Nemcsak a húszéveseké a világ!
"Ezek a mai fiatalok mindig köhögnek.
Bezzeg az én idõmben!
A Dunából is inni lehetett!"
(Burzsoá Nyugdíjasok)
Nemtom milyen volt az összlátogatottság (40-50 ember? "Tél tábornok" vagy az egymást ütõ hétvégi punkkoncertek miatt?), de 9-kor még alig 30 jegyet adtak el, mikor kezdett a Filthy Rats. Helyes hardcore-t nyomtak klisés szövegekkel (háború, szeméttelep, fékezz!) , volt egy Madball-feldolgozás, meg az AMD Törpöldöklését próbálták volna utoljára, de már a legeleje sem ment nekik. (Kitalálom 4 hangból. Legyen a tiéd! - No persze a Hang-szállban ezzel a tudással hiába indulnék. ;-) Amúgy a szokásos HC-helyzet: lassúdad döngölés, két rajongó - elragadozva a mikrofont a bandától - lentrõl, a közönségbõl énekel,, Pro-Pain-, Soulfly-, SOIA-feliratos kapucnisok, baseball sapek rogyásig. Elõvezettek egy gyorsabb számot is (Anyós), hogy örüljenek a büdösök, meg a végén A börtön ablakábant rettentõ szörnyen. Semmi különös, semmi eredeti, talán kinövik, vagy lehet, hogy majd egyszer még.
Utánuk elkezdett behangolni a Burzsoá Nyugdíjasok, majd mikor tökéletesnek találták, elvonultak átöltözni. Tonzúraszerûre kopasztott parókákban tértek vissza, vattapamacsokból készült szemöldök és tisztes õszes halánték, s öltözékük is nevükhöz méltó volt. Élrevasalt vászon nadrágokban pompáztak, hasonlóan ízléses felsõkkel (barna kardigán, jujzöld pullover, piros mellényke fekete-ezüst selyemujjakkal, Vitéz Benedek Kristóf pedig csokornyakkendõje helyén vaskeresztet viselt fehér ingéhez). A Koós János Emlékzenekar dizájnjához lehetne hasonlítani, de a Burzsoáknál valahogy nem ütött annyira. Jópofi egyetemisták önmegvalósítanak. Fene tuggya. Ügyesen felépített látvány volt, de 1 perc után már semmi vicces vagy meghökkentõ, nem erõsítette a produkciót. Kivéve az a rózsaszín hüvelybõl elõhúzott rikító zöld játékkard, mellyel az Elég!!! alatt egyikük el akarta vágni a torkát - szóval valami ilyen apróságokat még szívesen láttam volna, de mégsem hozhatták el Pécsrõl a fél nagyszobát.
"Hanyas vagy? '12-es!" felkiáltással belecsaptak a Burzsoá Nyugdíjasok c. számukba, s ugyan ekkor még kicsit kevés volt az ének, késõbb viszont mindent lehetett érteni. A közönség mégsem nagyon vette a lapot. Csak az olyan triviális poénok ültek, mint a "(Nyilas Misi pakkot kapott. A feladó?) Fenyõ Miki, a hungarista.", meg az Amikor én még kissrác voltam szójátéka: "Aztán megoperáltak! / Rohadt operatõrök! / Megutáltam az operát!!!"
A Tekintetes Úr zajain kondicionált hallgatóság nehezen bírkózott a zenével, és amikor be-beszóltak, a zenekar nem tudta méltóképpen lealázni õket, egy-egy "A szociális otthonban mi vagyunk a legjobbak." vagy "Lehet, hogy öregek vagyunk, de tapasztalt zenészek." válaszra futotta. Ha markánsan tahók a nézõk, ingerelni kell õket. Mentségükre szóljon, hogy elõször léptek fel itt, ismerõs közegben nyilván fesztelenebbül évõdnek.
Az Antal Imre mellett a (gondolom, a becsület napja alkalmából elõvezetett) nacionalista papír zsebkendõket fricskázó Gegen Nárcisz ült. Reméltem, a Televízió is lesz, egyik beépített emberük a Horváth Charlie-t szerette vón, de az utolsó Elég!!! is rövidebbre sikerült, bár lehet, hogy lányos zavarukban felejtették ki a szöveg egy részét. Viszont showelemként összetörtek egy gitárt. Komolyan! Mint a nagyok. Kicsi, mûanyag gitár volt, de mégiscsak! Kicsit visszáztunk, mire Dr. Csordás Aurél megkérdezte, hogy "Tényleg ennyire jó volt?" Az öltõzõ elõtt várakozó rajongóknak viszont azt mondta, hogy jobbak szoktak lenni, és néha kicsit féltek most, hogy baj lesz, node nem lincselték meg õket, és dedikálták is nekem a Daloskönyvüket - lesz mit mutogatni az onokáknak, ha jönnek látogatni a hétvégén.
Szóval alig 40 perc alatt összesen 7+1 számot adtak elõ az "Idõsebbek is elkezdhetik!" címû kazettájuk 14 dalából, de azok nagyszerûek voltak. Fellépett még valószínûleg a Vadkeleti Tragédia, a Hátsó Szándék és a Hatóságilag Tilos, de 11-kor mán az utolsó vonathoz haladtam fontolva. Biz én csak ilyen öregurasan.
Kibaszott turista (1999. február 13., wanted-l@internetto.hu)
Nyúz, 1999. márc. 3., 8.p.
Mars haza!