|
Bálint,
nemzetednek ki voltál balássa,
Munkádot kiadom, hogy minden szem lássa:
De élit elmédnek, nem vélem, kaphassa,
Kinek Apollónál nem volt tanulássa.
Vagy Syren, vagy Circe,
vagy magyar Amphión,
Arany írásodban nincsen peníszes ón:
Tíz igén többet nyomsz, mint más nagy rakás szón,
Aki ebben kétes, nyomozzon balhát hón.
Terhelje elméjét vak balgatagsága,
Kinek munkáidhoz nincsen kivánsága,
De szeret és óhajt azok társasága,
Elmédnek, kik értik, hogy nagy gazdagsága.
Én penig írásid nyomát kinyomozom,
Ne bánd, új életre hogy nevedet hozom,
Emlékezetedet mindenütt hordozom,
S így híred-nevedet, mint lehet, tóldozom.
Nyugodják, s koporsód légyen
dicsőséges,
Állapatunk most itt nem gyönyörűséges,
Kit te ékesgettél, Eger is törökes,
Kévánom, hogy legyen lelked üvösséges.
Hibbe városának, hol nyugszol,
állása
Ott vagyon, Krivánnak hol magas havassa,
Vendégfogadóját minden úgy szállhassa,
Szeredet tekintvén hogy meg is állhassa,
Mondván: itt fekszik
az a Balassa Bálint,
Ki kevés öröm közt nyelt sok keserves kínt,
Kinek írásában aki jól is tekint,
Elméje bársonyán szemlélhet skárlát színt.
Az első sort Madách Gáspár olvasatában
szokás közölni:
Bálint, nevezetben
ki voltál Balassa.
A Balassi-Rimay kiadások ariánsa:
Bálint, menzetedben
ki voltál Balássa.
|
|
