Szia! Ez már az 1.1-es javított változat. Köszönet érte Antalnak. :) A CTRY-Y-nal kapcsolatos kérdésre probálok válaszolni, de elég hosszan fogom boncolgatni a problémát, úgyhogy ha nem érdekel a téma akkor ugord át. Kezdjük az elején. Amikor belépsz a Ludensre, a rendszer készít neked egy olyan környezetet, amelyben parancsokat adhatsz ki; ezt hívják processnek. Egy processen belül programokat futtat- hatsz, utasításokat adhatsz a rendszernek, és ami a CTRL-Y kap- csán érdekes, alprocesseket (más néven subprocesseket) készíthetsz. A subprocessek a szülôtôl függô, tehát nem önnálló környezetek, melyeket ugyanúgy lehet használni, mint a belépéskor létrejövô processeket. Ez tehát majdnem olyan, mintha még egyszer beléptél volna, de megvan az az elônye, hogy nincs hozzáadva a belépések számához. Persze a belépéskor létrejövô processek és a késôbb kreált subprocessek között vannak különbségek, de ezekre most inkább nem térnék ki. Fontos még, hogy a szülô megszünésével a subprocess is megszűnik. Azt, hogy hogyan és mire lehet használni ezeket a subprocesseket, az alábbi példák mutatják be. Tegyük fel, hogy épp news-t olvasol, és valaki phone-olni szeretne veled. Mit tehetsz ilyenkor? Ez egyik megoldás az, hogy kilépsz a news-ból, felveszed, társalogsz, leteszed, visszalépsz. A másik megoldás, hogy a news-ban kiadod a SPAWN PHONE ANSWER parancsot. Ez a parancs készít egy subprocesst, és elindítja benne a phone-t. Amikor kilépsz a phone-ból, a subprocess lezárul, és folytathatod a news olvasást. Egy másik példa. Épp az elte.ludenst olvasod, és ki akarod pro- bálni, amit írok. Írd be a SPAWN parancsot, és máris kapsz egy DCL promptot, ahol parancsokat adhatsz ki, programokat futtathatsz. Ebbôl a subprocessbôl a LOGOUT paranccsal léphetsz ki, de EZ a logout nem dob ki a géprôl, hanem csak a subprocesst zárja le. De mi van akkor, ha a cikkben, amit olvasol, jó sok parancs van, amit közvetlenül egymás után kellene kiadni (pl. könyvtárváltások), és jó lenne, ha nem kellene külön kiírni egy papirra... Itt használható ki az a lehetôség, hogy az ATTACH paranccsal vál- togathatsz a subprocessek között. Ha van egy ADOLF nevű processed, egy ADOLF_1 nevű subprocessed, és most éppen az ADOLF_1-ben dol- gozol, akkor az ATTACH ADOLF parancs hatására az ADOLF_1-bôl az ADOLF-ba kerülsz. (Azt, hogy éppen hol vagy, a CTRL-T billentyű- kombinációval tudod lekérdezni. Közvetlenül a LUDENS:: után olvas- hatod a process vagy a subprocess nevét.) A SPAWN parancsnak rengeteg csodás kapcsolója van, de ezek közül csu- pán a /NOWAIT-re térnék ki. Ezt a kapcsolót a következôképpen hasz- nálhatod: "SPAWN/NOWAIT command". A "command" paraméter egy normális DCL parancs, ami a háttérben fog végrehajtódni a SPAWN/NOWAIT hatására. Vegyünk egy példát. A SPAWN/NOWAIT SORT NEVEK1.TXT NEVEK2.TXT parancs a háttérben rendezi a NEVEK1.TXT állományban lévô sorokat, és az ered- ményt a NEVEK2.TXT állományba menti. Fontos, hogy ne indíts így olyan programot, ami tôled vár adatokat, mert ha így indítod el, akkor nem tudsz vele kommunikálni. No. Ennyi bevezetô után áttérek a CTRL-Y problémára. Szóval amikor leütöd a CTRL-Y-t, a rendszer megszakítja a program futását, és kilépteti a SPAWN/NOWAIT-tel indított subprocesseket. Ha CTRY-Y-t ütöttél, akkor négyféle dolgot tehetsz: 1. A CONTINUE paranccsal (rövidíthetô "C"-re) utasítod a rendszert, hogy folytassa a megszakított program futtatását. Ezután nem árt egy CTRL-W-t is ütni, hogy a képernyô is helyreálljon. 2. Az EXIT paranccsal lezárod a program futását vagy elindítasz egy másik programot. Ez azért jó, mert nem csak ágy elvágod a felénél a programot, hanem lehetôséget adsz neki arra, hogy rendbetegye maga után a dolgokat (pl. lezárja a file-okat). 3. Kiadsz egy SPAWN parancsot, az így kapott promptban azt csinálsz amit akarsz, es amikor kiléptél a subprocessbôl, akkor adod ki a CONTINUE parancsot, és folytatod a megszakított programot. 4. Kiadod a STOP parancsot, es ezzel eldobod az eddig futott programot. Remélem, azért érthetôre sikeredett, és bocs, ha egy kicsit hosszú lett. Ha van egy kis idôd, akkor küldj már egy kis visszajelzést, kri- tikát, hogy tudjam, van-e értelme ilyesmit irogatni. Na meg persze nyu- godtan tedd fel a nehezebbnél nehezebb kérdéseidet. :) adolf