,
Piros a rózsám orcája.
Olyan piros, mint a vér,
Gyakran reá csókot kér,
De én bizony nem adok,
Inkább jól megátkozom.
Kilenc fia néma legyen,
A tizedik leány legyen,
Az is olyan csalfa legyen,
Ország-világ híre legyen.
Kinek nincsen szeretője,
Menjen ki a zöld erdőbe!
Írja fel egy falevélre,
Mért' nincs neki szeretője.
m m m d f f (s) f
r r r s m m m (s,)
d d d m r r (m) r
t, t, t, s, d d (r) d
Este van már, késő este, kilencet üt az óra.
Ez a kislány, barna kislány kiállott a kapuba.
Álom, álom mért nem jössz? Mért nem jössz a kacsingató szememre?
Mindig az a barna, mindig az a csalfa legény jár az eszembe.
l, d m r l, d m r d t, r d t, l, l,
m s t l m s t l s fi l s fi m m
l t l s fi s l s f m r m t d r m f m
l, l, d d m r l, l, d d m r d t, r d t, l, l,
Farkas Ilka bő szoknyája hujujujujujjuj
Fennakadt a csipkefára hoppodáré hophophop
Nem a csipkefa fogta meg hujujujujujjuj
Marci Miska markolta meg hoppodáré hophophop
Ereszd Miska a szoknyámat hujujujujujjuj!
Ne szomorítsd az anyámat hoppodáré hophophop!
t s s s t s s s t l t d' r' r'
l t d' d' r' d' t l s s s r s s s
Fekete tyúk szedegeti a meggyet.
De semmirevaló legényt szeretek.
Nem bánom én ha semmirevaló is,
Semmirevaló vagyok én magam is.
Életemben mindig szépet szerettem,
Utoljára csúnyával kell beérnem.
Node sebaj, ha én így érdemeltem,
Nem kellett vón' mindig szépet szeretnem.
Komámasszony engedjen föl az ágyra,
Hadd tegyem a jobb kezem a farára.
Nem csinálok semmi gorombaságot,
Éjfél után megoldom a gatyámot.
s s s s s l s f m r s
s s s s s l s f m r r
f s r d r r d tá, l, s, d
f s r d r r d tá, l, s, s,
Fölszántom a császár udvarát,
Belévetem hazám búbaját.
Hadd tudja meg császár fölsége:
Mi terem a magyar szívébe?
Bánat terem abban, búvetés.
A magyar élete szenvedés.
Áldd meg Isten császár fölségét,
Ne sanyargassa magyar népét!
m ri m fi s fi t t l
|: t t l s fi t, m m r :|
l s fi m r m t, t, t,
Ha felmegyek a budai nagy hegyre,
Letekintek, letekintek a völgybe.
Ott látom a, ott látom a kicsi kertes házunkat.
Édesanyám szedi a virágokat.
l, l, l, l, r r m r d t, l,
m m d m s s fi s l f m
m m d m s s fi s l l t l m r m
l, l, l, l, r r m r d t, l,
Ha kimegyek a nényei nagy hegyre,
Aranygyűrűm legurítom a gyepre.
Majd meglátom, ki veszi föl legelől, legelől,
Ki lesz az én igazszívű szeretőm
Ez a kislány olyan kis lány, sárirom!
Maga jár a legény után, tulilom!
Megérett a góhér szőlő angyalom, angyalom,
Kell-e néked más szerető, csillagom!
l l r' d' s s l f m r r
r' d' m' r' s s l t d' l l
r' d' m' r' s s l t d' l t l f r
l l r' d' l l s f m r r
Hej, halászok, halászok!
Merre mén' a hajótok?
Törökkanizsa felé,
Viszi a víz lefelé.
Hej, halászok, halászok!
Mit fogott a hálótok?
Nem fogott az egyebet,
Vörösszárnyú keszeget.
Hát a keszeg mit eszik,
Ha a bárkába teszik?
Nem eszik az egyebet,
Csak szerelem gyökeret.
r r l, l, r m r m f
f s l f m r r
f s l f r l, r s
f m r r l, l, l,
Hídló végén, padló végén
Karikás táncot járják.
