Asterix, a kurva anyád!

asteroida Az igazat megvallva nem vártam túl sokat a Burzsoá nyugdíjasok koncertjétõl. Kezdjük ott, hogy Pécs felé a fotósunk többnyire némán meredt az útra olyan arckifejezéssel, mint aki az élet nagy dolgain töpreng. Már attól tartottam, hogy Érdnél kiugrik az autóból, és beáll krisnásnak vagy a Hit Gyülekezetébe, de aztán bevallotta, hogy belövette a nyelvét, mert örömet akart vele szerezni a barátnõjének. Most meg múlik a Lidocain hatása, éjjel nem aludt, és háromnegyed óráig tartott, amíg legyûrt egy fél bigmeket. Attól félt, hogy elalszik a volánnál, úgyhogy egész úton szóval tartottam, és kezdtem úgy érezni, hogy nagy hibát követek el. Ráadásul a Burzsoá nyugdíjasokról se tudtam szinte semmit. Az interneten akadtunk rá a szövegeikre, aztán a Wave-ben megvettük az Idõsebbek is elkezdhetik címû kazettájukat, amin mindenkit elküldenek a kurva anyjába. Zsozsó, aki az anyatejjel szívta magába a punkzenét, és (velem együtt) nagyon beindult rá, úgy határozta meg a stílust, hogy "bazmeg, ez olyan, mint a Gecizõk, csak érteni a szöveget".
A koncertet egy Kultúrkocsma nevû helyen rendezték, de ha a tulaj idõben észbe kap, és van benne egy kis egészséges sznobizmus, Jazz Cafénak kereszteli el. Valahogy nehéz volt elképzelni, hogy egy ilyen helyen azt üvöltik a mikrofonba: "Totális átbaszás az egész életed!", meg "Vitray Tamás, a vitrinben a helyed, mert olyan kicsi vagy, te buzi!" Mindenesetre elég morbid érzés volt Ray Charles kinagyított fényképével szemezni.

A Burzsoá nyugdíjasok a színpad mellett söröztek, úgymint dr. Csordás Aurél (egyébként Csordás Dániel), Vitéz Benedek Kristóf (a színpadon kívül Benedek Barna), Ifj. Sas Endre (Sas Miklós) és mivel Réger Gedeon kilépett, Bodor József Kiskunsági Nemzeti Park (Bodor Ákos) ugrott be, aki civilben a szigetvári Persona Non Gratában zenél. Dr. Csordás Aurél sokat sejtetõen mindössze annyit mondott, hogy csak a koncert után beszéljünk, mert akkor már lesz mirõl. Közben a fotósunk váratlanul közölte, hogy teljesen elmúlt a Lidocain hatása, úgyhogy õ mostantól nem szól egy árva szót sem, így aztán a koncert kezdetéig, mint izgatott az kismamák, arról tárgyaltunk, hogy melyik bébiétellel tudja a legtöbb kalóriát bevinni a szervezetébe az elkövetkezõ három héten át. Akkor tartottam a harmadik sörömnél, és nem sok hiányzott, hogy elveszítsem a maradék realitásérzékemet.
nemcsak a húszéveseké a világ! Ezen az állapoton a Burzsoá nyugdíjasok bevonulása nem sokat lendített. Amikor bevonultak félkopaszon, trottyos öltönynadrágban, a tarkójukon lengedezõ vattából ragasztott õsz hajtincsekkel, orrukon SZTK-keretes szemüveget egyensúlyozva, még elég kényelmetlenül éreztem magam. Aztán belevágtak a Burzsoá nyugdíjasok Indulójába. " Titkosított bankszámlámról hová tûntek a dollárok? Télen szenet lapátolok, burzsoá nyugdíjasok!!! Zúgolódnak a rabszolgáim, seggükbe ásót szúrjatok! Azé a föld, aki megszünteti, burzsoá nyugdíjasok!!!" A harmadik és negyedik strófánál miszerint "Erzsikével egy kazalban kúrtunk, mondhatom, hogy jó nagyot, a parlagfûtõl a faszom viszket, burzsoá nyugdíjasok!!! Mindkét háborút megéltem pénzeszsákkal a hátamon, voltam cserkész, nyilas, ávós, burzsoá nyugdíjasok!!!" szóval akkor már éreztem, hogy jó helyen járok. Az elõadást lehetetlen leírni. Amikor Dr. Csordás Aurél fehér lepedõben és Ku-Klux-Klán-kámzsával a fején elénekelte Armstrongtól a What a Wonderful Worldöt, a közönség úgy röhögött, mintha legalábbis a Holló Színház mûsorát bámulta volna. A koncert közepén pedig elárverezték az együttes tagjainak ereklyéit, vagyis kalapáccsal szétvertek többek között két walkmant, két duplakazettás kínai rádiósmagnót és kisbaltával felhasogattak egy Videoton Mátra típusú fekete-fehér tévékészüléket. Közben egy diavetítõrõl egyfolytában hihetetlenül infantilis rajzokat vetítettek kísérõnek, így a hangulat átmenetet képezett egy régi NDK-s videódiszkó és egy óvodai rajzverseny díjkiosztója között. De ez csak a leltár. A hatás, ahogy már említettem, leírhatatlan.

