A 2008-2013 között végzett kutatásunk, amelyben a munkatervnek megfelelően a nagyon hátrányos helyzetű kistérségű településeken élő 3-18 éves gyermekek 3128 fős mintájának komplex humánbiológiai vizsgálatát végeztük el - alapvető célkitűzései voltak, hogy

1. elemezzük vajon a nagyon hátrányos helyzetű kistérségű településeken élő gyermekek testi fejlettsége, tápláltsági állapota mutat-e lényeges eltérést a Johan Béla Népegészségügyi Program keretén belül 2003 és 2006 között 3-18 éves gyermekek körében végzett országos növekedési vizsgálata alapján a testfejlettségi és tápláltsági állapotra kidolgozott hazai referencia-értékektől (Bodzsár és Zsákai 2012);
2. számba vegyük a nagyon hátrányos helyzetű kistérségű települések társadalmi-gazdasági hatásrendszerének néhány olyan szerkezeti mutatóját, amelyek a gyermekek testfejlődésére retardáló hatást gyakorolnak, azaz megnevezzük a vizsgált kistérségekben az egészséges fejlődést gátló legfontosabb egészségkockázati tényezőket.

A vizsgált személyek testfejlettségét abszolút és relatív testméreteik, tápláltsági állapotuk, testösszetevő komponenseik, morfológiai testalkatuk, illetve szexuális érésük mutatói segítségével elemeztük; életmódjukra: táplálkozási szokásaikra és habituális fizikai aktivitásukra, illetve pszicho-szomatikus stabilitásukra és szubjektív egészségi állapotukra vonatkozóan kérdőíves formában gyűjtöttünk adatokat.

A hátrányos helyzetű kistérségekben élő 3-18 éves gyermekek testszerkezetének, egészségi állapotának és az ezekre feltételezetten befolyással bíró életmódbeli és mikro-környezeti tényezők vizsgálata alapján megállapítást nyert, hogy

1. a társadalmi-gazdasági és infrastrukturális szempontból elmaradott kistérségek gyermekeinek testfejlettsége elmaradt a hazai referencia-értékektől mind a két nemben, az elmaradás mértéke pre- és posztpubertáskorban volt mindkét nem esetében a legkifejezettebb.
2. A testfejlettségbeli elmaradásnak e speciális életkori mintázata (a retardáció egy-egy életkori intervallumban nagyobb mértékben jelenik meg a vizsgált csoportban) felvetette annak a lehetőségét, hogy esetleg a nemi érésben, és ahhoz kapcsolódóan a növekedési mintázatban is eltérés lehet a vizsgált kontroll mintához viszonyítva. Vizsgálatunk eredményei alapján igazolódott, hogy a nemi érés eseményeinek, stádiumainak sorrendisége, illetve a nemi érés időtartama nagyon hasonló volt a hazai referencia-értékekhez a hátrányos helyzetű kistérségek gyermekei körében. Azonban a nemi érés eseményeinek, stádiumainak időzítettségében már különbség adódott a nagyon hátrányos helyzetű kistérségek gyermekeinek értékei és az országos referencia-sorozatok között: néhány hónapos késéssel alakultak ki a nemi érés stádiumai, jelent meg a menarche és a spermarche a hátrányos helyzetű kistérségek gyermekeinél, mint a hazai referenciák.
3. Továbbá megállapítást nyert, hogy a nagyon hátrányos helyzetű kistérségekben élő gyermekek körében nagyobb gyakorisággal fordult elő nem normál (alultáplált, túlsúlyos, ill. kövér) tápláltsági állapotú, mint a Második Országos Növekedésvizsgálat (2003-2006) során szerkesztett hazai referencia-értékek alapján ez a magyar gyermekek körében általában előfordult.
4. A nagyon hátrányos helyzetű kistérségekben élő gyermekek testfejlettségbeli retardációja tükröződött egészségi állapotukban is, ugyanis egészségi állapotukat átlagosan rosszabbnak ítélték meg, illetve gyakrabban éltek át pszicho-szomatikus panaszokat, mint az országos reprezentatív mintában részvett kortársaik.
5. Vizsgálati eredményeink alapján megállapítást nyert az is, hogy a nagyon hátrányos helyzetű kistérségekben - tehát azokban a kistérségekben, amelyek makro-környezeti mutatóikban lényegesen elmaradnak az országos átlagtól - nevelkedő gyermekek körében lényegesen nagyobb az esélye annak, hogy mikro-környezetük tényezői is lényegesen elmaradnak az országos átlagtól, azaz nagyobb a valószínűsége körükben annak, hogy a gyermekek rosszabb szocio-ökonómiai státuszú családokban nőnek fel.
6. A mikro-környezet tényezői közül a gyermekek testi fejlődésével legszorosabb kapcsolatot mutatott a szülők iskolai végzettsége és foglalkozása, valamint a testvérek száma a családban. A család szocio-ökonómiai státuszának e tényezői természetesen közvetve - elsődlegesen a táplálkozás és fizikai aktivitás tényezőin keresztül - fejtik ki hatásukat a gyermekek növekedési és érési folyamataira. Mindezek alapján feltételezhető volt, hogy a gyermekek életmódjának: fizikai aktivitásának és táplálkozási szokásaiknak is jelentős hatása lehet abban, hogy a vizsgált hátrányos helyzetű kistérségekben élő gyermekek testfejlettsége elmaradt a hazai referencia-értékektől, illetve, hogy tápláltsági állapotuk rosszabb volt, mint a kontroll mintában szereplő kortársaiké. Bár összességében a nagyon hátrányos helyzetű kistérségek gyermekeinek habituális fizikai aktivitása eltért (táplálkozási szokásaik, tápanyag- és energiabeviteli mutatóik nem tértek el) az országos vizsgálat mintájában szereplő kortársaikétól, azonban a vizsgált gyermekek testfejlettségi állapota alapján képzett alcsoportjaiban az életmód tényezőinek összehasonlításakor ez a feltételezésünk nem igazolódott, az átlagostól lényegesen rosszabb testfejlettségű gyermekek gyakorisága sem a táplálkozási szokásokkal, sem a fizikai aktivitás tényezőivel nem mutatott a nagyon hátrányos helyzetű kistérségekben szoros kapcsolatot. Ennek a látszólagos ellentmondásnak a feloldása további vizsgálatokat igényel, például annak vizsgálatát, hogy vajon a nagyon hátrányos helyzetű kistérségekben felnövekvő gyermekek pszicho-szociális fejlődése, e fejlődésük feltételei mennyiben térnek el a hazai átlagos értékektől, illetve ha eltérnek, eltéréseik mennyiben mutatnak párhuzamot testfejlettségbeli elmaradásukkal.
7. A hátrányos helyzetű kistérségekben élő gyermekeknek a hazai referencia-értékekhez viszonyított rosszabb testi fejlettsége, rosszabb tápláltsági állapota, késleltetett nemi érése, rosszabb pszicho-szomatikus stabilitása és szubjektív egészségi állapota is felhívja a figyelmet arra, hogy a fejlesztésre szoruló hazai kistérségekben még mindig nagyon magas a makro- és mikro-környezet tényezői által együttesen kialakított általános egészségi állapotot, egészségmagatartást veszélyeztető kockázati tényezők szintje, és emiatt a kistérségek valóban komplex szocio-ökonómiai fejlesztésre szorulnak.