Hídló végén, padló végén
Karikás táncot járják.
Elől járja János bíró
Gombos dolmányában,
Hátul járja Mári asszony
Csipkés rokolyában.
l t l s m l t l s m fi m r r fi l l
l t l s m l t l s m fi l fi r r m r r
Hol jártál az éjjel, cinegemadár?
Ablakodban álltam, drága violám.
Mért be nem jöttél hát, cinegemadár?
Féltem az uradtól, hogyha rám talál.
Nincs itthon az uram, cinegemadár,
Csinálosi erdőn csónakot csinál.
Jó lovai vannak, hamar hazaér,
Mi lesz veled rózsám, hogyha nálad ér?
Rossz lovai vannak, nem ér ma haza,
Mulathatunk rózsám egész éccaka.
l l t l s m r r m fi s
l l t l s m r r s f m
r r m r d l, s, s, l, t, d
r r m r d l, s, s, d tá, l,
Hull a szilva a fáról,
Most jöttem a tanyáról.
Ej! haj, ruca, ruca,
Kukorica derce.
Egyik ága lehajlott,
Az én rózsám elhagyott.
Ej! haj, ruca, ruca,
Kukorica derce.
Kis kalapom fekete,
Páva tolla van benne.
Ej! haj, ruca, ruca,
Kukorica derce.
l, l, l l s l l r r s f m m l,
r s f m r d s, d r d l, l,
Huszárgyerek, huszárgyerek szereti a táncot.
Az oldalán, az oldalán csörgeti a kardot.
Ha csörgeti, hadd csörgesse, pengjen sarkantyúja.
Kossuth Lajos verbunkja a muzsikáltatója.
Falu végén, falu végén szépen muzsikálnak.
Oda hívnak engemet is magyar katonának.
Be is állok a verbunkba, ha már verbuválnak.
Elmegyek a pajtásimmal jó lovas huszárnak.
Szép a huszár, szép a huszár felül a lovára.
Aranymente a hátára, kard az oldalára.
Virágcsokor a csákóján, úgy megy a csatába.
Ne sírj, rózsám, megtérek még szép magyar hazámba.
s fi m m t t t t d' t l s fi t,
s fi m m t t t t d' t l s fi fi
l l l l l t l s fi m t t l r
s l t t t l s s t l s fi m m
Jaj, de beteg vagyok,
Talán meg is halok.
Talán bizony a szeretőm édesanyja
Engem megátkozott?
Ne átkozzon engem
Senki édesanyja!
Mert én az ő kökényszemű barna lányát
Nem szerettem soha.
Ha szerettem volna,
El is vettem volna.
Kisöcsényi magas templom tornya alatt
Megesküdtünk volna.
d r m f d d
s l t d' s s
s l t d' s l s f m d r m
f l s r d d
Jól van dolga a mostani huszárnak.
Nem kell szénát kaszáljon a lovának.
Mert a széna porcióba van kötve, van kötve, de van kötve,
Gyere rózsám tedd a lovam elébe!
Édesanyám, ki a huszár, ha én nem?
Ki nyergeli fel a lovat, ha én nem?
Felnyergelem aranyszőrű lovamat, lovamat, de lovamat,
Lerúgatom véle a csillagokat.
Kesely lovam nyerített a csatába.
Mellső lábát éles golyó találta.
Szállj le huszár, vedd le nehéz nyergedet, nyergedet, de nyergedet,
Szegény lábam nem bír tovább tégedet.
m t, m t, s s fi m ri fi t,
m t, m t, s s fi m ri fi t,
s s l l s s fi fi m m r m m d d t, t, l,
t, t, m m s s l s fi m m
Kimegyek a doberdói harctérre.
Föltekintek a csillagos nagy égre.
Csillagos ég, merre van a magyar hazám?
Merre sirat engem az édesanyám?
Édesanyám, hol fogok én meghalni?
Hol fog az én piros vérem kifolyni?
Olaszország közepében lesz a sírom.