Ku-Klux-Klán indahausz Egyébként az egész cucc jobban szólt, mint a kazettán. Mindent összevéve jó volt látni, hogy ez a csoport milyen mély átérzéssel képviseli egy kicsi, magára hagyott társadalmi réteg érdekeit, annak ellenére, hogy a burzsoának csórók, nyugdíjasnak pedig még túl fiatalok. Fellépnek például a gyermekfilmek minõségének javításáért: vasárnap elvittem az unokámat egy rajzos filmre, Asterix volt a címe - de unalmas volt! Asterix, a kurva anyádat, mert nem basztál a rajzfilmben!" Támogatják a bajba került burzsoá idõskorúakat is: "Képzeljétek, egyik este megy haza a haverom a kocsmából tök részegen, és megerõszakolta azt a dagadt kis kurvát a "Szomszédok"-ból, tudjátok, a Julcsit! Lehet, hogy gyerektartást kell fizetnie?! Megfizecc Julcsi!" Egyszóval kreatív, durva és újszerû volt az egész, és mi a fenét várhatnánk még egy punkkoncerttõl? Bevallom a koncert végére elfogult lettem, a Burzsoá nyugdíjasokat nem elég hallgatni, látni kell.
Végül is a koncert után a pécsi Ifjúsági Ház folyosóján jöttünk össze. Nem volt könnyû dolgom, a fiúk nehezen estek ki a nyugdíjasok szerepébõl.

Bodor József KNP (1914) = Bodor Ákos (1974), JPTE szociálpolitika és szociális munkás szak
Dr. Csordás Aurél (1916) = Csordás Dániel (1976), JPTE rajz-vizuális nevelés szak
Ifj. Sas Endre (1916) = Sas Miklós (1976), JPTE rajz-vizuális nevelés szak
Vitéz Benedek Kristóf (1913) = Benedek Barna (1973), JPTE rajz-vizuális nevelés szak

- Mikor alakultatok?
Vitéz Benedek Kristóf: Régen, még a háború elõtt.
- Melyik háború elõtt?
Dr. Csordás Aurél: A két háború között.
Sas Miklós: - Igazából három éve. Budapesten a Gondolkodó Antikváriumban volt az elsõ koncertünk, 1997. április negyedikén, a felszabadulás ünnepén.
- Hányan voltak ott?
erõsítõ Csordás Dániel: - Úgy ötvenen. Láttad azt a kétkazettás magnót, amit szétvertünk az árverésen? Az volt akkor az erõsítõnk.
- Milyen gyakran koncerteztek?
Sas Miklós: - Fél éve volt az utolsó koncertünk. Itt Pécsen nincs hely, ahol lehetne. Itt is most voltunk elõször.
Vitéz Benedek Kristóf: Öregek vagyunk már, nem bírjuk a hajtást.
Csordás Dániel: - Voltunk még egyszer Pesten, a Patkánylyukban. Ott majdnem megvertek minket. Azoknak csak az kell, hogy azt üvöltözd a mikrofonba, hogy anarchia, meg minden. Szerintem ez húsz év után már nagyon ciki.
Bodor József KNP: Pedig mi már '77-ben is a nagy öregek köze tartoztunk.

- Miért álltatok össze?
Ifj. Sas Endre: Hogy védjük a nyugdíjasok érdekeit! Több nyugdíjasmûsort akarunk látni a tévében!
Csordás Dániel: - Együtt járunk az egyetemre, rajzszakra. Egyszer kurvára unatkoztam órán. és akkor találtam ki ezt a burzsoá nyugdíjasok dolgot. Ebbõl alakult ki az egész.
- Ki találja ki a jelmezeket?
Sas Miklós: - Mindent közösen csinálunk. De csak akkor indulunk be, ha jön egy koncert. Három hete kezdtünk el próbálni, elõtte egy évig nem volt hangszer a kezünkben. Nem sok helyen léphetünk fel. Szigetváron már kitiltottak bennünket a Sziget-fesztiválról, mert rontottuk a rendezvény színvonalát. Pedig nekünk tapsoltak a legjobban.
Csordás Dániel: - És ott nemzetközi közönség volt, mert sok horvát meg szerb is átjött, és a Horváth Charlie címû számunkat hatalmas ováció fogadta.
Ifj. Sas Endre: Mint annak idején.
- A Wave-ben mi vettük meg az utolsó kazettátokat. Ez vagy azt jelenti, hogy népszerûbbek vagytok, mint Zámbó Jimmy, vagy azt, hogy csak egy kazettát küldtetek oda.
Benedek Barna: - Csak száz kazettát tudtunk csináltatni, többre nem volt pénzünk. A Wave-be tizet küldtünk, ezek szerint jól fogy.
Dr. Csordás Aurél: Menjünk el valahova és basszunk be. Muszáj nektek hazamenni? Nálam üres az albérlet.

