Woody Allen:

HA AZ IMPRESSZIONISTÁK FOGORVOSOK LETTEK VOLNA

Kedves Theo!
Hát soha nem bánik már rendesen velem az élet? Tönkretesz a kétségbeesés! A fejem zakatol! Mrs. Sol Schwimmer beperelt, mert olyan hidat csináltam neki, amilyet képzeltem, és nem olyat, ami illik abba a lehetetlen szájába! Így igaz! Nem dolgozhatok rendelésre, mint holmi egyszerû iparos! Úgy határoztam, hogy a hídja hatalmas lesz, és hullámzó, vad, minden irányba ágaskodó, tûznyelvszerû fogakkal! Most teljesen odáig van, mert nem illik a szájába. Olyan burzsoá és ostoba, hogy legszívesebben agyoncsapnám! Megpróbáltam erõszakkal bepasszintani a protézist, de úgy kiáll, mint egy feldíszített csillár. Szerintem akkor is gyönyörû. Azt állítja, nem tud rágni! Mit érdekel engem, hogy tud-e rágni vagy sem! Theo, ezt nem bírom soká! Kérdeztem Cézanne-t, hogy megosztaná-e velem a rendelõt, de õ öreg és rozoga, már nem tudja a mûszereket tartani, kénytelen a csuklójához erõsíteni õket, de különben is távol áll tõle az alaposság, és ha egyszer beszabadul egy szájba, több fogat ver ki, mint ahányat megment. Mit tegyek?
Vincent

Kedves Theo!
Néhány fogröntgent csináltam a héten, és szerintem jók lettek. Degas is látta õket, de azt mondja, rossz a kompozíció. Az összes lyuk a bal alsó ötös-hatoson csoportosul. Hiába magyaráztam neki, hogy Mrs. Slotkin szája ilyen, meg sem hallgatott! Azt mondja, rondák a képkeretek, a mahagóni ormótlan. Miután elment, miszlikre szaggattam a felvételeket! S mintha még ez sem lett volna elég, megpróbáltam gyökérkezelni Mrs. Wilma Zardis fogait, de félúton elfogott a csüggedés. Ráébredtem, hogy én nem is gyökérkezelést akartam alkalmazni! Elöntött a hõ, és elszédültem. Kirohantam a rendelõbõl a szabadba, hogy lélegzethez jussak. Napokig eszméletlen voltam, és a tengerparton tértem magamhoz. Amikor hazaértem, a nõ még mindig a székben ült. Kötelességtudatból befejeztem a száját, de nem vitt rá a lélek, hogy szignáljam.
Vincent

Kedves Theo!
Már megint pénzre van szükségem. Sejtem, mekkora terhet jelentek számodra, de ki máshoz fordulhatnék? Pénz kell az anyagokhoz! Most csaknem kizárólag fogselyemmel dolgozom, menet közben improvizálok, és az eredmények roppant izgalmasak! Teremtõm! Egy fillérem sincs novokainra! Ma kihúztam egy fogat, és egy beteget úgy kellett elérzéstelenítenem, hogy Dreisert olvastam fel neki. Segíts!
Vincent

Kedves Theo!
Úgy határoztam, hogy megosztom a rendelõmet Gauguinnel. Kiváló fogász, hídmunkára specializálódott, és látszólag kedvel. Nagyon hízelgõen nyilatkozott Mr. Jay Greenglasson végzett munkámról. Talán emlékszel, az alsó hetesét tömtem be, azután megutáltam a tömést és megpróbáltam eltávolítani. Greenglass hajthatatlan volt, és perre vitte az ügyet. Felmerült a tulajdonjog kérdése, és az ügyvédem tanácsára bölcsen az egész fogat pereltem, végül kiegyeztünk a tömésben. Egyébiránt valaki meglátta, hogy ott hever a rendelõ sarkában, és ki akarja állítani! Már retrospektívrõl is beszélnek!
Vincent

Kedves Theo!
Azt hiszem, hiba volt megosztani a rendelõt Gauguinnel. Nyugtalan fickó. Vedeli a szájvizet. Amikor ezért felelõsségre vontam, dühödten letépte a falról a szájsebészi diplomámat. Egy nyugodtabb pillanatában rávettem, próbáljunk a szabadban fogat tömni, és így aztán egy zölddel és arannyal keretezett réten dolgoztunk, és õ koronákat tett fel egy bizonyos Miss Angela Tonnatónak, én meg ideiglenes tömést készítettem Mr. Louis Kaufmann-nak. Képzeld, együtt dolgoztunk a szabadban! A napfényben vakítottak a fehér fogsorok! Azután megélénkült a szél, és befújta Mr. Kaufmann parókáját a bokorba, õ utánairamodott, és a földre lökte Gauguin szerszámait. Gauguin engem hibáztatott, és meg akart ütni, de véletlenül Mr. Kaufmannt lökte meg, aki rátottyant a nagy fordulatszámú fúrógépre. Mr. Kaufmann elsüvített mellettem, és magával rántotta Miss Tonnatót is. A végeredmény, Theo, az, hogy Rifkin, Rifkin, Rifkin és Meltzer lefoglalta minden jövedelmemet. Küldj, amennyit csak tudsz.
Vincent