Édesanyám, arra kérem, ne sírjon!
m d r d r m f m r l, l,
l s l s l t d' t l m m
l s l s l t d' t l m s f
m d r d r m f m r l, l,
Kinyílt a rózsa,
Hajlik az ága,
Nincsen aki leszakassza,
Csak úgy hervad rajta.
Egyik ága hajlik
E leány vállára,
Másik ága reáhajlott
A Gyurka vállára.
Szakítsd le Borka,
Kösd bokrétába,
Hadd tűzze a Györki Gyurka
Csárdás kalapjára.
l s s l r s s s l f
f s l l l s f r d d d d r r
Kis kút, kerekes kút van az udvarunkban.
De szép barna kislány van a szomszédunkban.
Csalfa szemeimet rá se merem vetni.
Fiatal az édesanyja, azt is kell szeretni.
Ennek a kislánynak dombon van a háza.
Sudár jegenyefa van az udvarába'.
Sudár jegenyefa, földre hajlik az ága.
Ennek a kis barna lánynak én leszek a párja.
s s l s fi m r t, d l, s, s,
t t l s fi s m d m s r r
t t l s fi s m d m s r t,
s s fi s l s fi m r t, d l, s, s,
Komáromi kisleány vigyél által a Dunán,
a Dunán, a Dunán, vigyél által a Dunán!
Ha átviszel a Dunán, megcsókollak a prtján,
a partján, a partján, megcsókollak a partján.
Télen nagyon hideg van, nyáron nagyon meleg van,
Soha sincs jó idő, mindig esik az eső.
l l m fi s fi m l l m fi s fi m
d r m d r m m r d t, l, l, l,
Megrakják a tüzet,
Mégis elaluszik,
Nincs az a szerelem,
Aki el nem múlik.
Rakd meg babám, rakd meg
Lobogó tüzedet,
Hadd melegítsem meg
Gyönge kezeimet.
Szól a kakukkmadár,
Talán megvirrad már.
Isten veled rózsám,
Magad maradsz immár...
Szerelem, szerelem,
Átkozott gyötrelem,
Mért nem virágoztál
Minden falevelen?
l l m m l l s m m r m m
r r l, l, r r d l, l, s, l, l,
Megyen már a hajnalcsillag lefelé.
Az én kedves galambom most megyen hazafelé.
Lábán van a csizmája, lakkos szárú kis csizma,
Rásütött a hajnalcsillag sugara.
Amerre mégy édes rózsám, kivánom,
Hogy előtted a rét is tiszta rózsává váljon!
A zöld fű is előtted édes almát teremjen,
A te szíved holtig el ne felejtsen!
s l s m s f m r m d d
d' t l t d' t l s m d m s s s
d' t l t d' t l s m d m s s r
s l s m s f m r m d d
Most szép lenni katonának,
Mert Kossuthnak verbuválnak.
Kossuth Lajos nem lett volna, katona se lettem volna.
Éljen, éljen a nemzet!
Gyere pajtás katonának,
Téged teszlek kapitánynak!
Pár esztendő nem a világ, éljen a magyar szabadság!
Éljen, éljen a nemzet!
l, l, t, t, r d t, l, r r m m s f m r
l l si l t l f r m m ri m f m d l,
r d t, m l, l, l,
Ősszel érik babám a fekete szőlő.
Te voltál az igazi szerető.
Bocsásd meg ha valavalaha vétettem,
Ellenedre babám rosszat cselekedtem.
Jaj, de szépen zöldell a rimóci határ.
Közepébe' legel egy kis bárány.
Közepébe' gyöngyen legel egy kis bárány.
Jaj, de csinos, büszke a rimóci kislány.
Kinek varrod babám azt a hímzett kendőt?
Neked varrom, hogy legyél szeretőm!
Négy sarkába négy szál fehér rozmaringot,
Közepébe' babám, hogy szeretőd vagyok!
m f m r d s, d r m r l, l,
l s m s f m r s m m
l s m s f m l, t, d r m f
m f m r d s, d r m r l, l,
Röpülj páva, röpülj,
Vármegye házára,
A szegény raboknak,
Szabadulására.