Nem tudtunk ellenállni. A fotósunknak sajnos dolga volt Pesten, úgyhogy elbúcsúztunk a piercingmánia aktuális áldozatától, és elindultunk kocsmát keresni. Végül is a kocsmában csak Bodor József Kiskunsági Nemzeti Parkra kellett várakozni, de õ meghálálta a bizalmunkat és másfél liter siklósi házi borral érkezett, amit nekünk ajándékozott.

- Egy csomó új számot játszottatok. Lesz új Burzsoá nyugdíjasok-kazetta?
Csordás Dániel: - A nagy része már készen van, csak fel kéne venni. Ehhez igazából kiadó kellene, de az nekünk nincsen.
Ifj. Sas Endre: A nagy kiadók nem állnak szóba velünk, mert azok nyolc-tíz éves szerzõdéseket kötnek, és ki tudja, hogy mi megéljük-e a végét.
Vitéz Benedek Kristóf: Valami fiatalos együttes kellene, amelyen élõsködhetnénk.
Dr. Csordás Aurél: Különben is ilyen szarra ki köt szerzõdést?
nagyban játszanak - Egyik számban az URH-tól idéztek. Mi a véleményetek a többi punkegyüttesrõl?
Ifj. Sas Endre: Hát megvan nekünk ez a régi világ...
Bodor József KNP: A Smookie-t szeretjük.
Dr. Csordás Aurél: Az URH csak azért került bele, mert észrevettünk, hogy ugyanaz a dallama, mint a mi számunknak.
- Még soha nem láttam ilyen elõadást.
Sas Miklós: - Itt ennek van elõzménye, a pécsi Gruppenszex csinált hasonlót.
Csordás Dániel: - Muszáj valamit csinálni, különben nem jönnek be. Ami szar, azt fel kell cicomázni.
- Réger Gedeon miért lépett ki?
Dr. Csordás Aurél: Kirúgtuk és meghalt.
Ifj. Sas Endre: Õ most dzsesszben utazik, azt mondta, hogy ez unalmas.
- A Gecizõket szeretitek?
Csordás Dániel: - Igen, az jó. De mi jobbak vagyunk.
Ifj. Sas Endre: Na ebbõl elég, most mi kérdezünk és ti zenéltek.

Abbahagytuk az egészet, zárt a kocsma. Ellenben Dr. Csordás Aurélról kiderült, hogy igen virulens öregúr, mert azt ajánlotta, hogy menjünk át a Rákba, az még nyitva van, és belóghatunk ingyen, mint újságírók. Ott szól a zene, vannak csajok, és lehet, hogy találkozik néhány rajongójával is. Pécsett nincsenek távolságok, úgyhogy tíz perc múlva tényleg belógtunk a Rákba, ami egy hagyományos diszkóféleség, a lányok kis topban, house és Madonna. Viszont teljes nyugalommal elõvehettük a házi bort, nem jött oda egyetlen kigyúrt, kopasz rendezõ sem, meg is húztuk rendesen. Aztán megszólalt a Fatboy Slim és berohantunk táncolni. Valami lehetett abban a siklósi borban, mert nem sokkal késõbb arra eszméltem, hogy a saját táskámon ugrálok a Gangster Tripping ritmusára. Velem szemben Dr. Csordás Aurél vérbõ nyugdíjas táncot lejtett. (Késõbb, mikor rettegve átvizsgáltam a táskám tartalmát, azt hittem, minden porrá zúzódott benne, de csodák csodája, csak a Burzsoá nyugdíjasok-kazettám tört darabokra. Úgy látszik, a sorsnak tényleg van érzéke az iróniához.) Késõbb felmentünk a kéróra, ahol tizenöt üveg behûtött sör várt ránk, és levezetésként belehallgattunk a Burzsoá nyugdíjasok kedvenc zenéjébe, a Jolly Joker Egy éjszaka Kairóban címû lemezébe. Ha valaki nem tudná, a Jolly Joker az Hoffman Sándor és becses neje, Hoffman Sándor pedig amolyan NB II-es Korda Gyuri volt azokban a boldog nyolcvanas években.
A többire nem emlékszem.
Réz György, fotók: Glódi Balázs

Ui.: Glódi fotómûvész nyelvének dagadása azóta lelohadt, ám barátnõje korántsem örült a szerelem bizonyítékaként felmutatott nyelvpiercingnek. Pár nappal késõbb kirúgta a hõs férfiút.

Wanted, 1999/11. 14-15.pp.

Mars haza!