Kedves Theo!
Toulouse-Lautrec a világ legszomorúbb embere. Leghõbb vágya, hogy híres fogorvos legyen, és van is hozzá tehetsége, de nagyon alacsony, nem éri fel a betegek száját, és büszke ahhoz, hogy felálljon valamire. Égnek emelt karral tétován tapogat az emberek szája körül, és tegnap Mrs. Fitelsonnak a foga helyett az állára tette a koronát. Eközben régi barátom, Monet, csupán nagyon nagy szájakban hajlandó dolgozni, és Seurat, aki meglehetõsen szeszélyes, olyan módszert fejlesztett ki, hogy egyenként tisztogatja a fogakat, míg fel nem épít - az õ szavaival - "egy teljésen üde szájat". Van benne építészi alaposság, de fogászi munka ez?
Vincent

Kedves Theo!
Szerelmes vagyok. A múlt héten bejött Claire Memling egy fogkõkezelésre. (Írtam neki egy lapot, hogy már fél éve nem volt fogtisztításon, holott csak négy napja.) Theo, megõrjít ez a lány! Megvadulok a vágytól! A harapása! Életemben nem láttam ilyen harapást! Tökéletesen összeillik a fogsora! Nem úgy, mint Mrs. Itkiné, akinek két és fél centivel kijjebb áll az alsó fogsora, mint a felsõ, és ettõl olyan a harapása, mint egy farkasemberé. Nem! Claire fogai tökéletesen záródnak és összeillenek. És amikor ez megtörténik, az ember tudja, hogy van Isten! De mégsem túl tökéletes. Nem olyan hibátlan, hogy érdektelen legyen. Van egy kis hézag az alsó kilencese és tizenegyese között. A tízesét kamaszkorában veszítette el. Hirtelen, minden elõzmény nélkül kilyukadt. Könnyen eltávolították (igazság szerint beszéd közben kihullott), és soha nem pótolták. - Semmi sem pótolhatja az alsó tízesemet - mondta. - Több volt egy fognál, az egész addigi életem volt. - Ahogy idõsebb lett, egyre ritkábban került szóba az a fog, és szerintem nekem is csak azért hajlandó beszélni róla, mert bízik bennem. O, Theo, szeretem õt! Ma belenéztem a szájába, és úgy éreztem magam, mintha megint ideges, fiatal medikus volnék - tamponokat és tükröket ejtettem bele. Késõbb átkaroltam, és megmutattam neki, hogyan kell szakszerûen kefélni. Ez az aranyos kis mafla mostanáig mozdulatlanul tartotta a kezében a fogkefét, és a fejét ingatta ide-oda. Jövõ csütörtökön elérzéstelenítem, és megkérem, legyen a feleségem.
Vincent

Kedves Theo!
Gauguinnel megint veszekedtünk, és õ elutazott Tahitira! Éppen fogat húzott, amikor megzavartam. A térde Mr. Nat Feldman mellkasán volt, a fogó meg a férfi jobb felsõ bölcsességfogán. A szokásos tusakodás folyt, amikor szerencsétlenségemre beléptem s megkérdeztem Gauguintõl, nem látta-e a nemezkalapomat. A megzavart Gauguin elengedte a fogat, a lankadást kihasználva Feldman felpattant a székbõl és kivágtatott a rendelõbõl. Gauguin eszeveszett tombolásba kezdett! Tíz álló percig a röntgengép alá tartotta a fejemet, és órák múlva sem tudtam mindkét szememmel egyszerre pislogni. Most magányos vagyok.
Vincent

Kedves Theo!
Mindennek vége! Úgy terveztem, ma nõül kérem Claire-t, ezért kicsit feszült voltam. Csodálatosan nézett ki a fehér organdi ruhájában, szalmakalapjában és sorvadó fogínyével. Amikor beült a székbe, és a szájába tettem a nyálelszívót, a szívem dörömbölt. Romantikus próbáltam lenni. Csökkentettem a fényt, és igyekeztem a beszélgetést vidám témákra terelni. Kissé mindketten el voltunk érzéstelenítve. Amikor elérkezettnek tûnt a pillanat, egyenesen a szemébe néztem, és azt mondtam: -Kérem, öblögessen! - Õ pedig nevetett! - Igen, Theo! - Kinevetett, majd dühös lett rám! -Azt hiszi, öblögetnék egy magafajta férfinak? Rossz vicc! -Erre ezt mondtam: -De kérem, ne értsen félre. - Õ azt mondta: - Dehogy értem félre! Senkivel sem öblögetnék, csak egy fogszabályozó szakorvossal! Még hogy én itt öblögetnék! Takarodjék a közelembõl! - és ezzel sírva kirohant! Theo! Meg akarok halni! Látom az arcom a tükörben, és szét akarom verni! Szétverni! Remélem, te jól vagy.
Vincent

Kedves Theo!
Igen, igaz. A fül, amit a Fleishman Fivérek butikjában árulnak, az enyém. Talán ostobaság volt, de múlt vasárnap születésnapi ajándékot akartam Claire-nek küldeni, és minden üzlet zárva volt. Hát igen. Néha azt kívánom, bárcsak hallgattam volna apára és lettem volna festõ. Nem izgalmas, de legalább józan élet.
Vincent.

Vissza