Leszállott a páva
Vármegye házára,
De nem ám a rabok
Szabadulására.
Felszállott a páva
Vármegye házára,
A szegény raboknak
Szabadulására!
l s m r r s
l s m r m d
m r d l, s, d
r d l, s, d l,
Sej a tari réten
Piros-barna kislány.
Arra megy egy piros-barna legény,
Leveszi kalapját.
Mit csinálsz te kislány?
Piros-barna kislány.
Látod, hogy a víg tari nagy réten
A szénát gyűjtögetem.
Nem való az néked,
Piros-barna kislány.
Néked csak egy híves szoba kellene
Kiben slingolgatnál.
s f m d r r
r' d' t s l l
l t d' r' r' r' l l s d'
f f m d r r
Summáját írom Eger várának,
Megszállásának, viadaljának,
Szégyenvallását császár hadának,
Nagy diadalját Ferdinánd királynak.
Urak halljátok sok csuda dolgot,
Mint az Úristen hada vígságot,
Mutat hozzátok irgalmasságot,
A pogányokon álla bosszúságot.
d d r m m l s f m m
l l t d' l t s f m m
f m r f m r t, d r r
d t, l, d r m m r d r d
Süvegemen nemzetiszín rózsa.
Ajakamon kedves babám csókja.
Ne félj babám, nem megyek világra.
Nemzetemnek vagyok katonája.
Nem kerestek engemet kötéllel.
Zászló alá magam csaptam én fel.
Szülőanyám, te szép Magyarország,
Hogyne lennék holtig igaz hozzád!
Olyan marsra lábam se billentem,
Hogy azt bántsam, aki nem bánt engem.
De a szabadságért, ha egy íznyi,
Talpon állok mindhalálig vívni!
m d l, f m r d t, l, l,
l m m d' t l t l m m
l m m d' t l t l m f
m d l, f m r d t, l, l,
Szánt a babám, csireg-csörög sej, haj, a járom.
Szánt a babám a benedeki határon.
Száraz a föld, (a) hármas eke nem állja.
Szép a babám Benedeken sej, haj, nincs párja.
Mondtam babám, ne rakd meg a sej, haj, szekeret!
Feltöri a villanyél a kezedet.
Fábul van a villa nyele nem másbul,
Feltöri a tenyeredet, sej, haj, csunyául.
s, d t, d r m f r s f m d d
m f s r (r) d d s, s, l, l, s,
m f s r (r) d d s, s, l, l, s,
s, d t, d r m f r s f m d d
Száz forintnak ötven a fele.
Egye meg a fészkes fekete fene!
Nem lehet az ember fából,
Ki kell rúgni a hámfából.
Még azt mondják részeges vagyok,
Pedig csak a jó bort szeretem nagyon.
Megverem a csizmám szárát,
Csókolom a babám száját.
Bakkecskének nagy szakálla van,
Az én anyósomnak nagy pofája van.
Rusnya állat mind a kettő,
Verje meg a jegeseső!
m m m m m r d t, l,
l l l l l s d d r r m
l l l l l s d m
s f m r d t, l, l,
Széles a Duna, magos a partja.
Nincs olyan legény, ki átugorja.
Géczi Pista átugrotta, sáros lett a csizmasarka,
Ez ám a legény!
l s fi s l l s fi m r
l s fi s l l s fi m r
fi fi fi m fi fi fi m fi fi fi m fi fi fi m
l s fi m r
Tavaszi szél vizet áraszt, virágom, virágom.
Minden madár társat választ, virágom, virágom.
Hát én immár kit válasszak, virágom, virágom.
Te engemet, én tégedet, virágom, virágom.
Zöld pántlika, könnyű gúnya, virágom, virágom.
Mert azt a szél könnyen fújja, virágom, virágom.
De a fátyol nehéz gúnya, virágom, virágom.
Mert azt a bú nyomdokolja, virágom, virágom.
d r m m r r m d r m m r r m d s,
d r m m r r m d t, l, r r m d t, l, l,
Te vagy a legény, Tyukodi pajtás,
Nem olyan, mint más, mint Kuczug Balázs,
Teremjen hát országunkban jó bor, áldomás,
Nem egy fillér, de két tallér kell ide pajtás!
Szegénylegénynek olcsó a vére,
Két-három fillér egy napra bére.
Azt sem tudja elkölteni, mégis végétre
Két pogány közt egy hazáért omlik ki vére!
Bort kupámba, bort, embert a gátra,
Tyukodi pajtás, induljunk rája,
Verjük által a labancot az másvilágra,
Úgy ad Isten békességet édes hazánkra.
l, t, d r m m r s f m
l, t, d r m m r s f m
l l l l s s s s s l s f m
r d r d r d r d r r d tá, l
Tiszán innen, Dunán túl,
Túl a Tiszán van egy csikós nyájastúl.
Kis pejlova ki van kötve
Szűrkötéllel, pakróc nélkül, gazdástúl.
Tiszán innen, Dunán túl,
Túl a Tiszán van egy juhász nyájastúl.
Ott főzik a jó paprikást,
Meg is eszik ki vellával, fakalánnyal, bográcsbúl!
Tiszán innen, Dunán túl,
Túl a Tiszán kicsi kunyhó nyárfástúl.
Mindig azon jár az eszem, oda vágyik az én szívem párostúl.
r r s s f r s
l m f s l s r s f d r
s t, d r t, s, r d
t, s, r d t, s, r d tá, f, s,
Tisza partján mandulafa virágzik,
Mandulája vízbe hull és elázik.
Teremjen a mandulafa mandulát, mandulát!
Csongorádon nevelik a szép leányt.
Tisza partján jegenyefa virágzik.
A virágja vízbe hull és elázik.
Teremjen a jegenyefa jegenyét, jegenyét!
Csongorádon nevelik a szép legényt.
d d d d s s f m r d d
m s fi s l s f m s r r
m s fi s l s f m r m d t, l, s,
d d t, d s s f m r d d
Tizenhárom fodor van a szoknyámon.
Azt gondoltam, férjhez megyek a nyáron,
De már látom, semmi se lesz belőle.
Tizenkettőt levágatok belőle.
Tizenhárom veréb ugrál a jégen.
Azt gondoltam, hogy elveszlek a télen,
De már látom, semmi se lesz belőle.
Tizenkettőt elhessentek belőle.
Barna kislány jól meggondold magadat!
Hová teszed le a leánysorsodat?
Gyöngyvirágos oltár elé leteszed,
Onnan többé soha föl nem veheted.
m m f m r r m d t, l, l,
l m l l s fi m fi s m m
l m l l s fi m fi m d t,
m m f m r r m d t, l, l,
Úgy tetszik, hogy jó helyen vagyunk itt,
Úgy tetszik, hogy máskor is voltunk itt.
Mulassunk hát egy vagy két óráig,
Végbúcsúnkat míg ki nem adják itt.
Végbúcsúnknak hamar vége leészen,
Szegénylegény akármerre mégyen.
Akármerre fordítja kalapját,
Szegénylegény így éli világát.
d' s s l s f m f s s
d' s s l s f m r d d
m m m m s s f m r r
l l l d' s f m r d d
Virágéknál ég a világ,
Sütik már a rántott békát,
R. Zimezum, zimezum,
Recefice bumbumbum
Bíró Marcsa odakapott,
Békacombot ropogtatott.
R.
Puskás Gábor későn futott,
Neki csak a füle jutott.
R.
d d d d d r m d
r r r r s f m r
d d s, d d s,
l, f m r d d d
Vörös bársony süvegem.
Most élem gyöngy életem.
Balogh Ádám a nevem,
Ha vitéz vagy jer' velem!
Fakó lovam a murza.
Lajta vizét megússza.
Bécs alját ha nyargalja,
Császár azt megsiratja.
Császárt hogyha kinn kapom,
Hacsérosit lecsapom.
Magát is megugratom,
Bécs várába futtatom.
d t, l, r d t, l,
m m f m r d t,
m m f m r f m
l m m r d t, l,
Vissza